Pécsi Napló, 1909. április (18. évfolyam, 74-98. szám)
1909-04-01 / 74. szám
előtte. Vagy őszintén figyelmezteti még konfliktus kezdetén, hogy őrült háborús hangulatával könnyen romba döntheti egész államiságát, vagy ha felgyújtotta és szította a tűzet, tartott volna ki melyette véges végig. Sem ezt, sem azt nem tette. Felidézte az őrület fúriáit s ma f ölhetett kezekkel nézi a vergődést. Ennél lelketlenebb példát alig tud felmutatni a történelem. Ma Szerbia fölött összecsapóban vannak a hullámok. A szegény ország anyagi ereje végkép kimerülve. Népének nyugalma feldúlva. Katonasága forrong, az összetoborzott bandák fosztogatnak. A dinasztia trónja ingadozik. Teljes anarchia, amiből nem tudni mikor csap fel a belső forradalom pusztító lángkévéje. Egy ország a sírja szélén áll. Az őrület és a vak bizalom vitte oda. S mindez csaknem kizárólag az orosz éz munkája. Mert a politikában nincs teretet, nincs vér- és fajrokonság. Erre megtanított Oroszország mostani viselkedése. Szerbiát, a maroknyi, nemrég vad harci lángban égő, de kijózanodott, s megtört, kimerült Szerbiát csak sajnálni , hét. A bankkérdés megoldása. — Saját tudósítónktól. — Budapest, március 31. ,Husvét után Kossuth Ferenc Bécsbe ^ s az osztrák kormánnyal személyes ■'n ezésbe léphet. Ekkor közölni fogja vele trák kormány, hogy a magyar kor"i által proponált kartell bank tervét nem l^otja el, tárgyi, politikai és parlamenti áti. Ezzel beáll a parlamenti válság, hogy ezután mi fog történni, azt ma elég előrelátni nem lehet. Andrássy Gyula tegnap a folyosón beszélt a jövő helye s bejelentette, hogy a kormány fúziós alakításán dolgozik, mely a bankbémnek javasolandó megoldása alapján áll jsze s ezekkel szemben az elégedetlenek " * "ikbe mehetnek. Andrássy ezeknek a lázatoknak dolgában ezt mondta egy jónak: — Beszélgettem a folyosón, de szavaimat helytelenül és rosszul adták vissza. Egyébként is már ismételten kijelentettem, hogy a folyosón nem nyilatkozom a nyilvánosság számára, annál kevésbbé, mert sohasem közlik pontosan és hitelesen azt, amit ott egyik-másik képviselőnek kérdésére válaszolok. Én ezért ezeknek a közleményeknek cáfolatába nem is bocsátkozom. A dementi azonban nem jelenti, hogy a kormány előtt a helyzet megmentésének egyetlen módja gyanánt nem a fúzió áll. Mégpedig önálló bank nélkül. Tegnap a Hollócsoport köréből az a hír szivárgott ki, hogy Wekerle Sándor állambankot akar csinálni. A függetlenségi párt hivatalos lapja ezt az értesülést ezekkel a sorokkal erősíti meg: A kibontakozásra irányzott tevékenység végén, csattanóképpen az állambanknak egy olyan formája van, amely a magyar államiságnak és gazdasági önállóságunknak a függetlenségi párt által követelt ismérveit a lehető legtökéletesebben domborítja ki. Úgy tudjuk, hogy maga a miniszterelnök is ebben az irányban fáradozik s így nincs kizárva a megoldásnak ez a módja, amelyet a függetlenségi párt is szívesen fogadna. Ezzel szemben alkotmánypárti oldalról ezeket mondják: Aki azt állítja, hogy Wekerle állambankot fog szervezni Magyarországon, az nem ismeri sem Wekerle Sándort, sem az állambank természetét. Az állambank tehát ki volna téve a mindenkori kormány hatalmának, befolyásának, sőt szeszélyének. Az ilyen bank sem az ország hitelének megalapozására, sem a hiteligényeknek kielégítésére nem volna alkalmas. Az ilyen bank ügymenetébe mindenkor beleszólhatna a politikai befolyás. És mi olyképen vagyunk értesülve, mégpedig igen illetékes forrásból, hogy Wekerle ilyen jegybank létesítésére nem gondol, sőt ilyennek megalkotását valóságos veszedelemnek tartaná, így az állambank terve nagyon is illuzórius. Sokkal valószínűbb képét adja a jövő helyzetnek a néppárt hivatalos lapja, az Alkotmány, mely így jósolja azt meg: A bankkérdés elsősorban elintézés alá kerül, mégpedig az lesz a megoldás formája, hogy 1917 ig elodázzák a végleges rendezést. Más oldalról is megerősítik a bankügy ideiglenes rendezésének ezt a formuláját, hozzáadván azt, hogy ebben az esetben várható Justh Gyula és körülbelül 30—40 hívének ellenzékbe vonulása, de várható egyúttal az is, hogy Hollóék viszont benn maradnak a kormánypártban. A függetlenségi párton teljesen elképzelhetetlennek tartják, hogy bármely kibontakozás létrejöhessen a mai kabinet megállása mellett s elkerülhetetlenül elkövetkezendőnek vélik a kormány lemondását, amely esetben Apponyi Albert grófot emlegetik miniszterelnöknek, Wekerle Sándort pedig pénzügyminiszternek. És ez — Justhot és híveit kivéve — fölös rekompenzációnak látszik, cserébe az önálló bankért. Justh Gyula egy újságíró előtt kijelentette, a bankkérdés miatt a függetlenségi pártból senki ki nem lép. Nincs ok arra, hogy ellenzékbe menjenek, mert többségben vannak és mert a bankkérdésnek óhajuk szerint való elintézésének semmiféle törvényes akadálya nincsen. — Mi a bankkérdést, így szólt Just, — meg fogjuk oldani. Ellenzékbe azok mehetnek, akik a közös bankot védik. A fúzióra való törekvés csakis akkor vezethet sikerre, ha a függetlenségi párt gazdasági programja teljességében érvényesül. A napló t iszta Ezt várta csak Henrietta. Ernő távol után ő is rögtön fölkelt és szobájába siettettt. Kiáramló könnyeit már tovább nemarta visszafojtani. A sírás szinte könnyítet szevén. Mit tegyen ? Ha anyja élne még, a jó lélek már régen a sírban pihent.. * Eszébe jutott apja könyörgése és fenyege»‘,“S8» ,,gy ha nem nyújtja kezét Pázmán E . ,f,aaAk’ ugy öngyilkos lesz, mert vagyoni állapotán csakis a Pázmán név segithff** ~~ A zsarnok és zsugori apa csakis saját/nem egyetlen leánya boldogságára gon^0“- w hationes más választás, mint joffínt mondani. De ha nem szeretem... jöjjön, aminek jönnie kelll / Majd eszébe JJutot Viktor. Vájjon mit szólna apja, ha megmondaná neki, hogy ő Viktort szereti. ^Bizonyára haragosan mordulna reá, ugyan olyan emberhez, aki még nem is báró ás mhyen közönséges hangzású apák, van: doktor Szerémi Viktor. Ha még 'Pénze volna, akkor hagyján, de bizony valami nagyon gazdag egy báró kisasszonyhoz. " Henriette arra nem is gondolt, hogy Kerén Viktor őt nem is szereti. Teljesen elfelejtkeztem róla-mondá. K ,smét, Hsóda parkba, hogy edig dehogy is felejtkezett el, sőt emiatt^ értesítse feleletéről, fájt a feje. Úgy hiszem, délutánig még várhat. Amint igy gondolkozva, lesütött szeha valamit teszek, azt jól megfontolom, v mekkel haladt a park jól ismert utjain, L — Úgy hát nem háborgatom, — ^mondá Uram Isten majdnem, hogy bele nem ütköz Ernő és eltávozott. zőtt valakibe. Ez a valaki Viktor volt, ki — APécsi Napló* eredeti tárcája. — I dt Napfény ragyogta be az egész vidéket, rmatcseppek úgy csillogtak a virágokon, '/ A apró gyémántok lettek volna. A báró Kercsedy uradalom gyönyörűfában, a vén hársfa árnyékában ültette baronesse. A hársfa erős illatától mása még jobban fokozódott s emiattani készült, de amint fölállt, észrevette arkból feléje tartó Ernő grófot, aki mármeddig vőlegénye volt, igy tehát visszahelyére, nehogy Ernő azt higyje, hogy ő jötte miatt akart távozni. — Kezeit csókolom ! Jó napot baroesse ! Henriette intésére helyet foglalt. A társalgási különböző apró dolgokról folyt. Egyszerre csak Ernő, ki ma nagyon izgatott !t, igy kiáltott föl: — Higyye meg, kedves Henriette, aligírtam a mai napot, hisz ma van az utolsódaja a kitűzött határidőnek, amelytől boldogságom függ. Henriette ajkát a meglepetés: Ahl kiáltása hagyta el. — Április 1. mai szokás szerint a lapok április 1-re valamely tréfával kedveskednek olvasóiknak. A holnapi napra pompás tréfanyag kínálkozik a múlt heti háborús hírek révén. Bizonyos, hogy aztsok helyütt ki is fogják használni és az áprilisi tréfák homlokterében holnap a mozgósítás fog szerepelni, de átélve annak izgalmait, látva a kétségbeesést, mely a határra vonult hadkötelesek hozzátartozóinak lelkére üllepedett, most, hogy fölocsúdtunk sáz ijedelemből és néhány nap múlva várhatuk már a csapatok visszavonulását, nem tekinthetjük a mozgósítást alkalmas trifatárgynak és inkább lemondunk az olvasóközönség szokásos fölültetéséről és várjuk azt az áprilist, amikor jobb hangulatban leszünk és visszatér a tréfára alkalmas kedv. — Püspöki konferencia: Vaszary Kolos bibornok, a hercegprímás a kath. püspöki kar tagjait--ma délelőtt 10 órára konferenciára hívta egybe a primási palotába. A püspöki kar-'tagjai közül megjelentek: Várossy Gyulla dr. kalocsai érsek, Batthyányi Vilmos / gróf nyitrai segédpüspök, Balázs Lajos / rozsnyói, Csernoch János Csanádi, Hornic Károly báró veszprémi, Majláth Gusztáv.érai erdélyi, Felscher Antal nagyváradi püspöki helynök, Radnay Farkas beszterceannyira el volt merülve egy könyv olvasásában, hogy nem is látta Henettet. Bosszúsan pillantott tehát fel, hogy ki az, aki őt zavarja, de bosszúsága zavarrá változott, amint Henriettet megpillantó. Henriette szomorúsága hamar eltávozott és pajkosan szólt: — Bocsánatot ! Talán zavarom. — Oh nem? — hebegé ijedten Viktor. — Miért ijedt meg tőlem annyira? Olyan ijesztően nézek ki? — Oh dehogy ! Csak nagyon el voltam merülve. — Miféle könyvet olvas? Kérem mutassa ! Viktor, el nem űzhető zavarral adta át a könyvet. — Ah ! ez egy napló, valakinek az élettörténete. Ön úgy látszik nagyon szeret ily különc dolgokat olvasni, a múltkor is egy naplót olvasott. — A baronessnek igaza van, csakis ily különc dolgokat szoktam olvasni, különösen az ilyen naplókat szeretem, ezek legalább igazán megtörténtek. — Tudja mit ? szólt Henrietta, egy gondolattól hirtelen megkapatva. Ha férjhez megyek, elküldöm önnek az én naplómat. — Ezt kazán nem tudom majd meghálálni — mondörvendezve Viktor. — Caak®-a kérem, ha a naplót elolvasta, akkor^■Lön égesse el. Most pedig én visszame^^^, miután az uzsonna ideje elkövetkezet t \ „Pécsi Napló“ 1909. április 1. Hírrovatunk. Pécs, március 31.