Pécsi Napló, 1926. május (35. évfolyam, 98-120. szám)
1926-05-01 / 98. szám
1926. 98. szám Egyes szem ára 3000 korona, Szombat, május 1. fékeszidaég és kiadóhivatal Munkácsy Mihály ucca 10. n. Kéziratokat nem adunk vissza. lurkenstéségi telefon 103 sz. * Kiadóhivatal! telefon 27. t. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Előfizetni árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra No609 korona, egy negyed évre 90.000 korona. Egyta számára: 2000 korona 16 oldalas 3000 korona ------1.. . IJH«.---|_...... "L"_!------ÜÜLU.L!-----sasa Május elseje. Ünnepel az egész világ munkássága. Állnak a gépek és az ünnepes csendből ezernyi panasz, fohász furakodik a tavaszi ég felé. Ez a panasz, ez a sóhaj azonban nemcsak a munkásság keservét kiáltja, nemcsak a gyárak és műhelyek, nemcsak a bányák mélyéből tör fel. Ez a panasz a tizenötesztendős nyomorúságban szenvedő magyarok busongása. Ez a panasz nem a forrongó, osztályharcos nekidurálás, amely a régi május elsején kurjantgatott bőszeket az „elnyomók“ felé. Ez a panasz, amely a mai május elsején hallatszik, bábom és forradalmak üszkös sebétől fertőzött és Trianon felé kiált. A régi lobogós, piros-zászlós májusi ünnepek helyett, elmélyedés és a komoly gondolkodás ünnepét kell ülnünk ma. A régi, gálánskodó felvonulások, divatjamúlt parádénak tűnnek fel ma. Négy nappal ezelőtt háromezer bányász indult el Salgótarjánból Budapestre. Ez a háromezer munkás gyalog indult el és nem a felvonulások frázisait kiáltozták, hanem csendes deputációval igyekeztek a miniszter elé, hogy orvoslást kérjenek. Ez a lecsendesedett deputációzás áll szemben a régi harcos, követelések cégtáblája alatt összegyűlt felvonulókkal. Bizonyos, egyre nagyobbodnak a sebek és ajkunkon vonaglik a számonkérés, de nem találjuk a személyt, akit vádolnunk kell. Nem találhatjuk, mert a szenvedésünk magva tíz véres esztendő barrikádja mögött lapul. Hiába a főbiztos huszonharmadik jelentésének derűs és joviális optimizmusa, amely fanatikusan kedvezőnek látja a magyar pénzügyi helyzetet. Hiába a jelentésben feltüntetett felesleg, mi érezzük, hogy a sebek nagyobbodnak. Érezzük a folyton rongyosodó ruhánkon, a soványabb kenyéren, amit a több robottal is nehezen tudunk megszerezni. Látjuk a munkanélküli tömegek folytonos szaporodásán, a lapok hasábjain, melyeken tizével, húszával kiált a halálba menekedettek tragikus légiója. Érezzük a magunk nyomorán, látjuk a mások tengődésén. És mégis, nincs ma miért összeverődnünk és testületileg kivonulni a rongyainkkal, a sebeinkkel. Hiába volna a kiabálás, mert a torkunk gyenge ahhoz, hogy hangja a Csonkaország határain túlharsogjon. Pedig orvoslást csak úgy találnánk, ha odaát felfigyelnének a kitörő keserűségünkre, ha odaát meglátnák a rongyainkat, a sebeinket. Akik a magyar fórumon ülnek ma, nem lehetnek orvosaink. Nehéz sors ma magyarnak lenni. És mégis vallani kell ezen a májusi elsején, hogy elsősorban azok vagyunk. Munkások, urak, jóllakottak és éhezők, vállaljuk a magyarságunk nagyszerű tragédiáját, keserves-bús mártiriumát és a halál keresztjének sötét árnyékában is végső lehelletünk ez a fanatikus, gyönyörű vallomás. Ezt kell kidomborítanunk az internacionalizmus mai ünnepségén. Azt, hogy a megcsúfolt ország megszabadult határain kínai falat von a nemzetiességünk elpusztíthatatlansága. Ez a fal a mi utolsó bástyánk. Ez a fal, amelyen örökké lengeni fog a háromszinű lobogó és hiába vörösödik ma a világban szerte a munkááok zászlaja, a trikolort mi egy napra sem engedjük oda érte. .. Mozgalom Pécs iparának megmentése érdekében. Meg kell menteni határvárosainkat. — Az Ipartestület rendkívüli közgyűlési határozatának végrehajtása. A „MagyarKereskedők kapja április 14-iki száma fenti címen és „Pécs akciója a város jövőjéért” alcímmel cikket közöl, melyben a trianoni béke folytán határszélre került városok iparának és kereskedelmének megmentése érdekében sürget kormányintézkedéseket. Cikkében Pécsre vonatkozólag a következőket mondja : „Határvárosaink között különösen nehéz helyzete van Pécsnek, amely nagy jövőre hivatott s amelynek kitűnő polgármestere Nendtvich Ander erős kézzel igyekszik a város jogos érdekeit megvédeni és kívánságait megvalósítani. Pécs nagymultú bőr-, pezsgő-, szappan- és kerámiás ipara elvesztette természetes fogyasztóközönségét, nem tudja a Jugoszláviával való gazdasági összeköttetést fenntartani, úgy, hogy üzemei egymásután állnak le, vagy redukálják munkáslétszámukat, kereskedői pedig képtelenek üzleti egyensúlyukat megóvni. A város közönsége mozgalmat kezdett avégből, hogy a kormánynál megfelelő formában érvényesítsék exisztenciális követeléseiket és joggal remélik, hogy az egész magyar gazdasági közvélemény mögéjük áll abban a harcban, amely Pécs város életéért és jövőjéért indítanak.” A „JMagyar Pénzügy” április 28-iki száma pedig arról ír „Mentsük meg határvárosaink” fő- és „Pécs akciója kezdi meg az önvédelmi harcot” alcím alatt, hogy „...Megírtuk, hogy Pécs városa akciót tervez avégből, hogy ezt a fontos problémát (ipar az és kereskedelem megmentése) dűlőre juttassa és most ebben az ügyben Pécs város vezetősége már a legközelebbi napok során demonstrációra készül...” A magyar határvárosok, így a már egyetemi székhellyé avanzsált Pécs megmentése nagy fontosságú érdeke az egész országnak. Pécs városának ipara és kereskedelme elvesztette főpiacát Délbaranya és Horvát-Szlavonország elvesztésével. Pécsnek nem egy iparága, így a vasöntőipar, bőripar, szabóipar igen jelentős tért birt az elszakított területeken. Pécsnek speciálisan fejlett ipara új orientációra kényszerült a trianoni béke életbeléptekor. Sajna, elzárkózottságunk, kormányunk meddő közgazdasági politikája legkevésbé sem segítette elő az új piacok megszerzését. Sőt. Az átmeneti állapotba kényszerített iparra a szükséges köztámogatás helyett csak súlyos terheket rakott, mik a válságot csak fokozták. Így jutott mai állapotába Pécs ipara, melynek katasztrófális állapotára helyesen mutatnak reá a hivatkozott lapok és sürgetnek mentőakciót. A mentőakció sürgős ! Sajna a közölt városi megmozdulásról, tervekről Pécsett nagyon kevesek, tán maga az érintett városi vezetőség sem tud. A mentési akció utolsó, 24-ik órájába jutottunk. Ezt bizonyítja országos lapok megmozdulása, ennek sürgősségét dokumentálja a Pécsi Ipartestület április 22-iki rendkívüli közgyűlése, melyen Máravics Andor indítványára elhatározta az iparosság, hogy a pécsi építőipar sürgős megindítására komoly akciót kezd. A mozgalomhoz csatlakozott immáron a pécsi gyáripar s konkrét kívánsága az, hogy megsürgeti és perfektuálni kéri a kormánynak ama kötelező ígéretét, mely szerint a kormány 1922. évben a pozsonyi Erzsébet tudományegyetemnek Pécsre való áthelyezésekor kötelező ígéretet tett arra, hogy az egyetem céljaira igénybevett összes volt városi és állami épületeket 1926. év végéig pótolni fogja. Igy pótlandó volna többek között a főreáliskola, kereskedelmi iskola, szegényház, tornacsarnok, elemi iskola stb. Ezen építkezéseknek a legsürgősebb keresztülvitele átmenetileg megmentené ezen legősibb magyar várost, míg időközben új piacok megteremtéséről Pécs iparának is okvetlenül gondoskodnia kell. Pécs ipara megkezdi városa megmentése iránti akciót. Az erre vonatkozó lépések folyamatban vannak s azokról legközelebbi számunkban már be is számolhatunk. Kérnünk kell azonban mindenki segítségét és támogatását ahhoz, hogy Pécs város ipara, kereskedelme megmentessék, mert sajno, az utolsó pontnál állunk, honnan csak a végső kétségbeesés és teljes összeomlás fenyeget felénk. (..) Gajda tábornok diktatúrát készít elő Csehszlovákiában A L‘ÉRE NOUVELLE SZENZÁCIÓS CIKKE A CSEN KÖZÁLLAPOTOKRÓL. Páris, április. (A Pécsi Napló párisi tudósítójától.) A radikális szocialisták reggeli lapja, a L‘ére Nouvelle, amely az ominózus frankbotrány alkalmával, a Kuotidiennel együtt a legélesebb hadjáratot kezdte meg a magyar kormány ellen, mind a mai napig a Benes-féle politika zászlóhordozója volt. Annál meglepőbb tehát, hogy a cseh állameszme, a cseh egység propagálója, hirtelen szembefordul eddigi politikájával, s a cseh közállapotokról olyan kritikát ír, amely a legkedvezőtlenebb színben tünteti fel a fiatal köztársaság állítólagos belső egységét. A L'ére Nouvelle legújabb száma az első hasábon „Ismét egy diktatúra fenyeget“ címen cikket közölt a prágai külön tudósítója tollából. Ez a cikk annyira érdekes, hogy alább egész terjedelmében közreadjuk : — Massaryk elnök — írja a lap — váratlanul megváltoztatta eddigi programmját, s az idei szezont nem Olaszországban tölti, hanem otthon. — Van is okarti nyugtalanságra. — Köztudomású, hogy a cseh kormány politikai struktúrája a legutóbbi időben komoly változáson ment át. A régi cseh koalícióból csak Benes maradt meg, s a kormány mai összeállítása elég ingatag alapokon nyugszik. A szlovákok, akiket eddig kizártak a hatalomból, ma nem hajlandók résztvenni abban, csak honfitársaik sorsának megjavítása árán. Próbáltak tárgyalni a német kisebbségekkel is, általában a mai cseh politikát a nemzetiségekkel való együttműködés keresése jellemzi. Vannak azonban Csehországban olyan elemek, akik az igazság és a jog érvényesülését megakarják akadályozni. Gajda tábornok államcsínyt készít elő, diktatúrát akar a régi elnök, Kramatz és Striberny képviselő részvételével. — Gaida tábornok a háború előtt droguista segéd volt. Előbb káplárja az osztrák hadseregnek, majd később háborús érdemeiért őrmesterré léptették elő. Mint orosz fogoly fontos szerepet játszott a hírhedt cseh légióban. Később Kolcsak alatt megszervezte a légió árulását, mely az admirálist a bolvesikiek, s az ellenforradalmi pénztárt Lapunk mai száma a melléklettel 20 oldal.