Pécsi Napló, 1916. március (25. évfolyam, 49-74. szám)
1916-03-10 / 57. szám
1916. március 10. „Pécsi Napló“ ez volna a legbiztosabb útja annak, hogy a honmentő Venizelosz megint kormányra jusson. A görög kormány ennek a levélnek fényképmásolatát közzététeti, mert a levél célja kétségtelenül az, hogy a görög kormány ellen az osztrák-magyar s német tengeralattjárók segítése címén vád legyen emelhető s az ententenak a nyilván előre megfontoltan eldugott benzinkészletek szmnleges felfedezésével alkalma lehessen a beavatkozásra. Az ausztráliai miniszter Londonban. London, március 9. (Eredeti távirat.) Hughes ausztráliai miniszter ideérkezett, hogy a hadi helyzetről tájékozódást szerezzen. A szabort elnapolták. Zágráb, március 9. (Eredeti távirat.) A szabort ma királyi kézirattal elnapolták. A svéd és a norvég miniszterelnök Dániában. Kopenhága, március 9. (Eredeti távirat.) A svéd és a norvég miniszterelnök ideérkezett. A király kihallgatáson fogadta őket. (M. T. I.) A perzsa kormány lemondása. Pétervár, március 9. (Eredeti távirat.) Teheráni jelentés szerint a sah elfogadta a kormány lemondását. A kabinetalakítással hír szerint Sipaddart bízzák meg, aki az Angliához és Oroszországhoz való közeledés hive. — Forradalmi mozgalmak Egyiptomban. Berlin, március 9 (Ered. távirat.) A Vossische Ztg.-nak jelentik Luganóból. Az Oromo című olasz lap kairói tudósításában sötét színekkel ecseteli az egyiptomi helyzetet. Azt írja, hogy a jedifek felkelése igen szomorú következményekkel járt, a lakosság gyűlölete az angolok iránt mindinkább növekszik és beduin csapatok ismételten megtámadták az angolokat. Attól lehet tartani, hogy a mozgalom mindjobban elterjed. Erre lehet következtetni többek közt a szudáni eseményekből is. Egyiptomban úgynevezett nemzeti bizottságok alakultak, amelyek forradalmi felhívásokat bocsátanak ki. Néhány ilyen természetű felhívást még a szultán palotájára és a belügyminisztérium épületére is kiragasztottak. Az utóbbi időben igen sok egyiptomit letartóztattak, még a minisztérium személyzete között is, mindeddig azonban nem sikerült megállapítani, hogy ki fogalmazta és ki terjeszti ezeket a felhívásokat. yy~........................■ l'...ji Az irodalmi kör ülései, a választások, az ünnepek, a nagy terem ünnepélyes félhomálya, mikor a mi öreg direktorunk Szalay elmondotta évről-évre a maga beköszöntőjét vagy búcsúját... S utánna mintha keserűség csöppje vegyült volna a vakációs szabadság aranyserlegébe... hiszen két hónapig nem látjuk egymást, mi diákok ! Olyan üres lett utánunk a város ! Bezzeg, mikor október elején szekerektől porzottak az országutak, s Szekszárdról, Kaposvárról, de még a Bácskából is nagy ládákkal megrakott hosszú kocsik szállították a diákságot újabb egy esztendőre kosztadó gazdáikhoz, akik évről-évre várták és dédelgették a maguk diákjait. Egyszerre megtelt megint a város. Sokszor apa után a fiú is ugyanoda került kosztba, csakhogy sokszor nem az apákhoz, hanem azok fiaihoz. Átöröklődött még a kosztadó gazdaság is. Patriarchális élet folyt hajdanában a Mecsek alatt. S mikor messziről hallottuk megrendülni a vártemplom négy tornyának egyikében a hatalmas nagyharangot, melynek bugása messze bejárta az erdők susogó mélyét, s elhallgatott minden a rengetegben, odvába bujt a vad, fészkére lapult a madár, mert a nagyharang kongott... Az Isten beszél... Azok a hangok visszacsaltak volna bennünket a világ végéről is. A vén százhatvannyolcmázsás óriás — ez volt a mi hitünk — zengő szóval mondá nekünk mérföldeken keresztül : Venite, adorgmus ! S aztán összejöttünk megint, a nagyablakú klasszisokban, melyek a zsongó piacra tanom ő előtte, aki azt írta, hogy... No, ha bátrak hazája, hát ne féljünk. Gyerünk haza a fekete kabátért! Azt az örömöt, amit az én édes jó anyám érzett, mikor a kabátot kefélte, — mert dehogy engedte volna, hogy én keféljem... én csak gondolkoztam azalatt a beszéden... Eötvöst köszöntő beszéden... Te gyerek, aztán öszszeszedd magad! No, de nem féltelek... Veled lesz az Isten ! Mert az én édesanyám ezt a hitet plántálta belém. Est deus in nobis... És én éreztem, hogy a hatalmas szellem megmozdul bennem és diktál. Fülembe zug szavakat és mondatokat. Azontúl is, máig is... Mire visszaértem az iskolába, már zúgott-zsongott az egész intézet, mint a méhkas ... ünnepies harccal jártak, futkostak fel s alá a fiúk. Én meg leültem a helyemre és magam elé bámulva nem voltam képes mérlegelni a perc nagyságát... Eötvöst fogom látni... Mit fogok neki mondani ?... Kitárult az ajtó. Tanárok egész serege kisérte, elől az öreg direktor s ott állott, az osztály közepén, szemben velem, a középtermetű, mosolygó arcú, világoskék szemű, Kossuth-szakállú férfiú, lelkében máris nagy múlt kincseivel, de még nagyobb jövőnek terveivel. Megálltam előtte bátran, éreztem, hogy a lelkem a szememben ül. Beszéltem, nem hosszan, de lélekkel, tűzzel. Igazán, minden szó onnét jött, ahol az érzések tiszta forrása fakad. Majd ha mindazt megtettük, amit a Te munkáid elénk szabnak, Karthauzi szerzője, majd ha megértettük a tizenkilencedik Tisztjeink. — A hadügyminisztérium sajtóosztályától. — Le Beau vezérőrnagy dandárának kellett a pricinovici hegyeket, melyeket a szerbek erős fedezékek mögül védtek, megostromolni. A támadást a 10. tábori ágyusezred Barabás Bernát százados vezénylete alatt álló ütegének kellett előkészítenie. Gyalogságunk már támadásra indult. Az üteg a szakadékos terepben úgy el volt fedve, hogy a tábornok sürgős utasításokat nem küldhetett az üteghez. A talajviszonyok és a homály különben is nagyon megnehezítették a dandártörzs és az egyes alsóbb parancsnokságok közötti összeköttetést. Barabás százados is hasztalan igyekezett a dandárparancsnokkal érintkezésbe jutni és így önálló elhatározásra és cselekvésre határozta el magát. A dandárparancsnok és az egész dandár feszült figyelemmel követi a tüzérségnek a már megkezdett beavatkozását. A hegy meredek, az ellenség gyilkosan tüzel és rajvonalunk csak lassan nyer teret. Most dördül el Barabás százados ütegének első sortüze. A szerbek sorait jól megritkította. Gyalogosaink is látják, hogy mily pusztító hatása van ágyúink tüzének és éktelen „Hurráh“ kiáltásokba törnek ki. Ilyen harsogó „Hurráh“ kiálltásokkal üdvözlik katonáink az üteg bámulatos gyorsasággal egymást követő sortüzét, mely annyira elhallgattatta az ellenség lövöldözését, hogy az ellenségnek szuronnyal való elkergetésére került nemsokára sor, ■— ami sikerült is ! A pricinovici hegyeket elfoglaltuk, amiben nagy része volt az önálló cselekvésre utalt Barabás századosnak, miért nevezett magas kitüntetésben részesült. Szerbia ellen indított legutóbbi támadásunk megkezdésekor történt, hogy Pedretti őrnagy parancsnoksága alatt álló különítmény azt a parancsot kapta, hogy Zimony alól az ellenségtől valószínűleg megszállva tartott Cigányszigetre keljen át ladikokon, azután a sziget déli partjára előnyomulva, pusztítsa el a Száva szerb partján állítólag összegyűjtött tutajokat. Ugyanazon éjjelen szerette volna az őrnagy a parancsot végrehajtani, de nem lehetett, mert az ellenség fényszórói a ladikok előkészítését felfedezhették volna. Éjfél után egy órakor adta tudtára az őrnagy tisztjeinek, hogy a terv kivitelét a fenti okokból más éjszakára kellett halasztani. Az őrnagy közlése után előlép Vági Imre 68. gyalogezredbeli hadnagy és engedelmet kér a Száva átnézték, vagy le, a nyárfás völgybe... Ott paroláztunk megint, ott meséltük a vakáció csodáit, s szőttük-fontuk a közeledő új év reményeit. Tündéri szövőszék az ifjúság, a legdurvább vászonba is selyemvirágokat hímez. Mandulaillata van az ő kezében a fekete kenyérnek és édes a nyomorúság is, mert ifjú nyomorúság. Mert hát már az öreg boldogság is fél nyomorúság... És éppen október hónapjában ért engemet az a szerencse, hogy Szalay, a direktor, egy verőfényes őszi reggelen, amint mise után a klasszisunkba ballagtunk — én a nyolcadikba — megszólított az ambituson. — Van-e fekete kabátja, fiam ? — Van — feleltem dobogó szívvel, mert az ilyen kérdés jelent valamit. Ünnepet, rendkívüli megbízatást, kitüntetést. — Hát menjen haza, de gyorsan, vegye fel, aztán siessen vissza. Útközben gondolkozzék — szokott maga ügyesen rögtönözni... Maga fogja beszéddel üdvözölni a minisztert, aki ma szerencséltet bennünket látogatásával. Megszédültem. Az a miniszter Eötvös József báró, a Búcsú költője... Hiszen mi minden versét betéve tudtuk, a mi irodalomtörténet professzorunk, Werbőczy István, száz meg százszor elmondotta már a hetedikben, ki ő ? Mi az a Magyarország ezerötszáztizennégyben ? A falu jegyzője ? A nővérek ? Mik a tizenkilencedik század uralkodó eszméi, — hát még a Karthauzi ? És én most a Karthauzi szerzőjével fogok szemben állani és beszédet kell tarni úszására. Ha már nagyobb dolgot nem művelhettünk, legalább így szeretné kipuhatolni az ellenségnél fennálló viszonyokat a későbbi vállalkozás sikere érdekében. A hadnagy megkapta az engedélyt és egy önként jelentkező közlegénnyel nekivágott a folyónak. A közlegény a sötétségben csakhamar szem elől tévesztette a hadnagyot és visszaúszott. A hadnagy egymaga úszott tovább és felderítette azt a körülményt, hogy a szigeten nincsen ellenség, mert a víz egészen elborította a szigetet. Ennélfogva nagyon bajos volna a szigeten előrenyomulni. Meggyőződött arról is, hogy a szerb parton tutajok nincsenek. Koromsötét éjjel, teljesen ismeretlen ellenséges területen vitte véghez Vági hadnagy ezt a tettét részben úszva, részben a szigeten mély vízben gázolva és egy fára mászva, hogy mentül többet láthasson. A cselekedet nagyon merész volt, de katonai szempontból nagy eredménynyel is járt. Jutalma a hadidiszítményes III. osztályú katonai érdemkereszt volt. Virányi Ferenc 9. honvédhuszárezredbeli alezredes és Tóthvárady Asbóth István ugyanazon ezredbeli százados huszárjaik élén rohamot intéztek az ellenséges tüzérség ellen és egy ellenséges üteg valamennyi emberét lekaszabolták. Virányi alezredest, ki ez alkalommal megsebesült, a hadidisztitményes 3. osztályú vaskorona renddel, Tóthvárady Asbóth századost pedig a hadidiszitményes 3. osztályú katonai érdemkereszttel tüntették ki. Lang Vilmos alezredes, a 4. nehéz tarackosztály parancsnoka a szeptember 9-én lefolyt Horozena—wielkai ütközet folyamán a harc menete szerint úgy találta helyesek, hogy magát Schirza ezredes, tüze árnoknak rendelte alá. A tarackosztály ideddig más csoporthoz tartozott ugyan, de a harc folyamán elvesztette az összeköttetést eredeti csoportjával. Schirza ezredes azt a parancsot adta az alezredesnek, hogy Tartarynovtól északra foglaljon állást és onnan ágyúzza az ellenséget. Lang alezredes tarackosztálya oly nagyszerűen hajtotta végre ezt a parancsot, hogy a Kolónia Haliczka mellett álló egyik tüzérüteget tökéletesen megsemmisítette, minek folytán gyalogságunk ennek hadállását majdnem minden fáradtság nélkül nyomban el is foglalhatta. Lang alezredest ezért a kiváló eredményért a hadidiszítményes III. osztályú vaskorona renddel tüntették ki. A . legkisebb adomány is enyhíti a háború áldozatainak nyomorát! !T pécsi segélybizottság. 3.