Pécsi Napló, 1913. január (22. évfolyam, 1-24. szám)
1913-01-14 / 10. szám
, nagyobb biztonságban van ott, mintha hazaviszi és magánál tartja. Válaszában a legteljesebb pártatlanság vezette. Sajnos ezt nem mondhatja el a vármegye törvényhatóságáról, mert a négy mohácsi pénzintézet közül csak háromnak juttattak a megye pénzbetéteiből. Az ő álláspontja most is az, ami a múlt közgyűlésen volt: a mostani válságos idők nem alkalmasak ilyen pénzműveletek végrehajtására. Hagyja tehát a vármegye az egész felosztásra szánt összeget a Pécsi Takaréknál. Amennyiben azonban az áll. választmány javaslatán változtatni már nem lehet, úgy kéri, hogy a Siklósi Köles Segélyző Egylet által visszautasított 15 ezer koronát a mohácsi Segélyegyletnek utalják át. (Helyeslés.) Stenge Ferenc alispán: Mindenekelőtt javasolja, hogy a siklósi kölcsönös segélyző egylet értesítését vegye tudomásul a közgyűlés. (Helyeslés). Megváltja, hogy az illető intézet nem is volt kombinációba véve a betétek felosztásánál. A vezérelv az volt ugyanis, hogy csak a nagyobb vidéki pénzintézetek kapjanak betéteket, nehogy az összeg túlságosan elaprózódjék s a cél ne legyen elérhető. Miután azonban a Siklósi Köles Segélyzőegylet maga fordult azzal a megkereséssel a vármegyéhez, hogy ajánlatot akar tenni, vették figyelembe a betétek fölosztásánál. (Csak morzsa volt!) A segélyző egyleteket egyébként egyáltalán nem tartja alkalmasaknak a betétek elhelyezése szempontjából. Tudnivaló ugyanis, hogy a heti befizetések összege az illető intézetnek korántsem a vagyona, hanem rendes tartozása, mert hisz azok összegét a ciklus végén esetleg előbb is ki kell fizetnie. Épp ezeknél, de alaki okánál fogva is kéri Auber indítványának elutasítását s egyben elvben mondja ki a közgyűlés már most, hogy heti befizetésekre alapított intézeteknél nem helyez el betéteket. A fennmaradó 15 ezer koronára nézve pedig javasolja, hogy az összeget hagyja a vármegye a Pécsi Takaréknál.": (Helyeslés), miután nem tud most olyan intézkedést, amely a bizottsági tagok összeségének megelégedésével találkoznék. Az alispán előterjesztéseihez hozzájárult a közgyűlés és Auber indítványát nem fogadta el. Ezután az állandó választmány javaslata fölött név szerinti szavazás következett. Ezt megelőzőleg azonban Szily Tamás főispán indítványára kimondta a közgyűlés, hogy az érdekeltek saját pénzintézetükre nem szavazhatnak. Érdekelteknek azonban csupán az igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok tekintendők, a részvényesek tehát nem. A név szerinti szavazás eredményeként a Dárdai Takarékpénztár 40.000, a Pécsváradi Takarékpénztár 30.000, a sásdi takarékpénztár 30.000, a siklósi takarékpénztár 00.000, a siklósi Takarékpénztár és Hitelegylet 45.000, a szentlőrinci takarékpénztár 20.000, a mohácsi takarékpénztár 100.000, a mohácsi általános takarékpénztár 80.000, a mohácsi közgazdasági bank 50.000 koronát kap. Módosított szabályrendelet: Szenge Ferenc alispán kijelenti, hogy a vármegyei gazdaközönség óhajának eleget téve, az állandó választmány olyként módosította a lótenyésztési szabályrendeletet, mely szerint ezentúl nemcsak a hegyháti, siklósi és szentlőrinci, hanem az összes járásokban megengedtetik a hidegvérű lovak teleyésztése. Lényeges módosítása még a javaslatnak, hogy az évenkint szokásos kancavizsgálatok már az idéntől kezdve elmaradnak. A közutak. A vármegye közútjainak romlásáról, az elégtelen anyagi eszközökről, isten tudja hányadszor írunk már, s sajnos előreláthatólag nem utoljára. A közutak gondozása és jó karban tartása olyan eminens érdeke az egész vármegye közönségének, hogy azért minden lehető áldozatot meg kell hozni. Ez a felfogás hatotta át az állandó választmányt is akkor, amikor elhatározta, hogy a közúti alap jövedelmének szaporítására, a vasutakhoz vezető útszakaszokon az oda és elszállított áruk után vámot szed s az így begyűlt összeget kizárólag ezen utak jó karban tartására fordítja. Egyben pedig felirattal fordul a képviselőházhoz és a kereskedelmi miniszterhez, hogy az 1890. I. tc. novelláris után módosítsa, az uj úttörvény életbeléptetéséig olyként, miszerint az állami adó után az eddigi 10 százalék helyett 15 százalékos útadó szedethessék. A közgyűlés mind a két javaslatot elfogadta s megbízást adott az alispánnak, hogy az áprilisi közgyűlésen terjesszen elő mérsékelt tarifatáblázatot a vámok szedésére nézve. Szenge Ferenc alispán felszólalva indítványozza, hogy a feliratban arról is legyen említés, amit már egy ízben kért a vármegye, t. i., hogy a pécs—szekszárdi, pécs—mohácsi és pécs—szigetvári közúti szakaszok állami kezelésbe vétessenek. Ezzel kapcsolatban a közgyűlés helyeslése mellett köszönetét fejezi ki a főispánnak, mint akinek közbenjárására a nevezett részszakaszok már is benfoglaltatnak az állam 1918-ig terjedő államosítási programjában. A javaslatot az alispán módosításával terjesztik fel. A dombóvár—győri vasút elsőrangúsítása. Veszprémvármegye azzal a megkereséssel fordult a vármegyéhez, hogy a győr— Veszprém—dombóvári h. é. vasút elsőrangusitása, annak keretében a jutási személypályaudvarnak Veszprémbe áthelyezése s Bécs — Győr — Veszprém—Boszna-Bród-Sardijevó között közvetlen gyorsvonati összeköttetés létesítése érdekében a m. kir. Kereskedelmi és Honvédelmi és a közös Hadügyi kormányhoz intézett feliratát támogassa. Fischer Béla aljegyző előadó.: indítványozza, miután a nevezetű vonal elsőrangúsítása sem különös országos, sem pedig vármegyei érdeket nem képez, a közgyűlés az átírat fölött térjen napirendre. Ehelyett a vármegyére és a fővárosra nézve is' jóval' foltósatóbb Mohács,— Pélmo-nostor—Eszék—Bród— Sarajevo vonal kiépítése. Stajevics János kérdi az alispánt, mi az álláspontja a Sárbogárd—Szekszárd— Mohács stb. vonal kiépítését illetőleg, amit egy küldöttség is sürgetett annak idején a kereskedelmi miniszternél. Szenge Ferenc alispán ismertetve a dolog historikumát, kijelenti, hogy úgy ő, mint a főispán támogatják a legteljesebb mértékben e vasút kiépítésére irányuló akciót. A kormány megadta az újabb előmunkálati engedélyt a vasút kiépítésére s igy célszerű az volna, ha a vonal elsőrendű alépítménnyel mint vicinális vasút építtetnék. Stajevics János tudomásul veszi az alispán kijelentését s még csak arra utal, hogy Tolnavármegye is a vasút kiépítése mellett foglal állást s igy annak lépéseit ez ügyben figyelemmel kell kísérni Baranyának. Margitai Péter felhívja az alispán figyelmét arra, hogy biztos tudomása szerint az idei állami költségvetésbe már föl van véve százezer korona a vasút előmunkálatainak költségére. Ezek szerint tehát az állam maga fogja a vonalat kiépíteni (amit mi belátható időben mindenképen valószínűtlennek hiszünk. A szerk.) Végül még Szily Tamás főispán jelenti ki, hogy amikor alkalma nyílik az ügy felszínen való tartására azt meg fogja sürgetni. Apróbb községi ügyek letárgyalása után ezzel egynegyed kettőkor véget ért a közgyűlés. Az országos Nemzeti Munkapárt f. hó 21-én tartja meg elnökválasztó nagygyűlését, melyen a Percel Dezső lemondása folytán megüresedett pártelnöki tisztet fogják betölteni. A párt elnöke Khuen-Héderváry Károly gróf, volt miniszterelnök lesz, akinek tiszteletére a pártgyűlés után vacsora lesz a Hungária szálloda éttermében. A párt gyűlésén és azt követő vacsorán Szily Tamás és Visy László dr. főispánok is részt vesznek. „Pécsi Napló" 1913. január 14. Külpolitikai hírek. Konstantinápoly, január 13. (Ered. táv.) Filipeszka román földművelésügyi miniszter felhatalmazta a cs. és kir. távirati iroda megbízottját annak kijelentésére, hogy nincs semmiféle politikai megbízatása és nem tárgyalt egyetlen török politikai személyiséggel A miniszter megcáfolta azt a híresztelést is, hogy tegnap a nagyvezérrel két óra hosszáig tanácskozott. Filipeszku e hó 14-én utazik еГ innen. Konstantinápoly, január 13. (Eredeti távirat.) Remsi sorhajókapitány a Dárdanellaflotta parancsnoka lemondott állásáról, mert mint mondják, nem hajlandó vállalni a felelősséget a görög flotta elleni további akcióért. Utódjává állítólag Hali pasa ellentengernagyot fogják kinevezni. Konstantinápoly, január 13. (Eredeti távirat.) A török békedelegátusok ma fel fogják keresni a balkáni delegátusokat és meg fogják kérdezni tőlük, hogy mi az utolsó szavuk. Ha válaszuk kielégítő lesz, akkor, ismét felveszik a tanácskozás fonalát. Ellenkező esetben a törökök elutaznak Londonból. . Konstantinápoly, január 13. (Ered. táv.) Miután a harc újból való kitörése esetén attól lehet tartani, hogy a görögök a kisázsiai partokat meg fogják támadni, jelentékeny csapaterősítéseket küldtek a szmirnai vilajet legfontosabb városaiba. Gallipoli félszigetért is tetemesen megerősítették a csapatlétszámot Konstantinápoly, január 13. (Eredeti távirat.) Halit ellentengernagyot, volt tengerészeti minisztert, aki Angliában végezte tanulmányait, flotta parancsnoknak nevezték ki. Halil már el is utazott a Dardanellákba. Hír szerint instrukciói megengedik neki,, hogy minden pillanatban döntő csatát kezd- hessen a görög flotta ellen. Konstantinápoly, január 13. (Ered. táv.) Ma is minisztertanács volt a nagy vezér elnöklésével. A minisztertanács a helyzetről, különösen pedig a londoni meghatalmazottak és a török nagykövetek táviratairól tanácskozott. Bár a posta.n még a butáknak nagyköveteivel szemben is kijelentette, hogy Drinápoly és a szigetek kérdésében nem engedhet, a hatalmak küszöbön álló kollektív lépései komoly aggodalommal tölti el. A kormány a jelen pillanatig követett magatartásával annyira angazsálva van, hogy nyilván nincs módjában vállalni a felelősséget, hogy döntsön a háború vagy béke fontos kérdésében. A mai minisztertanács ezért elhatározta, hogy nagygyűlést hív egybe, amelynek magas polgári, katonai és papi méltóságok, a nem muzulmán közöségek hatósági fejeivel együtt, továbbá kiválószenátorok és több volt miniszter volnának tagjai. A gyűlésen a kormány ki fogja fejteni a háború összes fázisait és a mostani katonai és diplomáciai helyzetet és azután a gyűlésre fogja bízni a döntést arra nézve, hogy Törökország milyen útra lépjen. Ugyanilyen gyűlést tartottak 1877-ben, a török-orosz háború előestéjén is. Konstantinápoly, január 13 (Ered. táv.) A török sajtó egyöntetű harcias hangja ellenére és vár a portai körök szerint a török meghatalmazottak el fogják hagyni Londont, ha Drinápoly kérdésében nem kapnak elégtételt,, a diplomáciai körök megvannak, győződve, hogy a török meghatalmazottak Londont nem hagyják el és az ellenségeskedések nemfognak újból megkezdődni. Másrészt igaz az, hogy a török seregek Csataldzsánnál és Gallipolinál már létszámerősítéseket kaptak és minden előkészületet megtesznek, hogy semmiféle eshetőség meglepetésszerűen ne érje őket. Athén, január 13. (Eredeti távirat.) A Dardanellák előtt cirkáló görög torpedóauzók reggel 9 óra 20 perckor táviratba is jelentették, hogy a török flotta kijött a tengerszorosból. A görög flotta azonnal odasietett, hogy megtámadja a török hadihajókat. Ezek azonban visszatértek a tengerszorosba, anélkül, hogy a görög flotta kihívását viszonozták volna. Belgrád, január 13. (Eredeti távirat.) Hivatalos szeb forrásból kategorikusan megcáfolják azt a hírt, hogy Dibra mellett két szerb gyalogosszázadot, amelyek az albánokat akarták lefegyverezni, az albánok megsemmisítettek A valóságban egyes bandákról