Pécsi Napló, 1905. június (14. évfolyam, 126-147. szám)

1905-06-25 / 144. szám

t­ ehát venni, hogy még pénzébe sem kerüljön. Bebiztosította jó pénzre a gépet, aztán egy szép napon­­ leégett a gép és vele égett a nézéjének, pajtájának teteje. A tűz kelet­kezési okának kiderítése czéljából megindi­­ották a vizsgálatot, mely Kardos ellen igen érhelő bizonyítékokat derített, ki bár ó­ta rád mindent. Ezen alapon feljelentették a kir. ügyészségnek. — Uradalmi épületből ovoda. Ozora nagyközség kérelmére dr. Eszterházy Miklós herczeg az ozorai uradalmi épületet róm. rath. ovoda részére nagylelküleg átengedte. Az erről szóló és Kismartonban kelt alapítói ok­levelet Tolnavármegye törvényhatósági bi­­zottságához most küldötte be a község jóvá­­hagyás végett. — Tolnavármegye közutai. Lehan­­goltságot keltett Tolnavármegyében a keres­kedelemügyi miniszternek a vármegyék közúti munkálataira vonatkozó rendelete, mert tö­­rölte a vármegye törvényhozása által kiépí­­tésre felvett közutakból azokat, melyeknek kiépítését a lakosság legvitálisabb közérdeke eltétlenül követeli. Nem tartja a miniszter szükségesnek a sárközi utaknak a kiépítendő úthálózatban való fölvételét; nem tartja idokoltnak a gyönk—hőgyészi törvényha­­ósági közút helyett a varasd—hőgyészi út fölvételét; nem járul hozzá a szekszárd— simor tornyai és a szekszárd—bikácsi tör­vényhatósági közutak kiépítetlen szakaszai­nak kihagyásához, sem a felsőireg—darányi szakasz kihagyásához, sem a nagydorog— paksi útvonal Györköny felé való áthelye­zéséhez, — ellenben elfogadja a pinczehely— ozorai összeköttetését, a köles—medina szedres—hidjaapáti közdülőutnál csakis a medina—hidjaapáti útrész kiépítését. A ge­­menczi dunaágig vezető út felvételét, mely­­lyel hajóállomást is nyert volna Szekszárd, mellőzte a miniszter, úgyszintén nem tartja szükségesnek a Szili—Hetény—Dombóvár vic­inális út kiépítését sem. Nem tartja indokoltnak a kölesd—paksi törvényhatósági közút kölesd—tengelicz—paksi szakaszainak síhagyását; a dunaföldvár—bölcske—mado­­csai vic­inális közút helyett a madocsa— dunakömlődi utat tartja kiépítendőnek. A miniszternek ezen határozata mellőzte a vár­megye törvényhatóságának jól megfontolt és az érdekeket kielégítő tervezetét, ami termé­szetesen az érdekeltek részéről a legnagyobb elégedetlenséget szülte. Tolna vármegye most­­ miniszter rendeletével szemben jogorvos­lattal akar élni. — A magyar értékek visszaözön­­lése. Míg itthon mindenki nyugodtan várja a politikai helyzet békés megváltoztatását, mert mindenki meg van győződve, hogy a magyar nemzetnek a koronával komoly összeütközése nem lesz s hogy a válság bé­kés megoldása csak rövid idő kérdése, addig osztrák „barátaink“ már megkezdték ellenünk az egész külföldön a kampányt, hogy ezúttal is bebizonyítsák, mennyire „testvéreink“ és „jóakaróink“ ők nekünk. Testvériségükkel és jóakaratukkal már régóta tisztában vagyunk ugyan, de azt hinni sem mertük volna, hogy akadna a föld kerekségén egy olyan galád fajzat, mely daczára annak, hogy velünk politikai differencziái vannak, ebből a politi­kai különbségből is tőkét kovácsolna a maga részére. A szomorú tények bizony sok új dolgot tárnak fel előttünk. A külföld ugyan nyugodt affelől, hogy Magyarországon nem lesz „revoluczió“ s hogy az alkotmányos harcz békésen fog végződni, de az osztrák „testvérek“ folyton nyugtalankodnak s „gond­telve“ tekintenek a jövő elé. Tettetett nyug­talanságuk azonban semmi egyéb, mint a legrutább fogás, melylyel Magyarország hite­lét akarják tönkre tenni. A bécsi lapok már hetekkel ezelőtt telekürtölték a világot Ma­gyarországról szóló koholt rémhírekkel, me­lyek sok kishitű külföldi pénzemberben alkalmas médiumot találtak. Mint bécsi tudó­sítónk jelenti, általános feltűnést keltett Bécsben a magyar járadék és jelzálogleve­lek tömeges visszaözönlése a külföldi piac­ok­­ról, melyeket csak érzékeny veszteséggel lehetett újból elhelyezni. A visszakerült ér­tékek leginkább magyar korona járadékok, melyek leginkább spekuláns kezekből ke­rültek forgalomba, de máskülönben kizá­rólag effektív elárusítóktól származtak. De nemcsak Ausztria, hanem a külföld is eladó­ként lépett föl. Az összes bécsi bankok ber­lini c­égektől eladási rendeléseket kaptak a magyar koronajáradékra, vagy olyan kérde­­zősködéseket, hogy a fix ajánlatok állása ezekre vonatkozólag milyen volt az utóbbi napokban. Párisból is történtek kész eladá­sok.­­ Bizonyos az, hogy a piac­ra érkezett anyag mennyisége nem volt jelentékeny. De kivéve azokat a magyar zálogleveleket, melyeket a kibocsátási intézetek ma is vál­tozatlan árfolyamon vettek át, általában cse­kély vételi kedv mutatkozott a magyar érté­kek iránt. Nagyobb mennyiségben csak a magyar koronajáradék kötvényei kerültek forgalomba, melyek a nagy kínálat követ­keztében egy fél százalékot vesztettek, érté­kükből. A magyar beruházási kötvények egy fél százalékot vesztettek. Az aranyjára­dék 0,7 százalékkal esett. A záloglevelek csak csekély mennyiségben kerültek forga­lomba. A magyar Földhitelintézet zálogleve­lei */* százalékot veszítettek, az Agrár­bank záloglevelei pedig '/a százalékot Ezzel szem­ben a magyar intézetek is gondoskodnak már arról, hogy az osztrák és külföldi érté­kek visszabocsátásánál viszonozzák ezeknek a „szívességét“. — Trubeczkoj herczeg, a zemsztvók küldöttségének szószólója. Trubeczkoj herczeg, kinek képét itt mutatjuk be, a moszkvai egyetem tanára, Oroszországban legerősebb támasza annak az agitácziónak, mely népképviseletet követel, hogy ez által véget vessen az orosz nép különböző osz­tályaiban uralkodó korrupcziónak. Sokszor foglalt állást különböző nyílt kérdések mel­lett és mindenütt csak barátokat szerzett félelem nélküli, férfias fellépése által. Csak pár nappal ezelőtt is ő volt a remsztvó­­kü­döttség szószólója, mely küldöttség azon fáradozott, hogy felnyissa a czár szemeit s megszivleltesse vele a népképviselet fel­állításának szükségességét. Trubeczkoj her­­czegnek a czárhoz intézett beszéde czéltuda­­tos igazságszeretete és kíméletlen bátorsága által tűnt ki és a legmélyebb benyomást tette a czárra s remélhetőleg oda fog vezetni, hogy Oroszországban is végre kultur nem­zethez méltó állapotok fognak uralkodni. — Csendélet a városi adóhivatal­ban. A legcsendesebb hivatalok ma az or­szágban az adóhivatalok. Minek is van adó­hivatal, mikor nincsen, aki fizessen! Nem szabad, nem illik adót fizetni, míg addig, amig illett is, lehetett is, sokaknak nem volt miből fizetni. Most pedig becsület dolga adót nem fizetni. És ki nem szeret becsületes lenni, ha ez nem is kerül megerőltetésébe. Amúgy is gyenge az adófizetésre a junius és julius, mert mezőgazdaságból élő nép vagyunk és mig el nem adódik a termés, a gazda se adót, se boltost fizetni nem tud és igy adós marad is az utóbbi mindig adójával, mig el nem múlt az aratás. De most meg épenséggel nem folynak be az adók. Azonban más a város és más az állam; az államnak nagy reservái vannak, melyekkel várhat, amig ismét fizethet a nép, addig a város ugyancsak fönnakad, ha nem folyik be a pótadó. És mivel most átlag 8—10 adótétel szerepel a városi pénz­tárnál, a főszámvevő kénytelen lesz a pótadó és egyébb adó behajtását szorgalmazni, mert a tisztviselőket, rendőröket fizetni kell, akár folynak be az adók, akár nem. A közönség egyszerűen elszokott az adófizetéstől. De a fogyasztási természetű adójövedelmekkel se vagyunk különben. A borfogyasztás még mindig csökkenik, a sörfogyasztás úgy, ahogy megmarad a múlt évi állapot mellett, de a vágóhídon a sertésvágás még jóval jelen­téktelenebb, mint tavaly volt, ami természe­tesen csökkenti a vágóhíd és húsfogyasztás­ adójövedelmet. Míg azelőtt jelentékeny kivi­teli czikk volt vidékünkről a sertés, most a termelés teljesen pang, minek okát abban kell keresni, hogy sertésbetegségek elpusztí­tották a sertésállományokat, a disznózsírnak, a külföldi behozatal miatt nincsen ára és odáig jutottunk, hogy a hentesek arra akar­ják kérni a földmivelésügyi kormányt, tegye lehetővé a sertésnek­­ Olaszországból való behozatalát. Ha a város ily körülmények között nem szolgáltathatná be rendes termi­nusokra a kincstárnak a fogyasztási adóbér­letet, ezt jóakaratú elnézéssel kezeli a pénz­ügyi hivatal, mert ahol nincsen megfelelő fogyasztás, az a kincstár is hiába kereskedik. )ki A pécsi sütőmunkások moz­galma. A pécsi sütőmunkások ezelőtt két évvel mozgalmat indítottak helyzetük javítása érdekében, de most úgy találják, hogy a munkaadók nem tartják be a munkásokkal szemben vállalt kötelezettségüket, amiért is közös értekezletet tartottak, melyen újból pontozatokba foglalták feltételeiket, melyek közül kiemelkedő, hogy a munkások 12 munkaóra keretében kívánják megállapítani a munkaidőt, mégis a hétfő kivételével, ami­kor reggeli 6 órától déli 12 óráig dolgoznak, minden külön óráért pedig 50 fillért köve­telnek, minden munkás részére külön ágyat kívánnak megfelelő jó szobában, 25°/­ bér­emelést, a liszthordásért és kiürítésért zsá­­konkint külön 10 fillért követelnek, segéd reggeli süteményt nem hordhat a házhoz, favágáshoz nem használható, a sütőműhely­­ben csakis szakembert szabad foglalkoztatni, tanonczot minden 3 segéd után 1-et, öt után kettőt szabad foglalkoztatni, a sütőmester­nek a segédet nem szabad e te szóval meg­szólítani és emberséges bánásmódot igényel­nek. Követelik a bizalmi rendszert és hogy csak olyan munkás állítható munkába, aki a pécsi sütőmunkások szakegyletének köny­vecskéjét fölmutatja. Gotthardt József, ifj. Novincs József, Vidovics József, Lupták József és Istvánovics Sándor írták alá a sütőmesterekhez intézett levelet, kikötvén egyúttal azt is, hogy a­kik a mozgalomban részt vettek, 10 héten belül el nem bocsát­hatók. Mit szólnak a feltételekhez a sütő­mesterek, nem tudjuk, de kevés kilátás van arra, hogy az összes követeléseket teljesíteni fogják. Legkönyebben megy még a „te“ szónak eltörlése a segédekkel szemben. Ez áldozatot nem igényel.­­ Mivel a pékmeste­rek arra szövetkeztek, hogy segédeik köve­teléseit nem teljesítik, sőt e czélra 500 kor­ bánatpénzben is megállapodtak, a póksegédek kimondották ma a sztrájkot és most már a kenyérsütők megint tanonczaikkal és ideig­lenes alkalmazottak segélyével fognak gon­doskodni a fogyasztó közönség igényeinek kielégítéséről.­­ A Pécsett elhalt franczia katonák­mléke. Több ízben ismertettük már a moz­galmat, mely pár évvel ezelőtt városunkban megindult s a lovagias magyarság meleg érzéséből folyólag oda irányul, hogy váro­sunk közönsége a franczia nemzet iránt ér­zett rokonszenvének kifejezéséül az 1809-ik év nyarán pestisben itt tömegesen elhalt s itt eltemetett franczia katonák emlékének megörökítésére a Mecseken monumentális „Pécsi Napló“ 1905. junius 25.

Next