Pécsi Napló, 1929. augusztus (38. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-25 / 191. szám

1929. augu­sztus 25. rfiCSI­VA FLO 9 Forgalomba került a leg­újabb gyártási technika terméke аг °.­ újlaki ALBESTCEMENTPALA Aki egyszer is használta, mindenkinek ajánlja. A *** -os ÚJLAKI ALBESTCEMENT­PALA minőségileg felülmúlhatatlan A *** -os ÚJLAKI ALBESTCEMEMT­PALA tartóssága korlátlan A *** -os ÚJLAKI ALBESTCEMENT­­PALA tűznek, fagynak, viharnak, tökéletesen ellentáll A *** -os ÚJLAKI ALBESTCEMENT­­PALA színhatása minden színben gyönyörűen érvényesül Árajánlattal és fedési költségvetéssel szolgál: ’.Nagybátony Újlaki“ Egyesült Iparművéti R. T. Budapest vezérképviselete : EISNER DÓCZI Pécs, Nagy Lajos utca 7-9-Gyilkos polos sok bacillust terjeszt. Óvjuk meg alvó gyermekeinket a visszataszító és ragályos betegségek csiráit terjesztő polos­kák támadásaitól. Permetezzünk FLIT-et FLIT beható! minden hasadékba, ahol sváb­bogarak, poloskák és hangyák elbújnak és sza­porodnak. Kiírtja petéiket. Megöli a rovarokat, de emberre ártalmatlan. Nem hagy foltot. FLIT nem tévesztendő össze a közönséges ro­varirtókkal: tökéletes rovarpuszta erő'- -várakozásunkat kieme­ Pi Parmsteisyi!** Magyarországi központ: PANACEA RT. BUDAPEST, VI. FIGYELŐ­ U. 16. TELEFON: 909-484 Ha van is két szoba a házban, csak az egyiket lakják. Az ünneplő-szobában dísznek tornyosodik a vetett ágy. Dísznek van benne a dívány, a lógó­­lámpa. A legtöbb ünneplős-szoba ágyában még emberfia nem halt, nem nyújtózott el a díványán és a furcsa­ masináju lógólámpát meggyujtani se tudnák talán. — A lakószobában élnek egymásra zsúfoltan és ha beteg van közöttük — pedig majdnem mindenütt van — az megfertőzi a többit. Télen nem nyitják ki ezt a csöppnyi ablakot se, azért, hogy a hideg be ne jöjjön. Nyáron azért, hogy a legyek be ne szállhassanak. És a koszt ! Ezzel van a legtöbb baj. Nyáron nem érnek rá főzni a betegnek sem maguknak se. Télen, amikor nap­hosszat henyélnek, úgy gondolják, aki nem dolgozik, ne egyen. Naponta kétszer kerül étel az asztalra. Reggel kilenckor és este ötkor. Akkor se rendes. A tejfölt, a vajat, a hízott libát, a csibét piacra viszik. A jószágjától nem sajnálja a teli zabosládát, a baromfitól a kukoricát, a disznótól a kenyérliszttel gyarapított moslékot. Éppen csak a saját falatját spórolja. Leves, tápláló étel még a gazdagabb házban is csak akkor jut a beteg­nek, ha az én feleségem visz, vagy más­­valaki az urifélék közül. — Borzasztó nézni ezt a pusztulást. Mindig csak temetés, temetés. Ahogy itt fogy a lakosság, úgy szaporodnak a temetőben a keresztek. A ko­porsó mellett sírnak, jajgatnak a hozzátartozók, de amíg kezükben van a megsegítés ereje, addig a hizódisznó, a krumpliföld, vagy az aratás fon­tosabb, mint az ágyban fekvő, akinek a beteg tüdejét még orvosolni lehetne. Bemegyek egy-két házba, ahol being van. Nem nehéz ilyet találni. A legtöbb helyen magá­ban fekszik a beteg. Az ágy mellé oda van készítve a kenyér, darabka füstölthús és az elmaradhatat­­lant üveg bor. Tizennyolcéves, lesoványodott, sápadtarcú legény meséli: — A tavasz óta fekszem. Orvosnál is voltunk háromszor, de nem használt az orvosság. Most mézesbort iszok, mert édesanyámnak a nénje is attól gyógyult fel. Mikor ettem utoljára főtt­ételt ? Vasárnap. Nem érnek rá főzni. Ma reggel forralatlan tejet ittam, délben kenyeret ettem meg három körtét­. Azt is megtudom tőle, hogy nyolcan alsza­nak a szobában. Szeretne kórházba menni, de az anyja nem engedi, mert azt tartja, hogy onnan még elevenen nem került vissza senki. Egy másik házban magányos asszony fekszik. Két gyereke és az ura halt meg négy esztendő alatt. Pár hónap múlva melléjük kerül ő is, ez bizonyos. Ápolója nincsen. Reggel meg este fut át hozzá a testvére. Még a víz is ihatatlanul meleg, ami a kancsóban az ágya mellett áll. Lesoványo­dott kezében akáca-ágat tart. Azzal hajszolja magáról a legyeket. Orvos még soha nem volt nála. A gyerekeit kezelte orvos, de mert sok pénzbe került és mégse segített, ő nem kér az orvosi tudományból. Másik házban két testvér fekszik. A fiú tizen­­négyéves, a lány tizenhat. Apjuk, anyjuk öt év alatt halt meg. Már csak az öreganyjuk él. Azt a „száraz­ kehe“ kínozza menyecske­ kora óta. Csak télen meg ősszel veszi le lábáról teljesen a betegség. Nyáron tud dolgozni. Most is a mezőn van, répa­levelet szedni. A két unokája ellenben aligha fog már valaha is répalevelet szedni. Tipikus t. b. c.-és beteg mindkettő. A fia már nem is tud felkelni. A lány még bírja valahogy. Még le-lemászik az ágyról, hogy a padlásföljáróról elvegye az ocsussza­­kasztót és eleséget szórjon a baromfinak. Katicának hívják ezt a tizenhatesztendős lányt. Nagyon sze­retne élni. Tudja, hogy az öreganyja kutyazsírt ke­ver az ételébe. Azt mondja, undorodik tőle, de meg­eszi, mert attól meggyógyul. Van a sifonérban egy zöldszínű selyemruhája, még viselni szeretné azt. Táncolni is szeretne még. Meg dolgozni is. Élni. De nem lehet, mert se megfelelő táplálék, se levegő, se napfény nincs a számára. Amikor kinyitom az ablakot, ezt mondja: — A tanító úr is javallotta ám, hogy még éjjel is nyissuk ki az ablakot, de beszállnak a bogarak, osztán nincs nyugsága miattuk a cseléd­nek. A falu leggazdagabb emberének egy évvel ezelőtt halt meg a fia. Az unokája, az is huszon­ötéves már, ugyancsak beleesett a sorvadásba. Nagyon megijedtek és költséget nem kímérve, orvosoltatták. Félévig pontosan betartott min­dent. Akkor helyrejött úgy — ahogy. Neki is vetette magát újra a munkának. Ma már fekvő beteg, de súlyosan beteg a másfél éves kisfia is. Nem telik bele újabb félév, amikor mindketten a temetőbe kerülnek. Nem is nyitunk már be több ajtót. Határ­talan düh fog el, ahogy megyek az utcán és nézem a földre­ lapuló kis házak mellett a parádés, ligas istá­­­lókat. Az egyikben tüdejét köpködi a­­ szegény, beteg paraszt, a másikban hízik, gyara­­p­kodik Isten segedelmével a jószága. Lehorgasztott­­ fejjel megy mellettem a tanító is. Ő csak egy em­ber itt az ötszáz ellen. Hiába hadakozik, küzd velük. A vége csak az, hogy odaáll a koporsójuk mellé és elénekli a nyolc- meg tiz­ strófás, rimekbe­­szedett búcsúztatót. Nem jön ki a gyakorlatból. Nagyon sűrűn elénekli. . .)I IT H Пц (Ti 90i*iiji i,, , i i i e 8jeget Kőbányai söröket, szikvizet min­den mennyiségben házhoz szállít. Csir­ák I. Antal különlegességi sör fö-­­ pTQ raktára. — Telefoni Rövid táviratok. Genf, aug. 24. (MTI.) Berzeviczy Albert és felesége, valamint Szterényi József báró tegnap Genfbe érkezett, hogy az I­n­terperlamentári­s Unió ülésén részt vegyen. München, aug. 24. (Wolff.) Limon von Sanders tábornok, aki a világháború alatt a gallipoli csa­tában vált hiressé, 74 éves korában itt meghalt. Darmstadtban temetik el. — Buzássy Ábel utóda — Kis Albin dr. Wer­ner Adolf dr. zirci apát ma érkezett leiratában értesítette Nagy Vazult, a ciszterciek pécsi Nagy Lajos reálgimnáziumának h. igazgatóját, hogy boldogemlékű Buzássy Ábel örökébe Kiss Albin dr. rendi főigazgatót helyezte. A pécsi rendház új főnöke és a reálgimnázium igazgatója a veszprém­­megyei Soly községben született 1874. január hó 10-én. Theológiai tanulmányait Zircen végezte, egyetemi képzettségét Budapesten nyerte. A böl­csészeti tudományok doktora s a latin nyelvre és történelemre képesített középiskolai tanár. Hu­szonegy évet töltött tanári katedrán. Az utóbbi 10 esztendőben az apáti iroda igazgatója volt és rendi főigazgatóként a ciszterci reál- és főgimná­ziumok tanulmányi eredményét ellenőrizte. Összes működési éveinek száma 31. Kis Albin dr. a cisz­terci rendnek tudományosan képzett, igen értékes és tevékeny tagja. 7 oldal ELJEGYZÉSRE i&eysyOrOt *s mái éks TierMrgyvWKt. Schwei­l órák nagy raktam, Bálint István Úkey.QrFélLí, é* diáki Király^ucei 1L, •x9nH*ixal агшпЬв».

Next