Pécsi Napló, 1915. június (24. évfolyam, 123-146. szám)
1915-06-08 / 128. szám
1915. június 8 .* „Pécsi Napló” helyzetből hatásosan bombázzák az ellenség támadó oszlopait és a mutatkozó hadihajókat. Az egyik lövedék a Bruix nevű páncéloshajót találta. Ariburnu előtt semmi jelentőséges nem történt. Egy német tengeralattjáró naszád május harmincadikán éjszaka Stratios sziget közelében, Lemnostól délre megtorpedózott egy ellenséges hadihajót. Az elsülyedt hajó típusa nem volt megállapítható. A június 4-ikére virradó éjszaka a Casablanca nevű francia aknakutató Keleten és Nekim szigetek között Szmirna közelében robbanás következtében elsülyedt. A hajó roncsait az ár a szmirnai partokhoz sodorta. A többi hadszíntéren semmi jelentőséges nem történt. Bruszilov orosz tábornok hadseregét körülkerítették. v, Berlin, június 6. (Ered. táv.) Az angol és a francia katonai sajtó pétervári jelentéseket kommentálva, nyíltan beszél arról, hogy a Przemysltől keletre álló Bruszilov tábornok vezénylete alatt levő hadsereg teljesen bekerültetett. Az oroszok állását a magaslatokra jutott szövetséges seregek nagyon veszélyeztetik, különösen nehéz tüzérségünk fölénye miatt. Ha Bruszilovnak sikerülne ebből a hurokból kiszabadulni, akkor ez az egész háború egyik legfényesebb fegyverténye lenne A tengermelléki lakosok Pécsett. — Látogatás a menekültek szállásán. — Saját tudósítónktól. Pécs, junius 7. Az olasz hadműveleti körzetbe eső vidékekről a belügyminiszter által ide irányított ezerhúsz tengermelléki lakos tegnap délután röviddel két óra után érkezett meg Pécsre. Harminckét teherkocsiból s néhány személyvagyonból álló vonat hozta a kék Adria mellől, öt napos utazás után, a város vendégszeretetére bízott hajléktalanokat. Az érkezők fogadására a pályaudvaron megjelent: Visy László dr. főispán, Nendtvich Andor kir. tan. polgármester, Oberhammer Antal rendőrfőkapitány, Pintér Ferenc árvaszéki elnök, Trixler Aladár városi szállásmester, Kenedi Géza rendőrfogalmazó s megfelelő számú rendőr. A vonat elég rendes öltözetű, olasz anyanyelvű asszonyokat, gyermekeket és idősebb férfiakat hozott. Elsősorban is megvendégelték őket. A város költségén a katonai konyha által készített jóízű gulyást s a kapott kenyeret jóízűen elfogyasztották. A gyermekeknek tejet adtak, sajnos azonban ebből nem állt elegendő menyiség rendelkezésre. A tengermelléki lakosokkal jött Degobics János v.és 68 éves r. k. plébános is rokonaival és házi személyzetével. A plébánost a mai nap folyamán a szemináriumban szállásolták el. A vasútnál Tausz Gyula bankár töltötte be a tolmácsi tisztet. Az Adria-menti lakosokat az ebéd elfogyasztása után az érkezésükre megjelentekkel együtt az új sörgyárba vitte a vonat. Itt szállásolták el őket. Minekutána magukkal hozott holmit, élelmiszert kirakták, Kenedi rendőrfogalmazó, Schutták József aljegyző és Katlcs Antal fogalmazó négy városi írnokkal megkezdte a Pécsre internáltak személyi adatainak külön lapokon való összeírását. Rendkívül nehéz munka volt ez, minthogy egy-két kivételével, akik németül és horvátul is értenek — valamennyi olasz anyanyelvű. Késő estig tartott az összeírás, amelyet azonban csak ma délelőtt fejeztek be. Összesen 1020 egyént írtak össze, akik közül mintegy 100 három éven aluli gyermek. A gyermekek számára tejről kell gondoskodnia a városnak, ami meglehetős gondot okoz, a jelen, ismert viszonyok között. A menekülők részben a fedett csarnokban, a felhintett szalmán, részben pedig a meleg éjszakán az árnyas udvaron aludtak. Az érkezők legnagyobb része föld és szőllőbirtokos. Kis földecskéjük volt a tenger mentén, amit maguk műveltek s igy éldegéltek az olasz háború kitöréséig. Akad azonban gyári munkás, kereskedő, háztulajdonos is közöttük. A legnagyobb része természetesen teljesen szegény ember, akik a hatóság gondoskodására vannak szorulva, alig egy-kettő rendelkezik kisebb pénzösszeggel. Ezideig kétszázan jelentkeztek, akik mezőgazdasági munkavégzésére hajlandók.Egyes pécsi birtokosok magukhoz is vesznek több családot. Akinek szüksége van munkabíró és dolgos mezőgazdasági munkásra, azok a városnál jelentsék be azt. A menekülteket egyelőre a város élelmezi. Az élelmezésért felnőttek után 1 , 05 fillér, a nyolc éven aluli gyermekek után ennek felét téríti meg az állam. Akik a fenti térítési díjakért hajlandók ellátást adni, szintén jelentkezzenek. Fölösleges tán hangsúlyozni, hogy a legszentebb emberbaráti és hazafiús kötelesség, hogy a háború által közvetlenül sújtottak segítségére legyünk. Elismeréssel kell megemlékeznünk Baumann Emilről, a Mezőgazdasági sörgyár rt. igazgatójáról, aki előzékenységével hozzájárult ahhoz, hogy a menekültek hamarosan jól érezzék magukat s a gyermekek részére tejről gondoskodott. A tengermelléki lakosokat a mai nap folyamán is meglátogatta a rendőrfőkapitány. Egy részüket Pécsbányatelepen fogják elhelyezni. Itt említjük meg, hogy Dályára 400 tengervidéki lakos érkezik, akiket a községi és környékbeli birtokosok már várnak s megérkezésük után nyomban munkához juttatják őket. Ma délután meglátogattuk a menekülteket az Abbázia sörcsarnokban lévő szállásukon. A szalmával felhintett üvegcsarnok és a nagy udvar valóságos hangyaboly. Kiabálás, a pergő olasz beszéd hallatszik mindennünen. A fák árnyékában zsákok, ládák, borral teli hordók , az otthonukat elhagyott tengerparti lakók összes vagyona. Majd háromnegyedrészt asszonyok, leányok és fiatal gyerekek. Ahány férfi akad köztük néhány kivétellel, idős ember, a legidősebb 94 éves. Az egyes családok együtt, egy csoportban tartózkodnak. A gyerekek pedig hancúroznak, játszanak az árnyékos udvaron. Nekik szegénykéknek még mulatság ez az állapot. Többen a földön elterülve alusznak , a hosszú út kimerítette őket. Az asszonyok és leányok fülében érdekes arany — vagy aranyozott ? — fülbevalók a karjukon ezüst karkötő. Egy asszony tud közöttük magyarul, ő tölti be a tolmács szerepét. A rendet kivezényelt katonák és rendőrök tartják fenn. Az Ágoston-téri megfigyelő kórház katonai szakácsa főz a jövevényeknek. Ebédre bablevest és rizst kaptak. A vacsora burgonyaleves, amit délután öt órakor kezdenek kiosztani. Óriási a tolongás a katonai konyha fabódéja körül , mindenki első akar lenni. A katonai őrök csak nehezen tudják rendben tartani a tolongó tömeget. Egyszerre két bográcsból merik a párolgó burgonyalevest, utána mindenki a családtagok számához képest, kenyeret kap. Egyöntetű kívánságra nem paprikásan főzték a burgonyalevest, minthogy nem szeretik a paprikás ételeket. Akadtak elégedetlenkedők is, akik keménynek találták a burgonyát. A legtöbb azonban jókedvűen szürcsölgette vacsoráját. Közben megérkezett kocsin Oberhammer Antal rendőrfőkapitány, Czierer Elek dr. t. főorvos és Ludvigh Ferenc dr. tb. főorvos. Kilenc üveg orvosságot hoztak magukkal, minthogy az apró gyermekek között több betegeskedik. Egyébként az érkezettek egészségi állapota kifogástalan. Grosz Imre dr. üszögi földbirtokos személyesen járt künn a menekülteknél s közülök több családot, összesen hatvannyolc személyt, magával vitt uradalmára munkásnak. Kívüle még Visnya Ernő takarékpénztári igazgató és Trixler Aladár városi szállásmester vettek magukhoz mezőgazdasági munka végzésére néhány családot. Remélhetőleg a többiek nagy részét is sikerül elhelyezni. A menekültek legnagyobb része nagy családdal bír. Egyik-másik famíliájában kilenc gyermek is akad. Akad család, amelyik még a kutyáját is elhozta a hosszú útra. A család fiatal leánytagjai ápolt kezűek, látszik, hogy nem igen szoktak durva munkához. Dohánygyári munkásnők — tabakinák — s varrónők is akadnak közöttük. Egyébként valamennyien, ha nem is könnyű szívvel, — de hisz ez természetes is — beletörődnek sorsukba. 3 Przemysl elistének hire a Drinánál. A szerbek gyors hírszolgálata. Szabadka, június 5. (B.N.)A világháború legérdekesebb jelenetei játszódnak le mostanában a szerb-bosnyák határon. A Drina két partjáról néz egymással farkasszemet a szerb és a magyar. Mind a két fél csendben, nyugodtan készülődik. A part szélén bátran jelennek meg a szerb katonák s nem félnek a parton sétálni a magyarok sem. Néha-néha átkiáltoznak a szerbek a mieinkhez, a mi katonáink meg mosolyogva választ is adnak. Szóval az élet odalenn inkább érdekes most, mint veszedelmes. Hogy azonban meddig tart ez a helyzet, bizonytalan, mert a Drina két partján olyan megerősítések készülnek, mintha mindkét oldalon borzalmas küzdelmekre számítanának. Közel a Drinához találkozott tegnap Boszniában járt munkatársunk Vas Antal dr. szabadkai ügyvéd, tartalékos főhadnagy, aki a Drinapart egyik pontján nézett mostanáig farkasszemet a szerbekkel. Ő mondta el az érdekes viszonyt az ellenség és ellenség között. Különösen érdekes volt az a nyilatkozata, amelyet a szerbeknek az eseményekről történt feltűnően gyors értesüléséről mondott. Amikor Przemysl az éhség kényszerítő hatása alatt orosz kézre jutott, a szerbek a vár elestének napján este értesültek már a kétes értékű orosz sikerről. Éktelen zsiózásba törtek ki. Éltették a cárt és guzlica mellett az éjféli órákig is énekelgettek. Ez idő után azonban hosszabb nyugalom következett. Csend volt mindkét oldalon. Nemrég azonban a mi oldalunkon volt az örömnek, jókedvnek hangos megnyilatkozása. A gorlicei győzelem híre május második napján érkezett le a Drina bosnyák partjára. Heutige Nachrichten címen olvassák fel a főhadiszállás sürgönyeit lenn a harctéren. S ezek a sürgönyök ugyanakkor ott vannak már a legelrejtettebb bosnyák falucskában s kietlen hercegovinai sziklák között álló csapatoknál is, mint amikor egyegy nagyváros szerkesztőségénél. Parancsolvasás közben adják tudtára a tisztek a legénységnek a harcterek eseményeit. Az egy hónapon át egyre szaporodott orosz foglyokról elsőnek érkezett táviratnak olyan hatása volt, hogy a Drina túlsó partján a szerbek alarmot fújtak, mert az óriási hurráról a túlsó parton azt hitték, hogy egy támadásnak az első jele. A szerbek elfoglalták állásaikat s úgy várták a támadást minden vonalon. Ugyanis a Drina partján végig, fel egészen a Száváig és le egészen Visegrádig, mint egy torokból tört elő az öröm kiáltása. Szinte ugyanazokban a percekben, mintha a diadalhirdető hangot egyszerre hallották volna meg a szerbekkel szemben álló katonák, — felcsendült az Isten áld meg a mai gyárt... Később a szerbek már egészen hozzászoktak a mieink örömét hallgatni. Amint érkeztek az újabb orosz fogolytömegekről a táviratok, úgy ismétlődtek meg a Drina boszniai partján a diadalhangok. ...Most, néhány nap óta már csend volt. De június harmadikán délelőtt váratlan eset történt. A Drina szerb partjáról reggel kilenc és tíz óra között több helyen átkiáltottak a szerbek a mieinkhez szerbül : — Pao je Premysl ! Majd meg németül: — Przemysl ist gefallen! A mieink nem tudták mire vélni a szerbek kiáltozásait. A szerbek meg azt nem értették, miért nem örülnek a nagyszerű eseménynek a magyarok... Féltizenegyre azonban kitört a bosnyák parton a szerbek által nagyon ismert: Hurrá! Megjött a telegramon Szarajevóból. — Przemysl hajnal óta birtokunkban van. Most már megértették a mieink a szerbek kiáltozásait, de még a szerbek is jól tudták, hogy mi az oka a nagy örömnek a túlsó parton. A mieink kiugráltak a lövészárkokból s úgy kiáltoztak, örvendeztek s délre, mikor