Pécsi Napló, 1915. május (24. évfolyam, 97-122. szám)
1915-05-08 / 104. szám
- ben ; a belvizek és egyéb kár okozta károk kivételével a terméskilátások általánosságban nagyon kedvezőek; kereskedelmi mérlegünk végre nem passzív; a tőkéseknél, de leginkább az úgynevezett kisembereknél rendkívüli pénzbőség jelentkezik ; az értékpapírok árfolyama a tőzsdei magánforgalomban lényegesen emelkedik , szóval egész közgazdasági életünk elleniálló és teherbírási képességének fényes tanújelét adta. A kishitűek dadogó szavát és a kapzsi emberek önző tanácsát némítja el ezekben a rendkívüli időkben a legjogosabb nemzeti önbizalom. A kölcsönért tisztes polgári hasznot nyújt az állam az ő polgárainak, akik magát a tőkét is a gazdasági vérkeringés csatornáin keresztül hamarosan viszontlátják. Ezúttal is nem rövid lejáratú pénztári jegyeket, hanem, mint az első alkalommal 6%-os állami járadékot bocsát ki az állam és pedi ugyancsak szabad és zárolt darabokban a régi 97.50 árfolyam mellett , azonkívül pedig kibocsát 58%-os járadékkötvényeket, 91%-os árfolyam körül, ami 6.04%-os kamatozásnak felel meg, mely előnyös kamatjövedelem, miután az állam ezen kötvényeket 10 évig nem konvertálhatja, 10 évre biztosítható, közben pedig az árfolyam emelkedése is remélhető. A háború előtt és a háború folytán elrejtett, odahaza féltve őrzött, a gazdasági forgalomtól elvont tőkéket ki kiéli csalni a rejtekhelyekből, hogy a hadikölcsön hazafias és produktív gazdasági céljainak szolgálatába szegődjenek. Az állampapírok iránt a nép széles köreiben elterjedt bizalmatlanságot el kell oszlatni és fel kell világosítani a tudatlanokat. A pénzintézetek, melyeknek érdekeit a kormány általános közgazdasági okokból azzal védi, hogy a betéteknek csupán 25%-a, de legfeljebb a betét tulajdonosa által jegyzett öszszeg 25%-a erejéig vehető igénybe, ezen alkalommal is bizonyára be fogják látni, hogy a legjogosabb magánérdeket ma alá kell rendelni a közérdeknek s az új hadikölcsön jegyzését teljes erővel fogják propagálni, annak sikerét előnyös kölcsönnyújtással és egyéb eszközökkel készségesen fogják elősegíteni. A magyar nemzet életképességébe, fényes jövőjébe, nagy világtörténelmi hivatásába vetett rendületlenbizalommal és szent hittel áldozzunk a haza oltárára Nemcsak szívvel, hanem ésszel is, ne csak szavakkal, hanem tettekkel mutassuk meg, hogy szeretjük a hazát. „Pécsi Napló“ A képviselőház ülése. Politikai munkatársunk expressz és távirati jelentése. Budapest, május 7. Beöthy Pál elnök háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg az ülést. Bemutatta a főrendiház elnökének átiratait a tegnap elfogadott törvényjavaslatokról. A Ház ezután harmadszori olvasásban elfogadta az indemnitásról szóló javaslatot és vita nélkül a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátország között létrejött pénzügyi egyezmény becikkelyezésének újabb meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot is. A közadókat érintő némely kérdésnek a háború folytán szükségessé vált kivételes szabályozásáról szóló javaslatot Hegedűs Lóránt előadó ismertette és ajánlotta elfogadásra. Polónyi Géza szólott elsőnek a javslathoz . Az előadó — úgymond — úgy tüntette fel azt, mintha nagyfokú adóelengedést tartalmazna, holott az még súlyosbítja a mostani helyzetet. A háztulajdonosnak eddig is joga volt arra, hogy adóleírást követeljen, ha nem tudott fizetni. Polónyi beszédének e részénél a munkapárt hátsó soraiból felállott egy fiatal cvikkeres képviselő és a karzat felé mutatva harsány hangért ezt kiáltotta Polónyi felé : Nem nagyon lelkes beszéd a hallgatóság és a katonák számára ! A közbekiáltás nagy feltűnést keltett különösen az ellenzéken, ahol eleinte fel sem ismerték a képviselőt és csak később tudták meg, hogy a közbeszóló Gündisch Guidó szász honatya volt. Polónyi meglepetésében így felelt a közbekiáltásra : — A tisztelt képviselő úr talán beteg (derültség), mert tudtommal egy szót sem mondottam olyat, ami izgató volna akár a közönségre, akár a katonákra. Teleszky János pénzügyminiszter a közadókról szóló javaslatnál szakszerű felvilágosítást nyújt. A részletek tárgyalása során Polónyi Géza vitázik Vázsonyival. Vita nélkül elfogadta a Ház az állami számvitelmódosítási javslatot. Hencz Károly, valamint Ivánka Imre mentelmi jogát a Ház felfüggesztette. Hencz felfüggesztése az Alföldi Közművelődési Egyesületnél végzett funkciójával van kapcsolatban. Ivánkát egy magánfél jelentette föl. Szmrecsányi elhalasztotta interpellációját. Meghalt legjobb footballistánk. „Elesett a legjobb pécsi footballista” ez volt a címe a Pécsi Napló ama lesújtó napi hírének, amely a Pécsi Athlétikai Club legkiválóbb és legnépszerűbb tagjának, Markovich Ernő Tibornak a halálát tudomásunkra hozta. „Bármily szörnyűség is a háború az egyén számára egészen addig, amíg valamelyik szívéhez nőtt kedvese : férje, rokona vagy barátja nem foszlik benne semmivé, inkább csak valami elméleti elvont csapás marad. Éjszakai lidércnyomás, egész lényünket és életünket szorongató világbeborulás ez a háború annak, akinek még nem esett el senkije. Egész fojtogató szörnyűségét az így megkíméltek még nem érzik. Ennek tudatára igazán csak akkor ébrednek, mikor arról kapnak hírt, hogy valamelyik társuk, életük valamelyik meghitt részese esett el a harctéren. Ez a hír aztán szívünkbe markol, ez aztán torkunkra forrasztja a szót, ez aztán megereszti könyeinket. S ekkor aztán alaposan és lényünk legmélyéig hatóan tudjuk, mi a háború.” Ebben a szomorú élményben részesült a Pécsi Athlétikai Club és Pécs sz. kir. város sportkedvelő közönsége, amikor a „legjobb pécsi footballista” Markovich hősi haláláról április 29-én értesült. Markovich 6 év előtt, mint a felső kereskedelmi iskola alsó osztályának növendéke került Pécsre. Itt elvégezte a felsőkereskedelmi tanfolyamait, majd érettségi vizsgát téve a Pécsi m. kir. dohánygyár tisztviselőinek karába lépett, ahol a háború kitöréséig teljesített szolgálatot. Még alig múlott 15 éves, amikor a Pécsi Athlétikai Club reorganizált első csapatába került, ahol ez időtől kezdve állandóan az első csapat balösszekötő posztját töltötte be. Markovich szereplésével új korszak nyílt a Pécsi A. C. footballsportjának történetében. Szereplése révén óriásit fejlődött a club footballcsapata. Pécs város sportközönsége lázasan várta az ünnepnapi délutánokat, hogy a Ráth utcai sporttelepen kedvenc csapatát és annak élén a vidék legjobb csatárát Markovichot láthassa. Clubunk footballcsapata 4 éven át veretlenül nyerte meg a Dunántúl bajnokságát ,és kitűnő sportteljesítménye révén rövid idő alatt országos hírűvé vált és nem elégedett meg a vidéki csapatok konkurenciájával, hanem csakhamar a fővárosi legjobb csapatokkal vette fel a küzdelmet és itt is méltó ellenfélnek bizonyult. Még élénk emlkezetünkben és a 3 év előtt lefolyt Pécsi A. C. Nemzeti Sport Club 4:3 arányú győzelmes mérkőzésünk. A N. S. C. akkor jó kvalitású budapesti első osztályú csapatok sorába tartozott. 3:0 arányban vezetett a vendégcsapat és Markovich remek játéka révén az utolsó 20 percben négy gólt juttat az ellenfél hálójába és ezzel diadalra vitte csapatunk színeit. Vagy ki nem emlékeznék a bécsi Vienna ellen elért első nemzetközi győzelmünkre, vagy a B.T. C., „33.” F. C., U. T. E., Győri E. T. O. elleni eldöntetlen mérkőzésekre ? De ki is tudná felsorolni mindazokat a lelket-szívet örvendeztető sporteseményeket, amelyek mind Markovich nevéhez fűződnek. A Pécsi A.C.-nak több mint 200 mérkőzésén vett részt és mindenkor a legjobbat és legkiválóbbat produkálta. Nem egy elveszettnek látszó mérkőzés vált az ő fáradhatatlan, partnereit magával ragadó játéka révén győzelmessé. Mesteri játéktudásánál, csak szerénysége és szeretetreméltósága volt nagyobb. Nem, ismerteti nálánál kedvesebb és szerényebb spotkollégát. A mérkőzések után a pályáról futva menekült az öltözőbe, hogy a közönség meleg ovációját elkerülje. Nem szerette ha dicsérték. Került minden ünnepeltetést és bár több ízben alkalma nyílt képességeinek inkább megfelelő első osztályú budapesti csapatokba kerülni, — mit tőle nem is lehetett volna zokon venni, mert édesanyja időközben Budapestre költözött — szive mégis idevonzotta őt városunkhoz és sportszeretete a Pécsi A. C.-hoz láncolta. De nemcsak mint footballista adta kivételes sportképességének tanúbizonyságát, hanem az embersport több ágaiban is kiváló eredményeket ért el. Mint rövidtávfutó a 220 yardos síkfutásban első díjat nyert. Camilli Frigyes, a Pécsi A. C. fővivómesterének egyik legtehetségesebb tanítványa volt. A Pécs—Szeged városok között részünkre győzedelmesen lefolyt vívóverseny szereplői között, a vívást egy éve kultiváló Markovich nevével találkozhatunk. A Pécsi A. C. által tavaly rendezett céllövő-versenyen a m. kir. honvédelmi miniszter ezüstérmét nyeri. Azonban Markovich univerzális spotképességeit legjobban a Pécsi A. C.-nak múlt évi nemzetközi tennisz-versenyén igazolta. A nagy és mindenképen elsőrangú tenniszkonkurrenciában 48 résztvevő között, a férfi egyes handicap számban második díjat nyert. Legszebb játékát a vegyes páros versenyben mutatta, ahol tehetséges partnerével Danzel Grétevel a pécsi 19. honvédgyalogezred tisztikarának és Zsolnay Miklósnak tiszteletdíját nyerte meg. Ezen teljesítmény nagyságát csak azok tudják kellően értékelni, akik a versenyen résztvevők névsorára emlékeznek vissza. Nem kisebb tehetségek, mint Gandonné, Kherling, Göncz, Kelemen, Oláh, Rick stb. szerepeltek itt, akik 10—20 éves sportmúltra és nem egy nemzetközi bajnokság győzelmére tekinthetnek vissza, míg Markovich akkor egészben 18 éves tenniszjátékos volt. Mindenki óriási sportkarriert jósolt a kivételes képességű 21 éves sportifjúnak. Utolsó sportműködése ép a hadüzenet napjára datálódik. Múlt év július 25-én az akkor nemrég alakult Siklósi Sport Egylet vezetőségének meghívására, többedmagunkkal Siklóson pro- 1915 május 8.