Pécsi Napló, 1899. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1899-02-01 / 26. szám

agy ál­talában alig 1—2 év óta akarnak. Meglevő piaczaink viszonyaihoz alkalmaz­kodni kényelmesek. íme most itt a vásár­csarnoki intézménynél összpontosul élelmi­­szer forgalmunk. Egész nyáron és egész őszön panaszkodtak gazdáink, hogy gyü­mölcstermésükkel nem tudnak mit csinálni, el kell pocsékolni. Mi felhívtuk a figyelmet az angol fogyasztásra. Hónapok múlva konzulátusunk azon lakonikus választ adta, hogy Magyarországról nem érdemes gyü­mölcsöt Angliába vinni, mert az amerikai verseny miatt ott úgy sem lehet boldo­gulni. Ma ép így mondhatnák: Budapestre nem érdemes Magyarországból gyümölcsöt hozni, mert a tiroli és stájer konkurren­­c­iával úgy sem lehet versenyezni. Nyáron és őszszel a hazai termelők olcsón vesz­tegették el gyümölcsüket Budapesten. Most télen pedig a tiroliak és stájerek S—4 szeres árt érnek el, sokkal közön­ségesebb árusokért. A vásárcsarnok őshöz érkező összes gyümölcsszállítmányok leg­­tetemisebb része ma déli és osztrák gyü­mölcs! Nagy tanúság rejlik ebben gaz­dáinkra nézve. Nevezetesen az a tanúság, hogy aratás után nem szabad azonnal az összes terményt piaczra dobni , ezáltal a túlkínálatot s az árak lenyomását elő­idézni. — Az a tanúság, hogy főleg ál­landó eltartható gyümölcsöt (almát és körtét) kell nagyban termelni és hogy magának a gazdának kell jó gyümölcs­­kamrákról gondoskodni. — A pécsi izr. szent egylet január 29 én tartotta meg Spitzer Lajos főgondnok elnöklete alatt évi közgyűlését a­­melyen a múlt évi működésről a követ­kezőkben számolt be. Az egylet tagjainak száma 332 Az év folyamán 35 új tag lépett be. Segélyezésekre forditatott 1265 frt 86 kr. A bevétel volt 6636 frt 98 kr., kiadás pedig 6621 frt 98 kr. A vagyoni állag 19629 frt 65 kr. A vagyoni zaporo­­dás a múlt évhez képest tehát 2021 frt. A lefolyt évben 71 haláleset volt, ezek közül a temetési költséget 40 esetben az egyesület maga pénztárából fedezte. A J­elentés meleg hangon emlékezik meg Erzsébet királyasszony elhunytéról, a­kinek halálozási évfordulójának méltó módon való megemlékezésére örök időkre intézkedés létetett. A városi központi temető létesítése esetére az egyletre újabb terhek hárulnak, a­melyek előteremtése képezi a jövő feladatait. A közgyűlés egyben kimondta, hogy nagygy­űlést Mezes halála évfordulóján xnárcz. 16 án d. u 3 órakor fogja az iskola dísztermében megtartani. — Halálozás. Ehrend­eczberger Vincze baranyalőcsei állami anyakönyv­vezető e hó 2- án rövid szenvedés után jobblétre szenderült. Élt 70 évet. A meg­boldogult hült tetemét ma helyezték örök nyugalomra. — Jutalmat kér. Egy horvát nyelven irt kérvény érkezett a napokban a pécsi kir. törvényszékhez Garasniczáról. A folyamodványt egy Saraga Mátyás nevű odavaló ember irta. A törvényszék nézte-nézte a horvát nyelvű iratot, de nem tudott elokosodni rajta, mivel hogy nem értenek a törvényszéknél horvátul. Megkérték tehát Nádor Lajos törvényszéki tolmácsot, hogy mondja el nekik mi van a kérvényben megírva. Hát abban nem érdektelen dolgok voltak megírva. Saraga Mátyás tudomására hozza a törvényszék­nek, hogy ő volt az, aki a pécsi ügyész­ségi fogházból megszökött Máth Henrik rablógyilkost Garasniczán a csendőrök kezére játszotta. Ha ő nincs, akkor most nincs meg a rablógyilkos sem. Ezen oknál fogva kéri a törvényszéket, hogy utalványozza ki neki azt a 60 frtot, a­mely a megszökött gyilkos elfogójának ki­jár. Mert ő hallotta, hogy 60 frtot kap az, a­ki nyomára vezeti a csendőröket a gyilkosnak. A törvényszék most azon bajlódik, hogy felvilágosítsa Saraga Má­tyás urat az iránt, hogy Muth fejére jutalmat senkinek sem tűztek ki és ennél fogva neki sem adhatják meg a kért 60 frtot. — Jelmez-bál. A farsangban még­is csak akad majd egy nap, a­melyen alaposan kimulathatják magukat a pécsi szép leányok és fiatal menyecskék. So­mogyi Károly színigazgató fejében szü­letett meg az a terv, hogy a saját nyug­díjintézetük alapja javára egy nagysza­bású jelmez-bált rendeznek. A bál zárt­körű lesz és csak­is meghívó jegyekkel lehet ott megjelenni. A hölgyek fel lesz­nek kérve, hogy szebbnél-szebb, változa­tos jelmezben jelenjenek meg a bálon. A rendezőség közel negyven tagból áll. Valamennyi a színházba járó előkelő kö­zönség soraiból van összeszedve, illetve kiválogatva. Ezeknek a vállára fog ne­hezedni a rendezés minden terhe. Ha ugyan szó lehet teherről. Mert kétségte­len, hogy a pécsi előkelő társadalom kapva kap ezen elite bál után. A bálon felvonulások is lennének Rögtönözve ala­kítanának különféle formákat a jelme­zesekből. — A­kit hiába idéznek. Hogy még mindig vannak pörök, melyeknek praktikus értékük nincsen, hanem csakis a kincstár bélyegző védelmeit szaporítják mutatja a „Budapesti Közlöny“ mai szá­mában közölt idézés, melyről még a leg­­optimistikusabb reménynyel hivő ember sem fogja el­hinni, hogy eredménynyel fog járni. De talán a Pécsi Napló réván az idézett elő kerül. Azér alig gondoljuk, hogy Ameri­kából ezen idézés kedv­éért a határnapra a pécsi bíróságnál jelentkezni fog. Az idézés így szól: IDÉZÉS 16924/98. A pécsi kir. törvényszék mint váltó bíróság közhírré teszi, hogy dr. Egri Béla pécsi lakos ügyvéd által képviselt Klein testvérek pécsi czég felperesnek ismeretlen tartózkodása Jilly Alajos ügyvéd alperes ellen 66 frt 07 kr. váltótőke és járulékai iránt 12927/98. sz. alatt rendes keresetet adván be uj­ól­bi tárgyalásra 1899. évi márczius hó 4. napjának d. e. 9 óráját ezen kir. törvényszék pertárába kitűzte és hogy az ismeretlen tartózkodásu alperes képviselésére ügygondnokul dr. Deutsch Antal pécsi ügyvédet 12857/98. sz. végzéssel már kinevezette. Egyszersmind felhívja az ismeretlen tartózkodásu alperest, hogy a részére kirendelt ügygondnokot a czélszerű vé­delmére nézve kellőleg utasítsa, vagy a bíróságnál más ügyvédet nevezzen, ellen­kező esetben pedig mindezek elmulasz­tásának következményét magának tulaj­donítsa. Kelt Pécsett, 1898. deczember 31-én. A kir. törvényszék mint váltó bíróság. — Álarczosok az utczán. A közönség m vet, mosolyog az utczán éjjel járó-kelő Pierotlokon, Harlequineken, fekete lobogós csikósokon és egyéb farsangi víg alakokon és nem is sejti, hogy ez a vi­dám szokás közbiztonság ellenes dolog. Az álarczosok igen gyakran csavargó urak, rovott előéletű és avatott kezű egyének, akik az alatt, amig nevetnek és mulatnak rajtuk, kényelmesen lopkodnak. Emellett az ilyen álarczos menetek sűrű népcsődü­letet okoznak, ami szintén nem kívánatos dolog. Ejnek idején lármáznak, ordítoznak az utczán és felverik álmukból az alvó embereket. Vaszary Gyula rendőrfőkapi­tány hír szerint intézkedést fog tenni, hogy az álarc­osok, akik most minden éjjel vígan járkálnak az utczákon, ne járkál­hassanak álarczokban és maszkokban min­dennap, hanem csupán a farsang két utolsó napján. — Bugyelária dobás. A csalá­soknak legfurfangosabb módja a bugyelá­­ris dobás. Ezzel a furfanggal lopták el Vicze László nevű tormási lakos pa­rasztgazdának 80 forintját. Az eset a kö­vetkező : Vicze János teheneket hozott a vásárra. El is adta már a legnagyobb részét, s csupán még egy volt, a mely vevőre várakozott. Ma délelőtt egyszer csak hozzácsatlakozott a gazdához egy ismeretlen ember. Barátságot kötött vele s aztán hívta, hogy menjenek együtt át­íratni a marha­levelet. A parasztgazda reá hagyta magát beszélni s megindult az ismeretlennel a czédulaház felé. Alig men­tek pár lépést, az ismeretlen lehajolt hir­telen a földre és egy tárczát emelt onnan fel. — Nini egy bugyelláris ! * — Tele van pénzzel. Az ismeretlen ezzel hívta magával a paraszt gazdát olyan helyre, ahol nin­csenek emberek : — Megosztozkodunk a pénzen ! A jó ember hajlott a szóra. Alig mentek azonban egy rövid ideig, a­mikor egy másik ember csatlakozott hozzájuk és hevesen rákiáltott Vicze Lászlóra: — Add ide a pénzem ! Hasztalan szabadkozott a jó ember, hogy ő nála nincs, nem ő vette fel a földről. Az ismeretlen kikutatta az összes zsebeit s e közben ügyesen kivette a tár­­czáját is. A mikor ez megtörtént, tovább állott. A parasztgazda nem is vette észre, hogy 80 fttal terhelt pénzestárczája el­tűnt. Csak később, a mikor ebédelni ment és fizetni aka­rt, vette csak észre, hogy meglopták. Elfutott a rendőrségre és Selényi Antal rendőrbiztosnak beje­lentette az esetet. A nyomozás folyik* — József­ József igénytelen pin­­czér itt egy kis kávéházban. Általában inkább a vidám pinczérek közül való, a­kik humorosan fogják föl még azt is, ha valaki leszamarazza őket. Ma is, hogy itt ülök a kávéházban, szaladgál, hozza az újságot. — Kremássan . . . — Jjloyd estilap, tessék ! — Csésze habbal ! Csak mondja mindezt, mint máskor, harsogva, szaladva ... Aztán néha, amikor nincs dolga egy­­egy pillanatig, megáll, és nagyon szorítja a fejét. Meg furcsán, idegesen kaparja a halántékát. De aztán rohan, mert csönget egy vendég. Odamegyek a kaszk­os kisasszonyhoz: — Mi baja a Józsefnek, Piroska kisasszony ? — Ma meghalt a felesége. Otthon van kiderítve . . . És egy vendég, a dühtől kipirul­va ordít a Józsefre: — Hát meddig csöngessek ? Mit ácsorog ott ! Barom! — A gyolcsos tótok meg­­rendszabályozása. A vidéki kézműt­­árukereskedés szempontjából nagy fontos­ságú határozatot hozott a kereskedelmi miniszter a gyolcsos tótoknak a házalás czimén űzött visszaéléseinek meggátlására. Régi és jogos panasza az a vidéki keres­kedőknek, hogy üzleteiket, exisztencziáju­­kat veszélyeztetik a gyolcsos tótok üzel­mei. Ezek a gyolcsosok ugyanis ritvá, kijátszva régi jogon gyakorolt házalási engedélyüket, kocsin valósággal nagy áruraktárakkal ellepnek bizonyos vidéke­ket és a hetipiac­okon dúsan megrakot­t sátrakban árulnak mindent és egyenesen tönkre teszik a stabil kereskedőket, a­kik az adót fizetik, személyzetet tartanak és viselik az állandó üzlet költségeit Egyál­talán nem házalnak és nem vándorolnak ezek a gyolcsosok, hanem felosztva egy­más közt az ország különböző vidékeit, Pécsi Napló 1899. február 14

Next