Pécsi Napló, 1912. november (21. évfolyam, 249-273. szám)
1912-11-01 / 249. szám
pe£í kir .nGrE^z^BQ »2. NOVEMBR 1/ * *#•“ _ ■ ____...__ Xi» évfolyam. Péntek 1912. november 1. ' " ^ ^ " 249.735(h) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály-п. Ю. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőségi telefon 109. — Kiadóhivatali telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS Előfizetési árak: Egész évre 24 kor. Félévre 12 kor. Negyedévre 6 korona.Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. Nyílt tér sora 60 fillér A török birodalom katasztrófája. A törökök iránt érzett minden barátságunk nem sokat lendít a törökök sorsán. A háború, amint ehhez most már kétség se fér, nem kedvezett, mert nem kedvezhetett a törököknek, akiknek fatalizmusa és érthetetlen gyávaságával szemben áll az egyesült balkáni államok imponáló harci kedve, bátorsága, halálmegvetése. Ezeknek élén halad a bolgár hadsereg, melytől — ha maga a háború, a legrégibb időktől kezdve napjainkig fönmaradt vérengzés borzalommal nem töltene el minden jobb érzésű embert, meg nem tagadhatnók a jelzőt, hogy dicső hadsereg az, melynek fegyverei az ellenfélben oly páni félelmet keltenek, hogy az megfutamodik és jórészt küzdelem nélkül hagyja el pozícióit. A demoralizáció, fegyelmezetlenség, hazafiatlanság elszomorító példáját szolgáltatta a török hadereg a balkáni háború megindulása óta, míg a kicsinynek nevezett balkán államok seregei, azoknak élén földéhes uralkodóik, hősi elszántságukkal, vitézi bátorságukkal, halálmegvetéssel kitűzött céljuk felé való rendületlen előretöréssel az egész művelt világ elismerésére tették magukat méltóvá, és el nem képzelhető ma, hogy bármely nagyhatalom is még ragaszkodnék európai Törökország területi épségéhez, mert a török fegyverek gyávasága büntetlenül, a bolgár, szerb, görög, montenegrói fegyverek hősiessége jutalmazatlan nem maradhat. Tán az egyetlen orosz nagyhatalomtól eltekintve, az összes nagy államok érdeke azt kívánta, hogy a törököt ezen bábiumban bántódás ne érje. Az összes tőzsdék minden török csatavesztésre, minden balkáni állam újabb térfoglalására megremegtek és ez legbeszédesebb bizonyítéka volt annak, menynyire európai érdek, hogy a győzelem a trök fegyvereké legyen. Anglia a tengereken való uralmát, Franciaország a török vállalkozásokba fektetett milliárdait féltette, a hármas szövetség érdeke európai Törökország integritása tekintetében sokkal ismertebbek, semhogy azokat külön méltatnunk kellene. Lassain sem Ausztria-Magyarország iránt .jó tekintetekből szegődött békeutazónk. Minden európai érdek a törökök mivédése mellett szólott, csakis a balkán kiskirályok érezték, mint közvetlen Somszédok Törökország gyengeségét, melyet belső villongások idéztek elő. Régi szultán száműzetése, az ifjútörökök uralomrajutása, a trónváltozás, az olaszokkal folytatott hosszú háború fundamentumában ingatta meg Törökországot és a balkán uralkodók tudták, hogy most itt az ideje, hogy ledöntsék a korhadt fát. És ha annak nem is vágták még el minden gyökerét, de ki merne ma már abban kételkedni, hogy nyitva áll az út a bolgár csapatok részére Konstantinápolyba, melynek bevételét ellenséges csapatok által minden pillanatban várhatjuk. És mi lesz akkor, ha Ferdinánd, Miklós, Péter és György királyok onnét fogják diktálni a békepontozatokat ? Mit tevők lesznek akkora nagyhatalmak ? Az elfoglalt területeket fegyveres erővel csak nem hódíthatják vissza? Ez lehetetlen, mert ez ellenkezik minden józan gondolkozással, minden nemzetköziség fogalmával ! Aki véráldozattal elfoglaltak, azt a hódítóktól erőszakkal elvenni nem lehet. Az európai diplomáciát, kár lenne ezt tagadásba venni, minden vonalon nagy fiaskó érte ! Nem ismerték azt a helyzetet, mely nyílott könyvként feküdt a kis balkán államok politikusai előtt. Azok ismerték a helyzetet, máskülönben nem mertek volna a háborúra vállalkozni. Tud-ták, hogy existenciájukat vetik kockára és ezt nem kockáztatják, ha nincsenek annak biztos tudatában, hogy a zsákmány csak arra vár, ki nyúl gyorsabban utána. Mire mehet most már a nagyhatalmak diplomáciája intervenciójával? Új és a mostaninál is véresebb háborút provokáljon, melynél még azt se tudjuk, kit találunk esetleg mellettünk és kit ellenünk? Lángba boruljon egész Európa a veszendőbe ment török birodalom miatt, melyet nem az egyesült balkáni seregek roppantottak össze, hanem mely saját ólomsúlyától roppant meg? Ez lehetetlen, mert nem érdemes ! A mi seregeink kergessék ki a szerbeket a Szandzsákból, melyről önként mondott le a monarchia és melyben most már a szerb az úr ! Homályos igy a jövő, mi fog történni. A törökök katasztrófája még nincsen befejezve, de most még azt remélni, a török fegyverre még diadal is várhat, nevetséges önámítás lenne. Számolnunk kell az adott helyzettel, hogy immár a megerősödött, győzelmes háborúban megacélosodott szláv elem fonja át a mi országunkat és keresni kell a módozatokat, miként találjuk magunkat az új, adott helyzetbe, mely annyira c sivár, hogy legsürgősebb teendőnk az lenne, találjuk meg végre önmagunkat itthon, és közeledikaz időpont, amikor a létföntartás ösztöne parancsolja, hogy minden ember a fedélzeten legyen, mert háborog a tenger és nem tadhatjuk ma még, mily helyzet elé állítja Magyarországot a térképnek fegyveres erővel történt alapos megváltoztatása. Mai számunk 12 oldalra terjed. Nincs statál! Annak látszata csak átmenet! There is no Death ! Wha!. serms so is transition! Longfellow. Irta : Molnárné Förster Lenke. ‘ Nincs halál ! Annak látszata csak átmenet , azután következik egy magasabb élet ! Mert az a sötét négyszögföld odalent, mely mindenkinek egyforma mértani pontossággal van kimérve az csak a testet zárja örökre be, de a lelket felszabadítja ! Mennyi megnyugvást, reményt nyújt ez a csüggedők részére ! Nincs lelki halál! A lélek örökké élt és él ! Honnnét erednének az ősi eszmék, erények, erők, az ókor művészetei honnan eredne az a kétezeréves gondolatfölösleg, amelyből a lángelmék leszűrték nagy műveiket ha nem a lélek halhatatlanságából ? Semmi sem lesz semmiből — mondta egy régi bölcs. A régi bölcsek kezdő sejtelmeiből tanultunk mi is gondolkodni. Hiába, már nem szabadulhatunk meg többé a sejtelmektől. Látóképességünk mindég jobban megélesedik, kezdünk a messze ködben bizonyos fénypontokat felfedezni. Talán azért hatványozott most a tudásszomjunk, azért élünk vágtatva, dolgozunk ostorozva, mintha dacára a sok össze-vissza bomlásnak, mégis mind oda e fénypontok felé sietünk. Ezek is lelkiagitációk s olyanok mert a zenében a diszonáló akkordok, külön, külön hangok hullámzásai de egy nagy végösszhangban mégis mind egyesülnek. Természetesen a materialisták erre nem reagálhatnak, ők a lelkiéletet nem ismerhetik, mert lelkiéletük nincs, csak ösztönöket kielégítő anyagi vágyaik vannak ! Ők csak az anyagot imádják, ezen anyagimádás folytán kihal belőlük minden hitérzék a természet fölötti megnyilatkozások iránt, azért szállították a minimumra le a lélek és a magasabb erkölcsi fogalmak értékét. S mivel kimondták, hogy legyen minden természetes.. .mert minden természetes. Tehát a rossznak adnak legtöbb engedményt, a bűnt felelősségre nem vonják, mert nincsenek megtorló törvényei!.., de megnyugtató, lelket felemelő eszközeik sincsenek. Dacára annak a materializmus mint részletező, egyoldalú, nem önálló, csak másoló tudomány mégis rendkívül népszerűvé vált, azért, mert szörnyű kényelmes, nem okoz senkinek se fejtörést, se álmatlanságot. Egy adag majom agyvelővel, pár csontvázzal és az anatómia segítségével a materializmus könnyen felmutathatja, hogy a világ kezdete óta nem természetfölötti, szellemi alapon fejlődtünk