Pécsi Napló, 1902. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1902-01-01 / 1. szám
Berkötterség : Munkácsy Mihály utcza 25. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal (Részvénynyomda): Boltívköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS Előfizetési árak : Egész évre 24 korona. Fél évre 12 korona. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyílt-térben 1 sor 60 fillér. Ma, uj év este zeneestélyt tart. 10769 !■!■■■■I■■ .......................... Elmult... Pécs, deczember 31. És ismét megszólalt ma éjféli órában a templom harangja, hogy misére hívja az ájtatos hívüket. Hála imára, hogy megélni engedte az Úr a lezajlott esztendőt, telve búval, gonddal, keserűséggel és csalódással. És a hálaimát nyomon követi a fohász szebb és jobb jövőért, boldogabb esztendőért, mint amilyen az elmúlt volt! Csak temetni jöhetünk tehát ma, de nem búcsúztatni, mert nincs, miért ejtsünk könnyeket a tetem fölött, mely mig vér keringett ereiben, mig agyvereje működhetett, mig mozogni, élni tudott múló boldogságot, földi örömeket hozhatott egyeseknek, de miért tagadnak: általánosságban, a nagy emberi társadalomnak csakis újabb kiábrándulást, új csalódást, közgazdasági állapotainknak csakis rosszabbodását hozta. Nem dicsérhetünk tehát te vén esztendő, mely ime elsülyedtél a végtelenség óczeánjában, sőt kimúlásod annál ridegebb, kietlenebb, mert megtépáztad még reményeinket is a szebb és rég várt jobb idők iránt. És mi az élet remény nélkül? Teher, súlyos gond, pusztaság, melyen czéltalanul bolyong a vándor, tépett, levetetlen faággal kezében és a messze szes határon nem lát mást, mint a puszta levegőt, az üres mindenséget, melytől még a napsugár is megtagadja éltető melegét. A búcsú pillanatában mégis különös érzés fogja el az embert. Az idő múlandóságát látva, Isten legfenségesebb alkotása , az ember, mégis érzi, hogy van és rendeltetését fölismerve, hogy küzdve küzdjön mind halálig, mégis találhat vigasztaló pontot is abban, hogy az idő múlik és az ember megmarad. Aki elvesztette a játszmát és nem tört le a küzdelemben, kezdheti élölről a játékot és kinek a letűnt évben hátat mutatott a jó szerencse, ki tudja, ez a kaczér Istennő nem emeli eret magához, akit előbb a porba sújtott? Mert vesztes a természetben más nem lehet, mint aki elvesztette a reményét. És az új év küszöbén, mikor igazságtalanok leszünk emberi gyarlóságunk következtében a múlthoz, mikor nem látjuk annak kies mozzanatait, mikor fekete ponttá zsugorodik össze előttünk ez a 365 napból álló múlt, melyet átszenvedtünk örömben, búban, mely gyarapította szenvedéseinket, érezzük, tudjuk, hogy hálátlanok vagyunk a múlt iránt, de emberek vagyunk és ezért vétkezünk! Imádkozzunk, hogyha elvesztettünk mindent a múltban, maradjon meg mentő horgonyunk a pusztaságban, az üdvöt adó remény . . . Széttekintve a nagy világban, csaknem ugyanazon kép tárul szemeink elé, mint szűkebb otthonunkban. A külföldön háborúság folyik immár két éve. Egy nagy birodalom leigázni törekszik egy szabadságáért rajongó nemzetet, mely kétségbeesetten küzd szabadságáért. A szabadságért rajongó franczia testét-lelkét az oroszoknak bocsátotta áruba hiúságból, hogy erősebbnek érezze magát politikai barátja védőbástyája mögött. Németország, mely elsőrendű piacza volt a mi állattenyésztésünknek, gabonánknak, csaknem lehetetlenné teszi állatkivitelünket minden fajú nehezményezésével és a porosz agráriusok kedvéért oly védvámot készül fölállítani, mely tetemesen le fogja szállítani a mi kivitelünket. A Balkánon, a mi szőkébb hazánk természetes szövetséges társai Oroszország felé sandítanak: a gyenge szerb király, kit egy álnok asszony hálózott be és a gyenge bolgár fejedelem, ki nem tud a saját lábán megállni. És Ausztria, mely a magyar király atyai gondoskodásának nagyobb részét foglalja le a maga részére, zilált belpolitikai állapotával maholnap könnyen hozhat nékünk nagyobb meglepetést, mint amilyenre ma gondolnánk! És Magyarország? Ott van nagy és szép fővárosa, az utczán a munkátalanok ezreivel, bukásaival. A gazdagok máról-holnapra elszegényednek, a spekulánsokat a balszerencse üldözi, a négy és fényes paloták belül üresek, az óriási gyárak, melyekben a munkások ezrei dolgoztak még egy két év előtt, annyira leszállították üzemeiket, munka hiányában, hogy üzleti eredményeiket nem is lehet a múlt évivel összehasonlítani. És a vidéken pénzintézetek bukása, gyárvállalatok megszüntetése, sikkasztás és öngyilkosságok vannak napirenden. Emellett pang az üzleti élet az egész vidéken. Nem keletkeznek új iparvállalatok, a kormány nem valósíthatja meg a vidék föllendítésére célzó terveit és míg minden eredmény nélkül önti ki a bőség szaruját a főváros fölött, a vidéki városokat agyonnyomják az elviselhetetlen terhek, melyeknek ólomsúlya alatt megroppannak a legrendezettebb vidéki városi háztartások is. És ily szomorú képet látva körülöttünk, saját otthonunk helyzete, melyet közvetlen közelből látunk és átéreztüük, csak annál kietlenebb, vigasztalanabb. Pécs város kereskedelme pang, ipara, amely eltekintve a bányától és a Zsolnay- és Hoffer-gyártól, amúgy is jelentéktelen, nem fejlődött az elmúlt évben A borkereskedés, mely viruló, jómódú várossá tette Pécset, harmadrangú, jelentéktelen keresetforrássá süllyedt alá, mely negyedrész embernek ad munkát, kenyeret, mint ezelőtt két évvel. A bevételek folytonos csökkenése mellett a kiadásoknak csakis emelkedését látjuk és igen helyesen jegyezte meg egyik jeles pécsi kereskedő e sorok írójához. A kiadások az új pénzszámítás behozatala után megmaradtak a régi forintoknál, de a bevételek, koronákká redukálódtak. Ez jellemzi legjobban a helyzetet. A karácsonyi üzlet soha oly gyenge nem volt, mint az idén. Megcsappant a vásárlási képesség és ezzel lépést tart az ajándékozási kedv csökkenése. Természetes ily körülmények között, hogy az emberek kedély állapota lehangolt, nem képesek a létnek örvendeni, mely pedig oly szép, oly indító, másrészt oly sötét és örömtelen azokra, akik nem érhetik be azzal, amit nekik önként nyújt a jó szerencse! És az egyesek és egyének küzdelmével és vergődésével arányban áll a városnak küzdelme és vergődése. Nem mentünk előre egy lépéssel sem, de megadjuk az érdemnek az elismerést: hátra sem mentünk és ez is eredmény. A város háztartása rendben van, a pénzügyi eredmény tán még kedvezőbb, mint várható volt és ha az alkotások terén stagnácziót észlelünk is, mégis a jövőre nézve több irányban megtörténtek a kezdeményező lépések, hogy az 1902. év termékenyebb legyen elődeinél. Az új esztendő legfontosabb mozzanatai lesznek elsősorban a városi adósságok konvertálása és oly kölcsön fölvétele, mely elegendő lesz több terv megvalósítására, mely már régebben foglalkoztatja törvényhatóságunk köz- ifj. Sierodi Syuta Maai ie o Malifa terjad