Pécsi Napló, 1913. augusztus (22. évfolyam, 174-198. szám)
1913-08-01 / 174. szám
Szerfcesztőség és kiadóhivatal, Munkácsy Mihály u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. szerfcesztőségi telefon 109.— Kiadóhivatali telefon 127. * ХХП. évfolyam 174 (7578.) Péntek 1913 augusztus 1. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS Előfizetési árak: Egész évre 24 kor. Félévre 12 kor Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-térsora 60 fillér. Pécs ébredése. — A pécsi Máv. üzletvezetőség. — Pécs, julius 31. Az országra és világra katasztrófákat zúdított 1913. év és ennek julius hava, melynek utolsó napján is túl vagyunk, amire e sorok elhagyják a rotációs gépet, Pécs városára korszakalkotó két eseménynyel lesz bejegyezve városunk krónikájába, mégpedig a pécsdolnyimiholjáci vasút forgalomba helyezésével és a Máv üzletvezetőségének fölállításával. Az utóbbi mai nappal nyert tényleges befejezést, holnap reggel, augusztus 1-én pedig megkezdi már működését és az államvasutak igazgatásának szövevényes labirintusába beékelődik egy új, nagyfontosságú végrehajtási szerv : a pécsi (az országban a 12.) üzletvezetőség. És amikor így révbe jutott egyik régi törekvésünk, e lapok olvasói ne vegyék szerénytelenségnek, ha ezúttal kivételesen arra utalunk, hogy úgy a most megnyílt új, fejlődésre alkalmas vicinális létesítést, épen úgy az üzletvezetőségnek Pécsett való elhelyezésében némi részünk nekünk is van, akiknek már most is gondot okoz, megvalósulván e két régi ábrándunk, mi képezze legközelebbi vágyainkat, melyet a szakadatlan agitáció és ébrentartás megvalósíthat és az elért sikeren fölbuzdulva be is jelentjük már most, nem byugoszunk addig, amig föl nem támad hamvaiból Nagy Lajos király a mohácsi vész által elsöpört pécsi egyeteme ! Forgalmi kívánságaink nagyjában immár kielégítést nyertek, most ezeket az adott alapon csakis fejleszteni kell és igy ismét visszatérhetünk a kultúrához, a pécsi egyetem kérdéséhez, melyet valahol elhibáztunk és igy szorultunk jogosult igényeinkkel háttérbe, de csak egy időre, mert minden álmunk egyszerre meg nem valósulhat. A Hamupipőke város, Pécs, immár ébred és szemet kápráztató perspektívája nyílik meg előttünk az elkövetkezendő nagy és szebb Pécsnek, melynek hajnalhasadását már látjuk, hisz a nagyszabású intézmények egész sora áll közvetlen megvalósulás előtt, melyek egy modern, szép, pezsgő életű, élénk városnak képezik alapját és az álmos Pécs, melynek a természet megtagadta az éltető erőt adó, nagy vidékeket összekapcsoló vízi utat, úgy segít magán, ahogy tud. A holnapi nappal működését megkezdő pécsi üzletvezetőségtől igen sokat várunk a most tétlenségre, mozdulatlanságra kárhoztatott erők fölszabadítása érdekében, de bízvást állíthatjuk nem ismeri az üzletvezetőség jelentőségét, aki ezen fölfogásunkat nem osztja. Régen ismerjük és méltányoljuk ezen jelentőséget, épen azért most már két évtizede szorgalmazzuk, soha nem lankadó buzgalommal a pécsvidéki mávvonalaknak a zágrábi üzletvezetőség területéről való kihasítását és ezen szorgalmazásunk alapján még Erreth János volt az, aki mint Pécs városának akkori országgyűlési képviselője a kereskedelemügyi minisztérium költségvetésének tárgyalása alkalmával fölszólalt a Házban a pécsi üzletvezetőség fölállítása érdekében és már akkor biztató ígéretet kapott. Szorgalmazta azt néhai Aidinger János is, amikor Pécs mandátumával foglalt helyet a képviselőházban, Pécs város közönségének ezen tárgyban intézett ismételt felirata kapcsán és a sok kopogtatásra végre is köztudatba ment át, hogy Pécs városát megilleti az üzletvezetőség, melynek fölállítását már Vörös László is tervbe vette, amikor államtitkára volt a kereskedelmi minisztériumnak, ahol kész tervezetet hagyott vissza a Máv igazgatásának decentralizációja tárgyában, de mint két miniszter alkotó munkához juthatott és így a terv csak terv maradt. Elvben magáévá tette ezen tervezetet Kossuth Ferenc is, amikor a kereskedelmi tárca gondozására volt bízva. Ígéretben se volt hiány, hogy a tervet megvalósítja, de ezen decentralizációra akkor nem kerülhetett sor. Csakis a Khuen-Héderváry kormány látta, hogy az üzletvezetőségek nem képesek már a megnövekedett hálózatot egységesen administrálni és ekkor történt a temesvári és szabadkai üzletvezetőségek fölállítása, mely városok befolyásos pártfogóiknak köszönhették, hogy ezen központi hivatal elhelyezésénél megelőzték Pécset. De azon elvi állásponton, hogy egyik üzletvezetőséget Pécsett helyezzék el, még Eszék városának akkor a kormányzat élén álló protektora se tudott változtatni, annál kevésbbé, mivel magyar tisztviselőknek horvát-slavon területre való elhelyezése a horvát politikai viszonyokban, az akkor legélesebben csapkodó magyarellenes hullámzásban nem látszott indokoltnak és mivel a zágrábi üzletvezetőség vonalait csökkenteni kellett, a vonalak kezelésének megkönnyítése céljából. Beöthy László kereskedelemügyi miniszter, Marx János, az államvasutak igazgatósági elnökének ismételt előterjesztésére elhatározta, hogy nem késlelteti tovább a pécsi üzletvezetőség fölállítását, mely most már oly sürgős volt, hogy azon pécsi óhaj, várjanak a kellő előkészületek megtétele érdekében az 1914. évig, teljesíthető már nem volt. Amikor így most a holnapi napon megkezdi működését a pécsi üzletvezetőség, melynek szorgalmazásában a maga részéről a pécsi kereskedelmi és iparkamara is közreműködött, tartozó kötelességünk hálásan megemlékezni mindazon tényezőkről, de különösen a mai városi vezetőségről, melyeknek ezen legnagyobb központi hivatalunk fölállításában része volt. Csakis dióhéjban ismertethettük a pécsi üzletvezetőség genezisét és Pécs iránt való minden vonalon tapasztalt jóakarat nélkül báz sohase juthattunk volna ezen üzletvezetőséghez, mivel Pécs geográfiai helyzeténél fogva, sajnos, kiesik a Máv. főforgalmi vonalaiból, amint kiesett abból Szombathely is, hisz csakis Grác felé vezet arra Máv. fővonal, de Szombathely belenőtt folyton emelkedő vasúti forgalmával, új vasutak megnyitásával üzletvezetősége keretébe és ezt várjuk most Pécstől is, melynek lakossága nem bűnös abban, hogy ahány vasutat a múltban építettek, mindig figyelmen kívül hagyták a legfőbb elvet: az idő pénz és olyan elkanyarodásokat csináltak magánérdekek szolgálatában, hogy még évtizedekre lesz szükség, amíg kiegyenesíthetők lesznek a mai elgörbülések, melyek Pécs városát lelökték a főforgalmi vonalakról és még a Bosznia felé vezető utat is elterelték Pécsről, a bosnyák ország természetesebb kapujától. Városunk ezen sebe is gyógyulásra vár, mert a boszniai forgalmat, melyet kereskedőink és iparosaink, sajnos, kihasználni épenséggel nem tudtak, állandóan elterelni nem lehet, új csapást kell Bosznia felé vágnunk és ez lesz a pécs-dolnji-miholjáci vasútnak Samac felé való kiépítése, ami nem sokáig várathat magára. De minden más forgalmi kérdésünknél jelentőségteljesebb reánk a déli vasút magyar vonalainak államosítása, ami szintén kell, hogy előbb, vagy utóbb elkövetkezzék, mivel a déli vasút organizmusa olyan beteg, amilyen a megtörtént amputálásig Törökország volt, mely most már gyógyulás elé tekint és a déli vasút folytonos és nem szűnő pénzügyi zavaraival mint érett gyümölcs fog a Máv. hálózatába hullani. A dunántúli, Bécsújhelyig vezető fővonal ezzel a Máv. kezébe jutna, de igaza van a kereskedelemügyi kormányzatnak, ha a déli vasút elmaradhatatlan államosításának ügyét nem sietteti, amíg annak tulajdonosai nem kérik az államosítást, de a mi forgalmi jelentőségünk csakis azon időponttól veheti kezdetét, amikor Bécsújhelytől Sopron, Szombathely, Nagykanizsa, Barcson Pécsen át Villányig a Máv. lesz e vonalak ura, amikor közvetlen gyorsvonati, modern közlekedésünk lesz Pécs, Bécs, Grác, Klagenfurt, Laibach, Innsbruck és Franzensfeste között... Ez talán még a távoli jövő képe, de mivel a déli vasút pénzügyei igen kedvezőtlenek, le-