Pécsi Napló, 1899. augusztus (8. évfolyam, 173-198. szám)

1899-08-01 / 173. szám

á r jára, a 11 éves kis Nevegyel Annára került a sor, akit az anyjával együtt vittek el. Ezt a kis csöppséget ismerő vérré verték. Balogh nem bírta elszívelni az ártatlan leányka jajgatását, kikiáltott hozzá az udvarba: — Mond csak fiam azt, hogy hozzak hozzánk gabonát. És a kis leány mondta mindazt, amit a csendőrök a szájába rágtak. És a vége az lett, hogy újból ütni kezdték az anyját, meg az apját. A család legkisebb tagja, az alig 10 esztendős Nevegyel József sem kerülhette el a csendőrök kiázását. .Mikor a községházánál Balogh sehogy sem akart vallani, elküldték feleségéért, kit azonban nem találtak már akkor otthon, mert Baloghné elment az anyósát fölkelteni, hogy megmondja neki, mi történt a fiával. Egy csendőr jött oda a községbiróval. Be volt zárva az ajtó, csak a kis Jóska gyerek volt otthon egyedül, ki, mikor az ablakon erősen zörgettek, fölébredt. A gyermek a díványra állva kinyitotta az ablakot. A csendőr a nyakánál kapta el a kisfát és igy emelte ki a szobából. Vallatni kezdte künn az utczán, de mikor nem boldogult vele, bedobta az ablakon át a szobába. Balogh öreg édesanyjának is kijutott. Az öreg asszony, mikor menye kírül hozta, hogy fiát a csendőrök ütikverik, a községházára sietett, de nem eresztették be, hanem Tódor őt is pofon vagdalta. Másnap özv. Baloghné szül. Máry Ágnes bement Szent-Lőrinczre Benkő Gyula ügyvédhez és az esetről jelentést tettek a járásbíróságnál és itt egy írást adtak át az öreg asszonynak, melylyel a pécsi csendőrparancsnoksághoz utasították. Baloghné 3-ad napra fia és menye letartóztatása után be akart jönni Pécsre, de erről valahogy tudomást szereztek a csendőrök, utána iramodtak és sikerült is őt a bicsérdi állomáson innen a mezőkön elfogni és igy visszakisérték őt, hogy megakadályozhassák ezzel a följelentést. De ezt lehetetlen volt elkerülni, mert Baloghné utána következő napon mégis bejött Pécsre és jelentést tett a csendőrparancsnokságnál, honnan egy őrmestert és egy másik csendőrt küldtek ki az ügy megvizsgálására. Balogh, felesége és kis leányuk még akkor mindig a községházánál voltak elfogva. A községháza azonban átalakult kórházzá és a kegyetlen, embertelen csendőrök szerepet cseréltek, beálltak ápolóknak és a megkínzott emberekre vizes borogatásokat raktak, hogy a kék és zöld foltok eltűnjenek. Persze ez nem igen sikerült, daczára, hogy hat napig ápolták így őket és csak aztán vitték őket Baksára az őrszeg jegyzőkönyvet fölvenni. A kis leány vallomásai alapján elkísérték őket a szentlőrinczi járásbíróság fogházába, de Balogh előbb megvizsgáltatta magát, feleségét és gyermekét az orvossal, ki a sérülésekről látleletet vett föl. Baloghot és feleségét a vizsgálati fogságból csakhamar szabadon bocsájtották. A csendőrök ellen megindították a székesfehérvári kerületnél a a vizsgálatot, de egyelőre csak áthelyezték őket más őrsre. Nem kell röstelkednie már többé Baranyának, nem maradunk mi sem hátrább, van nekünk is Mocsánk. ЭС Kérjük azon tisztelt olvasóinkat, akiknek az előfizetése július hó 31-én lejárt, méltóztassanak a megújításról sürgősen gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük tovább. *91 n Iirohás rendőrkapitány is egy bankóhamisító banda. — Saját tudósítónktól — Kitűnő rendőrtalentumról tett bizonyságot egy pompás nyomozási kalanddal, mely nagy sikerre vezetett, egy fiatal rendőrkapitány H. M.Vásárhelyről. Álruhába öltözve belopózott egy bűnbanda bizalmába és azt, mikor a kezük nyomát és a járásukat kikémlelte, alaposan a burokra fogta az utolsó tagjáig, megszabadítván messze terjedő vidékeket egy igen vakmerő pénzhamisító bűnszövetségtől. Aki ezt a rendőri fogást tette : Szathmáry Tihamér kunvásárhelyi rendőrkapitány, akinek az ügyes detektív-talentummal véghez vitt nyomozásáról és annak eredményéről tudósítónk a következőket írja: (Az első nyom.) Csongrád megyében tavaly ősszel nagy mennyiségű hamis ezüstforintosok kerültek forgalomba s a legerélyesebb kutatás is eredménytelen maradt. Sehol semmi nyomát nem találták a hamisítóknak, daczára hogy H. M. Vásárhelyen naponta lefoglaltak hamis álmokat. Szathmáry Tihamér hunvásárhelyi rendőrkapitány végre nyomra jött és a kötelességtudás veszedelmes nagy bátorságával és ép oly nagy ötletességgel kerítette hatalmába az egész szövetkezetét, amelynek szinteg maga is tagja volt néhány napig. Szathmáry csak véletlenül szerzett tudomást a banda létezéséről. Az első nyom Nemes Militicsre vezetett Panics Markó házához. Amint itt az első adatokat összegyűjtötte, fáradhatlanul és kitartóan folytatta a nyomozást. Az egész délvidéket be kellett utaznia, mert a nyomozás szálai, hol ide, hol oda vezettek. Sokszor bizony hiábavaló volt a fáradság, más ember százszor is beleunt volna ebbe a nyomozásba, mely eleinte csak alig-alig kecsegtette némi sikerrel. De Szathmáry úgy látszik azon rendőrök közé tartozik, akik nem ijednek vissza egy balsikertől és szenvedélyes élvezet nekik a nyomozás. (Az alkupe ez.) Amint Szathmáry bizonyságot szerzett arról, hogy Pancsics Markó nemesmiliticsi gazda pénzhamisításra bandát szövetkezett, Nemes Militicsre utazott. Természetesen úri mivoltát gondosan, ügyesen eltakargatta. Furcsa gúnyát szedett föl magára; nagy vedlett, szakadozott csizmát húzott, ócska zsíros kalapot tett fejére és viseltes kupecz-ruhájában valósággal egy züllött alak teljes benyomását keltette. így utazott el, persze még otthon sem ismerte föl senki, mikor az állomáson egy vonatra ült. Nemes- Militicsen úgy mutatkozott be Pancsicsnak mint aki kupeczkodással foglalkozott ezelőtt, de most már ezt sem teheti, mert tönkrement. Ezzel azt nyerte, hogy Pancsics jószivvel fogadta, mert ő maga is alkusz és céhbelit látott a rendőrkapitányban. Az alkupé ez ügyesen játszotta itt a szerepét. Elbeszélte, hogy ezer terve van mert eltökélte magát arra, hogy valami után módon boldogulni fog. Nem tudja még mihez fog, de hogy nagy dolog lesz arra mérget vehet. Tetszett ez a beszéd igen nagyon Pancsicsnak, aki szintén furcsa dolgokon jártatta az eszét. — Nekem is vannak terveim — avatta titkaiba az alkusz — de ezekről még nem beszélhetek. Szathmáry úgy tett, mint ki nagyon bizalomra méltónak tartja a házigazdát és tetetett nyíltsággal tört ki belőle váratlanul : — Hej csak tudnék bankót csinálni. Tudom, hogy boldogulnék akkor. Pancsics Marko zavarba jött ennek hallatára és figyelmeztette Szathmáryt a pénzcsinálás veszedelmeire. Az alkupéez ezer olyan dolgot tudott, amivel a házigazdát megnyugtatta és ez lassan-lassan elvette a gyanakvását és bevallotta, hogy bizony ő is erre gondolt. Ezután nem kellett több, mint a kézfogás a mely a szövetkezést megerősítse. (Hol a gép?) A két szövetséges apróra megbeszélte a munkatervet. Páncsics bizalmasan elbeszélte Szathmárynak, hogy neki van már egy szövetségese. De jó lesz ezzel óvatosan érintkezni, mert fekete ember. A rendőrség állandóan szemmel tartja, mert most is vád alatt van pénzhamisítás miatt. Szathmáry erre azt felelte, hogy ő ugyan túljár a rendőrség eszén és nem fél tőle. Csak ismertesse meg ezzel a derék emberrel, hasznát veszik a bandában. Panosice kilátásba helyezte, hogy a gépvásárlás alkalmával megismerteti ezzel a jeles férfiúval. Stanisitsra utaztak, hogy ott gépet vásároljanak. Pancsics tudta itt ennek a forrását. Stanisitsban megismertette Komenov Stévóval, a híres pénzcsinálóval, aki joviális barátsággal fogadta az új szövetségest. Komenov Stévo nem volt oly bizalmatlan Szathmáryhoz, mint a nemesmiliticsi alkusz. Amint megtudta, hogy mily járatban vannak, rögtön bevezette vendégeit egy sötét kamarába, ahol a gépe állott. Komenov Stéve a veremszerű helyiségben meggyujtott egy fagygyugyertyát és ennek pislákoló világossága mellett megmutatta a masinát. Az emberek körülnéztek. Szathmáry szakszerű megjegyzéseket tett, mintha hivatásos pénzhamisító volna és mert kétségbevonta, hogy a gép használható, Komenov bizonyítás okából azon nyomban egy forintost csinált rajta. A pénzdarab pompásan sikerült és az ál-kupecz lelkesen beszólt a kitűnő konstrukciójú gépről, míg ellenben Pacsics ócsárolta, valószínűleg azért, hogy olcsóbb áron kapja. Az alkuvás megkezdődött és az eredménye az volt, hogy Komenov négyszáz forintért átengedte nekik a gépet, amelyet mindjárt el is vittek. Szathmáry még csak foglalót se adott rá. Hitelbe adta Komenov a gépet, annyira bízott az új szövetségesben. (Csongrádból—Baranyába.) Szathmáry Mileticsre érvén, igen komolyan állította, hogy ő nem akar tovább lustálkodni. Úgyis megunta már a szegénységet. Meg kell kezdeni a pénzgyártást minél előbb. Meg is kezdték volna, mert gép volt már. De nem volt még papír, festék és egyéb hozzávaló. Ezt pedig csak Mohácson lehetett beszerezni. Elhatározták tehát, hogy július 28-án Mohácsra mennek , a szükséges anyag beszerzése végett. És megállapodtak abban is, hogy ezen fontos dologra meghívják Komenovot is, aki különb szakértő ő náluk. A szövetségesek a meghatározott napon Mohácsra mentek és ott találkoztak Komenovval. Mohácson a Philipp-féle korcsmában volt a banda tagjainak a találkozója. Az álruhás kapitány itt rejtette el rendőreit. Aggodalmassá tette a helyzetet, hogy a pénzhamisítóknál is revolver volt. Tehát vigyázatosnak kellett lenni. A korcsma Pécsi Napló 1899. augusztus 1.