Pécsi Napló, 1899. augusztus (8. évfolyam, 173-198. szám)

1899-08-01 / 173. szám

á­ r­ jára, a 11 éves kis Nevegyel Annára került a sor, akit az anyjával együtt vit­tek el. Ezt a kis csöppséget is­merő vérré verték. Balogh nem bírta elszívelni az ártatlan leányka jajgatását, kikiáltott hozzá az udvarba: — Mond csak fiam azt, hogy hoz­zak hozzánk gabonát. És a kis leány mondta mindazt, amit a csendőrök a szájába rágtak. És a vége az lett, hogy újból ütni kezdték az any­ját, meg az apját. A család legkisebb tagja, az alig 10 esztendős Nevegyel József sem kerülhette el a csendőrök kiázását. .Mikor a község­házánál Balogh sehogy sem akart vallani, elküldték feleségéért, kit azonban nem találtak már akkor otthon, mert Baloghné elment az anyósát fölkelteni, hogy meg­mondja neki, mi történt a fiával. Egy csendőr jött oda a községbiróval. Be volt zárva az ajtó, csak a kis Jóska gyerek volt otthon egyedül, ki, mikor az ablakon erősen zörgettek, fölébredt. A gyermek a díványra állva kinyitotta az ablakot. A csendőr a nyakánál kapta el a kis­fát és igy emelte ki a szobából. Vallatni kezdte künn az utczán, de mikor nem boldogult vele, bedobta az ablakon át a szobába. Balogh öreg édes­anyjának is ki­jutott. Az öreg asszony, mikor menye kírül hozta, hogy fiát a csendőrök ütik­­verik, a községházára sietett, de nem eresztették be, hanem Tódor őt is pofon vagdalta. Másnap özv. Baloghné szül. Máry Ágnes bement Szent-Lőrinczre Benkő Gyula ügyvédhez és az esetről jelentést tettek a járásbíróságnál és itt egy írást adtak át az öreg asszonynak, melylyel a pécsi csendőrparancsnoksághoz utasí­tották. Baloghné 3-ad napra fia és menye letar­tóztatása után be akart jönni Pécsre, de erről valahogy tudomást szereztek a csendőrök, utána iramodtak és sikerült is őt a bicsérdi állomáson innen a mezőkön elfogni és igy visszakisérték őt, hogy megakadályozhas­sák ezzel a följelentést. De ezt lehetetlen volt elkerülni, mert Baloghné utána kö­vetkező napon mégis be­jött Pécsre és jelentést tett a csendőrparancsnokságnál, honnan egy őrmestert és egy másik csendőrt küldtek ki az ügy megvizsgálására. Balogh, felesége és kis leányuk még akkor min­dig a községházánál voltak elfogva. A községháza azonban át­alakult kórházzá és a kegyetlen, embertelen csendőrök szerepet cseréltek, beálltak ápolóknak és a megkínzott emberekre vizes borogatá­sokat raktak, hogy a kék és zöld fol­tok eltűnjenek. Persze ez nem igen si­került, daczára, hogy hat napig ápolták így őket és csak aztán vitték őket Bak­­sára az őrsze­g jegyzőkönyvet fölvenni. A kis leány vallomásai alapján elkísér­ték őket a szent­­lőrinczi járásbíróság fogházába, de Balogh előbb megvizsgál­tatta magát, feleségét és gyermekét az orvossal, ki a sérülésekről látleletet vett föl. Baloghot és feleségét a vizsgálati fogságból csakhamar szabadon bocsájtot­­ták. A csendőrök ellen megindították a székesfehérvári kerületnél a a vizsgálatot, de egyelőre csak áthelyezték őket más őrsre. Nem kell röstelkednie már többé Baranyának, nem maradunk mi sem hát­rább, van nekünk is Mocsánk. ЭС Kérjük azon tisztelt olva­sóinkat, akiknek az előfizetése jú­lius hó 31-én lejárt, méltóztassanak a megújításról sürgősen gondos­kodni, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük tovább. *91 n Iirohás rendőrkapitány is egy bankó­­hamisító banda. — Saját tudósítónktól — Kitűnő rendőrtalentumról tett bizony­ságot egy pompás nyomozási kalanddal, mely nagy sikerre vezetett, egy fiatal rendőrkapitány H. M.­Vásárhelyről. Álru­hába öltözve belopózott egy bűnbanda bizalmába és azt, mikor a kezük nyomát és a járásukat kikémlelte, alaposan a burokra fogta az utolsó tagjáig, megsza­badítván messze terjedő vidékeket egy igen vakmerő pénzhamisító bűnszövetségtől. Aki ezt a rendőri fogást tette : Szath­­máry Tihamér kunvásárhelyi rendőrkapi­tány, akinek az ügyes detektív-talentum­­mal véghez vitt nyomozásáról és annak eredményéről tudósítónk a következőket írja: (Az első nyom.) Csongrád megyében tavaly ősszel nagy mennyiségű hamis ezüstforintosok kerül­tek forgalomba s a legerélyesebb kutatás is eredménytelen maradt. Sehol semmi nyomát nem találták a hamisítóknak, da­czára hogy H. M. Vásárhelyen naponta le­foglaltak hamis álmokat. Szathmáry Ti­hamér hunvásárhelyi rendőrkapitány végre nyomra jött és a kötelességtudás vesze­delmes nagy bátorságával és ép oly nagy ötletességgel kerítette hatalmába az egész szövetkezetét, a­melynek szinteg maga is tagja volt néhány napig. Szathmáry csak véletlenül szerzett tudomást a banda létezéséről. Az első nyom Nemes Militicsre vezetett Panics Markó házához. Amint itt az első adato­kat összegyűjtötte, fáradhatlanul és kitar­tóan folytatta a nyomozást. Az egész dél­vidéket be kellett utaznia, mert a nyomo­zás szálai, hol ide, hol oda vezettek. Sokszor bizony hiábavaló volt a fáradság, más ember százszor is beleunt volna ebbe a nyomozásba, mely eleinte csak alig-alig kecsegtette némi sikerrel. De Szathmáry úgy látszik azon rendőrök közé tartozik, akik nem ijednek vissza egy balsikertől és szenvedélyes élvezet nekik a nyomozás. (Az alkupe ez.) Amint Szathmáry bizonyságot szer­zett arról, hogy Pancs­ics Markó nemes­­militicsi gazda pénzhamisításra bandát szövetkezett, Nemes Militicsre utazott. Ter­mészetesen úri mivoltát gondosan, ügye­sen eltakargatta. Furcsa gúnyát szedett föl magára; nagy vedlett, szakadozott csizmát húzott, ócska zsíros kalapot tett fejére és viseltes kupecz-ruhájában való­sággal egy züllött alak teljes benyomását keltette. így utazott el, persze még otthon sem ismerte föl senki, mikor az állomáson egy vonatra ült. Nemes- Militicsen úgy mutatkozott be Pancsicsnak mint a­ki kupeczkodással foglalkozott ezelőtt, de most már ezt sem teheti, mert tönkrement. Ezzel azt nyerte, hogy Pancsics jósziv­vel fogadta, mert ő maga is alkusz és céhbelit látott a rendőrkapitányban. Az alkupé ez ügyesen játszotta itt a szerepét. Elbeszélte, hogy ezer terve van mert eltökélte magát arra, hogy valami után módon boldogulni fog. Nem tudja még mihez fog, de hogy nagy dolog lesz arra mérget vehet. Tetszett ez a beszéd igen nagyon Pancsicsnak, aki szintén furcsa dolgokon jártatta az eszét. — Nekem is vannak terveim — avatta titkaiba az alkusz — de ezekről még nem beszélhetek. Szathmáry úgy tett, mint ki nagyon bizalomra méltónak tartja a házigazdát és tetetett nyíltsággal tört ki belőle vá­ratlanul : — Hej csak tudnék bankót csinálni. Tudom, hogy boldogulnék akkor. Pancsics Marko zavarba jött ennek hallatára és figyelmeztette Szathmáryt a pénzcsinálás veszedelmeire. Az alkupéez ezer olyan dolgot tudott, amivel a házigazdát megnyugtatta és ez lassan-lassan elvette a gyanakvását és bevallotta, hogy bizony ő is erre gondolt. Ezután nem kellett több, mint a kézfogás a mely a szövetkezést megerősítse. (Hol a gép?) A két szövetséges apróra megbeszélte a munkatervet. Páncsics bizalmasan elbe­szélte Szathmárynak, hogy neki van már egy szövetségese. De jó lesz ezzel óva­tosan érintkezni, mert fekete ember. A rendőrség állandóan szemmel tartja, mert most is vád alatt van pénzhamisítás miatt. Szathmáry erre azt felelte, hogy ő ugyan túljár a rendőrség eszén és nem fél tőle. Csak ismertesse meg ezzel a derék emberrel, hasznát veszik a bandában. Panosice kilátásba helyezte, hogy a gépvásárlás alkalmával megismerteti ezzel a jeles férfiúval. Stanisitsra utaztak, hogy ott gépet vásároljanak. Pancsics tudta itt ennek a forrását. Stanisitsban megismertette Ko­­menov Stévóval, a híres pénzcsinálóval, aki joviális barátsággal fogadta az új szövetségest. Komenov Stévo nem volt oly bizal­matlan Szathmáryhoz, mint a nemes­­militicsi alkusz. Amint megtudta, hogy mily járatban vannak, rögtön bevezette vendégeit egy sötét kamarába, ahol a gépe állott.­­ Komenov Stéve a verem­­szerű helyiségben meggyujtott egy fagygyu­­gyertyát és ennek pislákoló világossága mellett megmutatta a masinát. Az emberek körülnéztek. Szathmáry szakszerű megjegyzéseket tett, mintha hivatásos pénzhamisító volna és mert kétségbevonta, hogy a gép használható, Komenov bizonyítás okából azon nyom­ban egy forintost csinált rajta. A pénz­darab pompásan sikerült és az ál-kupecz lelkesen beszólt a kitűnő konstrukc­iójú gépről, míg ellenben Pacsics ócsárolta, valószínűleg azért, hogy olcsóbb áron kapja. Az alkuvás megkezdődött és az eredménye az volt, hogy Komenov négy­száz forintért átengedte nekik a gépet, amelyet mindjárt el is vittek. Szathmáry még csak foglalót se adott rá. Hitelbe adta Komenov a gépet, annyira bízott az új szövetségesben. (Csongrádból—Baranyába.) Szathmáry Mileticsre érvén, igen komolyan állította, hogy ő nem akar to­vább lustálkodni. Úgyis megunta már a szegénységet. Meg kell kezdeni a pénz­gyártást minél előbb. Meg is kezdték volna, mert gép volt már. De nem volt még papír, festék és egyéb hozzávaló.­­ Ezt pedig csak Mohácson lehetett be­szerezni. Elhatározták tehát, hogy július 28-án Mohácsra mennek , a szükséges anyag beszerzése végett. És megállapodtak ab­ban is, hogy ezen fontos dologra meghív­ják Komenovot is, aki különb szakértő ő náluk. A szövetségesek a meghatározott napon Mohácsra mentek és ott találkoz­tak Komenovval. Mohácson a Philipp-féle korcsmában volt a banda tagjainak a találkozója. Az álruhás kapitány itt rejtette el rendőreit. Aggodalmassá tette a helyzetet, hogy a pénzhamisítóknál is revolver volt. Tehát vigyázatosnak kellett lenni. A korcsma Pécsi Napló 1899. augusztus 1.

Next