Pécsi Napló, 1934. augusztus (43. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-23 / 189. szám

1934 augusztus 23. PÉCSI NAPLÓ rfi Kisbalaton nádasában Vörs, augusztus hó. (A Pécsi Napló munka­társától.) Ütemesen, kacsázva buknak le az evezők a töretlen vízbe, ahogyan nyomjuk fel csóna­kunkat a Zala folyó árja ellen. Különös Viz ez a Zala. A Balaton déli leg­főbb táplálója, amely a mocsarak fölöslegét ve­zette le azokban az időkben, amikor Veszprém­től Csáktornyáig nem volt más, csak láp és víz, őserdő és nádas, amikor csak bivaly és bölény tanyázott itt, és csak magános halászkunyh­ók jelezték az emberi életet. Ma csak parányi fo­lyócska, alig tíz méter széles, a vize iszapos és hideg és már a part mellett is elnyeli az embert. A mocsarakból is csak itt-ott maradt valami. Széles nádprém ő­rzi a Zalát, hogy túlságosan meg ne rohamozza a pusztítva-építő emberi szorgalom, így őrződhetett meg valami egy jel­lemzően magyar vidékből, néhány vonás a régi magyar életből. Hat kilométernyire a torkolattól egyszerre kiszélesül a nádas. A folyó sok-sok ágacskára szakad és így kialakul a láp — bár csak árnyéka hajdani önmagának — a Dunántúl egyetlen ős­lápja, aminek Kisbalaton a neve. Népi nevét a földképírók is átvették. Evezünk fölfelé a Zalán és hallgatjuk a csöndet. Vizityúkok csipognak, hosszú sorban száll fel a vadkacsa. Úszó madárszigetek jönnek. Sirály tanyák. A korhadt sást, nádat egymásra hordja a sirály, vízinövényt, levelet rak rája, amikor vedlik a tollát is otthagyja, így aztán felépül a legbiztonságosabb tanya, ahova tojá­sait is lerakhatja. Megesik, hogy vihar döngeti falait,Szél eltépi a parttól, kilódul a szabad vízre, de nem esik szét s a háborgó hullámokon is biz­tosan hajókáznak fehér lakói. Olykor-olykor hosszú, görbe­ rúd végéről, még hosszabb madzagról piros horog lendül a Vízbe a partról. Magát a halászt csak akkor lát­juk, ha szétcsapjuk a parti nádat. Kunyhónyi irtáson lábon álló szalmatető. Alatta korhadt fatönkön ül a láp magános embere. Nagyokat szortyogtat pipájából, izgalom nélkül, komoly­­bölcseséggel les ki a nádhasadékon: pedzi-e már? Egyórás evezés után feljutunk a Kisbalaton kezdetéig. Valamikor nagy és nyi­­­tó volt itt, ma már csak két helyen, kis területen maradt szabad víz. Az északinak a partján van az a ne­vezetesség, melynek kevés helyen akad párja: a kócsagtelep. A nád és a sás benőtte, eltakarja azt a vir­­ágot, melyen át odajuthatunk. Itt már­ evezésről szó sem lehet. Kis öbölben megállítjuk a csóna­kot. Evezőlappal szétütjük a vízinövények kard­éles erdejét,­­amely mögött már szabadabbá nyi­­k a csatorna. Egyikünk jobbról, másikunk balról feszíti neki lapátját a süppedékes partnak, így nyomjuk előre magunkat, lassan, óvatosan, hogy az örökös kanyargóban fenékre ne fussunk, vagy valami rothadó fatönk —­ amilyen pedig gyakran dugja a Vízbe bágyadt fejét — kárt ne tegyen a laposhasú kis csónakban. Szép nyári napunk van. Lassú szellő csak néha kaszál bele szelíd, simogató kézzel a nád magasába. De itt nemcsak nád Van. Keskeny, biztos utak vezetnek a százados fákat hordozó, cserjékkel benőtt szigetek felé. Kék sziget: Vadon terem itt a nefelejts, mely már egészen elnyomta a füvet. Kék oázis: melegen hívogató, édes illa­tokkal. Szabad tó széleskedik, és a tó túlsó oldalán a madársziget. Kócsagtelepnek hívják, mert a nép minden fehér gémet kócsagnak hív. Bizonyos, hogy kócsag is van, de képviseletet talál kívüle a tavi madárvilág egész arisztokráciája. A szürke proletár, a vízicsibe vagy a kalandor sirály nem telepszik ide. Azért-e, mert nem szereti a vidéket. Vagy mert az ,,előkelőségek” nem tűrik meg, ki tudná megmondani? Ezerszámra álldogálnak hosszúlábú, komoly gémek, a magasabbrendűség tudatával. Velük született eleganciával gázolnak fészkük felé. Egy-egy szárnyra kap, méltóságos kört rajzol a levegőégbe, aztán újra leereszkedik. Az ornitológus a fajták és változatok sokaságá­ban gyönyörködnék, a hozzá nem értő — mint jómagam is — a színek ragyogását, fényességét látja, a nyak elegáns ,,S” vonalát, a formák fi­nomságát, a mozdulatok harmóniáját. A fehér az uralkodó alapszín, a has halvány rózsaszín, a begy táján a szürke ezüstül­, a csőr sárgás, a bóbita a szépiából a kékbe megy át. Kanalas­gémek mókás, nagy csőrrel, hatalmas tokával lesnek zsákmányukra. A kócsagok egész külön vannak. Nagyon excluzív társaság. A többi gém keveredik a fajtája beüve, a kócsag külön tár­sadalmi osztályt alkot. Büszkék is lehetnek: ezüst a tolluk a napsütésben és olyan lágy, hogy besüpped az ember pillantása alatt. Hosszú, vékony fejükön — mint ötvösművész remeke — nyúlik hátra a korona. Lefelé nyomjuk a csónakot, a Zala felé. öreg magyar jön szembe a parti ösvényen, magas, zsíros csizmában, szatyorral a hátán, ami a sarló­­formájú, de annál nagyobb nádvágó nyeléről lóg le. Megkérdem, miért törődik: —■ Gyékényt Vágni még a szigetre—• mondja és már megy is. Végignézem, még utána is pillantok, ahogy küszködik a náddal. Már jóval túl lehet a het­venen. Szikár, csontos, egyenes. A balatonvidéki magyar típusa, amely annyira különbözik a más vidékre Valótól, nem az a középtermetű, szög­­hajú, hanem nagycsontú, magas, keskeny, hátra- és fölfelé szélesedő koponyával, amin majdnem szőke a haj, szakáll, bajusz. Eszembe jut, amit erről a fajtáról sokan mondanak, hogy a legősibb magyarság maradéka, az első török keveredés előtt élt ugoroké, s a legigazibb törzsi vonásokat őrizte meg magában. Eszembe jut és utána nézek az öregnek, aki gyékényt Vágni ment a mocsárba. Micsoda kemény csont ! Erő és öntudat. Ahogy lépked. Mozdulatok örökölt biztonságával. Talán háromezer éve Vágja a gyékényt. Egykor a Kama folyó forrásvidékén. Ma Vörs és Szentgyörgy között az utolsó magyar madár­szigeten. Előd Géza. Ш НЕК Forradalom dal Dániában. A kis betű­ harcrakelt a naggyal és a nyelvészek közvéleménye két ellentétes párt­ra szakadt. A konzervatív felfogás védői csökö­nyösen ragaszkodnak a főnevek ősi előjogához, a tudósok személyes kérdésként kezelik az újítás gondolatát, hatalmi szavát hallatja a kormány és beleszólnak a tudós társaságok,— egész Dánia részt vesz a nagy betűk eltörlésének forrongó moz­galmában. A helyesírás rendjének mesterséges beavat­kozására több példa mutatkozik a történelemben, élénk bizonyságául annak a ténynek, hogy az írott szó presztízse milyen szenvedélyes harcok megteremtésére képes. — A francia forradalom idején, a régi rend teljes átalakulásának felfor­dult korszakában, amikor eltörölték a királyságot, kiirtották az arisztokráciát és vérrel pecsételték le egy elavult, divatjamúlt, régi kort, — akkor a francia nemzeti konvent tagjai közül Sicard, javaslatot nyújtott be a fölösleges néma ,,e” el­törlése érdekében. És ugyanaz a, konvent, ame­lyik évszázados, megszokott intézményeket egy tollvonással eltöröd, mint egy ember leszavazta Sicard indítványát,kimondván, hogy ,,Le muet est propriété nationale!“ (A néma ,,e“ nemzeti tulajdon.) Ugyanaz a francia nép, amelyik for­radalmának hatalmas földrengésében világokat tudott megdönteni, hogy a véres hatollak és össze­dőlt romok helyébe új világ emelkedjék, — a néma ,,e“ betűt megtartotta a francia nyelvészet nemzeti tulajdonában. Hasonló szempontból jellemző Gyulai Pál nyilatkozata is, aki az akadémiai helyesírási harcok idején meggyőződéssel hirdette, hogy aki ,,ez“ helyett „c‘‘-t, vagy ,,a­ki“ helyett „aki“-t ír, az nem lehet jó magyar ember. Ma, amikor az egész föld forrongó láva­tömeg és az eszmék vad harcában kiméletlen erő­szak nyomán folyik a vér, amikor az emberélet visszavonható ajándéka egy emberségesebb világ­nak és a technika megszámlálhatatlan vívmányai tökéletesítik a háború eszközeit, — olyan meg­nyugtató érzés hallani, hogy Dániában a kis betű harcra kell a naggyal. Bár minden forradalom ilyen áldozat és vér nélküli lenne ! (_.) 5. oldal. e­l’éesolt nyaral egy angol ezredes. Pár nap óta érdekes vendége van városunknak, Fraser Frederick John angol hadseregbeli nyugalmazott ezredes személyében. Az előkelő idegen Hosszabb ideig tartózkodott Budapesten, a Császárfürdő­­ben. Majd Magyarország vidéki városait kívánta megismerni, így került Baján és Mohácson keresz­tül Pécsre, hal a Pannonia szállóban vett lakást. Fraser Frederick­­John calonelnek nagyon tetszik Magyarország s örvend annak, hogy itt az élet mennyire olcsó. A fővárostól el volt ragadhatva­ Baján is kitünően érezte magát. Pécs is tetszik neki, amit az is bizonyít, hogy több napos tartóz­kodás után, sem készül még tovább. Pécsről láto­gatást tett Harkányba és Sikondán is. Ma a me­cseki menedékházba látogatott el. A várost már keresztül-kasul bejárta és mindent megszemlélt, amit arra érdemesnek tartott. Délelőtt a Majláth­­téri piacon nézett körül, hal meglepődött azon, hogy két öklömnyi nagyságú barackot kapott, darabonként 8 fillérért. Mindjárt be is vásárolt nagyobb mennyiséget s azt Angliába küldte. A colonel a Corsa étteremben étkezik s annak terri­­szán szívesen elidőzik. Magas, savány­­, elegáns alakja állandó érdeklődés tárgya Corsóban, ahol szívesen eldiskurál Lajossal, a fizetővel, aki évek óta most veszi először hasznát angol nyelvtudá­sának. —■ Baltazár Dezső huszonhárom éve püspök. Baltazár Dezső , a tiszántúli református egyház­kerület püspöke most ünnepelte püspökké vá­lasztásának huszonharmadik évfordulóját. A­ deb­receni református egyház küldöttségileg tisztel­gett a püspö­k Zeleméri birtokán,, ahol számosan keresték fel üdvözletükkel Baltazár Dezsőt. A küldöttség tagjai megcsodálták a püspök kert­jének nemesitett almafáit, amelyeken félkilót meghaladó súlyú almák teremtek. — IDŐJÓSLAT. Déli, délnyugati szél, egy-két helyen, inkább csak délnyugaton eső, vagy zivatar. A hőmérséklet alig változik. — A Nőegylet szegényei javára dr. Kenessey Aladárné 10 P-t és Kemény Béla 5 P-t adományoz­tak. Visy Imre dr. és felesége Haj­erli Józsefné ravatalára szánt koszorú megváltására 20 pengőt ajándékoztak. Hálás köszönettel nyugtázza az elnökség.­­• Főiskolás ifjak, vagy főiskolára, egyetemre készülőknek központi fekvésű, az egyetemtől ali­g néhány рзгеГе eső családias főiskolagrsziem­á­­tusában havi 20 p ingóért fogad diákokat a Soli Deo Gloria Szövetség. Aki előbb jelentkezik, jobb fekvésű és kényelmesebb héjáét kap. Jelentkezni érdeklődni lehet IX. Vjjgi щ 25. Г. Tel. 86-2-98. Aligh­alt az amerikai képviselőház elnöke. Washingtoni jelentés szerint Henry Barney, a washingtoni k­épviselőház elnöke, tüdőgyulladás­ban meghalt. — Hoztál-e már valami áldozatot a revízió érdekében ? —­ Az osztálysor játék mai húzásán a követ­kező nagyobb nyereményeket sorsolták ki: 10.000 pengőt nyert 68554, 1000 pengőt nyertek: 10610, 27657, 28353, 23908, 49568, 53314, 60581, 67845, 69222, 6Э922, 800 pengő­t nyertek: 3950, 6394, 11208, 22627, 29686, 64645, 83503, 600 pengőt nyertek: 7723, 14372, 24580, 34301­, 35695, 37348, 38934, 45117, 52807, 51062, 64440, 74504, 79325, 79016, 400 pengőt nyertek: 76, 4034, 7353, 7521, 9144, 9170, 10981, 12848, 12993, 14193, 14226,, 15405, 17090, 19506, 22854, 24206, 24397, 24750, 28114, 29183, 31035­, 33852, 34120, 43220, 41544, 41654, 42581, 45382, 46672, 47414, 53251, 54948, 57752, 60273, 60396, 65847, 66947, 695­09, 71072 72016,74494, 83435.­­ Szeptemberben a villamoson kívül más jármű nem közlekedhet a Ferencziek utcában. Pécs város közlekedési vállalata bejelentette a rendőrkapitányságnak, hogy 1934 szeptember havában a Ferencziek utcában levő villamos­síneket kicserélik, mely munkálat miatt a Fe­rencziek utcában a villamoson kívül más jármű­vel közlekedhetik. Felhívja a kapitányság a járművezetőket, hogy a legközelebbi párhuza­mos utakat használják közlekedésre. A Jóksi­­tértől kifelé menet az 5 tonnánál kevesebb össz­súlyú járóművek a Zrínyi uccát és a Jókai tér felé jövet pedig a Hunyadi uccát használhatják. Súlyosabb járműveknek — tekintettel e két ucca alápincézett voltára, csak a Dischka Győző utcát, illetve attól délibb irányban fekvő útvonalakat kell igénybe venniük a jövetre és menetre egy­aránt .

Next