Pécsi Napló, 1918. december (27. évfolyam, 277-299. szám)

1918-12-05 / 280. szám

6 _L vél­el 30.000 K. Mecsek-,zabot­c­si ut 146. sz. és Diós. S­ülői (szőlő), fele, Tolvai Józsefné - Tolnai József, ajándék becsár 10.000 K. Malom­ u. 13. sz., Pécsi takarékpénztár — Pécsi leni- és Inka­­tosámgyár cég. "véld 150.000 K. Fels­őha­v­ibo­­­dolc­­asszon­y ц. 68. sz., Szigriszt Lajos — Bakány Tfi­renc Marticca pusztai lakos, vétel 6000 K. Tavasz u. 9. sz., Tamasits Mihály és neje - Pan­nónia sörfőzö r. t., vétel 38.400 K. Nyár u. 15. sz., Fis­ch­er Józsefné, Pint­erics József és neje ~ Pann­onia sörfőző r. t., vétel­­40.000 K. Anna u. 3 és 5. sz., Sonnenfeld Jakab — Ohnesorg János­né — vé­tel 185.000 K. Alajos u. 13. sz., Halta Mihály özv. Kassai Farkas Mózesné, vétel 22.000 K. Király u. 24. sz., Madarász Béla és neje­­ Spitzer Ignác és neje orahovicai lakosok, vétel 200.000 K. Ágoston u. 56. sz. és Erzsébet u. 28. sz., Hoffer Mária és Béla - Korenika Gyula és neje, vétel 24.000 K. Bercsényi u. 2. sz., Lenkei Lajos és neje dr. Benkő Oszkár orvos, vétel 82.000 K. Hunyadi u. 0. sz., Elek Albert és neje Weiser Éliás és neje szlatinai lakosok, vétel 90.000 K. Felsőputurla u. 8. sz., Keszler Anna — Fövenyesy István és Eszter, vétel 19.000 K. Makár u. 5. sz., Jellenek Ignácné -- Zuldarics József, vétel 100.000 K. Siklósi u. 11., 13. sz., ífj. Gyúró József — Braun Irén, vétel 100.000 K. János u. 9. sz., Jakab István és neje — Lichten­stein Jenő és neje sellyei lakosok, vétel 72.000 K. Sándor u. 10. sz., Kavsák Julia — Nagyházy József és neje, vétel 21.000 K. Nyíl u. 19. sz., özv. Tóth Istvánná­ — Pa­rna János és neje, végl 11.500 K. Csokonay u. 13. sz., Fövenyessy Ist­ván, Teréz és Eszter — Stefanovits Ilona, vétel 25.000 K. Bercsényi u. 8. sz., Fisermiaim Manó — Spitler Mór­s neje és özv. Frankl Izidorn­é, vétel 175.000 K. Sándor u. 11. sz., Gulyás Lajos és neje — Ficsur János és neje hosszuhetényi lakosok, vétel 30.600 K. Lánc u. 9. sz., Szikszai János — Hergert Norbert és neje, vókányi lako­sok, vétel 29.000 K. Klim­ó u. 14.­1. sz., Nyári József és neje — Schaffer Ede és neje, vétel 53.000 korona. Nyár­ u. 6. sz. felerésze, Ferenc Antal — Ferenc Mária, ajándék. Malom u. 20. sz., Welez József és neje Krausz Imre és neje, vétel 75.000 korona. Felsőputurla u. 1. sz., Gzigler Pál és neje­­ Horváth Jánosné, vétel 18.000 K. Alsóbalokány u. 25. sz., Zuller Antalné kisk. Zallér Hedvig és József, ajándék. György u. 10.­1. sz., Fodor Vince és neje — Perncc András, vétel 8000 K. Rét u. 15. sz., özv. Krausz Józsefné Újvári Andor és neje, vétel 45.000 K. Fehérváry u. 9., Zsídy István Wizinger Gábor, vétel 110.000 K. Tim­ár u. 16. sz., Schmidt András és neje —­­Pau­szig Gábor, vétel 14.000 K. Siklósi u. 25. és­­Alsó­malom u. 20. sz.. Pécsi kenek, és iparban — -­­Pécs Város, vét­el 260.000 K. T 7 Kiürítettük a Felvidéket __jm Ж fl ** Jt tt «* JJ - __ / - - . , , . • . Ai antant — A csehszlovák állam elisme­rése­ — A magyar kormány kénytelen volt eleget tenni аж antant kívánságának. Proklamáció a nemzethez! Hevesebben ver a szívünk, amikor ezeket a sorokat leírjuk. Mint gyújtó­ vészes üstökös, hirtelen, váratlanul je­lent meg ma Vix francia alezredes jegy­zéke, amellyel a magyar népkormánytól a tót vidékeknek kiürítését és átengedé­sét követelte. A követelés oly meglepe­­­t­ésszerű volt, hogy a kormányt is meg­döbbentette. Budapest lázban várta a kormány döntését. A telefondrótok még alig röpítettek ilyen szomorú hírt a vi­dékre, amelynek szíve együtt dobbant meg a fővároséval a magyar felvidékéi­!. Ez a fegyverszüneti szerződés ? És a népek önrendelkezési joga ? És a wil­­soni elvek ? Eh ! Az erősebb ököl az úr ! Volt is, ma is az. És csikorgó fogakkal nem mondhatunk mást, mint hogy még él a magyarok istene. Részletes tudósításunk a következő: . Ma este a miniszterelnökségen Lo­­vászy kultuszminiszter informálta a sajtó képviselőit a jelenlegi helyzetről és arról a fontos lépésről, melyet a kormány a körülmények kényszerítő hatása alatt tett. Tudvalevőleg a kormány teljes erő­vel azon volt, hogy a háborúnak véget vessen és a fegyverszüneti szerződést mielőbb megkösse. Ez meg­ is történt. Az akkori viszonyok közt a fegyver­szüneti szerződés elég megnyugtató volt, m­­er­t a közigazga­tás a magyar kormány kezében maradt még a demarkációs vonalon túl is. Ki volt kötve, hogy a megszálló csapatok az ország belü­­gyeibe nem avatkozhatnak. Azóta szomorú ta­­pasztalat az is bizonyította, hogy a szö­vetségesek nem teljesítik ezen szerződés­ben vállalt kötelezettség­üket. A щаууаг kormány tiltakozott és orvoslást kért, de sikertelenül. Különösen a déli terü­leten nem a megszálló csapatok által sértették meg a fegyverszüneti feltéte­­­­leket, hanem az ottlakó nemzetiségek­­ részéről. A 'kormány­'mindig a fegyver-­ szüneti szerződés alapján állott, akkor­­ is, mikor cseh csapatok törtek be a fel­vidékre. A kormány azon a véleményen volt, hogy a cseheknek nincs joguk erre, mert azok­ a vidékek nem esnek bele a demarkacionális vonalba és nem olyan fontos stratégiai pontok, amelyeket a fegyverszüneti szerződések értelmében joguk lett volna megszállni. Cseh rész­ről érkezett egy felhívás, amely szerint adjuk át azokat a területeket, amelyeket ők igényelnek. Ezt megtagadtuk, mert Csehország és Magyarország nem állot­­tak hadiállapotban, tehát a cseh csapa­­­­tokat nem tekinthettük másnak, mint zavarokat okozó csapatoknak. A ma­gyar kormány arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy fegyveres erővel gá­tolja meg a csehek előnyomulását. Így kisebb guerilla-h­arcok fejlődtek. A cseh kormány azt vitatta, hogy joga van csapatokat küldeni, mert a k an­tant öt hadviselő félnek ismerte el, a tót vármegyék pedig többé már nem magyar­­ terület. Ezen állítását a magyar kormány­­ nem­ ismerte el és kijelentené, hogy ezen­­ kérdések eldöntését a békekonferencia elé­­ viszi, így állt a helyzet a tegnapi napig. Tegnap azonban Vix alezredes Károlyi Mihály kormányelnökhöz a következő átiratot intézte : Vix alezredes átirata. Pakisból kapott utasítások teljesítése­ként a keleti szövetséges hadseregek pa­rancsnokló tábornoka azt kéri, hogy a magyar kormánnyal a következőket kö­zöljem­­ . A magyar kormány Szlovákországba, magyar csapatokat küldött, melyek a szlo­vák vidékeket kifosztották, azokat a l­­akosokat, akik a csehek rendelkezésére bo­csátották magukat, fogságba vetették, a cseh csapatok kis osztagait, amelyek a szlovák területeket elfoglalták elűzték, vagy megölték. A cseh-sz­lovák államok a szövet­ségesek elismerték, hadseregét szövetsé­ges hadseregnek ismerték el. A cseh­szlovák államnak jogában áll elfoglalni a szlovák területeket, már csak azon a címen is, hogy mint szövetséges hadvi­selő, részese a fegyverszünet végrehaj­tásának, amely rendelkezett a régi oszt t­rák-magyar monarchia területének el­foglalásáról. Ennek folytán meg vagyok bízva, hívjam fel a magyar kormányt, hogy haladéktalanul vonja vissza csapatait a szlovák országokból, ahol azok szövet­séges megszállás mellett semmi szik­ alatt sem rendezkedhetnek be. Van szeren­csém arra kérni nagym­éltóságodat, hogy szíveskedjék a fenti rendelkezések hala­­déktalan teljesítése végett a rendeletét kiadni és velem tudatni azt az bl főpontot, amelyben ezek a rendelkezések teljessé­gükben végre lesznek hajtva. A két alternatíva, Vix alezredes átirata nagy megdöbbe­nést keltett a magyar kormánynál, amelyet nehéz alternatívák elé állított. Vagy meg­tagadja a kívánságot a fegyverszüneti szerződés feltételei alapján, vagy vissza­vonja a csapatokat és kiüríti a Felvidéket. Mindkettő igen súlyos. Az utóbbi esetben 10—12 vármegyét és 1­­­.5 millió lakost cseh imperium alá bocsátunk és meg­fosztjuk magunkat e területekről nyert erőforrásoktól. . Hosszas mérlegelés után a kormány megál­lapította, hogy a megtagadás sok­kal súlyosabb következményekkel jár és az ország jövőjére katasztrofális. Kül­politikai helyzetünk nem kedvező, éveken át el voltunk zárva a világtól, semmi sem töm­ent, hogy a külföld a mi viszonyainkról tájékozódjék. Különösen áll ez a nemzeti­ségi kérdésre, mert a nemzetiségiek évtize­dek óta nagyszerűen szervezett propagan­dát folytattak Magyarország ellen és a magyar kormányok nem­ tudtak semmit sem tenni. Ezért ma a szövetségesek át­iratára a magyar kormány a következő választ küldte el Vix alezredesnek. A magyar kormány válasza: Alezredes Úr ! Válaszolva december 3-iki jegyzé­kére, van szerencsém a szövetségesek tu­domására hozni : ". A magyar népköztársaság kormánya abban a súlyos kényszerítő helyzetben lévén, hogy eleget kell tennie a fent eme­ledt jegyzékben­ tett kívánságoknak, ki­adta a szükséges rendelkezéseket, hogy azokat,­amennyire csak lehetséges, kése­­delem nélkül foganatosítsák. A magyar kormány e rendeld végrehajtását a leg­rövidebb időn belül közölni fogja. A ma­gyar népkormány ily körülmények kö­zeli kérelmét terjeszti klő, hogy a fegy­­verszündi szerződés a következő pon­tokban módosíttassák : 1. Rendszabályok létesít­tessenek a célból, hogy a cseh reguláris vagy k­regu- „Pécsi Napló* 1916. december 5.

Next