Pécsi Napló, 1903. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1903-11-01 / 250. szám
I *T It i T Szavatolt tiszta GYÓGY-COGNAC JBORPÁRLAT MEDICINAL COGNAC Állandó vegyészeti ellenőrzés alatt. CAMiS * STOCK párlata TRIEST-BARCOLA Vi üveg K. 5.— 1/2 üveg K. 2.60. • Mindenütt kapható. 13813 10 1 f i . ♦ T i*9 A ± XII. évfolyam. Vasárnap, 1903. november 1. 250. (3590.) szám. PÉCSI NAPLÓ M“«1’11——1—»mwmiiixwh—■— mii mmaanmm——ai»wi«mu—■—gwwi ■ mi !■!■■■ ■nwuiiii«—rrwi himí——bmmi—ca—hw——iim——————— Szerkesztőség: Munkácsy Mihály utcza 25. Telefon 109. Felelős szerkesztő: 1 Előfizetési árak: egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Kéziratok nem adatnak vissza. j PWKPT t mne ! Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Kiadóhivatal (Részvénynyomda): Boltivköz 2. Telefon 27. luis«lt£l la A u w S. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyik-tór sora 60 fillér. Tisza István gróf. Pécs, október 31. (K. sz.) Az országnak van immár kormányelnöke, a szabadelvű pártnak új vezére. Az a férfiú, aki ma Magyarországban az ügyek vezetését átvette, egyike a legérdekesebb politikai egyéniségeknek. A neve egymagában programmot jelent. A liberalizmusnak, a czéltudatos politikának, az erélyes kormányzásnak, a gazdasági kérdéseknek programmját. Tisza István gróf 43-ik életévében aránylag fiatalon veszi át a kormányzást. És mégis teljesen kiforrott politikai karakter, akiért lehet rajongani, akit lehet elkeseredetten támadni, de akit semmibe venni nem lehet. Mint Magyarország 15 évig kormányzó miniszterelnökének fiát, megkísérelték őt ellenesei egy ideig olyképpen feltüntetni, mint aki az atyja dicsőségének fényével akarja bevilágítani politikai pályájának ösvényeit. De mihamar letettek róla. Soha férfiúra a német herbertizmus szavát kevésbbé alkalmazni nem lehetett, mint épp Tisza István grófra. Kvalitásainak legnagyobb dicsérete, hogy neki sikerült elfeledtetni, hogy Tisza Kálmán fia. Őt önmagában és önmagáért kellett tekintetbe venni. Tisza István gróf sohasem tartozott az úgynevezett népszerű emberek közé. Sohasem dolgozott és politizált az utczának. És mindig volt bátorsága véleményét kimondani akkor is, amikor az a nagy tömeg felfogásával ellentétben állott. Mint önálló gondolkodású ember, mindig a saját feje szerint formálta meg a véleményt, soha a tömegnek, az olcsó népszerűségnek engedményeket nem tett s innen magyarázható, hogy a könnyen hevülő utczai politika majdnem minden kérdésben szemben találta magát Tisza Istvánnal. Az új kormányelnök egyike a mai magyar parlament legnagyobb műveltségű tagjainak. És szellemi kincstárát ma is még folyton gyarapítja. Kevés ember van ma a magyar parlamentben, aki ad hoc készülés nélkül minden szőnyegre kerülő kérdéshez hozzászólni képes lenne, de Tisza gróf e kevesek közé tartozik. Parlamenti szereplése során pedig egyik beszédétől a másikig szinte szemmel látható volt, hogy ez a férfiú újólag ismét mennyit tanult. Műveltségének alaptónusa gazdasági, tehát teljesen modern. Valósággal szerencse az országra, hogy e pillanatban olyan férfiú veszi át az ügyek vezetését, aki a gazdasági kérdések iránt a legfogékonyabb, azok jelentőségét közjogi tekintetekkel szemben háttérbe nem állítja. Nem megnyugtató tudat-e, hogy van valaki, akiben az ország gazdasági érdekei védelmezőre találnak, egy olyan korszakban, amidőn a kiegyezés, a vámtarifa, a külföldi szerződések kötése áll küszöbön s az ország mérhetetlen anyagi érdekei kerülnek szabályozásra? Az ország ügyeinek erélyes intézésétől szintén a legjobb, a legüdvösebb eredményt várjuk. Végső ideje már, hogy az ország adminisztrációjában érezzük a határozott, céltudatos, összetartó erőt. A legutóbbi idő zavaros napjaiban, mintha bizonyos túlozó, túlságosan széthúzó, az anarchia felé tendáló szellem kapott volna lábra az országban. Ennek most mihamar vége lesz. De érezni fogja az erős vezetés hatását a képviselőház is. Tisza István gróf czéltudatos, határozott, őszinte és erős parlamentük volt egész életében. Mindig mindenki tudni fogja róla, hogy mit akar és ő is tudni fogja mindig: ki a barát, ki az ellenség! Halottak napján. Ha lelked’ húson átkarolja Egy túlvilági bús alak És szomorú körébe vonja: Menj ! keresd föl halottadat ! Mert magányodban ő keres fel A múltból változatlanul; Emléke hív intő kezekkel, Hogy ne hagyd koszorutlanul. Azért tisztán, magadba szállva Keresd föl elhunyt kedvesed; S hogy ne legyen a sírja árva : Gyújtsd fel fölötte mécsedet! Szived a megbékült alázat At fogja járni szeliden; Fölidézed a sirbazártat S megered könnyed csendesen ... S mig fölemel a könny, a bánat, Felold a tiszta kegyelet; Szép lassan elhagy szellem-árnyad És feloszlik a sir felett. Nikelszky Géza. A holtak között. — APécsi Napló" erede ti tárczája. — Irta: Szabóné Karay Anna. Halottak napja van, egy nap az évben, a mely tán mindenkinek szomorú. A fényárban úszó temetőben van most ■ minden ember, talán csak én egyedül ülök ; idehaza és égetem az apró gyertyácskákat elhunyt kedveseim égi nyugalmáért. — Künn zúgnak, búgnak a harangok, nyüzsgő s emberáradat tolong kopogva az utczako-i vezetőn és én összekulcsolt kézzel, elfáradva az imádkozásban ábrándozva nézem a fogyó viaszgyertyácskák lobogó sárga lángját, kavargó, szürke füstjét. És e lobogó lángok fényében, kavargó, szürke füstkeretben egyen kint megjelennek az én elvesztett kedveseim. Oly tisztán látom őket. Édes anyám szenvedő, beteg arczát, jó apám ősz szakadtól övezett jóságos vonásait, hugocskám viruló, bájos alakját, kis bátyám szép szőke fejét, akit oly ifjan ragadott el a kegyetlen haját és végre egy piczinyke kis szárnyas angyalt, égszínkék szemeit rám függesztve, apró karjait felém kitárva, imádott, édes kis leányomat. . . Itt vannak mind körülöttem, sorra ölelem, csókolom őket, óh nem hideg e csók, óh nem fagyos ez ölelés, a halál fagyát is felrelegíti az igaz szeretet.. . ! Beszélnek hozzám, mint hajdan édesen, leülnek mellém, megfogják kezemet s én oly boldog vagyok, hisz nem igaz, csak rémes álom volt, az csupán, hogy örökre elválasztott egymástól a halál . . . De meddig tart ez édes óra ? Egyet lobban a gyertyák lángja, megrebben a szürke tüstfelleg s a drága arczok szétfoszlanak, az édes kép eloszlik . . . Elmentek mind, elhagytak engem ... De az én lelkem velük repül, a szürke füstfelleg : szárnyain, a lobogó lángoktól űzve elmegy ; utánuk, abba a szomorú, csendes városba, hol most fényes ünnepet ül — a kegyelet... ! Ott vagyok, ott, a csendes temetőn, hol , ezrével égnek a gyertyák s a késő ősz daczára virágillattól nehéz a levegő, de ott is egyedül, nincs körülöttem senki sem, halotti csend van a leveleiket vesztett fák között, csak a gyertyák lobognak s a koszorúk illatoznak. Lassan bolyongok az utakon, mig megtalálom azt az aranybetűs, fekete sirkövet, az ő kis házuk kapuját . . . Úgy fáj a szivem . . . Lehajtom a fejemet a hideg sírkőre és megsiratom őket, mintha csak most fektették volna őket örök álomra oda te . .. Oh mennyi, mennyi sok sir s mennyi Lapunk mai száma 16 oldalra terjed.