Pécsi Napló, 1915. szeptember (24. évfolyam, 197-222. szám)

1915-09-02 / 198. szám

2. Dörögnek az ágyuk a besszarábiai határon. Csernovic, szeptember 1. (Ered. távirat.) A bukovinai besszarábiai fronton Baján és Novosziosica között hétfőn egész nap nagy tüzér­ségi ütközet volt egy major birtokáért. Az el­lenséges akció sikertelen maradt. A jelek arra mutatnak, hogy az oroszok itt utolsó, két­ségbeesett erőfeszítéssel küzdenek. A Balkán sfinksz, Páris, szeptember 1. (Eredeti távirat.) Risztics római szerb követ a Le Journalnak kijelentette, hogy Szerbia válaszának sokan túlzott jelentőséget tulajdonítanak. Az a tény, hogy elvben elismerik a bolgár köve­teléseket. Bécs, szeptember 1. (Eredeti távirat.) Nagi bég kijelentette, hogy Törökország a dedengacsi vasútvonalat nem ingyen engedi át Az entente és Szerbia válasza. Lugano, szept. 1. (Eredeti távirat.) A MesSagero azt hiszi, hogy Szerbiában a né­gyesszövetség javaslatára adott válasza nem fog megfelelni az összes hozzáfűzött várako­zásoknak, de remélik, hogy az entente diplo­máciájának azért sikerülni fog az ellentéteket kiegyenlíteni. • — Görögország semlegessége. Lugano, szept. 1. (Eredeti távirat.) A Giornale d’Italiának jelentik Szófiából . Aténi híradás szerint Venizelosz miniszterelnök ki­jelentette, hogy Görögországnak az ország legfőbb érdekei megóvásának szempontjából fel kell hagynia semlegességével. A bolgár-török tárgyalás jó eredménnyel végződött. Rotterdam, szept. 1. (Eredeti távirat.) Radoszlavov miniszterelnök kijelentette az agráriusok csoportjának, hogy a tárgyalások Törökországgal jó eredménnyel végződtek. Törökország Bulgáriának engedményeket adott, de Bulgária viszont a legcsekélyebb politikai kötelezettséget sem vállalta magára. Az entente-tal megkezdődött tárgyalások eredménye attól a választól függ, a­melyet Szerbia és Görögország fog adni. A téli hadjárat, Páris, szeptember 1. (Eredeti távirat.) Millerand hadügyminiszter, miután a Vogé­­zekben és Elszászban, a fronton parancsnokló tábornokokkal megbeszélte a téli hadjáratra szükséges intézkedéseket, visszatért a fővárosba. Az angolok óriási veszteségei a Dardanelláknál Frankfurt, szept. 1. (Eredeti távirat.) A Frankfurter Zeitung tudósítója Konstanti­nápolyból a következő részleteket jelenti a török seregnek a Suvla-öböl mentén aratott győzelméről. Az angolok mindenáron hatal­mukba akarták keríteni a magaslatokat Kirics Tepe körül, hogy így áttörhessenek Anafortához, de óriási veszteségeket szen­vedtek, a­melyeket nem becsülünk túl, ha halottaik számát tízezerre és sebesültjeiket ugyanannyire tesszük. Az ütközetek két napján Hamilton tábornok személyesen ve­zette a küzdelmet. Körülbelül hatszáz angol tiszt esett el és összesen 100.000 főnyi angol­­sereg vett részt a csatákban. Lord Longfiel­d lovashadosztálya úgyszólván teljesen meg­semmisült. Az angolok vesztesége augusztus hatodika óta halottakban és sebesültekben több mint ötvenezer. Angol hadifoglyok azt mondják, hogy a csapatoknak nem árulták el Varsó elestét és természetesen még keve­sebbet tudunk a Dardanelláknál küzdő an­golok és franciák arról, hogy a lengyel várak már mind a szövetségesek hatalmában van­nak. Ellenkezőleg azt hitették el a katonák­kal, hogy az orosz sereg már megszállotta a Boszporus torkolatát és a két sereg most egyesülni fog. Jellemző körülmény, hogy míg az angolok eddig életre-halálra védekeztek, csak hogy fogságba ne kerüljenek, most tömegesen megadják magukat. Konstantinápoly, szept. 1. (Ered. táv.) Hiteles jelentések szerint az angolok és fran­ „Pécsi Napló“ 1915. szeptember 2. csák veszteségei Anatolia környékén roppant súlyosak voltak, a­mi abból is világos, hogy Asmak Terétől északra, a­hol az ellenség támadásai aránylag gyöngék voltak, 3400 halottjukat, számlálták meg, tehát azokon a szakaszokon, a­melyekben a küzdelem heve­sen dúlt, még sokkalta nagyobb veszteségeik voltak. Berlin, szeptember 1. (Eredeti távirat.) A Daily Express hosszabb cikkben számol be azokról a harcokról, a­melyek legutóbb voltak a Gallipoli-félszigeten, a­hol az angolok a Suvia-öböl felől szállottak partra. Az angol lap szerint csodálatra méltó, hogy a hadvezető­­ség negyvenezer embert tudott partraszállítani, de még csodálatraméltóbb a törökök nagy­szerűen szervezett felderítő és jelentő szolgá­latai melynek az a volt az eredménye, hogy a partraszállott angol csapatok alig másfél órai menetelés után már ellenségre bukkantak. Het­venezer főnyi sereg várta ezen a ponton az angolokat. Az egész félszigeten keresztül­­kasul hálózza a távirat és telefon, minden talpalatnyi föld úgy meg van erősítve, hogy csak a legnagyobb áldozatok árán lehet méterek­kel előbbre haladni. A Gallipoli-fél­szigetet egy hatalmas sündisznóhoz hasonlatos, a­melynek minden tüskéje az ellenség felé fordul. Minden hegyorom, minden dombocska erőddé vál­tozott, messzehordó ágyukat rejt és a partra­­szálló ellenséget, de még a szállítóhajókat is tűz alá fogj­a.­Ezért a legnagyobb nehézséggel jár a csapatokat kihajózni. A török csapatok mozgékonysága és nagyszerű védelmi vonala megakadályozta, hogy az ellenség elérje a célját: a Bulair—Gallipoli összekötő vonal elvágását Bergason és Karnabikenin át­, hogy észak és dél Gallipoli összeköttetése megszakadjon. Az angoloknak előbb-utóbb be kell látni, hogy az ezer beszédeimet rejtő félszigeten pozícióharcot kell folytatniok, hogy"lépésr­ől­ lépésre előbbre haladjanak. De minden lépés az áldozatok tömegébe fog kerülni. A törökök tudják, hogy élet-halálharcot foly­tatnak és német tisztek vezetése alatt méltó ellenfelei az angoloknak. Pegoud meghalt. Rotterdam, szeptember 1. (Ered. távirat) Párisból jelentik: Pegoud aviatikust megölték. Pegoud akrobatája volt a levegőnek és ő csinálta először száz és száz méter magasság­ban a „looping the loop“-ot, bukfencet a leve­gőben. Hire rögtön bejárta az egész világot, a legnagyobb francia repülőgyár szerződtette, hogy az ő gépén produkálja magát világszerte. Törvényhatóságaink a király előtt. Pécs, szeptember 1. Amióta rajongva szeretett királyunk, I. Ferenc Józsefet magas kora meggá­tolja abban, hogy a vidéken saját ottho­nukban fogadja a törvényhatóságok kül­döttségeit, most történik először, hogy a törvényhatóságok járulnak a király elé, hogy születési évének 85 évfordulója alkalmából együttesen adjanak kifeje­zést soha nem szűnő ragaszkodásuknak és szeretetöknek. Holnap, szeptember 2-án a franciák Sedanjának évfordulóján vonulnak Bécs városába a városi és vár­megyei törvényhatósági bizottságok kül­döttei Schönbrunnba, amivel kétségen kívül nagy örömet szereznek királyunk­nak, aki korra hajlott ugyan, de szel­lemi képességeinek teljében fogadhatja a Tisza István gróf miniszterelnök veze­tésével eléje járuló 500 főnyi küldött­séget, melynél ragyogóbbat nem látott még Schönbrunn. Nincs semmi összefüggés a két dá­tum között, de akaratlanul is bizonyos sejtelmek szállonganak a lelkekben és keresik a hasonlatosságot ama nevezetes szeptember másodika és a most folyó napok közt. Akkor a germán vér és vas szelleme egymaga ült győzedelmi ünne­pet egyetlen ellenségén. Aki akkor ne­künk nem is volt ellenségünk. És az akkori német császár, a mi dicső szövet­ségesünk és barátunk nagyapja — aki később szintén csudás pátriárkái öreg­kort ért, mert 94 éves korában hunyt el — I. Vilmos oldalán Moltkével és Bismarck herceggel, diktálta a békefel­tételeket. Ma a német a magyarral és osztrák­kal meg a törökkel együtt jóformán az egész Európa ellen harcban áll. Még nincs meg ellenségeink végső Szedánja. De május óta, Gorlice óta, kiváltkép az egész augusztus hónapban, majdnem minden hétnek egy-egy napja fölér hadi­tettek dicsőségében a régi szeptember másodikával. Ma szédületesen nagyobb arányokban folyik a háború. Pedig az is nagy volt. Ma még annál is nagyobb. Ma három császár, (mert idevehetjük a török császárt is) nekünk az egyik kirá­lyunk, biztos reménységgel nézhet a jövőbe. Katonáink vitézsége és hősies­sége megtermi összes ellenségeink Sze­­dánját. Ma, e három fenkelt uralkodó olda­lán nemcsak egy Moltke, nemcsak egy Bismarck van. Van annyi, ahány ural­kodó, néhány nemzet egyesült ádáz el­lenségeink galád orvtámadásainak visz­­szaverésére és letörésére. Mi nem tá­madtunk, ők támadtak. Megkeserülik! Ők fizetik a véres játék árát. Hármasban három front ellen harcolunk. Orosz el­len. Olasz ellen. Francia-angol front el­len. A szerb, az már nem számít, az már csak hozzájuk, a bűnszövetséghez tar­tozik. Megverjük mind a három fronton őket. El kell, hogy jöjjön a hármas Szedán. Legfölebb, hogy csak majd a dátum változik! És akkor, a mi öreg királyunk, a három uralkodó közt élet­korra ma legidősebb, miként bibliai kort ért I. Vilmos császár, boldogan mond­hatja el. Csakugyan jól mondtam, amit mondottam : — Mindent meggondoltam és min­dent megfontoltam. És mellette az újkori Moltkék és Bismarckok is büszkén mondhatják: Amit akartunk, amit tudtunk, min­dent elvégeztünk. Hadi és diplomáciai taktikában mindenütt győzedelmesked­tünk ! Ebben az újkori Szedán előkészíté­sében nekünk magyaroknak is óriási nagy részünk van. Ezt már tudják, nemcsak Berlinben, hanem tudják Bécs­­ben, de Londonban, Párisban és Szent­­pétervárott is. Ahogyan a mi Bismarckunk meg­mondotta: Megmérettünk és súlyosak­nak találtattunk. A két történelmi mondás kiegészíti egymást: „Mindent megfontoltam” és „Megmérettünk.” A holnapi napon ősz királyunk elé olyan hódoló, de önérzetes küldöttség kerül, amely távozni is bizonyára elé­­gülten távozik. Szeptember másodika nemcsak külső, de belső ellenségeink Szedánja is. Holmi régi avult centraliz­musról, mely sajnos még most is föl meri ütni némely kócsagos ósdi osztrák kör­nyezetben a fejét, ezután szó sem lehet. Mi magyarok, magyarok maradunk. Erősebb magyarok, mint azelőtt volt

Next