Pécsi Napló, 1915. május (24. évfolyam, 97-122. szám)

1915-05-08 / 104. szám

- ben ; a belvizek és egyéb kár okozta károk kivételével a terméskilátások általánosságban nagyon kedvezőek; kereskedelmi mérlegünk végre nem passzív; a tőkéseknél, de leginkább az úgynevezett kisembereknél rendkí­vüli pénzbőség jelentkezik ; az érték­papírok árfolyama a tőzsdei magán­­forgalomban lényegesen emelkedik , szóval egész közgazdasági életünk elleni­­álló és teherbírási képességének fényes tanújelét adta. A kishitűek dadogó szavát és a kapzsi emberek önző tanácsát némítja el ezekben a rendkívüli időkben a legjogosabb nemzeti önbizalom. A kölcsönért tisztes polgári hasz­not nyújt az állam az ő polgárainak, akik magát a tőkét is a gazdasági vér­keringés csatornáin keresztül hama­rosan viszontlátják. Ezúttal is nem rövid lejáratú pénztári jegyeket, hanem, mint az első alkalommal 6%-os állami járadé­kot bocsát ki az állam és pedi ugyan­csak szabad és zárolt darabokban a régi 97.50 árfolyam mellett , azon­kívül pedig kibocsát 58%-os járadék­kötvényeket, 91%-os árfolyam körül, ami 6.04%-os kamatozásnak felel meg, mely előnyös kamatjövedelem, mi­után az állam ezen kötvényeket 10 évig nem konvertálhatja, 10 évre biz­tosítható, közben pedig az árfolyam emelkedése is remélhető. A háború előtt és a háború foly­tán elrejtett, odahaza féltve őrzött, a gazdasági forgalomtól elvont tőkéket ki kiéli csalni a rejtekhelyekből, hogy a hadikölcsön hazafias és produktív gazdasági céljainak szolgálatába sze­gődjenek. Az állampapírok iránt a nép szé­les köreiben elterjedt bizalmatlansá­got el kell oszlatni és fel kell világo­sítani a tudatlanokat. A pénzintézetek, melyeknek érde­keit a kormány általános közgazda­­sági okokból azzal védi, hogy a beté­teknek csupán 25%-a, de legfeljebb a betét tulajdonosa által jegyzett ösz­­szeg 25%-a erejéig vehető igénybe, ezen alkalommal is bizonyára be fog­ják látni, hogy a leg­jogosabb magán­érdeket ma alá kell rendelni a közérdek­nek s az új hadikölcsön jegyzését tel­jes erővel fogják propagálni, annak sikerét előnyös kölcsön­nyújtással és egyéb eszközökkel készségesen fogják elősegíteni. A magyar nemzet életképességébe, fényes jövőjébe, nagy világtörténelmi hi­vatásába vetett rendületlen­­bizalommal és szent hittel áldozzunk a haza oltárára Nemcsak szívvel, hanem ésszel is, ne csak szavakkal, hanem tettekkel mutassuk meg, hogy szeretjük a hazát. „Pécsi Napló“ A képviselőház ülése. Politikai munkatársunk expressz és távirati jelentése. Budapest, május 7. Beöthy Pál elnök háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg az ülést. Bemutatta a főrendiház elnökének átiratait a tegnap el­fogadott törvényjavaslatokról. A Ház ezután harmadszori olvasásban elfogadta az indem­­nitásról szóló javaslatot és vita nélkül a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátor­­szág között létrejött pénzügyi egyezmény becikkelyezésének újabb meghosszabbításá­ról szóló törvényjavaslatot is. A közadókat érintő némely kérdésnek a háború folytán szükségessé vált kivételes szabályozásáról szóló javaslatot Hegedűs Lóránt előadó ismertette és ajánlotta elfo­gadásra. Polónyi Géza szólott elsőnek a javslat­­hoz . Az előadó — úgy­mond — úgy tün­tette fel azt, mintha nagyfokú adóelengedést tartalmazna, holott az még súlyosbítja a mostani helyzetet. A háztulajdonosnak eddig is joga volt arra, hogy adó­leírást követeljen, ha nem tudott fizetni. Polónyi beszédének e részénél a munka­párt hátsó soraiból felállott egy fiatal cvik­­keres képviselő és a karzat felé mutatva harsány hangért ezt kiáltotta Polónyi felé : Nem nagyon lelkes beszéd a hallgatóság és a katonák számára ! A közbekiáltás nagy feltűnést keltett különösen az ellenzéken, ahol eleinte fel sem ismerték a képviselőt és csak később tudták meg, hogy a közbeszóló Gündisch Guidó szász honatya volt. Polónyi meglepetésében így felelt a köz­bekiáltásra : — A tisztelt képviselő úr talán beteg (derültség), mert tudtommal egy szót sem mondottam olyat, ami izgató volna akár a közönségre, akár a katonákra. Teleszky János pénzügyminiszter a köz­adókról szóló javaslatnál szakszerű felvilá­gosítást nyújt. A részletek tárgyalása során Polónyi Géza vitázik Vázsonyival. Vita nélkül elfogadta a Ház az állami számvitelmódosítási javslatot. Hencz Károly, valamint Ivánka Imre mentelmi jogát a Ház felfüggesztette. Hencz felfüggesztése az Alföldi Közművelődési Egye­sületnél végzett funkciójával van kapcso­latban. Ivánkát egy magánfél jelentette föl. Szmrecsányi elhalasztotta interpelláció­ját. Meghalt legjobb footballistánk. „Elesett a legjobb pécsi footballista” ez volt a címe a Pécsi Napló ama lesújtó napi hírének, amely a Pécsi Athlétikai Club leg­kiválóbb és legnépszerűbb tagjának, Mar­kovich Ernő Tibornak a halálát tudomásunkra hozta. „Bármily szörnyűség is a háború az egyén számára egészen addig, amíg vala­melyik szívéhez nőtt kedvese : férje, rokona vagy barátja nem foszlik benne semmivé, inkább csak valami elméleti elvont csapás marad. Éjszakai lidércnyomás, egész lényün­ket és életünket szorongató világbeborulás ez a háború annak, akinek még nem esett el senkije. Egész fojtogató szörnyűségét az így megkíméltek még nem érzik. Ennek tu­datára igazán csak akkor ébrednek, mikor arról kapnak hírt, hogy valamelyik társuk, életük valamelyik meghitt részese esett el a harctéren. Ez a hír aztán szívünkbe mar­kol, ez aztán torkunkra forrasztja a szót, ez aztán megereszti könyeinket. S ekkor aztán alaposan és lényünk legmélyéig hatóan tudjuk, mi a háború.” Ebben a szomorú él­ményben részesült a Pécsi Athlétikai Club és Pécs sz. kir. város sportkedvelő közönsége, amikor a „legjobb pécsi footballista” Mar­kovich hősi haláláról április 29-én értesült. Markovich 6 év előtt, mint a felső keres­kedelmi iskola alsó osztályának növendéke került Pécsre. Itt elvégezte a felsőkereske­delmi tanfolyamait, majd érettségi vizsgát téve a Pécsi m. kir. dohánygyár tisztvise­lőinek karába lépett, ahol a háború kitöré­séig teljesített szolgálatot. Még alig múlott 15 éves, amikor a Pécsi Athlétikai Club re­organizált első csapatába került, ahol ez időtől kezdve állandóan az első csapat bal­­összekötő posztját töltötte be. Markovich szereplésével új korszak nyílt a Pécsi A. C. footballsportjának történetében. Szereplése révén óriásit fejlődött a club footballcsapata. Pécs város sportközönsége lázasan várta az ünnepnapi délutánokat, hogy a Ráth­ utcai sporttelepen kedvenc csapatát és annak élén a vidék legjobb csatárát Markovichot láthas­sa. Clubunk footballcsapata 4 éven át veret­lenül nyerte meg a Dunántúl bajnokságát ,és kitűnő sportteljesítménye révén rövid idő alatt országos hírűvé vált és nem elégedett meg a vidéki csapatok konkurenciájával, hanem csakhamar a fővárosi legjobb csapa­tokkal vette fel a küzdelmet és itt is méltó ellenfélnek bizonyult. Még élénk emlkeze­­tünkben és a 3 év előtt lefolyt Pécsi A. C. Nemzeti Sport Club 4:3 arányú győzelmes mérkőzésünk. A N. S. C. akkor jó kvalitású budapesti első osztályú csapatok sorába tar­tozott. 3:0 arányban vezetett a vendégcsa­pat és Markovich remek játéka révén az utolsó 20 percben négy gó­lt juttat az ellen­fél hálójába és ezzel diadalra vitte csapatunk színeit. Vagy ki nem emlékeznék a bécsi Vienna ellen elért első nemzetközi győzel­münkre, vagy a B.T. C., „33.” F. C., U. T. E., Győri E. T. O. elleni eldöntetlen mérkőzé­sekre ? De ki is tudná felsorolni mindazokat a lelket-szívet örvendeztető sporteseménye­ket, amelyek mind Markovich nevéhez fű­ződnek. A Pécsi A.C.-nak több mint 200 mérkőzésén vett részt és mindenkor a leg­jobbat és legkiválóbbat produkálta. Nem egy elveszettnek látszó mérkőzés vált az ő fáradhatatlan, partnereit magával ragadó játéka révén győzelmessé. Mesteri játék­tudásánál, csak szerénysége és szeretetre­­méltósága volt nagyobb. Nem, ismerteti nálánál kedvesebb és szerényebb spotkollégát. A mérkőzések után a pályáról futva menekült az öltözőbe, hogy a közönség meleg ováció­ját elkerülje. Nem szerette ha dicsérték. Került minden ünnepeltetést és bár több ízben alkalma nyílt képességeinek inkább megfelelő első osztályú budapesti csapatokba kerülni, — mit tőle nem is lehetett volna zokon venni, mert édesanyja időközben Bu­dapestre költözött — szive mégis idevon­zotta őt városunkhoz és sportszeretete a Pécsi A. C.-hoz láncolta. De nemcsak mint footballista adta kivételes sportképességé­nek tanúbizonyságát, hanem az embersport több ágaiban is kiváló eredményeket ért el. Mint rövidtávfutó a 220 yardos síkfutásban első díjat nyert. Camilli Frigyes, a Pécsi A. C. fővivómesterének egyik legtehetsége­sebb tanítványa volt. A Pécs—Szeged vá­rosok között részünkre győzedelmesen le­folyt vívóverseny szereplői között, a vívást egy éve kultiváló Markovich nevével talál­kozhatunk. A Pécsi A. C. által tavaly ren­dezett céllövő-versenyen a m. kir. honvé­delmi miniszter ezüstérmét nyeri. Azonban Markovich univerzális spotképességeit leg­jobban a Pécsi A. C.-nak múlt évi nemzet­közi tennisz-versenyén igazolta. A nagy és mindenképen elsőrangú tenniszkonkurrenciá­­ban 48 résztvevő között, a férfi egyes handi­cap számban második díjat nyert. Legszebb játékát a vegyes­ páros versenyben mutatta, ahol tehetséges partnerével Danzel Grétevel a pécsi 19. honvédgyalogezred tisztikarának és Zsolnay Miklósnak tiszteletdíját nyerte meg. Ezen teljesítmény nagyságát csak azok tudják kellően értékelni, akik a versenyen résztvevők névsorára emlékeznek vissza. Nem kisebb tehetségek, mint Gandonné, Kher­­ling, Göncz, Kelemen, Oláh, Rick stb. sze­repeltek itt, akik 10—20 éves sportmúltra és nem egy nemzetközi bajnokság győzel­mére tekinthetnek vissza, míg Markovich akkor egészben 1­8 éves tenniszjátékos volt. Mindenki óriási sportkarriert jósolt a ki­vételes képességű 21 éves sportifjúnak. Utolsó sportmű­ködése ép a hadüzenet napjára datá­lódik. Múlt év július 25-én az akkor nemrég alakult Siklósi Sport Egylet vezetőségének meghívására, többedmagunkkal Siklóson pro- 1915 május 8.

Next