Pécsi Napló, 1900. február (9. évfolyam, 25-47. szám)
1900-02-01 / 25. szám
2 iskolát. Ingyen taníttassa a gyermekeket lássa el ingyen tankönyvekkel; amagyar nyelv elsajátításában dicséretes előmenetelt tanúsító gyermekeket jutalmazza meg; a kívánt és méltán, sőt joggal várható eredmény elmaradhatatlan; anélkül, hogy kényszereszközökhöz kellene nyúlni, anélkül, hogy tűzzel-vassal kellene a nemzetiségi iskolákat kiirtani. Az eddigi tapasztalat szerint ott állított föl a kormány állami népiskolákat, ahol erre legkevésbé volt szükség. Az állami iskolák elsősorban a nemzetiségi fészkekben, a nemzetiségi iskolák mellé állítandók, hogy ott konkurrenciát létesítve az államhatalom erejével agyonnyomják a nép drága pénzén keservesen föntartott zugiskolákat. Örömmel értesülünk róla, hogy a kormány újabban és pedig öt éven belül ezer állami népiskolát szándékozik az országban fölállítani. A tervezet, az összeállítás már meg is készült. A kultuszminisztérium ügyosztályának vezetője konstatálja ebben az összeállításban, hogy az állami népiskolák elhelyezésében vidékek szerint bizonyos aránytalanság észlelhető, így az ezer állami népiskolából eddig 23 megyének nem jutott egy sem, vagy legfeljebb csak egy-egy jutott megyénként, így a Dunántúl, Komárom, Győr, Veszprém, Esztergom, Fejér, Tolna és Baranya teszik azt az összefüggő nagy területet, mely nem kapott állami népiskolát. A Felvidéken: Árva, Liptó, Szepes, Zólyom, Nógrád és Hont északról délfelé nyúló hosszú terület szintén nem kapott állami népiskolát. Ettől külön, inkább a dunántúli területhez csatlakozik Pozsonymegye. Az alföld megyéi közül inkább a határmegyék: Borsod, Hajdú, Szümeg, persze, mert nem lesz, aki az ő szakállát húzogatná Mi ? No, légy csendesen, valamit mesélek neked az istenekről. Ugye már sok történetet hallottál ? — Igen, sokat, atyám. — De ez egy egészen új, amelyet még sohasem hallottál. — Régen, nagyon régen, mikor még az istenek az emberekhez társul szegődtek, mint ahogy még ma is teszik, de nincs már hitünk, hogy ezt észrevegyük, elment Siva, az istenek legelsője, az ő feleségével, Parbitaval, egy templom kertjébe. — Melyik templomba ? A Nangaonnegyedben ? — kérdezte a fiú. — Nem. Messzi innen, nagyon messze innen. Talán Trimbikban, vagy Hardwarban. A kertben a nagy fák alatt egy koldus ült, ki negyven évig jámboran szolgálta Sivát. A hívők ajándékaiból élt ő és éjjel-nappal csak szent dolgokra gondolt. — Ő atyám, te voltál az ? — kérdé a fiú tágranyút szemekkel. — Nem, hiszen megmondtam neked, hogy ez régen, nagyon régen történt és annak a koldusnak felesége is volt. — Lóra ültették őt ? Fontak-e virágfüzért a feje körül s nem hagyták- e aludni menni egész éjjelen át ? így tettek velem, mikor az esküvőm volt — mondó bölcs, Szatmár és Ugocsa, végül a Királyhágón túl elterülő megyék közül: Szeben, Fogaras, Kisküküllő és Maros- Torda nem kapott állami népiskolát. A népiskolák ügyosztályának vezető tanácsosa szerint a közoktatási kormányzaton kívül kell keresni az okát annak, hogy ezek a megyék, ahol bizonynyal támogatásra szorul a népoktatás, nem kértek állami népiskolát. Íme, azért nem kapott Baranya állami népiskolát, mert nem kért. De hát miért kell ezt kérni, hiszen a kultuszminisztériumban, bőségesen tudhatják, hogy vármegyénk mennyire tele van nemzetiségi iskolákkal. Vagy, hogy a tanhatóságok folytonos magyarosodást jelentenek a minisztériumnak, mert amikor a tanfelügyelő úr meglátogatja az iskolákat „Éljen !“-nel fogadják a nemzetiségi iskolák apró csemetéi s ez elég az üdvösségre. Hát a dárdai gör kel. iskola magyarságához mit szólanak oda fönt? Ez is magyarosodás ? Bizon-bizon nagyobb gondot kellene fordítani ezekre a nemzetiségi iskolákra s az állami népiskolák szétosztásánál nem azt kellene szem előt tartani, hogy ki kér iskolát, hanem, hogy hova kell az az állami iskola? A dárdai gör kel. iskola botránya igen erős figyelmeztetés volt s az önök vezérczikkelye kiváló figyelmet érdemel, majd meglássuk: Kurucz lesz-e hatása? A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk távirata. — Az ülés megnyitása után Elnök bejelentette, hogy Mócsy Antal három havi szabadságot kér egészsége helyreállítása végett. — Örömmel ! — hangzik a jobb oldalról. Mócsy bácsi különben egyhangúlag kapta meg a szabadságot. Bolnár Antal jegyző jelenti, hogy Molnár János az úrbéri negyedtelkek adója tárgyában interpellácziót jegyzett elő. A képviselőház ezután harmadszori olvasásban is elfogadta a lelkészjövedelem kiegészítéséről szóló póthitelt és az egyetemi építkezések költségeire vonatkozó törvényjavaslatot. A harminc milliós póthitel, Szabó Imre előadó elfogadásra ajánlja az 1897/98. évi közös ügyes kiadásokra Magyarország által pótlólag fizetendő összegekről szóló törvényjavaslatot. Komjáthy Béla: Itt tulajdonképen ismeretlen kiadásokról van szó. Elvárta volna olyan önérzetes testülettől, mint aminőnek a magyar képviselőházát tartani szeretné, hogy az ilyen javaslatot egyszerűen visszautasítsá. Mire költötte a hadügyi kormányzat tulajdonképen ezt a 30 milliót? Határozottan kétségbe vonja, hogy arra költötték volna, amire mondották. De tudni akarja hát s ezt joga van megtudni, mire fordítottak akkora összeget. Elvárja a delegáczió ama tagjaitól, a kis, ez összeget annak idején megszavazták, hogy világosítsák fel a nemzetet. Nem fogadja el a javaslatot. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Széll Kálmán miniszterelnök. Pécsi Napló Budapest, jan. 31. Elnök : Perczel Dezső. A kormány részéről jelen vannak : Széll Kálmán miniszterelnök, Lukács László, Hegedűs Sándor, Plósz Sándor, Darányi Ignácz, a gyermek, ki csak néhány hó óta volt nős. — És mit csináltál te ? — Sírtam, ők pedig csúf nevet adtak nekem, erre én megvertem azt, kivel összeházasítottak és akkor mindketten sirtunk. — A koldus nem telt igy — folytatá Gobind — mert ő szent férfiú volt és nagyon szegény. Mikor Parban meglátta őt a templom lépcsőjén ülni, a bejárónál, oda fordult Sivához : — Mit fognak az emberek rólunk hinni, ha az istenek így bánnak el azokkal, kik bennük bíznak ? Negyven év óta imádkozik ez az ember hozzánk és mindössze néhány szem rizs és néhány fillér összes vagyona, ami ott fekszik előtte. Az emberek szive megkövesül és elfordul tőlünk, ha ilyesmit látnak. Siva így felelt: — Hadd lássuk, talán segíthetünk rajta — és ezzel bekiáltott a templomba, saját fiának, az elefántfejű Ganeschnek templomába : — Fiam, itt künn egy koldus ül, ki nagyon szegény. Mit teszesz érette ? A szavakra fölébredt a nagy elefánt fejű a sötét boltívek mélyén és mondá : — Legyen te akaratod szerént. Három nap múlva ennek az embernek legyen birtokában 100.000 rúpia. Akkor, a midőn a delegáczió ezt a póthitelt tárgyalta, még nem volt miniszterelnök. Kubik Béla: Az mindegy! Odaát ült akkor is ! Széll Kálmán: Ezzel nem akarja azt mondani. Kubik : A felelősség alól ki akar bújni! Száll ! Ez vaskos tévedés, mert ha bevárták volna a konstrukczió végét, úgy meghallották volna, hogy a teljes felelősséget elvállalja. (Helyeslés.) Komjáthyval Siva és Parban elmentek. De lenn a kertben a jázminbokrok alatt — e perczben a fiú saját kezében tartott szétnyomott jázminvirágokra nézett — igen, a fehér jázminbokrok alatt egy uzsorás feküdt, ki megleste az istenek beszédét. Pénzsóvár, fekete lelkű ember volt azuzsorás, ő szerette volna a nagy összeget megkerülni. Odalépett a koldushoz: — Mond testvér, mennyit adnak neked a hívek egy nap alatt. — Bizony azt nem tudom. Néha egy kevés rizst kapok tőlük, néha hüvelyes veteményt, olykor aszalt gyümölcsöt vagy száraz halat. — Ez nagyon jó — jegyezte meg a kisfiú és megnyalta utána ajkát. Ekkor igy szólt az uzsorás a koldushoz : — Rég megfigyeltelek és nagyra becsültelek téged és a te türelmedet és ezért a legközelebbi három nap összes adományaiért adok neked öt rúpiát. Csak egy kis írást adsz nekem erről. — Oatoba vagy — felelt a koldus — két hónap alatt sem kapok én öt rúpia értékű holmit. Este elmondta ezt a feleségének a koldus. — Mikor csinált már valaha rossz 1900. február 1.