Pécsi Napló, 1907. november (16. évfolyam, 251-275. szám)
1907-11-08 / 256. szám
4 — Festmény a bosnyák okkupáció idejéből. Rainer főherceg Blaus Gyula bécsi festőnél a 21 Landwehr ezred tiszti étkezdéje részére festményt rendelt meg, mely azon jelenetet örökíti meg, amint a lövész század Mitrovics,őrnagy, most vezérőrnagy vezetésével Valiko Vrstac Lipnónál támadást intéz az ellenség ellen, mely ezen dalmát ezrednek legszebb hősi tette volt a bosnyák okkupáció alatt. A kir. herceg, aki most visszavonultságban él, de még mindig követi művészi hajlamait, tegnap Blaas műtermében megtekintette a festményt, mely művészi alkotás és így az osztrák honvéd ezrednek mindenkor becses ereklyéje lesz. — Elfogott tolvaj. Garas István mányoki lakóénak még a múlt őszszel feltörték a lakását, amikor nem volt otthon és onnan egy zárt szekrényből ellopták az öszszes készpénzét, mintegy 400 koronát, amely egy régi bőrtárcában volt. A vizsgálat akkor nem tudta kideríteni a tetteseket, most azonban véletlenül sikerült. A tolvaj árulója a bőrtárca volt, amelyet elég könnyelmű módon nem semmisített meg. Ezt a bőrtárcát a napokban Garas István meglátta egy kisfiúnál, Misogi Istvánnál. Azonnal megismerte és megkérdezte a kisfiútól, hogy hol szerezte. A fiú egészen őszintén bevallotta, hogy otthon az apja szekrényében akadt rá s onnan lopta el. Garas elvette a fiútól a tárcát és azzal rögtön a csendőrségre sietett, ahol előadta az egész históriát. A csendőrség ennek alapján vallatóra fogta Misoga Jánost, a fiú édesapját, aki hiába igyekezett tagadni, az áruló bűnjelet nem tagadhatta el és semmi elfogadható magyarázatát nem tudta adni, hogy hogyan került az birtokába. Végre is némi vonakodás után kénytelen vett beismerni tettét. Az eljárás ellene megindult. — Megkéselt legény. Véres verekedést provokált tegnapelőtt este ménfai korcsmában Hantos József. Hantos már teljesen berúgva ment a korcsmába és hamarosan belekötött egy ott borozó társaságba. Eleinte csak sértegető szavakat mondott oda, mikor azonban ezek erre nem reagáltak, egy boros poharat röpített a társaság felé, amely Szenes Istvánt fejbe találta úgy, hogy mindjárt vér borította el az arcát. A társaság többi tagjai erre, megelégedve a részeg legény garázdálkodását, felugráltak és Hantosnak estek. A legény egy székkel igyekezett védekezni, azonban egyet sem üthetett, mert lefegyverezték. A földre teperve aztán csak úgy hullottak rá az ütlegek, sőt még néhány késszúrás is érte. Az egyik a combját sértette meg, a másik pedig a bal vállába hatolt, súlyos, de nem veszélyes sérülést ejtve rajta. A feljelentést kölcsönösen megtették egymás ellen. — Sikkasztó szigorló jogász. Az Országos Kereskedelmi egyesülés és Közgazdasági Egylet feljelentést tett Geiringer Márton 30 éves irodatiszt, jogszigorló ellen, hogy 5120 korona elsikkasztásával az egyesületet megkárosította. Geiringer Márton a sikkasztást úgy követte el, hogy nyugtákat állított ki és ezeket az egyesület adósainál behajtotta, a pénzt pedig saját céljaira fordította. Geiringer azt állítja, hogy a pénzzel szegény szüleit segítette. — A Gschwindt- gyár kitelepítése. Budapestről telegrafálja tudósítónk. A Gschwindt gyár kitelepítése dolgában megjelent hírlapi közlésekre vonatkozólag Bárczy István polgármester a fővárosnál legutóbb történteket a következőkben ismerteti: „A VIII. kerületi elöljáróság folyó évi szeptember hónapban, a győri tűzkatasztrófa hatása alatt, jelentést tett a tanácsnak, amelyben rámutatott arra, hogy a Gschwindtgyár jórészben fából készült belső berendezésével és több ezer hektoliterre menő szeszraktárával nagymértékben tűzveszélyes és egy netán keletkező tűz esetén valóságos katasztrófa előidézőjévé válhatik, ezenkívül rámutatott azokra a közegészségügyi hátrányokra is, melyek a gyárnak jelenlegi helyén való fenmaradásából származnak. Hivatkozott továbbá a kerületi elöljáróság a jelentésében arra is, hogy tudomása szerint a tulajdonos társaság maga is kész üzemét ezen a helyen megszüntetni, ha vidéken épülendő gyára részére az eddig engedélyezett szeszkontingenst megkapja. Ezt a jelentést a tanács folyó évi október hónapban tárgyalta s mielőtt véglegesen határozott volna a fölvetett kérelésben, felterjesztésben kérdést intézett a pénzügyminiszter úrhoz arra nézve, hogy tájékoztassa és értesítse a fővárost, vájjon tényleg hajlandó-e megengedni, hogy a Gschwindt-gyár kiépítése esetére az 1899 évi XXII. c. 2. § ának 3 bekezdése alapján ez idő szerint leírt kontingensét továbbra is megtartsa? A tanács felterjesztésére mindezideig válasz nem érkezett. Ez és sem több, sem kevesebb a való tényállás. Bárczy István s. k.“ — Esküvő. Lotz Henrik keszül körjegyző f. hó 9-én, szombaton délelőtt 10 órakor tartja esküvőjét Suhajda Rózsikával a székesegyházban. — A „Blücher“ katasztrófa, Berlinből jelentik nekünk . A Blücher nevű iskolahajón történt robbanásról még a következőket jelentik: A hajó hátulsó fedélzetén lévő kazán, mely felrobbant, csak világítási és légszivattyúzási célokra szolgált. A katasztrófa percében az egész fedélzet a levegőbe emelkedett és visszaesett. A hatalmas detonációt a közelben lévő Würtemberg hajó fedélzetén is meghallották. A Würtemberg lőgyakorlatokat akart tartani, de amikor a robbanást meghallotta, azonnal visszafordult. Közben a fedélzeten maradt matrózok hozzáláttak a mentéshez. Irtózatos látvány tárult a szerencsétlenül jártak segítségére etetők szemei elé. A kémény mögött több méter széles nyílás tátongott. A többláb vastag gerendákat és oszlopokat a robbanás ereje úgy összetördöste, mintha csak néhány gyufaszálak lettek volna és folyton vasdarabok hullottak lefelé, miáltal a mentők minden percben abban a veszedelemben forogtak, hogy ezek a lehulló vasdarabok agyonverik őket és ez a mentés munkáját nagyon megnehezítette. A katasztrófa percében 300 matróz, kik a hajó legénységéhez tartoztak, a gyakorlatozó hajókon volt, mert különben a katasztrófa még nagyobb lett volna. „Pécsi Napló“ 1907. november 8. Színház és művészet. — Jonette kieaeesony, a feleségem, íme, történnek még csudák is. A Vígszínházból importált francia vígjátékot ismertünk meg ma este és a színigazgató elfeledte rá írni a színlapra: fehér este, mert ezt a kedves és szellemes vígjátékot, melynél minden disznóság hiányában is kitűnően mulathat a közönség, megnézheti még a legfehérebb lelkű leány is. Josettet fölkérésére, szívbeli és anyagi érdekei megőrzésére feleségül veszi keresztapja, aki kedves kis Josettjéért egy évre, amíg szíve választottjához mehet, lemond minden kényelemről, még barátnőiről is. És a megcsontosodott agglegényt utoléri végzete. Beleszeret keresztleányába, az pedig ideiglenes férjébe és szerelemittasan dőlnek egymás karjaiba. Kissé döcögött némely helyen az előadás, amit rossz réven se vehetünk, amikor az ilyen zsánerű, finomabb tónusú francia vígjátékok kifogástalan előadásához a próbák egész sora kell, hogy simán menjen minden, de azért teljességében élvezhettük a darabot és előadást. Sőt épen a hátam mögött olyan kritikát hallottam, egyes szerepek jobb kezekben voltak, mint a Vígszínház kitűnő összjátéka előadásiban. Josettet Huszár Irén játszotta, aki természetesen még bizonytalanul mozog a színpadon, nyelve is még akadozik, sokszor látjuk szemeit, melyekkel mintha kérdezni akarná a színpad rutinirt régi matrózait: váljon jól csináltam e ezt? Ha azért öntudatos kis leány ez, akiből őszinte hangok törnek utat, érezni látszik, amit mond és veleszületett ösztöne és a gyakorlat el fogják vezetni a helyes útra és meg fogják tanítani a beszéd művészetére, mely legnagyobb művészete a drámai színészetnek és mai akadozását hamarosan fel fogja váltani a szó biztonsága. Pintér Imre az agglegényt játszotta. Soha ennél buzgóbb, szorgalmasabb színészt nem kívánhat magának igazgató, ámbátor minden szerepet egyforma szerencsével és talentummal színész el nem játszhat, mert véges a képesség és a gyakorlat és buzgalom nem pótolhatják, ha egy színész nem hozzá való szerepet játszik. Hogy mégis tisztességesen játszotta meg Pintér a boldog férjet, ez már kétszeres érdem és jele annak, az akarat mi mindent nem pótolhat. Bolgár Olga beszélő színésznő a javából és nagy hiba, hogy oly keveset foglalkoztatja az igazgató, így azután elveszíti gyakorlatát és mintha idegen színésznő lépne a színpadra, akihez előbb hozzá kell szoknia a közönségnek. Haraszti Micinek nem sok dolga akadt ma, de jól végezte, amit a szerzők reá bíztak. Fenyéri Mór, mint mindig elsőrangú volt. Latabár Árpád vidám és mulattató, Ladányi Imre (Aristide) teljesen kielégítő és kisebb szerepeikben Harsányi József, Halmos Gyula, Károlyiné Emília szerencsésen kiegészítették az együttest. Csak 11 próba kelt volna még el és épen azért az ismétléseknél a mai est kisebb hiányai teljesen el fognak tűnni. A közönség kitűnően mulatott, sokat tapsolt és hálásan fogadta a Vígszínház újdonságát, annál hálásabban, mert túlzott scrupulozitásból legmodernebb színházunk újdonságaiból alig egy-kettőt engednek át a mi színházunk erkölcs areopagjai, ami merőben fölösleges, amikor a színházban oly szívesen mulat a közönség. — Kulturális est a színházban. Még a múlt szezonban egy színházi kulturális estély rendezése volt tervbe véve, melynek jövedelme a szabad tanítás céljait segítené elő. Akkor ezen előadás közbe jött akadályok miatt elmaradt, de most november 20 ára kitűzték. A programm ellen akkor felmerült az a kifogás, hogy a Salome nem alkalmas egy kulturális est keretébe, miért is most új programmot állítottak egybe, mely mindenképen magas színvonalon áll, tanít és kiváló műélvezettel kecsegtet. Először Fényes Samu dr. fog előadást tartani, melyre felesleges tán bővebben felhívni a közönség figyelmét. Fényes olyan előadó, akivel ebben az országban csak kevesen vetélkedhetnek, gondolatainak mélysége, tartalmassága, előadói modora a legelső sorba helyezik. A második számban Fényessel, mint egyik legkiválóbb drámaírónkkal ismerkedik meg közönségünk. „Bacsányi“ nak önálló egészet képező első felvonása kerül színre, melynek a Vígszínházban tavaly nagy sikere volt. Végre a „Takácsok“, Hauptmann világhírű drámája kerül bemutatóra, melyet Pécsett még egyáltalában nem adtak. Elsőrendű színházi szenzációra van tehát kilátásunk és ha ehhez hozzáveszszük még, hogy a jövedelem a szabad tanítás céljaira esik, nem kételkedhetünk a nálunk mostanában oly ritka zsúfolt házban. Az estélyre jegyek előre válthatók már holnaptól kezdve Dr. Vámos és Füredi drogériájában. — Hat hétig színigazgató. Olyan röviden se végzett még színigazgató a gondjaira bízott színházzal, mint földink, Lautenburg Zsigmond, aki Berlinnek egyik első színigazgatója volt és a magyaroknak ott sok szolgálatot tett. Megunva a berlini színigazgatást, vállalkozott arra, hogy a Raimund színház társaság számlájára vállalja ezen színház igazgatását. Egész sorát a jeles színészeknek szerződtette és nagy apparátussal indult a színigazgatásnak. A részvénytársaság, melynek a színház tulajdonát képezi, 250.000 kor. kölcsön felvételét határozta el, melyet Lautenburg, mint forgalmi tőkét kívánt, de mivel abból 190000 koronát más célokra fordítottak, ezek között az előző igazgatónak 60000 korona végkielégítés is szerepel. Lautenburg ilyen körülmények között nem volt hajlandó igazgatói