Pécsi Napló, 1915. június (24. évfolyam, 123-146. szám)

1915-06-08 / 128. szám

1915. június 8 .* „Pécsi Napló” helyzetből hatásosan bombázzák az ellenség támadó oszlopait és a mutatkozó hadihajó­kat. Az egyik lövedék a Bruix nevű páncélos­hajót találta. Ariburnu előtt semmi jelentő­­séges nem történt. Egy német tengeralattjáró naszád május harmincadikán éjszaka Stratios sziget közelé­ben, Lemnostól délre megtorpedózott egy ellen­séges hadihajót. Az elsülyedt hajó típusa nem volt megállapítható. A június 4-ikére virradó éjszaka a Casablanca nevű francia aknaku­tató Keleten és Nekim szigetek között Szmirna közelében robbanás következtében elsülyedt. A hajó roncsait az ár a szmirnai partokhoz sodorta. A többi hadszíntéren semmi jelentősé­­ges nem történt. Bruszilov orosz tábornok hadseregét körü­l­­kerítették. v, Berlin, június 6. (Ered. táv.) Az angol és a francia katonai sajtó pétervári jelenté­seket kommentálva, nyíltan beszél arról, hogy a Przemysltől keletre álló Bruszilov tábor­nok vezénylete alatt levő hadsereg teljesen beke­­rültetett. Az oroszok állását a magaslatokra jutott szövetséges seregek nagyon veszélyez­tetik, különösen nehéz tüzérségünk fölénye miatt. Ha Bruszilovnak sikerülne ebből a hurokból kiszabadulni, akkor ez az egész háború egyik legfényesebb fegyverténye lenne A tengermelléki lakosok Pécsett. — Látogatás a menekültek szállásán. — Saját tudósítónktól. Pécs, junius 7. Az olasz hadműveleti körzetbe eső vidé­kekről a belügyminiszter által ide irá­nyított ezerhúsz tengermelléki lakos tegnap délután röviddel két óra után érkezett meg Pécsre. Harminckét teherkocsiból s néhány személyvagyonból álló vonat hozta a kék Adria mellől, öt napos utazás után, a város vendégszeretetére bízott hajléktalanokat. Az érkezők fogadására a pályaudvaron megjelent: Visy László dr. főispán, Nendtvich Andor kir. tan. polgármester, Oberhammer Antal rendőrfőkapitány, Pintér Ferenc árva­széki elnök, Trixler Aladár városi szállás­mester, Kenedi Géza rendőrfogalmazó s meg­felelő számú rendőr. A vonat elég rendes öltö­zetű, olasz anyanyelvű asszonyokat, gyerme­keket és idősebb férfiakat hozott. Elsősorban is megvendégelték őket. A város költségén a katonai konyha által készített jóízű gulyást s a kapott kenyeret jóízűen elfogyasztották. A gyermekeknek tejet adtak, sajnos azonban ebből nem állt elegendő menyiség rendel­kezésre. A tengermelléki lakosokkal jött Degobics János v.é­s 68 éves r. k. plébános is rokonaival és házi személyzetével. A plé­bánost a mai nap folyamán a szemináriumban szállásolták el. A vasútnál Tausz Gyula ban­kár töltötte be a tolmácsi tisztet. Az Adria-menti lakosokat az ebéd el­fogyasztása után az érkezésükre megjelen­tekkel együtt az új sörgyárba vitte a vonat. Itt szállásolták el őket. Minekután­a magukkal hozott holmit, élelmiszert kirakták, Kenedi rendőrfogalmazó, Schutták József aljegyző és Katlcs Antal fogalmazó négy városi írnok­kal megkezdte a Pécsre internáltak személyi adatainak külön lapokon való összeírását. Rendkívül nehéz munka volt ez, minthogy egy-két kivételével, akik németül és horvátul is értenek — valamennyi olasz anyanyelvű. Késő estig tartott az összeírás, amelyet azon­ban csak ma délelőtt fejeztek be. Összesen 1020 egyént írtak össze, akik közül mintegy 100 három éven aluli gyermek. A gyermekek számára tejről kell gondoskodnia a városnak, ami meglehetős gondot okoz, a jelen, ismert viszonyok között. A menekülők részben a fedett csarnok­ban, a felhintett szalmán, részben pedig a meleg éjszakán az árnyas udvaron aludtak. Az érkezők legnagyobb része föld és szőllő­­birtokos. Kis földecskéjük volt a tenger men­tén, amit maguk műveltek s igy éldegéltek az olasz háború kitöréséig. Akad azonban gyári munkás, kereskedő, háztulajdonos is közöttük. A legnagyobb része természetesen teljesen szegény ember, akik a hatóság gon­doskodására vannak szorulva, alig egy-kettő rendelkezik kisebb pénzösszeggel. Ezideig kétszázan jelentkeztek, akik me­zőgazdasági munkavégzésére hajlandók.Egyes pécsi birtokosok magukhoz is vesznek több családot. Akinek szüksége van munkabíró és dolgos mezőgazdasági munkásra, azok a városnál jelentsék be azt. A menekülteket egyelőre a város élelmezi. Az élelmezésért fel­nőttek után 1 , 05 fillér, a nyolc éven aluli gyermekek után ennek felét téríti meg az állam. Akik a fenti térítési díjakért hajlandók ellátást adni, szintén jelentkezzenek. Fölös­leges tán hangsúlyozni, hogy a legszentebb emberbaráti és hazafiús kötelesség, hogy a háború által közvetlenül sújtottak segítsé­gére legyünk. Elismeréssel kell megemlékeznünk Bau­mann Emilről, a Mezőgazdasági sörgyár r­­t. igazgatójáról, aki előzékenységével hozzá­járult ahhoz, hogy a menekültek hamarosan jól érezzék magukat s a gyermekek részére tejről gondoskodott. A tengermelléki lako­sokat a mai nap folyamán is meglátogatta a rendőrfőkapitány. Egy részüket Pécsbánya­­telepen fogják elhelyezni.­­ Itt említjük meg, hogy Dályára 400 tengervidéki lakos érkezik, akiket a községi és környékbeli birtokosok már várnak s megérkezésük után nyomban munkához juttatják őket. Ma délután meglátogattuk a menekülte­ket az Abbázia sörcsarnokban lévő szállá­sukon. A szalmával felhintett üvegcsarnok és a nagy udvar valóságos hangyaboly. Kia­bálás, a pergő olasz beszéd hallatszik minden­­nünen. A fák árnyékában zsákok, ládák, borral teli hordók , az otthonukat elhagyott tengerparti lakók összes vagyona. Majd há­romnegyedrészt asszonyok, leányok és fiatal gyerekek. Ahány férfi akad köztük néhány kivétellel, idős ember, a legidősebb 94 éves. Az egyes családok együtt, egy csoportban tartózkodnak. A gyerekek pedig hancúroznak, játszanak az árnyékos udvaron. Nekik sze­génykéknek még mulatság ez az állapot. Többen a földön elterülve alusznak , a hosszú út kimerítette őket. Az asszonyok és leányok fülében érdekes arany — vagy aranyozott ? — fülbevalók a karjukon ezüst karkötő. Egy asszony tud közöttük magyarul, ő tölti be a tolmács szerepét. A rendet kivezényelt katonák és rendőrök tartják fenn. Az Ágos­­ton-téri megfigyelő kórház katonai szakácsa főz a jövevényeknek. Ebédre bablevest és rizst kaptak. A vacsora burgonyaleves, amit délután öt órakor kezdenek kiosztani. Óriási a tolongás a katonai konyha fabódéja körül , mindenki első akar lenni. A katonai őrök csak nehezen tudják rendben tartani a tolongó tömeget. Egyszerre két bográcsból merik a párolgó burgonyalevest, utána mindenki a családtagok számához képest, kenyeret kap. Egyöntetű kívánságra nem paprikásan főzték a burgonyalevest, minthogy nem szeretik a paprikás ételeket. Akadtak elégedetlenkedők is, akik keménynek találták a burgonyát. A legtöbb azonban jókedvűen szürcsölgette vacsoráját. Közben megérkezett kocsin Oberhammer Antal rendőrfőkapitány, Czierer Elek dr. t. főorvos és Ludvigh Ferenc dr. tb. főorvos. Kilenc üveg orvosságot hoztak magukkal, minthogy az apró gyermekek között több betegeskedik. Egyébként az érkezettek egész­ségi állapota kifogástalan. Grosz Imre dr. üszögi földbirtokos sze­mélyesen járt künn a menekülteknél s közülök több családot, összesen hatvannyolc személyt, magával vitt uradalmára munkásnak. Kívüle még Visnya Ernő takarékpénztári igazgató és Trixler Aladár városi szállásmester vettek magukhoz mezőgazdasági munka végzésére néhány családot. Remélhetőleg a többiek nagy részét is sikerül elhelyezni. A menekültek legnagyobb része nagy családdal bír. Egyik-másik famíliájában ki­lenc gyermek is akad. Akad család, amelyik még a kutyáját is elhozta a hosszú útra. A család fiatal leánytagjai ápolt kezűek, lát­szik, hogy nem igen szoktak durva munká­hoz. Dohánygyári munkásnők — tabakinák — s varrónők is akadnak közöttük. Egyéb­ként valamennyien, ha nem is könnyű szívvel, — de hisz ez természetes is — beletörődnek sorsukba. 3 Przemysl elistének hire a Drinánál. A szerbek gyors hírszolgálata. Szabadka, június 5. (B.N.)A világháború legérdekesebb jelenetei játszódnak le mostanában a szerb-bosnyák határon. A Drina két partjáról néz egymással farkasszemet a szerb és a magyar. Mind a két fél csendben, nyugodtan készülődik. A part szélén bátran jelennek meg a szerb katonák s nem félnek a parton sétálni a magyarok sem. Néha-néha átkiáltoznak a szerbek a mieinkhez, a mi katonáink meg mosolyogva választ is adnak. Szóval az élet odalenn in­kább érdekes most, mint veszedelmes. Hogy azonban meddig tart ez a helyzet, bizony­talan, mert a Drina két partján olyan meg­erősítések készülnek, mintha mindkét olda­lon borzalmas küzdelmekre számítanának. Közel a Drinához találkozott tegnap Boszniában járt munkatársunk Vas Antal dr. szabadkai ügyvéd, tartalékos főhadnagy, aki a Drinapart egyik pontján nézett mostanáig farkas­szemet a szerbekkel. Ő mondta el az érdekes viszonyt az ellenség és ellenség között. Különösen érdekes volt az a nyilatko­zata, amelyet a szerbeknek az eseményekről történt feltűnően gyors értesüléséről mondott. Amikor Przemysl az éhség kényszerítő hatása alatt orosz kézre jutott, a szerbek a vár elestének napján este értesültek már a kétes értékű orosz sikerről. Éktelen zsi­­ó­­zásba törtek ki. Éltették a cárt és guzlica mellett az éjféli órákig is énekelgettek. Ez idő után azonban hosszabb nyuga­lom következett. Csend volt mindkét ol­dalon. Nemrég azonban a mi oldalunkon volt az örömnek, jókedvnek hangos megnyilat­kozása. A gorlicei győzelem híre május második napján érkezett le a Drina bosnyák partjára. Heutige Nachrichten címen olvas­sák fel a főhadiszállás sürgönyeit lenn a harctéren. S ezek a sürgönyök ugyanakkor ott vannak már a legelrejtettebb bosnyák falucskában s kietlen hercegovinai sziklák között álló csapatoknál is, mint amikor egy­­egy nagyváros szerkesztőségénél. Parancs­olvasás közben adják tudtára a tisztek a legénységnek a harcterek eseményeit. Az egy hónapon át egyre szaporodott orosz foglyokról elsőnek érkezett táviratnak olyan hatása volt, hogy a Drina túlsó partján a szerbek alarmot fújtak, mert az óriási hurrá­ról a túlsó parton azt hitték, hogy egy táma­dásnak az első jele. A szerbek elfoglalták állásaikat s úgy várták a támadást minden vonalon. Ugyanis a Drina partján végig, fel egészen a Száváig és le egészen Visegrádig, mint egy torokból tört elő az öröm kiáltása. Szinte ugyanazokban a percekben, mintha a diadal­hirdető hangot egyszerre hallották volna meg a szerbekkel szemben álló kato­nák, — felcsendült az Isten áld meg a mai gyárt... Később a szerbek már egészen hozzá­szoktak a mieink örömét hallgatni. Amint érkeztek az újabb orosz fogolytömegekről a táviratok, úgy ismétlődtek meg a Drina boszniai partján a diadalhangok. ...Most, néhány nap óta már csend volt. De június harmadikán délelőtt várat­lan eset történt. A Drina szerb partjáról reggel kilenc és tíz óra között több helyen átkiáltottak a szerbek a mieinkhez szerbül : — Pao je Premysl ! Majd meg németül: — Przemysl ist gefallen! A mieink nem tudták mire vélni a szer­­bek kiáltozásait. A szerbek meg azt nem értették, miért nem örülnek a nagyszerű eseménynek a magyarok... Féltizenegyre azonban kitört a bosnyák parton a szerbek által nagyon ismert: Hurrá! Megjött a telegramon Szarajevóból. — Przemysl hajnal óta birtokunkban van. Most már megértették a mieink a szer­­bek kiáltozásait, de még a szerbek is jól tudták, hogy mi az oka a nagy örömnek a túlsó parton. A mieink kiugráltak a lövészárkokból s úgy kiáltoztak, örvendeztek s délre, mikor

Next