Pécsi Napló, 1903. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1903-12-01 / 275. szám
1908. deczember 1. Pécsi Napló Az elnök azonban a házat akarja előbb megkérdezni, megengedi-e Lengyelnek a felszólalást. A következő perczben már húsz aláírásos ívet visznek fel az emelvényre és Feilitzeh elnök ennek az alapján kénytelen a névszerinti szavazást elrendelni. Öt percz szünet után, sors utján megállapítja hogy „L“ betűvel kezdődik a szavazás és újabb öt percz szünet múlva megindul a szavazás, mely természetesen azzal végződik, hogy a ház nem adja meg Lengyelnek a felszólalási engedelmet. Erre Lengyel pokoli nyugalommal kijelenti, hogy hát csak egyszerűen a házszabályokhoz kíván hozzászólni. Ez ellen nem tehet senki és Lengyel ily czímen a tőle megszokott hoszadalmassággal beszél. Az első szavazás után a képviselőház engedelmével Kossuth Ferencz szólalt fel, Kossuth lelkére igyekszik beszélni a többségnek, hogy hagyjon fel az erőszakkal, melyet a nemzeti követelményekért folytatott nemes küzdelem leverésére használ föl és mert az erőszak csak erőszakot szül. Erejét sokkal nemesebb küzdelemre használhatná föl. Az az erőszak, melyet a miniszterelnök úr az obstructió leverésére akarja fölhasználni, rosszabb, mint az önkény, mert lerombolja a képviselőház rendjének szabályait, teljesen lehetetlenné teszi a parlament életét és rész üt azon tekintélyeken,amelyek ezideig a ház minden oldaláról érinthetetlenek voltak. Erőszakkal ezt a nemes küzdelmet legyőzni nem lehet és inkább azon utakat kellett volna keresni, hogyan lehetne az obstructiót meggyőzni. Az lehetséges, ha a kormány a bajok kutforrását keresi és azok orvoslásához lát. Emlékezteti a házat november 8 ikán felsorolt békefeltételeire, amelyekben hivatkozott a választói jog kiterjesztésére, az iskolák megmagyarosítására és a szociális reformokra, melyek a szegény ember sorsán segíthetnének. Hibáztatja a miniszterelnököt, hogy e fontos kérdésekkel nem foglalkozott. Mostani működésével a többség a parlamentnek békére hajló tagjait is a merev ellentállás terére viszi, ezek között azokat is, akik az ellenzéknek minden áron folytatott küzdelmét nem helyeslik. A nemzeti küzdelem — úgymond — talán máskor nagyobb sikerrel vehető fel, de most, a jelen viszonyok között, igazán óhajtandó volna, hogy a felbuzdult közvélemény akcziója legalább a fenntemlített reformok gyümölcsöztetésére vezetne. (Tetszés az egész házban.) Ezután Tisza István gróf miniszterelnök szólalt fel. Neki, úgymond, leghőbb óhaja, hogy ezen áldatlan küzdelemben ne következzenek be a végletek, hanem inkább találjunk objektív támpontokat, amelyek alapján a rend helyreállítható. Az ő szabadelvű politikájának czélja a magyar nemzeti jelleg fejlesztése és ezen téren semmi sem választja el politikáját azon eszméktől, melyeknek előtte szóló is kifejezést adott. A választói jog kiterjesztéséhez elvben hozzájárul. Az erre vonatkozó előmunkálatokat nyomban megindítja. Pártkülönbség nélkül ankétet fog összehívni s kijelenti, hogy az erre vonatkozó törvényt még ezen cziklus hátralévő idejében, tehát 3 éven belül tárgyalni fogják. Ha ez sikerül, akkor a legközelebbi általános választás már az új választási törvény alapján fog megejtetni, de a választói jognak inczidentaliter való kiterjesztése egyenlő lenne a sötétbe való ugrással. A kérdést tanulmányozni fogja a kormány és ezen tanulmány eredménye nem lehet más, mint a választói jognak kiterjesztése. (Általános tetszés az egész házban. A jobboldal tapsol ,és lelkesen éljenez.) Polónyi Géza szólalt föl a miniszterelnök után kijelentve, hogy Tisza István gróf ezen kijelentései alkalmasak arra, hogy ezekkel behatóbban foglalkozzanak és sokan vannak a baloldalon, akik ily körülmények között a békés kibontakozásra hajlandók lennének. (Ellentmondás Lengyel Zoltánéknál, a néppártnál és Ugronistáknál.) A választói jog kiterjesztésénél minden esetre vigyázni kell, hogy a magyarság supremácziája minden körülmény között megóvassék. Polónyi rövid beszéde után az elnök szünetet rendelt el. A folyosón az elégedetlenek, akik mindenáron küzdelmet akarnak, most Polónyi ellen tüzeltek, de azért észlelhető volt, hogy Tisza István gróf miniszterelnök kijelentése a lehető legkedvezőbb benyomást keltette az egész házban. Ennek kapcsán csakhamar elterjedt a folyosón az a hir, hogy végre-valahára sikerülni fog az óhajtott békét megkötni. A függetlenségi pártiak mindent el fognak követni, hogy Tisza gróf mai kijelentésének alapján az obstruálókat rábírják a további obstrukczió abbahagyására. Szünet után Zichy Aladár gróf emelkedett szólásra, aki nem bízik Tisza gróf ígéretében, mert hasonló ígéretet már Széll Kálmán is tett a házban, de nem sietett azt beváltani. Addig is, amig a békepontok tárgyalására kerül a sor, kimondandónak tartja, hogy az erőszakoskodás és annak szüleménye, a parallel ülések tárgyában hozott határozat nem bírnak érvénynyel és akkor hozzájárul azon tervhez, hogy egy parlamenti bizotság kezdje meg a béketárgyalásokat. Különben sem tartja elegendőnek, ha ezek alapjául csakis kizárólag a választói jog kiterjesztését fogadják el. Holló Lajos a magyar vezényleti nyelv nélkül lehetetlennek tartja a békét és azért nem adja föl a küzdelmet. Nagy figyelem közepette állott most föl szólásra Apponyi Albert gróf, aki arra utalva, hogy a békére immár elkerülhetetlen szüksége van az egész országnak, örömmel látja, hogy arra meg van a hajlandóság. Arra kéri Zichy Aladár grófot, tekintsen el attól a kívánságtól, melynek teljesítése lehetetlen, hogy t. i. a ház semmisítse meg a parallel ülésekre vonatkozó határozatát. E helyett arra kéri a kormányt, függesze föl a határozatnak végrehajtását mindaddig, míg az egyes pártok kiküldöttei a megállapítandó békepontozatok feltételeit és módozatait illetőleg megállapodásra jutnak és csak akkor tárgyalják újból a kérdést, ha annak szüksége fönforog. A maga részéről szívesen előmozdít minden akciót, mely alkalmas arra, hogy a mai helyzetből kivezesse a képviselőházat. (Lelkes éljenzés.) Ugron Gábor Holló Lajos szellemében szólal föl, ő nem köthet békét, míg a magyar vezényszó diadalt nem arat, mert ez hazaárulás lenne és inkább hatszáz darabra vagdaltatja magát, mielőtt magyar vezényszó nélkül leszerelne. Krasznay Ferencz dr azt javasolja, küldjön ki a képviselőház békéltetési bizottságot, mely holnap tárgyalhat a miniszterelnökkel és szerdáig a képviselőház ne tartson ülést. Végül hamarosan rátértek a Lengyel Zoltán, Nessy Pál és Pap Zoltán-féle indítványoknak szavazással való elintézéséhez. Természetesen elvetettek valamennyit. Krasznay indítványát a képviselőház egyhangúlag elfogadta. Az ülés délután 4 órakor a reménység hangulatában ért véget. Vasárnapi távirataink: Tisza István gróf mandátuma. Budapest, november 29. (Ered. táv.) Az ugrai választókerület választópolgárainak 814 főből álló küldöttsége tisztelgett ma délelőtt Tisza István gróf miniszterelnöknél, akinek átadta a képviselői megbízólevelet. A küldöttség teljesen megtöltötte a miniszterelnökség nagy termét. A sok napbarnította magyar arca között ott voltak a kerület hazafias románajkú lakosságának képviselő is. A küldöttség valamennyi tagja közül legalább is másfél fejjel kimagaslott egy szép szál legény: Vajda Gábor, aki fennen lobogtatta az „Éljen gróf Tisza István képviselőnk !“ felirásu nemzeti szinü zászlót. Hatalmas éljenzés zúgott végig a nagytermen — amelyből kihallatszott néhány „szereaszka“ kiáltás is, — midőn Tisza István gróf miniszterelnök megjelent, akihez Markovics Antal, a küldöttség vezetője intézett beszédet. Tisza István gróf miniszterelnök válaszából kiemeljük a következő részeket: Fogadjátok szívem mélyéből jött hálás köszönetemet azért, hogy ilyen nagy számmal jöttetek fel, hozzátok fel a ti telketeknek meleget, a ti lelkűteknek ebben a küzdelemben támogató erejét. Fénylő napsugár az, amely bevilágít telkembe, megmelegíti szivemet és felébreszti benne az érzelmeknek amaz egész tömeget, amelyet ami drága közös otthonnak, ami édes Alföldünk s az azt benépesítő, testileg-jegileg erős magyar nép látása ébreszt fel bennem. (Élénk éljenzés) Abban a sivár küzdelemben, amelyet folytatok, hazafias aggodalmaimnak összes erejétől ösztökélve lelkemnek egész elszántságával (Viharos éljenzés), abban a küzdelemben buzdításra nem szorultam, mert amíg végleg ki nem merül az az erő, amit Isten adott nekem, addig helyt fogok állani benne. (Viharos éljenzés.) De megnyugtat, megvigasztal és felemel annak látása, hogy testtel-lélekkel velem vagytok. (Úgy van ! Élénk éljenzés ) Én elmondhatom nyugodt lélekkel, hogy nem kerestem ezt a küzdelmet. Az a Programm, amelylyel az új kormány őfelsége kegyes elhatározása folytán a nemzet elé lépett, feleslegessé tette a küzdelmet (Úgy van !), mert hiszen megnyugvást kelthetett és megnyugvást keltett is a lelkekben a katonai kérdéseknek az a rendezése, amely kilátásba helyeztetett (Úgy van) én nyugodt lélekkel mondhatom, hogy az az izgatottság, az a nyugtalanság, az a változások utáni vágy, ami feltámadt volt az országban, enyhült és csillapodott (Igaz! Úgy van); én nyugodt lélekkel elmondhatom, hisz mindig újabb és újabb jeleit tapasztaljuk, hogy a magyar nemzetnek óriási nagy többsége nem a harcz folytatását kívánta (Úgy van ! Zajos helyeslés), nem kívánta azt, hogy elérhetlen vágyakért meddő küzdelmeket folytatva kockára tegyük a nemzetnek minden érdekét. (Úgy van ! Elénk tetszés.) Ellenkezőleg, hálás szívvel fogadta a nemzet azokat a reformokat, amelyeket mi hoztunk és azt kívánta a kormánytól, azt kívánta képviselőitől, hogy ne tegyék kockára a nemzet sorsát, (Igaz, úgy van !) térjenek vissza a békés, az üdvös tevékenységhez, hogy oldják meg a nemzetnek orvoslást igénylő számos nagy kérdését, gyógyítsák a küzdelem sebeit (Úgy van !) és karolják fel ismét azokat a kérdéseket, amelyek a hosszú küzdelemben elhanyagoltattak. (Úgy van!) Ez volt az az út, amelyre lépett az új kormány, ezen indultunk meg, nyugodtan, békés eszközökkel, türelemmel, igyekezve az országgyűlést arra a térre vinni. És csak a képviselőháznak egy kis töredéke volt az, amely utját szegte ezen békés, ezen üdvös, ezen áldásos Programm megvalósításának. (Úgy van !) A kérdés ránk nézve egyszerűen az volt, tűrjük e tétlenül, nézzük e összetett kezekkel, tehetetlenül, gyáván megfutamodva kötelességünk teljesítése elől, hogy egy kis töredék megakadályozza azt, ami a nemzetnek életérdeke. (Igaz, úgy van !) Itt. barátaim, azt hiszem, nem lehetett habozni, és ha mélyen fájlalnám is, ha kivált most, midőn a harcznak erős eszközeihez kell folyamodni, ez a kis töredék segítséget találna az ellenzéknek komolyabb, jobb hazafias belátással biró elemeiből is és ha érthetetlennek találnám is azt a végzetes tévedést, amely az ellenzéknek komolyabb elemeit egy táborba viszi azokkal, akik valósággal a politikai nihilizmus álláspontján vannak (Úgy van!) sajnálnám, de erről nem tehetnék s ez utamon nem állíthatna meg. (Hosszas, elkes éljenzés.) Hosszantartó, lelkes éljenzés jutalmazta a miniszterelnök beszédét majd .