Pécsi Napló, 1905. június (14. évfolyam, 126-147. szám)
1905-06-25 / 144. szám
t ehát venni, hogy még pénzébe sem kerüljön. Bebiztosította jó pénzre a gépet, aztán egy szép napon leégett a gép és vele égett a nézéjének, pajtájának teteje. A tűz keletkezési okának kiderítése czéljából megindiották a vizsgálatot, mely Kardos ellen igen érhelő bizonyítékokat derített, ki bár óta rád mindent. Ezen alapon feljelentették a kir. ügyészségnek. — Uradalmi épületből ovoda. Ozora nagyközség kérelmére dr. Eszterházy Miklós herczeg az ozorai uradalmi épületet róm. rath. ovoda részére nagylelküleg átengedte. Az erről szóló és Kismartonban kelt alapítói oklevelet Tolnavármegye törvényhatósági bizottságához most küldötte be a község jóváhagyás végett. — Tolnavármegye közutai. Lehangoltságot keltett Tolnavármegyében a kereskedelemügyi miniszternek a vármegyék közúti munkálataira vonatkozó rendelete, mert törölte a vármegye törvényhozása által kiépítésre felvett közutakból azokat, melyeknek kiépítését a lakosság legvitálisabb közérdeke eltétlenül követeli. Nem tartja a miniszter szükségesnek a sárközi utaknak a kiépítendő úthálózatban való fölvételét; nem tartja idokoltnak a gyönk—hőgyészi törvényhaósági közút helyett a varasd—hőgyészi út fölvételét; nem járul hozzá a szekszárd— simor tornyai és a szekszárd—bikácsi törvényhatósági közutak kiépítetlen szakaszainak kihagyásához, sem a felsőireg—darányi szakasz kihagyásához, sem a nagydorog— paksi útvonal Györköny felé való áthelyezéséhez, — ellenben elfogadja a pinczehely— ozorai összeköttetését, a köles—medina szedres—hidjaapáti közdülőutnál csakis a medina—hidjaapáti útrész kiépítését. A gemenczi dunaágig vezető út felvételét, melylyel hajóállomást is nyert volna Szekszárd, mellőzte a miniszter, úgyszintén nem tartja szükségesnek a Szili—Hetény—Dombóvár vicinális út kiépítését sem. Nem tartja indokoltnak a kölesd—paksi törvényhatósági közút kölesd—tengelicz—paksi szakaszainak síhagyását; a dunaföldvár—bölcske—madocsai vicinális közút helyett a madocsa— dunakömlődi utat tartja kiépítendőnek. A miniszternek ezen határozata mellőzte a vármegye törvényhatóságának jól megfontolt és az érdekeket kielégítő tervezetét, ami természetesen az érdekeltek részéről a legnagyobb elégedetlenséget szülte. Tolna vármegye most miniszter rendeletével szemben jogorvoslattal akar élni. — A magyar értékek visszaözönlése. Míg itthon mindenki nyugodtan várja a politikai helyzet békés megváltoztatását, mert mindenki meg van győződve, hogy a magyar nemzetnek a koronával komoly összeütközése nem lesz s hogy a válság békés megoldása csak rövid idő kérdése, addig osztrák „barátaink“ már megkezdték ellenünk az egész külföldön a kampányt, hogy ezúttal is bebizonyítsák, mennyire „testvéreink“ és „jóakaróink“ ők nekünk. Testvériségükkel és jóakaratukkal már régóta tisztában vagyunk ugyan, de azt hinni sem mertük volna, hogy akadna a föld kerekségén egy olyan galád fajzat, mely daczára annak, hogy velünk politikai differencziái vannak, ebből a politikai különbségből is tőkét kovácsolna a maga részére. A szomorú tények bizony sok új dolgot tárnak fel előttünk. A külföld ugyan nyugodt affelől, hogy Magyarországon nem lesz „revoluczió“ s hogy az alkotmányos harcz békésen fog végződni, de az osztrák „testvérek“ folyton nyugtalankodnak s „gondtelve“ tekintenek a jövő elé. Tettetett nyugtalanságuk azonban semmi egyéb, mint a legrutább fogás, melylyel Magyarország hitelét akarják tönkre tenni. A bécsi lapok már hetekkel ezelőtt telekürtölték a világot Magyarországról szóló koholt rémhírekkel, melyek sok kishitű külföldi pénzemberben alkalmas médiumot találtak. Mint bécsi tudósítónk jelenti, általános feltűnést keltett Bécsben a magyar járadék és jelzáloglevelek tömeges visszaözönlése a külföldi piacokról, melyeket csak érzékeny veszteséggel lehetett újból elhelyezni. A visszakerült értékek leginkább magyar korona járadékok, melyek leginkább spekuláns kezekből kerültek forgalomba, de máskülönben kizárólag effektív elárusítóktól származtak. De nemcsak Ausztria, hanem a külföld is eladóként lépett föl. Az összes bécsi bankok berlini cégektől eladási rendeléseket kaptak a magyar koronajáradékra, vagy olyan kérdezősködéseket, hogy a fix ajánlatok állása ezekre vonatkozólag milyen volt az utóbbi napokban. Párisból is történtek kész eladások. Bizonyos az, hogy a piacra érkezett anyag mennyisége nem volt jelentékeny. De kivéve azokat a magyar zálogleveleket, melyeket a kibocsátási intézetek ma is változatlan árfolyamon vettek át, általában csekély vételi kedv mutatkozott a magyar értékek iránt. Nagyobb mennyiségben csak a magyar koronajáradék kötvényei kerültek forgalomba, melyek a nagy kínálat következtében egy fél százalékot vesztettek, értékükből. A magyar beruházási kötvények egy fél százalékot vesztettek. Az aranyjáradék 0,7 százalékkal esett. A záloglevelek csak csekély mennyiségben kerültek forgalomba. A magyar Földhitelintézet záloglevelei */* százalékot veszítettek, az Agrárbank záloglevelei pedig '/a százalékot Ezzel szemben a magyar intézetek is gondoskodnak már arról, hogy az osztrák és külföldi értékek visszabocsátásánál viszonozzák ezeknek a „szívességét“. — Trubeczkoj herczeg, a zemsztvók küldöttségének szószólója. Trubeczkoj herczeg, kinek képét itt mutatjuk be, a moszkvai egyetem tanára, Oroszországban legerősebb támasza annak az agitácziónak, mely népképviseletet követel, hogy ez által véget vessen az orosz nép különböző osztályaiban uralkodó korrupcziónak. Sokszor foglalt állást különböző nyílt kérdések mellett és mindenütt csak barátokat szerzett félelem nélküli, férfias fellépése által. Csak pár nappal ezelőtt is ő volt a remsztvóküdöttség szószólója, mely küldöttség azon fáradozott, hogy felnyissa a czár szemeit s megszivleltesse vele a népképviselet felállításának szükségességét. Trubeczkoj herczegnek a czárhoz intézett beszéde czéltudatos igazságszeretete és kíméletlen bátorsága által tűnt ki és a legmélyebb benyomást tette a czárra s remélhetőleg oda fog vezetni, hogy Oroszországban is végre kultur nemzethez méltó állapotok fognak uralkodni. — Csendélet a városi adóhivatalban. A legcsendesebb hivatalok ma az országban az adóhivatalok. Minek is van adóhivatal, mikor nincsen, aki fizessen! Nem szabad, nem illik adót fizetni, míg addig, amig illett is, lehetett is, sokaknak nem volt miből fizetni. Most pedig becsület dolga adót nem fizetni. És ki nem szeret becsületes lenni, ha ez nem is kerül megerőltetésébe. Amúgy is gyenge az adófizetésre a junius és julius, mert mezőgazdaságból élő nép vagyunk és mig el nem adódik a termés, a gazda se adót, se boltost fizetni nem tud és igy adós marad is az utóbbi mindig adójával, mig el nem múlt az aratás. De most meg épenséggel nem folynak be az adók. Azonban más a város és más az állam; az államnak nagy reservái vannak, melyekkel várhat, amig ismét fizethet a nép, addig a város ugyancsak fönnakad, ha nem folyik be a pótadó. És mivel most átlag 8—10 adótétel szerepel a városi pénztárnál, a főszámvevő kénytelen lesz a pótadó és egyébb adó behajtását szorgalmazni, mert a tisztviselőket, rendőröket fizetni kell, akár folynak be az adók, akár nem. A közönség egyszerűen elszokott az adófizetéstől. De a fogyasztási természetű adójövedelmekkel se vagyunk különben. A borfogyasztás még mindig csökkenik, a sörfogyasztás úgy, ahogy megmarad a múlt évi állapot mellett, de a vágóhídon a sertésvágás még jóval jelentéktelenebb, mint tavaly volt, ami természetesen csökkenti a vágóhíd és húsfogyasztás adójövedelmet. Míg azelőtt jelentékeny kiviteli czikk volt vidékünkről a sertés, most a termelés teljesen pang, minek okát abban kell keresni, hogy sertésbetegségek elpusztították a sertésállományokat, a disznózsírnak, a külföldi behozatal miatt nincsen ára és odáig jutottunk, hogy a hentesek arra akarják kérni a földmivelésügyi kormányt, tegye lehetővé a sertésnek Olaszországból való behozatalát. Ha a város ily körülmények között nem szolgáltathatná be rendes terminusokra a kincstárnak a fogyasztási adóbérletet, ezt jóakaratú elnézéssel kezeli a pénzügyi hivatal, mert ahol nincsen megfelelő fogyasztás, az a kincstár is hiába kereskedik. )ki A pécsi sütőmunkások mozgalma. A pécsi sütőmunkások ezelőtt két évvel mozgalmat indítottak helyzetük javítása érdekében, de most úgy találják, hogy a munkaadók nem tartják be a munkásokkal szemben vállalt kötelezettségüket, amiért is közös értekezletet tartottak, melyen újból pontozatokba foglalták feltételeiket, melyek közül kiemelkedő, hogy a munkások 12 munkaóra keretében kívánják megállapítani a munkaidőt, mégis a hétfő kivételével, amikor reggeli 6 órától déli 12 óráig dolgoznak, minden külön óráért pedig 50 fillért követelnek, minden munkás részére külön ágyat kívánnak megfelelő jó szobában, 25°/ béremelést, a liszthordásért és kiürítésért zsákonkint külön 10 fillért követelnek, segéd reggeli süteményt nem hordhat a házhoz, favágáshoz nem használható, a sütőműhelyben csakis szakembert szabad foglalkoztatni, tanonczot minden 3 segéd után 1-et, öt után kettőt szabad foglalkoztatni, a sütőmesternek a segédet nem szabad e te szóval megszólítani és emberséges bánásmódot igényelnek. Követelik a bizalmi rendszert és hogy csak olyan munkás állítható munkába, aki a pécsi sütőmunkások szakegyletének könyvecskéjét fölmutatja. Gotthardt József, ifj. Novincs József, Vidovics József, Lupták József és Istvánovics Sándor írták alá a sütőmesterekhez intézett levelet, kikötvén egyúttal azt is, hogy akik a mozgalomban részt vettek, 10 héten belül el nem bocsáthatók. Mit szólnak a feltételekhez a sütőmesterek, nem tudjuk, de kevés kilátás van arra, hogy az összes követeléseket teljesíteni fogják. Legkönyebben megy még a „te“ szónak eltörlése a segédekkel szemben. Ez áldozatot nem igényel. Mivel a pékmesterek arra szövetkeztek, hogy segédeik követeléseit nem teljesítik, sőt e czélra 500 kor bánatpénzben is megállapodtak, a póksegédek kimondották ma a sztrájkot és most már a kenyérsütők megint tanonczaikkal és ideiglenes alkalmazottak segélyével fognak gondoskodni a fogyasztó közönség igényeinek kielégítéséről. A Pécsett elhalt franczia katonákmléke. Több ízben ismertettük már a mozgalmat, mely pár évvel ezelőtt városunkban megindult s a lovagias magyarság meleg érzéséből folyólag oda irányul, hogy városunk közönsége a franczia nemzet iránt érzett rokonszenvének kifejezéséül az 1809-ik év nyarán pestisben itt tömegesen elhalt s itt eltemetett franczia katonák emlékének megörökítésére a Mecseken monumentális „Pécsi Napló“ 1905. junius 25.