Pécsi Napló, 1902. július (11. évfolyam, 148-174. szám)
1902-07-01 / 148. szám
XI. évfolyam. 1902. Kedd, julius 1. 148. (3190.) szám. PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőség: Munkácsy Mihály utcza 25. Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal (Részvénynyomda) : Boltivköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: ENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyílt tér sora 60 fillér. „Pannónia Mulató.“ • и шип nui iiiiiiiiiiMM ni 1111111111111111 in mim MiiiiiimiiiiiiiiiiiiiMimiiiiim = MA ESTE = az újonnan szerződtetett tagot bemutatóя ■ & TELJESEN UJ MŰSORRAL. 11721 Vasárnapi távirataink. Az angol király betegsége. London, junius 29. (Ered. távirat.) A délelőtt 9 órakor kiadott orvosi jelentés azt mondja: A király jól töltötte az éjt és erősebbnek érzi magát. A seb által okozott némi kellemetlenség daczára semmi sem mutatkozott, ami a kielégítő javulást akadályozhatná. London, június 29. (Eredeti távirat.) A királyné és leánya és a walesi herczeg nejével együtt, valamint a királyi család más tagjai is részt vettek ma a Marlborough-kápolnában tartott istentiszteleten. A királynét, aki a király megbetegedése óta ma először mutatkozott nyilvánosan, a tömeg tiszteletteljesen üdvözölte. A Szent Pál-székesegyházban is ünnepies könyörgő istentisztelet volt, amelyen a connaughti herczeg és neje, Lansdowne lord és neje és számos notabilitás vett részt a birodalom minden részéből.- A kvóta megállapítása. Ő Felsége a következő legfelső kéziratot bocsátotta ki : Kedves Széli! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országoknak törvényes képviseletei között arra az arányra nézve, melyben azok a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. t.-czikk 19., 20. és 21. §-ai (az 1867. évi deczember hó 21-én kelt ausztriai törvény 3. §-a, R. G. Bl. 146. sz.) értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre, a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány kérdését az idézett törvénycikk 21. §-a (az idézett törvény 3. §-a) alapján és az 1902. évi julius hó 1-től 1903. évi junius hó 30-ig terjedő egy év tartamára való érvénynyel akkor döntöm el, hogy a közös ügyek költségeiből a magyar korona országi 3341"/6-ot, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pedig 6646/49*/6-ot viselnek. Utasítom Önt, hogy ezt köztudomásra hozza Kelt Bécsben, 1902. június hó 26-án. Ferencz József, s. k. Széll Kálmán, s. k. Nagy tűz Fokvároson. Fokváros, jun. 29. (Eredeti táv.) A város közepén lévő nagy üzleti negyedet tűzvész elpusztította. A kárt 250.000 fontra teszik. — Kolera, Peking, június 29. (Eredeti távirat.) Itt több koleramegbetegedés fordult elő. Pétervár, június 29. (Ered. távirat.) A Novoje Vremja jelenti Vladivosztokból. Iakovban a halálozások száma az európaik közt csökkent. Ugyanaz a lap jelenti Port-Arthurból, hogy a kolera legutóbbi kitörése óta hó 23-áig 430 ember, köztük 278 európai halt meg kolerában. Az automobil-verseny győztese: Bécs, június 29. (Eredeti távirat.) A párisi bécsi automobil-versenyen elsőnek érkezett Bécsbe Marcell Renault 2 óra 18 perczkor, másodiknak Zborowski 2 óra 42 perczkor, harmadiknak Farman M. 2 óra 57 perczkor, negyediknek Baras 3 óra 1 perczkor, hetediknek Forest báró, akinek gége megsérült és egy bizottsági gép vontatta el a czél előtt. Ezt a versenyzők diszkvalifiikálták. Összesen eddig (4 óra 30 perc) 25 versenyző érkezett ide. Baleset nem történt. I^Koszits Szilárd^| Pécs, június 30. Érezzük, tudjuk mindanyian, hogy közös sorsunk a halál, mely előbb, vagy utóbb, az életkor tavaszán, vagy őszén, delén, vagy alkonyán, de egyszer teljes bizonyossággal elkövetkezik, hogy magához szólítson mindenkit, aki él, mert a teremtés, a világrend örök törvénye szerént semmi se tart örökké; s mégis mély megilletődéssel fogadjuk a szomorú Hiobhirt, mely egy hozzánk közelebb álló, egy közismert, köztisztelet s közbecsülésben élt halandó gyászos elhunytát tudatja velünk. Vármegyei közéletünk egy régesrégi oszlopos tagja, Koszits Szilárd ügyvéd fejezte be ma tevékenységben példás, erényekben gazdag életpályáját. A régi jó világ ama kiváló alakjai közül való a derék férfiú, a kik rendes, kenyérkereső hivatásuk mellett nemes buzgalommal, hazafias lelkesedéssel éltek a közügyeknek. Baranyavármegye köztörvényhatósági bizottságának 1867. óta választott bizottsági tagja volt s csaknem valamennyiszakbizottságba beválasztották s ő e megtiszteltetést nem tekintette puszta dekórumnak, hanem kötelességekkel, munkával járó megbízatásnak, melynek ritka lelkismeretességgel, szorgalommal és gonddal, mindenkor a legnagyobb közmegelégedéssel felelt meg. Kitűnő tehetségével, sok tudásával, erőteljes judicziumával igen hasznos szolgálatokat tett a vármegye közügyeinek intézése körül. A törvényhatóság élén álló vezérférfiak minden fogósabb, jelentékenyebb ügyben kikérték véleményét s évek hosszú során át helyes, üdvös és hasznos befolyást gyakorolt a vármegyei közéletre. Mintegy három-négy éve vonult némileg vissza a nagyobb Agilitás tervéről, amenynyiben a feje fölött elhaladó kor megviselte erejét s úgy érezte, úgy gondolta, hogy már nem képes azzal az elevenséggel, üdességgel és pontossággal kötelmeinek megfelelni, melyet a közügy érdeme megkíván s ez okból a szakbizottságokban elfoglalt tisztjéről leköszönt. Az elismerés újra meg újra visszahelyezte a derék öreget régi tisztjébe s igy halála napjáig megmaradt a vármegye őszinte, igaz bizalmában, melylyel csak a közélet jeleseit szokták kitüntetni. Koszits Szilárd hű gyermeke volt e vármegyének. Itt született a mohácsi járásban, Főherczeglakon, 1827. évi május hó 5-én. Atyja uradalmi tiszt volt; anyja Skarmitzki Karolina, kinek ágán a Kissfaludiakkal rokonságban állott a család. Középiskoláit Pécsett végezte. Innen Pestre ment s egy évig orvosnövendék volt. Ez a pálya azonban sehogy se tetszett a jogi pálya felé hajló ifjúnak s abba is hagyta az orvosi tudományok elsajátítását. Beiratkozott a jogra s fényes sikerrel fejezte be jogi tanulmányait. A szabadságharcz alatt nemzetőr volt s mint az akkori hivatalos közlöny hozta kineveztetését, segédtiszti rangot nyert a nemzetőrségnél. A véres napok lezajlása után közhivatali pályára lépett. Szolgabiró lett Dunaföldváron. Itt nősült meg, feleségül vevén 1855-ben Szohner Teréziát. Föltűnvén a fiatalember kiváló tehetsége, csakhamar fölkerült Budára a kanczelláriához, ahonnét Marczaliba helyezték. Később Sásdra, majd Mohácsra választották meg főbírónak. A nép rendkívül megszerette tapintatos, igazságos bánásmódjáért s innét van az a nagy népszerűség, melyben különösen a mohácsi járásban máig élt a kedves öreg ur. 1864-ben ügyvédi vizsgát tett s a provizórium után Mohácson ügyvédi irodát nyitott. 1871-ben Mohácsról Pécsre tette át állandó lakhelyét és irodáját, mely az időben egyike volt a legkeresettebb irodáknak. 1874-ben Batthyányi gróf uradalmi ügyvédjévé nevezte ki. A gróf özvegyének képviseletében a 80-as évek közepén megjelent Londonban az angol bíróság előtt, hol néhai Szilágyi Dezsővel, az ország legnagyobb jogászával együtt védték az özvegy grófné jogos érdekeit. Az egykori igazságügyminiszter nagy elismeréssel nyilatkozott Koszits készültségéről és alaposságáról, mely a londoni bírák előtt is feltűnést keltett. A mohácsi Margitta-szigeti belvizek szabályozási munkálatai körül is előkelő érdemeket szerzett, amikor Perczel Miklós volt főispán kormánybiztossága alatt, mint titkár működött. A sajtónak mindenkor lelkes munkája volt. A közérdekű közügyek megvitatása érdekében figyelmet érdemlő czikkeket irt. A régi időkben aj bécsi Figyelődnek, „Fünfkirchner Zeitungdfiák.