Pécsi Napló, 1932. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1932-01-01 / 1. szám
ILI. évfolyam. 1. szám. Egyes szám ára 24 fillér 1932 január 1. Péntek Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy M. u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza, Szerkesztőségi tel.: 21-09. Kiadóhivatal! tel.: 20-27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50. Egyes szám ára: 14 fillér. — 16 oldalas 24 fillér Három kérdés megoldására összpontosítja a kormány minden erejét és kéri a nemzet támogatását. Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök újévi nyilatkozata Székesfehérvár, dec. 31. Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök újévi üdvözlet formájában a következő nyilatkozatot küldi Székesfehérvár választóihoz . Legközelebbi feladatainkat világosan meghatározza az adott helyzet. Mint minden államában a világnak, Magyarországon is a kérdések kérdése azoknak a bajoknak enyhítése, amelyek gazdasági és pénzügyi téren mutatkoznak. Olyan általános krízis közepette élünk, hogy az alól egyetlen ország sem tudja kivonni magát, többé kevésbé mindegyik érzi az idő súlyát. Magyarország, amelyet a trianoni békeszerződés kegyetlen igazságtalansága alapjaiban rendített meg, természetesen magára hagyatottságában még nagyobb küzdelmet folytat jövőjének biztosításáért, mint más országok. Ezzel arányosan nehezebb a kormány munkája, amely arra vállalkozott, hogy a nehézségek ellenére is alapot teremtsen a további fejlődésre. Nem könnyű feladat ez, mert bizonyos fokig ellentétes szempontok és érdekek összeegyeztetéséről van szó. A helyzet alapos mérlegelése azt mutatja, hogy három fő kérdés van, amelynek megoldására összpontosítja a kormány miben erejét s kell a nemzeti közvélemény támogatását. 1. Minden erővel biztosítani kell a gazdasági élet folytonosságának és fejlődésének lehetőségét. 2. Meg kell óvnunk a magyar állam hitelét. 3. Fenn kell tartani a pengő vásárlóerejét, vagy, ami ezzel teljesen azonos, el kell kerülnünk az inflációt. E célok elérésére a kormány különböző intézkedéseket léptetett életbe, amelyek között vannak nagyon fájdalmasak és nagyon kényelmetlenek, de a jövő érdekében az országnak kellett vállalnia ezeket. Nyilvánvaló, hogy biztosítani kell az államháztartás egyensúlyát, mégpedig oly módon, hogy amennyire csak tehetjük, teljesíteni tudjuk külföldi fizetési kötelezettségeinket, de ugyanakkor képesek legyünk biztosítani a gazdasági élet további folytatásához szükséges eszközöket is. Épen ezért kénytelen volt a kormány a túlméretezett költségvetéshez jutni és oly mértékben lefaragni, amily mértékben az adott helyzet, szükségessé tette. Az állami költségvetés keretében véghezvitt megtakarítások a dologi kiadások terén sajnos nem voltak elegendők ahhoz, hogy elérjük azt a körülbelül 850 millió pengős színvonalat, amelynél magasabb költségvetést jelenleg az ország gazdasági ereje és adózó képessége nem bír el. Ez a kényszerhelyzet hozta magával,hogy a kormány kénytelen volt két ízben is hozzányúlni az állami alkalmazottak és nyugdíjasok illetményeihez és arányba hozni az általános teherbíró képességgel. A gazdasági élet köréből hangzottak el panaszok a deviza korlátozások miatt,amelyekről el kell ismerni, hogy bizonyos fokig kényelmetlenek, mindazonáltal, ha a magyar valutát védeni akarjuk, nem tekinthetünk el ezektől a kényszerintézkedésektől, mert a legéletbevágóbb feladat a pengő vásárlóerejének fenntartása. Meg kell óvnunk magunkat az inflációtól és a leghatározottabban vissza kell utasítanunk azokat a törekvéseket, amelyek az infláció felé szeretnék kormányozni pénzügyi politikánkat. A vezetésem alatt álló kormány gazdasági politikájának legsarkalatosabb pontja az infláció elkerülése. Naiv elképzelés az, hogy csináljunk egy inflációt, de csak bizonyos fokig, mert ki tudja pontosan meghatározni, hogy melyik az a pont, amelyen innen az infláció nem veszedelmes és, amelyen túl az infláció már katasztrófát jelent. Jórészt már életbe léptek a legszükségesebb rendeletek, amelyek hivatva vannak a súlyos helyzetet orvosolni. A kormány legközelebbi munkaprogrammját olyan javaslatok kidolgozásának szenteli, amelyek ezekkel a nagy kérdésekkel vannak összefüggésben. Az 1932-tős esztendő politikai feladatainak sorát a többszörös állások kérdésének törvényhozási rendezése, az összeférhetetlenségi kérdés revíziója és a részvénytársasági reform fogják megnyitani. Nyilván mind olyan kérdések, amelyek ugyancsak a gazdasági helyzet kényszere folytán vetődtek napirendre és hivatva vannak az ország szociális nyugalmának fokozására. Nem lekicsinyelendő feladat, ha kellőkép értékeljük a gazdasági és pénzügyi helyzet komolyságát és tudatában vagyunk annak, amit a bajok orvoslása jelent. Igazságtalan tehát a kormánytól azt követelni, hogy ezeket a kérdéseket tegye félre, esetleg tisztára pártpolitikai kívánalmak megoldása kedvéért és olyan kérdésekkel foglalkozzék, amelyek még tizedrangú jelentőséggel sem bírnak az előbbiek mellett. A kormánynak nagy nehézségekkel kell megküzdenie és felvethetjük azt a kérdést, hogy vannak-e optimizmusra jogosító momentumok, amelyek felbátorítanak arra, hogy a feladatok sikerében bízzak. Bármennyire is sötétnek akarják egyesek feltüntetni a pillanatnyi helyzetet, felelősségem tudatában mondhatom, hogy ilyen jelenségek igenis vannak. Bajainkban vigasztalásul szolgálhat az a tény, hogy a nálunk is tapasztalható pénzügyi és gazdasági nehézségeket az egész világ érzi. Hogy rövidlejáratú kölcsöneinket visszafizetni nem tudjuk, ebben a nehézségben osztoznak velünk a nálunk sokkal hatalmasabb országok. De mindezeknél a szempontoknál is jelentősebb az a megfontolás, hogy a világkrízis kímélt ülése előbb-utóbb el fog vezetni ahhoz a belátáshoz, hogy minden baj legfőbb oka az elhibázott békeszerződésekben keresendő. Bizonyos paradoxonnal azt mondhatnám, hogy mindenki, aki a trianoni békerevíziót kívánja, — vájjon van-e olyan, aki ezt nem kívánná? — a Magyarországra nehezedő gazdasági helyzetben egyik jelét kell látnia annak, hogy ennek a revíziónak mielőbb el kell következnie. A végzetes helyzet önmagát teszi lehetetlenné és szükségszerű kényszerűséggel fogja megszülni Európa általános politikai és gazdasági struktúrájának megváltoztatását. Az az új élet, amelyet a győző hatalmak elképzelése szerint a békeszerződések lettek volna hivatva megalapozni, világszerte csődbe került, napról-napra élesebben proklamálja a benne rejtőző belső ellentmondásokat. A jobb jövőben fel tétlenül át bizni kell és minden magyarnak úgy kell tekinteni a ránk szakadt nehéz esztendőket, mint megváltást azért a boldog életért, amelyhez való jogunkat bebizonyítottuk azzal, hogy a válság idején nem törtünk meg és nem csüggedtünk el. Évvégi szemlélődés. Irta: Jánosi Engel Róbert dr. ,The time is out of joint t Kizökkent az idő !” (Shakespeare: Hamlet.) Ismét végére értünk egy esztendőnek. — Az 1931. évtől búcsúzva, kevesen fognak utána sírni, bár nincs ember, ki tisztán látná, hogy mélypontjára értünk-e már a világgazdasági depressziónak, vagy sem. Életösztönünkből merítsünk e nehéz időkben erőt, mely diadalmasan csillogtassa meg előttünk a „per aspera ad astra” útjelzését, hiszen ha ennyi erőnk sem volna már, úgy csakugyan a kétségbeesés következnék. Körülbelül 1925. év óta benne élt a hazai köztudatban, hogy pénzünk stabil és hogy az 1927 január 1-én életbe lépett pengővaluta aranyértékű voltához szó sem férhet. A feldarabolt Középeurópa gazdasági viszonyai, úgy látszott, lassan konszolidálódni kezdődnek, amely folyamatot ez év május havában egy villámcsapással szelte szét a „Creditanstalt” összeroppanása. A bécsi események közvetett kihatásaképen elsősorban a Németbirodalom pénzpiaca ingott meg (Donatbank), ezenkívül azonban a bizalmatlanná vált külföld a magyar pénzpiactól is nagyösszegű rövidlejáratú hiteleket vont el. Ilykép fájdalmas nyári ébredés volt az egész ország számára, mikor a Magyar Nemzeti Bank aranykészlete annyira megfogyatkozott, hogy a külföldön többé nem tekintették pénzünket aranyértékűnek. A külföldi fizetési eszközök árának indokolatlan felhajtását megelőzendő, kénytelen volt a kormány a kötött devizagazdálkodás rendszeréhez visszatérni. A bankok megrohanását megelőzendő, többhetes bankzárlatot kellett elrendelni ; a bankzárlat megszűnésével egyidejűleg augusztus végén bevezették az aranypengőt, mely némi stabilitást hozott a gazdasági életbe. Attól a példátlanul optimisztikus, — üzletemberi megítélés szerint egyenesen könnyelmű, — állampénzügyi gazdálkodástól, melyet a Bethlen-kormány különösen az utolsó években folytatott, eleget óvták a kormányt, — de eredménytelenül, a pénzügyi szakemberek. Nyilvánvalóvá lett, hogy a könnyelmű államgazdálkodás folytán, az ország a pénzügyi „lét vagy nemlét” kérdése elé került. Az ezen válságos helyzetért elsősorban felelős Bethlen-kormánynak el kellett tűnnie és egy új kormány következett azzal a főprogrammal, hogy a fenyegető állampénzügyi összeomlást elhárítsa. Összes intézkedéseinek tengelyét a pengő értékének megóvása, egy újabb infláció rémének elhárítása alkotta, amely kérdésben szerencsére nincs nézeteltérés az illetékes tényezők között. Mi, a ma élő nemzedék, egy izben már oly drága tanpénzt fizettünk az inflációért, amilyet az emberiség a napóleoni háborúk óta nem rótt le. Vajha sem nekünk, sem az utánunk következő nemzedéknek nem kellene újból e keserű pohárból inni! Az említett központi gondolat szolgálatában kellett elsősorban a túlméretezett államháztartást redukálni. Ennek szerencsétlen összetételében bűnös ugyan a trianoni békediktátum is, mely a köztisztviselő-családok tízezreit Csonkamagyar- Lapunk mai száma a Rádió-melléklettel 16 oldal