Pécsi Napló, 1913. január (22. évfolyam, 1-24. szám)

1913-01-14 / 10. szám

, nagyobb biztonságban van ott, mintha haza­viszi és magánál tartja. Válaszában a leg­teljesebb pártatlanság vezette. Sajnos ezt nem mondhatja el a vármegye törvényható­ságáról, mert a négy mohácsi pénzintézet közül csak háromnak juttattak a megye pénz­betéteiből. Az ő álláspontja most is az, ami a múlt közgyűlésen volt: a mostani válságos idők nem alkalmasak ilyen pénzműveletek végrehajtására. Hagyja tehát a vármegye az egész felosztásra szánt összeget a Pécsi Taka­réknál. Amennyiben azonban az áll. választ­mány javaslatán változtatni már nem lehet, úgy kéri, hogy a Siklósi Köles­ Segélyző Egy­let által visszautasított 15 ezer koronát a mohácsi Segélyegyletnek utalják át. (He­lyeslés.) Stenge­ Ferenc alispán: Mindenekelőtt javasolja, hogy a siklósi kölcsönös segélyző egylet értesítését vegye tudomásul a közgyű­lés. (Helyeslés). Megváltja, hogy az illető in­­tézet nem is volt kombinációba véve a betétek felosztásánál. A vezérelv az volt ugyanis, hogy csak a nagyobb vidéki pénzintézetek kapjanak betéteket, nehogy az összeg túl­ságosan elaprózódjék s a cél ne legyen el­érhető. Miután azonban a Siklósi Köles­ Se­­gélyzőegylet maga fordult azzal a megkere­séssel a vármegyéhez, hogy ajánlatot akar tenni, vették figyelembe a betétek fölosztá­­sánál. (Csak morzsa volt!) A segélyző egyleteket egyébként egy­általán nem tartja alkalmasaknak a betétek elhelyezése szempontjából. Tudnivaló ugyan­is, hogy a heti befizetések összege az illető intézetnek korántsem a vagyona, hanem rendes tartozása, mert hisz azok összegét a ciklus végén esetleg előbb is ki kell fizet­nie. Épp ezeknél, de alaki okánál fogva is kéri Auber indítványának elutasítását s egyben elvben mondja ki a közgyűlés már most, hogy heti befizetésekre alapított inté­zeteknél nem helyez el betéteket. A fennmaradó 15 ezer koronára nézve pedig javasolja, hogy az összeget hagyja a vármegye a Pécsi Takaréknál.": (Helyeslés), miután nem tud most olyan intézkedést, amely a bizottsági tagok összeségének meg­elégedésével találkoznék. Az alispán előterjesztéseihez hozzájárult a közgyűlés és Auber indítványát nem fo­gadta el. Ezután az állandó választmány javaslata fölött név szerinti szavazás következett. Ezt megelőzőleg azonban Szily Tamás főispán indítványára kimondta a közgyűlés, hogy az érdekeltek saját pénzintézetükre nem szavazhatnak. Érdekelteknek azonban csu­pán az igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok tekintendők, a részvényesek tehát nem. A név szerinti szavazás eredményeként a Dárdai Takarékpénztár 40.000­­, a Pécs­­váradi Takarékpénztár 30.000, a sásdi taka­rékpénztár 30.000, a siklósi takarékpénztár 00.000, a siklósi Takarékpénztár és Hitel­­egylet 45.000, a szentlőrinci takarékpénztár 20.000, a mohácsi takarékpénztár 100.000, a mohácsi általános takarékpénztár 80.000, a mohácsi közgazdasági bank 50.000 koronát kap. Módosított szabályrendelet: Szenge Ferenc alispán kijelenti, hogy a vármegyei gazdaközönség óhajának eleget téve, az állandó választmány olyként mó­dosította a lótenyésztési szabályrendeletet, mely szerint ezentúl nemcsak a hegyháti, siklósi és szentlőrinci, hanem az összes járá­sokban megengedtetik a hidegvérű lovak teleyésztése. Lényeges módosítása még a javaslatnak, hogy az évenkint szokásos kanca­vizsgálatok már az idéntől kezdve elmaradnak. A közutak. A vármegye közútjainak romlásáról, az elégtelen anyagi eszközökről, isten tudja hányadszor írunk már, s sajnos előrelátható­lag nem utoljára. A közutak gondozása és jó karban tartása olyan eminens érdeke az egész vármegye közönségének, hogy azért minden lehető áldozatot meg kell hozni. Ez a felfogás hatotta át az állandó választmányt is akkor, amikor elhatározta, hogy a közúti alap jövedelmének szaporítására, a vasutak­hoz vezető útszakaszokon az oda és elszállí­tott áruk után vámot szed s az így begyűlt összeget kizárólag ezen utak jó karban tartá­sára fordítja. Egyben pedig felirattal fordul a képviselő­házhoz és a kereskedelmi miniszterhez, hogy az 1890. I. tc. novelláris után módosítsa, az uj úttörvény életbeléptetéséig olyként, mi­szerint az állami adó után az eddigi 10 száza­lék helyett 15 százalékos útadó szedethessék. A közgyűlés mind a két javaslatot el­fogadta s megbízást adott az alispánnak, hogy az áprilisi közgyűlésen terjesszen elő mérsékelt tarifatáblázatot a vámok szedé­sére nézve. Szenge Ferenc alispán felszólalva indít­ványozza, hogy a feliratban arról is legyen említés, amit már egy ízben kért a vármegye, t. i., hogy a pécs—szekszárdi, pécs—mohácsi és pécs—szigetvári közúti szakaszok állami kezelésbe vétessenek. Ezzel kapcsolatban a közgyűlés helyeslése mellett köszönetét fejezi ki a főispánnak, mint akinek közben­járására a nevezett részszakaszok már is benfoglaltatnak az állam 1918-ig terjedő államosítási programj­ában. A javaslatot az alispán módosításával terjesztik fel. A dombóvár—­győri vasút elsőrangúsítása. Veszprémvármegye azzal a megkeresés­sel fordult a vármegyéhe­z, hogy a győr— Veszprém—dombóvári h. é. vasút elsőrangu­sitása, annak keretében a jutási személy­pálya­udvarnak Veszprémbe áthelyezése s Bécs — Győr — Veszprém—Boszna-Bród-Sardijevó kö­zött közvetlen gyorsvonati összeköttetés lé­tesítése érdekében a m. kir. Kereskedelmi és Honvédelmi é­s a közös Hadügyi kormány­hoz intézett feliratát támogassa. Fischer Béla aljegyző előadó.: indítvá­nyozza, miután a nevezetű vonal elsőrangú­sítása sem különös országos, sem pedig vármegyei érdeket nem képez, a közgyűlés az átírat­ fölött térjen napirendre.­­ Ehelyett a vármegyére és a fővárosra n­ézve is' jóval' foltósatób­b Mohács,— Pélmo-­­nostor—Eszék—Bród— Sarajevo­ vonal ki­építése. Stajevics János kérdi az alispánt, mi az álláspontja a Sárbogárd—Szekszárd— Mohács stb. vonal kiépítését illetőleg, amit egy kül­döttség is sürgetett annak idején a kereskedel­mi miniszternél. Szenge Ferenc alispán ismertetve a dolog historikumát, kijelenti, hogy úgy ő, mint a főispán támogatják a legteljesebb mér­tékben e vasút kiépítésére irányuló akciót. A kormány megadta az újabb előmunkálati engedélyt a vasút kié­pítésére s igy célszerű az volna, ha a vonal elsőrendű alépítménnyel mint vicinális vasút építtetnék. Stajevics János tudomásul veszi az alis­pán kijelentését s még csak arra utal, hogy Tolnavármegye is a vasút kiépítése mellett foglal állást s igy annak lépéseit ez ügyben figyelemmel kell kísérni Baranyának. Margitai Péter felhívja az alispán figyel­mét arra, hogy biztos tudomása szerint az idei állami költségvetésbe már föl van véve százezer korona a vasút előmunkálatainak költségére. Ezek szerint tehát az állam maga fogja a vonalat kiépíteni (amit mi belátható időben mindenképen valószínűtlennek hiszünk. A szerk.) Végül még Szily Tamás főispán jelenti ki, hogy amikor alkalma nyílik az ügy fel­színen való tartására azt meg fogja sürgetni. Apróbb községi ügyek letárgyalása után ezzel egynegyed kettőkor véget ért a közgyű­lés.­­­ Az országos Nemzeti Munkapárt f. hó 21-én tartja meg elnökválasztó nagygyűlését, melyen a Percel Dezső lemondása folytán megüresedett pártelnöki tisztet fogják be­tölteni. A párt elnöke Khuen-Héderváry Ká­roly gróf, volt miniszterelnök lesz, akinek tiszteletére a pártgyűlés után vacsora lesz a Hungária szálloda éttermében. A párt gyűlé­sén és azt követő vacsorán Szily Tamás és Visy László dr. főispánok is részt vesznek. „Pécsi Napló" 1913. január 14. Külpolitikai hírek­. Konstantinápoly, január 13. (Ered. táv.) Filipeszka román földművelésügyi miniszter felhatalmazta a cs. és kir. távirati­ iroda meg­bízottját annak kijelentésére, hogy nincs semmiféle politikai megbízatása és nem tár­gyalt egyetlen török politikai személyiséggel A miniszter megcáfolta azt a híresztelést is, hogy tegnap a nagyvezérrel két óra­ hosszáig tanácskozott. Filipeszku e hó 14-én utazik еГ innen. Konstantinápoly, január 13. (Eredeti táv­­irat.) Remsi sorhajókapitány a Dárdanella­­flotta parancsnoka lemondott állásáról, mert mint mondják, nem hajlandó vállalni a felelős­­séget a görög flotta elleni további akcióért. Utód­­­jává állítólag Hali­ pasa ellentengernagyot­ fogják kinevezni. Konstantinápoly, január 13. (Eredeti táv­irat.) A török békedelegátusok ma fel fogják keresni a balkáni delegátusokat és meg fog­ják kérdezni tőlük, hogy mi az utolsó szavuk. Ha válaszuk kielégítő lesz, akkor, ismét­ fel­veszik a tanácskozás fonalát. Ellenkező eset­ben a törökök elutaznak Londonból. . Konstantinápoly, január 13. (Ered. táv.) Miután a harc újból való kitörése esetén attól lehet tartani, hogy a görögök a kisázsiai par­tokat meg fogják támadni, jelentékeny csa­­paterősítéseket küldtek a szmirnai­­ vilajet legfontosabb városaiba. Gallipoli félszigetért is tetemesen megerősítették a csapatlétszámot Konstantinápoly, január 13. (Eredeti távirat.) Halit ellentengernagyot, volt tenge­részeti minisztert, aki Angliában végezte tanulmányait, flotta parancsnoknak nevez­ték ki. Halil már el is utazott a Dardanellákba. Hír szerint instrukciói megengedik neki,, hogy minden pillanatban döntő csatát­ kezd-­ hessen a görög flotta ellen. Konstantinápoly, január 13. (Ered. táv.) Ma is minisztertanács volt a nagy vezér elnök­­lésével. A minisztertanács a helyzetről, külö­nösen pedig a londoni meghatalmazottak és a török nagykövetek­ táviratairól tanács­kozott. Bár­ a posta.n még a butáknak nagyköve­teivel szemben is kijelentette, hogy Drinápoly és a szigetek kérdésében nem engedhet, a hatal­mak küszöbön álló kollektív lépései komoly aggodalommal tölti el. A kormány a jelen pillanatig követett magatartásával annyira­ angazsálva van, hogy nyilván nincs módjában vállalni a felelősséget, hogy döntsön a háború vagy béke fontos kérdésében. A mai minisz­tertanács ezért elhatározta, hogy nagygyűlést hív egybe, a­melynek magas polgári, katonai és papi méltóságok, a nem muzulmán közö­­ségek hatósági fejeivel együtt, továbbá kiváló­szenátorok és több volt miniszter volnának tagjai. A gyűlésen a kormány ki fogja fejteni a háború összes fázisait és a mostani katonai és dipl­omáciai helyzete­t és azután a gyűlésre fogja bízni a döntést arra nézve, hogy Török­ország milyen útra lépjen. Ugyanilyen gyűlést­ tartottak 1877-ben, a török-orosz háború előestéjén is. Konstantinápoly, január 13­ (Ered. táv.) A török sajtó egyöntetű harcias hangja elle­nére és vár a portai körök szerint a török meghatalmazottak el fogják hagyni Londont, ha Drinápoly kérdésében nem kapnak elég­tételt,, a diplomáciai körök megvannak, győ­­­ző­dve, hogy a török meghatalmazottak Londont nem hagyják el és az ellenségeskedések nem­­fognak újból megkezdődni. Másrészt igaz az, hogy a török seregek Csataldzsánnál és Galli­­polinál már létszámerősítéseket kaptak és minden előkészületet megtesznek, hogy semmi­féle eshetőség meglepetésszerűen ne érje őket. Athén, január 13. (Eredeti távirat.) A Dardanellák előtt cirkáló görög torpedó­­auzók reggel 9 óra 20 perckor táviratba is jelentették, hogy a török flotta kijött a tengerszorosból. A görög flotta azonnal oda­­sietett, hogy megtámadja a török hadihajókat. Ezek azonban visszatértek a tengerszorosba, anélkül, hogy a görög flotta kihívását viszo­nozták volna. Belgrád, január 13. (Eredeti távirat.) Hivatalos szeb forrásból kategorikusan meg­cáfolják azt a hírt, hogy Dibra mellett két szerb gyalogosszázadot, amelyek az albáno­kat akarták lefegyverezni, az albánok meg­­semmisítettek A valóságban egyes bandákról

Next