Pécsi Napló, 1901. február (10. évfolyam, 28-50. szám)
1901-02-01 / 28. szám
serkesztésig: Munkácsy Mihály utcza 25. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. Eladóhivatal (Részvénynyomda): Boltivköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Fél évre 12 kor. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyílt térben 1 sor 60 fi Báró Fejérváry Géza. Pécs, január 31. §. Emberi számítás szerint, mint azt gyakorlott szakemberek igazolják, báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter, megszabadulva nehéz bajától, csakhamar vissza fogja nyerni egészségét, élet- és munkaerejét. Amily meleg részvéttel kísérte az egész ország a miniszter nagy betegségének folyamatát és aggódó figyelemmel leste az életveszélyes műtét eredményét, oly szeretetteljes örömmel fogadja a felgyógyulást biztos kilátásba helyező híreket. A rokonszenvnek, a népszerűségnek, a nemesen átérzett közrészvétnek annyi és oly szívélyes, oly őszinte jeleivel találkozott a nehéz órákban és találkozik most a felüdülés reményteljes napjaiban honvédelmi miniszterünk, hogy valóban a boldog megelégedés érzete töltheti el szívét, mert a tisztelet és nagyrabecsülésnek, a szeretetteljes vonzalom, feti érdeklődés és gyengéd figyelemnek az általános megnyilatkozása mindennél nagyobb jutalma a közszolgálatban szerzett érdemeknek, mindennél szebb és drágább elismerése az egyéni kiválóságnak. Ha kórágyán lelke erejét fenntartá az a büszke, de jogos önérzet, hogy kötelességeinek életpályáján mindig és minden téren híven, becsülettel és az igaz férfiú mértéke szerint megfelelt, úgy gyógyító, hűsítő balzsamként hatott reá a hosszú betegség gyötrelmei alatt és most a felgyógyulás processusában a felette virrasztó szeretet, az a gondos és rokonszenves érdeklődés, melyet iránta urak királya és az egész ország tanúsítanak. A közélet szereplő munkásai, ha tevékenységük, fáradalmaik és érdemeik által meg is szerzik állásban, rangban, külső kitüntetésekben az elismerést, vajmi ritkán dicsekedhetnek a közönség rokonszenvével, a népszerűségben nyilvánuló erkölcsi elismeréssel, a szívélyes vonzalomból fakadó hű odaadással. És mindennek osztályrészese volt honvédelmi miniszterünk és hozzá oly mértékben, oly megható módon, mely a mai önző, gyanú és rágalommal megterhelt, a politikai pártoskodástól agyonzaklatott világban igazán páratlanul áll. Szép és lelkesítő például szolgál ez a közélet munkásainak. Nehéz és küzdelmes annak az elismerésnek kivívása, talán éppen azért, mert legbecsesebb is, de nem lehetetlen. Senki sem mondhatja, hogy e rokonszenv, e közbecsülés megszerzéséhez elegendő az egyéni kiválóság, a férfiúi jellem kitűnősége. A gentlemenség nemes erényei, a lovagias korrektség és tiszta becsület elengedetlenek ugyan és erős oszlopai a népszerűségnek, a bátor és öntudatos viselkedés imponálnak, de a közpályán működő, a haza szolgálatában álló és a politikai küzdőtéren szereplő egyénnek azt mégis csak akkor lehet a maga teljességében megszerezni, ha állásában, működése terén és tevékenysége körében tetteivel, szereplésével érdemeket szerzett, ha hivatása és hivataloskodásában kötelességeit híven teljesítette és kötelességteljesítésében őt a meggyőződés, a legjobb akarat, és kétségbevonhatatlan jóhiszeműség vezérlik. E kettős magasztos erény győzelmét látjuk a honvédelmi miniszter személye iránti általános rokonszenv megnyilatkozásában. Csak az, ki igazán érdemeket szerzett, lehet a betegségében feléje irányult közrészvétnek és a felgyógyulása feletti örömnek a nála tapasztalt mértékben osztályosa. Közszereplését, politikai működését különbözően bírálhatjuk és ítélhetjük meg, de senki sem tagadhatja meg és nera is tagadta meg tőle buzgólkodását, jóhiszeműségét, hű kötelességtudását és kitartó munkásságának érdemeit. Amidőn tehát élet és munkaereje visszatér, reméljük és bízunk abban, hogy mind távolabb jut lemondási szándékától és továbbra is megmarad élén a mi legféltettebb nemzeti intézményünknek, a honvédelemnek és végig betölti azt a nagy és fontos missiót, melynek eddig is leghívebb és legmegbízhatóbb tényezője volt: a király és nemzet közötti összekötő kapocs végleges és minden félreértéstől ment megszilárdításának. A mi locális érdekeink ne jöjjenek most e nagyobb feladatok hangoztatásakor szóba. Iparpolitika, Pécsett, január 31. A legutóbbi évek alatt sűrűbben hangoztatott jelszót alig hallottunk annál, minthogy: pártoljuk a hazai ipart. Ezt a jelszót felkapta nagy örömmel a hazai sajtó, a politikai és társadalmi közélet számos előkelő tagja és élő szóval, meg írásban egész szóáradat indult meg az egész vonalon. A nagy mozgalmat mindenki rá mindenki hallotta, de tenni, vallja-eg őszintén igen kevesen tettek valam arra, hogy a jelzó valósággá véljék. A társadalom, amelynek megnyerésére indult meg a mindenképen hezusus akció, féligmeddig vállvonogatva bújt ki a reá vonatkozó kötelességek és feladatok alól. Szinte önként értetődik ebből az, hogy amikor nagy eredmény, fényes siker nem látható, akkor a kormányt támadják meg, így történt itt is. Mert nálnunk mindent az államtól, mindent a kormánytól várnak. A kormány keresse meg az ipart és az állam támogassa. Körülbelül ezek a kívánságai mindazoknak, akik e nagyfontosságú, négy horderejű és súlyos kérdéssel komolyan, behatóan nem foglalkoznak, hanem mindent csak felületesen látnak és bírálnak meg. Ezalatt pedig kiderült, hogy a hazai ipar támogatására, megteremtésére kiadott jelszót igazán komolyan egy ember vette. Egy ember, aki fáradt s dolgozott, utazott, tárgyalt, tanított, oktatott és buzdított és az az ember: Hegedűs Andor kereskedelmi miniszter. Az ő tegnapi nagyszabású beszámolóból fényesen domborodik ki az ő ezértudatos, jól átgondolt, minden részben kidolgozott iparpolitikája. Azokkal a szerény eszközökkel, amikkel mi fájdalom, rendelkezünk, mindent el nem érhetünk s amit elérünk, azt is csak lassan, kitartó munkával, ernyedten szorgalommal érhetjük el. A hazai ipar megteremtése és felvirágzása két tényezőtől függ: egy hatalmas gyáripartól és a kisiparosok megélhetésétől, boldogulásától. Az elsőre nézve elmondotta a miniszter, hogy a legutóbbi évek alatt 60 gyár létesült. Hogy ebben az arányban gyarapodjanak gyáraink, az a mi tőke szegény országunkban attól függ: mennyire emelkedik különösen a külföldi tőkének bizalma a magyarországi befektetések és vállalatok iránt. E téren a miniszter és a kormány minden lehetőt megtesz a törvény keretén belül. A másik kérdés a kisiparosok boldogulása. Erre nézve szinte a legcsekélyebb részletekig elmondta a miniszter, hogy minő nehézségekkel jár a kisiparosok sorsának a javítása, de ténykedése e téren annyi jóakaratot, annyi ügyszeretet, oly nagy ambícziót tüntet fel, hogy mindenkinek be kell látnia, aki csak a lehetőségekkel számol, hogy a kisipar fellendítése a jövőben valóban csupán a társadalom jóindulatától, hazafiságától és elszánt akaratától függ. A kormány gondoskodik arról, hogy a kisiparosok szakképzettséget sajátítsanak el, hogy gépekkel, anyaggal lássák el magukat. A vevőkről nem gondoskodhatik. Ez a nagyközönség dolga, feladata. Ettől függ, hogy Hegedűs miniszter nagyszabású iparpolitikája meg is valósuljon. Saturnia.