Pécsi Napló, 1933. július (42. évfolyam, 146-171. szám)

1933-07-01 / 146. szám

1933 janu­­­r Tel. 19­81 PARKMOZI Tel. 19­81 Szombat—vasárnap, július 1—2. A déltengeri szigetek forró, szenvedélyes levegőjében játszó tzerem­i történet. Táncoló nemzetek. Kulturfilm. Magyar világhiradó. meg ezután előadását. — összejövünk — mondotta, —■ mert úgy érezzük, hogy tartozunk önmagunknak, tartozunk a közérdeknek azzal, hogy ennek a nemzet fejlő­désével összeforrott régi karnak szavát hallassuk. —• Tanácskozásaink tárgya a közvélemény előtt fekszik. Jogos önérzettel mondhatjuk el, hogy összejöttünk nemcsak kari érdekből, nem­csak azért, hogy egy nemzet egész fejlődése köz­szabadságait és géniuszának egyik legszebb nyil­­vánulása a jogalkotás és jogalkalmazás körül ér­demeket szerzett osztály létkérdéseit megvitas­suk és ennek kapcsán mondjuk meg a nemzetnek azt, hogy mit jelent egyetemes közérdekből az ügyvédi kar, hanem összejöttünk azért is, mert saját létérdekeinken kívül is van mondanivalónk a nem­zet részére. Foglalkozási ágak, társadalmi osztályoknak csak addig van lét­jogosultságuk, ameddig céljaik, amig a kormány — kormány. — Nem értem —■ felelé Justicia. — Jobb is, ha nem­ érti. — Ott van az elsők közt Nendevich Andor, az igazságügyminiszter druszája. — Erről a foglalkozásról még nem hallottam, — szólt Justicia. — Ez nem foglalkozás, ez egy állapot .— status felelém. — Ott van a helyettes polgár­­mester Макау István. — Ő bizonyára amikor a polgármester aka­dályozva van a druskaságban, helyettesíti, — jegyze meg Justicia asszony. — Erre már igazán nem tudtam mit felelni, csak csodálkoztam, hogy hogyan lehet egy igazság istennője ilyen rövid felfogású — milyen lehet ennek a minisztere, ha­ már ő is ilyen. — Ott van aztán Hoffer Kálmán vármegyei főjegyző joviális fiatal, született agglegény, Félix Antal az Ítélőtábla kiváló tudós elnöke, akit az ifjazságügyminiszter jelenlétében búcsúztattak el Hivatalából, Szabó Lajos törvényszéki elnök iz­mos ember, de még izmosabb ész — meglátja majd kedves Istennő ez az ember fogja a kon­gresszuson a legnagyobb sikert aratni, mert vas a feje és vaj a szíve. Justiciának igen tetszett ez az úr — csak egy kicsit karcsúbb lenne — vo­lt a megjegyzése.­­• Ezen én tudnék segíteni — felelém. — Hogyan— kérdi tőlením — Istensége. — Úgy — felelém­­— jönne el kosztra Ede­­lényre, ahol én vagyok — bizonyára rövidesen lesoványodna.(Folytatása következik). A vasárnapi harkányfürdői pizsama és für­­dőruhaverseny ingyen nyaral­nik.'' %’ törekvéseik a nagy általános társadalmi és nem­zeti érdekekbe be tudnak kapcsolódni és ameddig gazdaságilag is munkájuk a nemzet vérkeringésé­nek eleven részét képezik,ameddig az illető társa­dalmi osztály az egész szervezetből nemcsak igénybe vesz vért, erőt, életet, hanem ilyent maga is előállít és a saját maga által produkált erőket viszi be a társadalmi élet szervezetébe. A magyar ügyvédi kar ennek tudatában folytat­ja munkáját. A magyar nemzet jogász-nemzet. Törvény­­könyvét Szent István bölcsessége indítja útnak, Pécs falai tanúi annak, mint találja meg annak a magyar Anjouk alatt a teremtő magyar nem­zeti szellem a kapcsolatot a nyugattal, magáénak mondhatja, mint tegnap hallottuk, Werbőczyt, minden idők egyik legnagyobb kodifikátorát, de mégis a saját szelleme által annyi eredetiséggel dicsekvő közjogát és magánjogát nem annyira a törvényhozás szervezőmunkája, mint inkább a jogi géniusz mindennapi me­gnyilatkozása révén keletkező szokásjog alkotta meg. Ilyen nemzetnél a jogalkalmazás és az annak kapcsán fokonként történő jogalkotás erkölcsi és gazdasági értékeket jelent és azt, aki ebben a munkában részt vesz, mint ahogy a magyar ügyvéd teszi, egyaránt pro­dukál erkölcsi és gazdasági értékeket az egész nemzet részére. Szóló ezek után áttért az ügyvédi kar füg­getlenségének a kérdésére, melyet mint alkot­­mánybiztosítékot egyenesen a bírói függetlenség mellé soroz és ennek kiegészítő részének tartja. Az ügyvéd függetlenségének kiegészítő része a szólás- és sajtószabadság és a nyilvánosság, mely az ügyek pártatlan elintézésének éltető levegője. Azonban a függetlenség kötelezettségekkel is jár és pedig magával hozza az ügyvédi karnagy felelősségét működésének erkölcsi nívójáért, ame­lyet a kar autonóm fegyelmi bíráskodásában min­dig megóv és fenntart. Az ügyvédi kar erkölcsi színvonala semmiben sem marad el a nemzet egyéb vezető rétegei mellett. Az ügyvédnek azonban társadalmilag is függetlennek kell lennie, elsősorban megbízó­jával szemben is. Az ügyvédi megbízás nem jelenthet függő hely­zetet, ellenkezőleg, az ügyvéd az eléje kerülő ügyek­nek első bírája, akinek számára a megbízás nem teremt lekötelezési viszonyt. Az ügyvédi kar függetlenségének azonban vannak gazdasági előfeltételei is. Ezen a téren az utolsó óra ütött, és a túlzsúfoltság problémájá­val meg kell küzdeni. Szóló ezek után áttért az ügyvédi kar érdek­körén kívül fekvő általánosabb érdekű témák fejtegetésére, majd Vladár Gábornak a magyar jogászegyletben tartott előadására a jogszabályok túltengéséről. Áthatva az idők nehézségeitől, gondokkal küzdve áll itt a magyar ügyvédség. Harcrakész­­ségéből azonb­an a mostoha idők se­mmit sem tud­tak elvenni tőle és hazafias érzéstől áthatva, a jog eszményeit változatlanul követve, a nehéz időkben az áldozatok terén is a magáét meg­hozva, de viszont missziójának fontosságától át­hatva és éppen ezért jogait az állami életből ki­követelve gyűlt ma itt össze a magyar ügyvédi karnak legnagyobb képviselete. Király Ferenc dr., a kongresszus ügyvezető alelnöke az előző vándorgyűlés történetét ismer­tette, majd a tisztikar megválasztása után Fittler Dezső üdv. tanácsos, elnök indítványára a kon­gresszus táviratilag üdvözölte a kormányzót, a miniszterelnököt és a napilapok főszerkesztőit,­lettel és meghatottsággal hajt fejet Kossuth Lajos áldott emléke előtt. Fájó szívvel beszélt ezután arról, hogy a mai ügyvédünnepségről hiányzanak a kolozsvári, kassai, aradi, temesvári, nagyvá­radi magyar ügyvédek. (’ .CM \ \FLK A LEGNAGYOBB MAGYAR ÜGYVÉD SZOBRÁ­NAK MEGKOSZORÚZ­Á­S­A. Az ünnepélyes megnyitó után a kongresszus tagjai a Kossuth szobor elé vonultak, ahol Szalay Zoltán dr. ügyvezető főtitkár megkoszorúzta a legnagyobb magyar ügyvéd szobrát.­­• Ma kétszeresen kell — mondotta — ha­zánk­ történelmének példátlanul gyászos napjai­ban Kossuth Lajos ragyogó államférfiai nagysá­gához fordulni és a világ urainak figyelmét az ő géniuszén keresztül ráterelni szerencsétlen hazánk sorsára. A magyar ügyvédség mélységes tiszte­ Diszebéd a Pannóniában. s A Kossuth szobor megkoszorúzása után disz­­ebédre gyűlt össze a kongresszus. Az első pohár­­köszöntőt vitéz Visy Imre dr. mondotta a magyar nemzet és a magyar ügyvédség jövőjére. — Örök dicsőségünk — mondotta, — hogy a közszabadságok kivívása, a jogállam kiépítése ügyvédek munkája volt.. Ellenségeink a múltban a jogászok és kanászok nemzetének gúnyolták hazánkat, mert felismerték, hogy a magyar nem­zet gerincét az ügyvédség és az általa irányított, az alkotmány sáncaiba bevezetett földművelő nép alkotta. Ellenségeink gúnyolódhattak, a Kossuth Lajosok, Deák Ferencen, Szilágyi Dezsőn nem­zete azonban szabad, megelégedett és boldog volt, Östör József országgyűlési képviselő Lázár igazságügyminiszterre ürítette poharát és ügyvédi numerus clausust sürgetett. A felszólalásra adott válaszában Lázár Andor igazságügy miniszter többek között a következő­ket mondotta : “ A dolog úgy áll, hogy előttem csakugyan van vagy hat javaslat az ügyvédi rendtartás reformjáról, amelyek azt tervezik, hogy az ügy­védség helyzetét bizonyos jogszabályoknak a törvénybe iktatása révén megjavítsák.Én figyelem­mel átolvastam ezeket a tervezeteket­. Azonban, ne vegyék tőlem rossznéven, elolvastam a fenn­álló törvényeket is. Nálunk ugyanis igen gyakran csinálnak tervezeteket olyanok és azért csinálják, mert nem ismerik a fennálló törvényt. (Derültség.) Panaszkodnak a pálya túlzsúfoltságáról, ami az ügyvédek egyeteme részére a megélhetést úgy­szólván lehetetlenné teszi. Keresünk eszközöket ennek a túlzsúfoltságnak megszüntetésére, ebből a célból új jogszabályok alkotására törekszünk és a meglevő törvényes eszközök alkalmazása elől visszarettenünk. — Igen tisztelt uraim! Ha valaki követeli azt, hogy az ügyvédi túlzsúfoltság csökkentessék, tessék elsősorban a meglevő törvényes eszközöket ennek csökkentésére felhasználni. (Zaj. Ellent mondások.) — Nem azt követelem a kamarától, hogy ezt tegye meg, hiszen épp most küldtem szét a ka­marákhoz egy törvényjavaslat-tervezetet, amely ebben a tekintetben egy enyhülés lehetőségét tartalmazza, de méltóztassék elhinni, hogy új törvényes rendelkezéseket követelni a túl­zsúfoltság megszüntetésére és meglevő törvé­nyes rendelkezéseket nem alkalmazni, ebben kevés a logika. — Igen tisztelt hölgyeim és uraim ! Nekem megvannak a magam elgondolásai az ügyvédi rendtartásnak korszerű reformja tekintetében. Én teljes mértékben osztom azt a véleményt, hogy az ügyvédségnek függetlenségre és a saját ügyeinek intézése céljából autonómiára van szük­sége. Ennek a függetlenségnek és autonómiának én olyan erős híve vagyok, hogy ebből engedni nem is vagyok hajlandó.­­ Én azt hiszem, hogy ez a mostani nagy­gyűlés és ennek a reám nézve, sajnos, befejező aktusa, ez a mai ebéd, folytatta ennek a lelki összefonódásnak a folyamatát. És én, amikor innét Pécsről el fogok távozni az én barátaim és kollégáim köréből, abban a tudatban fogok el­menni, hogy megértik és elhiszik nekem, hogy Magyarország mai igazságügyminisztere mindig az ügyvédségnek azt az érdekeit fogja szolgálni, amely egyszersmind a nemzetnek is az érdeke. És elhiszik nekem, hogy az igazságügyminiszter meg van arról győződve, hogy a mai ügyvédség, amely összegyűlt, mindazokat a nagy intenciókat, amelyek elérése az ő magyar, áldozatos munkájá­ban vezeti, szívvel-lélekkel szolgálva, az ügyvéd. 3. oldal.

Next