Pécsi Napló, 1939. július (48. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-01 / 147. szám
2. oldal. PÉCSI NAPLÓ Ismét előtérben a danzigi probléma London, június 30. Az angol sajtót erősen foglalkoztatja a danzigi probléma, tekintettel arra, hogy a lapok danzigi és varsói tudósítói különböző ellenőrizhetetlen hírt közölnek, amely szerint német részről állítólag bizonyos intézkedéseket hajtottak végre. A Daily Express és a News Chronicle vezetnek e hírek terjesztésében. A Times varsói tudósítója szerint lengyel katonai körökben az a vélemény alakult ki, hogy nem kell hadászati jelentőséget tulajdonítani német katonai csapatok danzigi útjának, mert legfeljebb csak nyugtalanításról van szó. Páris, június 30. A francia sajtó riasztó híreket közöl a danzigi helyzettel kapcsolatban. A jelentések a francia közvéleményt szemmelláthatóan izgalomba hozták. A lapok már felírásaikban is olyan hangot ütnek meg, amelyek alalkalmasak az izgalom fokozására. A Petit Parisien és az Excelsior különböző varsói jelentéseket közöl, amelyek szerint Danzigban és a szabadvároson kívül különböző intézkedések történtek volna, amelyek arra mutatnának, hogy küszöbön áll Danzignak Németországhoz való csatolása. A félhivatalos Petit Parisien többek között azt írja, hogy abban az esetben, ha ez bekövetkezne, úgy lengyel részről feltétlenül intézkedéseket hajtanának végre a lengyel érdekek védelmére. Német—lengyel összetűzés ebben az esetben elkerülhetetlen lenne és Lengyelország szövetségeseihez fordulna, amelyek önműködő segélynyújtásra kötelezettek. Páris, június 30. A danzigi helyzettel kapcsolatban terjesztett híresztelések okozta izgalom csütörtökön az esti órákban elült, amikor ismertté vált a Quai d'Orsay közleménye, amely szerint a francia külügyi hivatal nem tart közvetlenül küszöbönálló fejleményektől. Általában megállapítható, hogy a francia közvélemény egyre fokozódó idegességével szemben a Quai d‘Orsay lényegesen nyugodtabban ítéli meg a helyzetet és igyekszik a közvéleményt megnyugtatni. A polgármester jelenlétében avatták fel a gyermekjátszóteret Pécs, június 30. Csütörtökön délelőtt folyt le rendkívül meleg és bensőséges külsőségek között a szigetivárosi új gyermekjátszótér felavatása. A Ferences rend és a szigeti külvárosi egyházközség meleg szíve sugallatára és Pécs város közönsége áldozatkészsége révén megvalósított gyermekjátszótérnek a város által történt átvétele alkalmával mintegy 1100 gyermek gyülekezett a barátok templomának udvarán, fél 10 órakor szentmisét hallgattak, majd kettős sorokban átvonultak a szigetivárosi régi temető helyén épült játszótérre. A gyermekeket a játszótéren nagyszámú közönség várta, a szülőkön ésrokonokon kívül jelen voltak az ünnepségen mindazok, akik Pécsett barátai a gyermekeknek, élükön a város melegszívű polgármesterével, Makay Istvánnal. A városi mérnöki hivatalt viszont Du- lánszky Jenő és Dulánszky Nándor fő-mérnökök képviselték. Az ünnepség 11 órakor vette kezdetét P. Forintos Lőrinc helyettes plébános beszédével, aki a szigeti külvárosi egyházközség nevében köszönte meg a városnak, hogy a játszótér megépítését lehetővé tette. Megemlítette, hogy az egyházi zsolozsmákban is szerepel egy himnusz, amelyben az aprószentek játszadozásáról történik megemlékezés. A gyermekek azonban már itt a földön is játszadozni akarnak, ezért kezdeményezte a Ferences rend a játszótér megépítését. A Rend nevében is köszöni ennélfogva a város áldozatkészségét. A játszótér tulajdonképpeni tulajdonosai, a kisgyermekek köszönetét a Zsikó Gyula által írt hangulatos kis köszöntőben Cséfalvai Tibor, a Fiume-utcai iskola növendéke tolmácsolta, majd két magyarruhás kislány csokrot nyújtott át Makay István pollgármesternek és P. Forintos Lőrinc helyettes plébánosnak. A „PÉCSI NAPLÓ“ REGÉNYE Egy nap az egész élet ÍRTA: FATH IMRE. (26) Ezért van itt, a mi városunkban, tulajdonképpen már este el akart utazni, de aztán meggondolta, éjjel csak lassan döcögő személyvonat van, kora hajnalban érkezne meg, inkább marad, annál is inkább, mert közben megismerkedett velem, ennyit csak igazán megengedhet magának, hogy az éjszakát itt töltse, az se lehetetlen, hogy holnap nem a reggeli, hanem a délutáni gyorssal utazik s ha ittmaradna délelőtt, volnék-e olyan kedves és megengedném-e, hogy ellátogasson hozzánk és bemutatkozzon az anyámnak. Nagyon kedves, mondtam, bizonyára ő is örülni fog, ha megismerheti a híres export-importőrt. Nem vette észre, hogy ebben a mondatban gúny is volt. Vági úr komolyan vette, tetszett neki, a szája szélén az a szerény mosoly játszott, amelyet én mindig a legszerénytelenebbnek tartok. A kapunál, búcsúzáskor, még egyszer elmondta: nem lehetetlen, hogy marad, persze, én ezek után már egészen biztosan tudtam, hogy lehetséges, öt perccel később ott voltak a lányok. Nem lehet ilyen rejtéllyel lefeküdni. Új férfi a láthatáron, ismeretlen, nagyvárosias külsejű, akkor még ritkán látott feketekeretes pápaszem, csak valami nagyon előkelő és nagyon gazdag ember lehet, talán külföldi, angol, vagy francia, de legalábbis német. Kétségtelenül némi csalódás érte őket, mikor megtudták, hogy csak belföldi fiatalember, de a Vági névnek volt varázsa; úgy látszik, barátnőim jobban számontartották a jobb családok nevét, mint én. Mikor megtudták, hogy ittmarad s másnap bemutatkozó látogatást akar tenni, alig tudták elrejteni irigységüket. Az egyik megcsókolt s azt mondta: — Gratulálok, Lilikém! — Mihez? — Ne hallod? Annyi, mintha menyasszony lennél. — Ugyan, ne beszélj csacsiságot! Én? Ezzel? Anyám közbeszólt. — Miért? Boldog lennék, ha ... — Anyukám! — mondtam szemrehányó kéréssel s anyám csakugyan elhallgatott. De a lányok folytatták a kérdezősködést. Hogy ismerkedtem meg vele, véletlenül találkoztunk a korzón, vagy Czenczéknél beszéltük meg, miről beszél, használ-e kölnivizet és milyent és végül: miért tisztítja annyiszor a szemüvegét? A lányok sokkal alaposabban vették vizsgálat alá, mint én. A ruhája színét, nyakkendője mintáját és félcipőjének szokatlanul vastag talpát is észrevették. Holmija nagyon finom. Gazdag ember, ezt egyébként is tudták, de hogy költ is, az erősen a javára íródott. A lányoknál általános sikert aratott Vági Miklós úr, s bevallom, akkor este enyhe, de szembetűnő fonákságai már nekem sem tűntek fel annyira. Másnap délben az előírásos időben csakugyan megjelent Miklós. Bocsánatot kért anyámtól az alkalmatlankodásért s azért is, hogy ebben a nem illő, egyszerű szürke ruhában jelenik meg, de álmában sem gondolt erre a rendkívüli szerencsére, hogy alkalma lesz nagyságos asszonyommal és nagyon kedves lányával megismerkedhetni és tiszteletét tenni. Anyám elragadónak találta. Komoly úrifiú és még hozzá reális. Tea, kávé, cukor, gyufa, szerecsendió és szardínia nagyban — ez reális! Hát még ha az üzlet olyan jól megy, mint a híres Vági Gáspár és Fiai cég! Istenem, milyen régi, bedolgozott, jóhírű bolt ez! Hogyne! Még a dédapja alapította, tavaly volt százéves a cég, a Vági Gáspár fiai sem élnek már, az ő apja az egyik unoka volt, bizony lassan elfogyunk, már az ő édesapja is eltávozott szegény, most rajta van az egész nagy üzlet, az nagyon szép, vélte édesanyám. Vági Miklós tizenöt percig időzött nálunk, aztán búcsúzott. Anyám végtelenül szeretetreméltó volt. — Remélem, máskor is ellátogat hozzánk. — Boldogan, nagyságos asszonyom, boldogan. (Folytatása következik.) 1939. július 1. Ezt követően P. Árva vári Angelus hitoktató mutatott reá a játszótér megvalósításának jelentőségére, ismételen megköszönve a város jóságát, magas szárnyalású szavakban illusztrálta a játéknak a gyermeki lélek fejlődésére kifejtett hatását. A játszással Jézushoz hozzuk közelebb a gyermeket, aki maga is olyannyira szerette a kisdedeket. Makay István válaszolt ezután az elhangzottakra. Beszédében, amelynek minden szavát átfűtötte a gyermek iránti szeretet, kijelentette, hogy a játszótér építésében benne van saját magáé mellett a mérnöki hivatal és az egyházközség szíve. Fogjanak össze ezután is, hogy közös munkával boldoggá tehessék a gyermekeket. Az ünnepség ezután a Himnusz hangjaival ért véget. Baranya vármegye megfelebbezte a pécsi városszabályozási tervet Pécs, június 30. Pécs város törvényhatósága hétéves huzavona után folyó évi június hó 10-én tartott közgyűlése alkalmából fogadta el a városszabályozási tervet és állapította meg egyúttal a városias övezet területének határait. A törvényhatósági bizottság határozatát — miként értesülünk — a megye közönségének képviseletében a törvényes határidőn belül Horvát István, Baranya vármegye alispánja megfelebbezte. Az alispán felebbezésében arra kéri a belügyminisztert, hogy a városrendezési tervnek a vármegyeházát érintő részét változtassa meg. Nevezetesen: a vármegyeházához vezető lépcső jobb- és baloldalán lévő telkeket a város sajátítsa ki és köztérré képeztesse ki. Amenynyiben ez nem volna lehetséges, úgy a lépcsősor felső végződésénél lévő telkeken alakítson a város közteret, avagy végső megoldásként ezen telkekre mondja ki a beépítési tilalmat. A város polgármestere a felebbezést erre vonatkozó javaslatával együtt felterjesztette a döntésre illetékes iparügyi miniszterhez Egyéb felebbezés a városrendészeti terv ellen nem érkezett be. 246.000 ANGOL ÚJONCOT HÍVTAK BE London, június 30. Ma küldik szét a legutóbb besorozott 245.858 húszéves újoncnak a behívókat, amelyek szerint július 15-től kezdődően hathónapi katonai szolgálatra kell bevonulniuk.