Pécsi Napló, 1941. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-09 / 33. szám

8. oldal, PÉCSI NAPLÓ wa ’."a wv HMM’nw . HÁZIASSZONYOK NAPLÓJA Igaza van !Nagyságos aasszonyom, a prém az asszonyhoz tartozik. Tetszetősebbé teszi megjelenését, emeli szépségét, kihangsúlyozza eleganciáját. Az idei tél annak ellenére, hogy jóval kevesebb szőrme­fajta áll rendelkezésünkre, mint az elmúlt években, szinte favorizálja a szőrméket és pedig kabáton, kalapon, táskán egyaránt. De azért ne érezze magát szerencsét­lennek Asszonyom, hogy éppen önnek ez idén nem jut új bundája. Az élet elvégre komolyabb dolgokból is áll, mint egy divatdarab. Ha az erre szánt összeget fel­emésztette fiacskájának egyetemi beiratkozása, bizonyára bőséges kárpótlást fog találni az ő tanulmányaiban való előmenetelében. Ez olyan befektetés, ami nem egy idényre, hanem egy életre szól s ezért több lelki örömmel fizet, mint az új bunda, amely legfeljebb hiúságát legyezgette volna s néhány barátnője irigységé­nek nyújtot volna tápot. POLGÁRI HETI­LAP FEBRUÁR 10—17-IG: HÉTFŐ. Ebéd: Sárgaborsóleves, zsemlyegom­bóc savanyú mártással. — Vacsora: Kávé, vajaskenyér. KEDD. Ebéd: Tejfeles hableves kolbászkari­kákkal és csipetkével. — Vacsora: Papri­kásburgonya tepertővel. SZERDA. Ebéd: Zöldségleves vajasgaluskával, savanyúrépa-főzelék füstölt oldalassal. — Vacsora: Főtt császárhús mustárral. CSÜTÖRTÖK. Ebéd: Székelygulyás, túrós-palacsinta. — Vacsora: Gomba tojással. PÉNTEK. Ebéd: Halászlé vastagtésztával. — Vacsora: Szardinia, vaj, sajt, tea. SZOMBAT. Ebéd: Paradicsomleves zsemlye­kockával, lencsefőzelék füstölt kolbásszal, hájaspogácsa. VASÁRNAP. Ebéd: Gombaleves, borjúpör­­költ tarhonyával és savanyú paprikával, dióspatkó. — Vacsora: Szalámi, sajt, na­rancs, tea. A női szépség legrégibb kifejezője a tánc Nagyon szép dolog a tánc és mégis vannak ellenségei, akik minden érvet felhoznak ellene. Hogy fölösleges, mert léhaságra vezet, hogy kifáraszt és másnap nem lehet utána rendesen dolgozni, hogy szenvedéllyé fajul. És sok-sok mindent tudnak fel­sorolni azok, akik nem szeretnek és nem tudnak táncolni. Pedig a tánc örökéletű, akár a dal. Addig fog élni, mint az ember, mert örök forrása az élet­szeretet, az életkedv. És a ritmusérzék! Figyeljük meg a gyerekeket, ha jókedvű, ha kicsi teste jól érzi magát, ugrál, szalad, mozog, szóval táncol. Pe­dig senki sem tanította, belőle, életerejéből fakadt s ha rászólnak, rosszkedvű, mert belefojtják azt, amit a természet arra rendelt, hogy megnyilvánul­hasson. Később, amikor megismeri a dalt, már nem össze-visza ugrál, hanem bizonyos ritmusra, ame­lyet gyakran maga ver ki fadarabokkal, vagy kala­pál, trombitál. Életkedv, életerő, mely önmaga kifejezésére vá­gyik és a zenére vágyó ritmusérzék, ezekből szüle­tett a tánc. A gyermeknél előbb születik ma is. Ez a lényege, csak a formák különbözők. S itt elérkez­tünk ahhoz a ponthoz, ahol meghatározhatjuk, hogy mikor szép a tánc: az életöröm, mozgásvágy és ritmusérzék mennél szebb formában való kifejezése! Hogy idővel az ízlés változásával a tánc is válto­zik, az természetes. Minden emberi megnyilatkozás, művészet új, meg új formákat keres, így a tánc is. Csak egyetlen törvényt kell betartani: szép le­gyen. Nem az a szép, ami csak pár embernek tet­szik, míg a többi megbotránkozik vagy nevet rajta. A jó Isten és a természet nagyon szépnek alkották az embert és a szépen megalkotott test a tánc esz­köze. Minden, ami a testet és a mozdulatait elfer­díti, erőltetetté teszi, csúnyává teszi azt is. Persze itt most nem a hivatásos táncosokról beszélünk, ha­nem magunkról. A mai táncok nem csúnyák, nem nehezek, csak szépen kell táncolni őket. Táncoljunk mennél szebben, mennél szebb táncokat! Csárdást, keringőt, tangót, de csak addig, amíg a testnek és kedélynek egyformán jól esik. Lehet szépen és finoman, de lehet nagyon csú­­í­­ván is táncot járni. Mindig arra gondoljunk, hogy­­ a tánc önmagunk kifejezése. A táncban a táncoló­­ egyénisége is benne van. A tánc szépségét nagyban­­ befolyásolja a ruha. A mai ruhák egyszerűek, szé- ' рек és a mozgást nem korlátozzák. Nem kell ok- t vétlenül földig érő ruhákban táncolni. Tánc után pihenjünk és csak pihenés után m­együnk, mert a kifáradt szervezet emészteni nem­­ tud. Gyenge, vérszegény, nagyon sovány ember ne táncoljon, mert a tánc erőt kíván és fogyaszt. Egyébként a mulatság utáni fáradtság nem annyira a tánc, mint a fogyasztott alkohol következménye. Aki nem ivott, nem is fárad úgy ki. Igyunk közben gyümölcslevet, ez üdít, szomjat olt és részben pó­­t­­olja az elhasznált erőket. A gyermeket is engedjük­­ táncolni, de csak mérsékelten, tiszta levegőben, s egészséges ruházatban és felügyelet mellett. Mehet-e egyedül táncolni a leány? Amióta az úgynevezett „modern“ korban­­ élünk, a szüleiket egymás után érik a meglepe­tések. Régóta folyik már a gyermek, a leány­­gyermek és a szülő között a harc, vájjon el­mehet-e egyedül táncolni este a fiatal leány? Erre vonatkozólag azt hisszük, igen érde­kes lesz, hogyha megszólaltatjuk az érdekelte­ket, mi a véleményük a fiatal leány esti egye­dül táncolni menéséről. EGY MAMA: Hogy egyedül menjen a leányom, éjszaka egyedül jöjjön haza? Már akkor inkább soha ne táncoljon, hanem üljön itthon és kézimun­kázzon. Én bizony el nem engedném. EGY APA VÉLEMÉNYE: Nem azért neveltem féltve a lányomat, hogy idegen, alig egyszer-kétszer látott fiúkra BRISTOL SZÁLLÓBA BUDAPEST, DUNAPARTON Előkelő családi szálloda, olcsó árakkal. Egy ágyas szoba 6 P-től, két ágyas szoba már 12 P-től. Kitűnő étterem és kávéház Előzékeny kiszolgálás. 1941. február 9. bízzam. Hátha becsípnek? Hátha más leány­­felé fordul az érdeklődésük? Tegyük fel, hogy tökéletesen megbízhatók is különben, de ez a két eset lehetővé teszi azt, hogy a lányom éj­szaka egyedül bandukoljon haza. Divat ide, divat oda, én ezt nem engedem! A BARÁTNŐK: Eljönni, eljöhet valaki egyedül. Volt is már ilyen vállalkozó leány. De hogy mit mondtak rá a többi mamák, azt nem szerettem volna hallani! A HÁZASULANDÓ FIATAL­EMBER VÉLEMÉNYE: Néhány esztendővel ezelőtt azt mondtam volna: Ejha! Ez aztán haladás! Csak jöjjön: egyedül az a kislány! Udvara lesz, bizonyo­san. Még magam is mellé szegődöm, miért bi­zonyosan érdemes. Ma, mikor már menyasszonyomnak mond­hatok egy édes kis teremtést, üzenem az anyák­nak, el ne engedjék a lányukat egyedül. Lehet, jól mulat, de az bizonyos, hogy gondolkozóba ejti azt, aki komolyan szeretne közeledni hoz­zá. Valami furcsa kis gyanú mindig ott élne a szerelmes férfi szívében, hogy hátha nem is olyan fehér virágszál, mint amilyennek meg i­s ismerte? A DOLGOZÓ LEÁNY FELELETE: Mióta huszonötödik évemet betöltöttem, egyedül járok. Édesanyám fáradt, beteges. Nekem pedig a napi robot után jól esik a szó­rakozás. De csak színházba, moziba, kisebb teákra, tehát mindig éjfél előtt végződő kima­radásokra vállalkozom. ELSŐ BALOS LEÁNYKA: El sem tudom képzelni, hogy egy leány egyedül kívánkozik. Nem is lenne nekem bol­dog eszém, ha anyucit bármi is gátolná, hogy velem jöjjön. Pedig én nem félek. Úgy nevel­tek, hogy nyitott szemmel járjak az életben és tudjak vigyázni magamra. Délelőtt sörzene a NÁDORBAN | Arcunk ápolása télen A téli hideg külön követelmények elé állítja azokat, akik helyesen és gondosan akarnak arcbő­rükre vigyázni. Nemcsak a hideg, de a szél és ned­vesség ellen is védekezni kell az őszi-téli időszakban és ahogy ruhával, cipővel védekezünk általában, ugyanúgy védenünk kell az arcbőrünket is, sőt ta­lán jobban is, hiszen az arcbőr közvetlenül és min­den takaró nélkül van kitéve az idő változásának. Észrevétlen védőréteget alkalmazunk, bevonjuk, megóvjuk a bőrünket anélkül, hogy az meglátszana és hogy bárki is észre vehetné ezt a „takarót.“ Maga a bevonás nem egyéb, mint egy vékony "zsiradék­­réteg, mely megóv a széltől, nedvességtől és mely ellenállóbbá teszi a bőrt a hideggel szemben. Ezt a zsiradékréteget maga a bőr termeli, vé­kony faggyúval vonja be önmagát, de mi a mozs­­dással, bőrápolással rendszerint egy nagy részét el­távolítjuk, lemossuk, letisztítjuk ennek a védő­rétegnek. Télen azonban helyesebb, ha a letisztított zsiradékot mesterségesen pótoljuk, vagy úgy járunk el, hogy soha pusztán, zsiradék nélkül nem marad az arcbőr. Tehát a kezelés abban fog állni, hogy inkább este mosunk meleg vízben arcot, miáltal a zsiradék­réteget is lemossuk. Ezt pótlandó azonnal az arc­mosás után bekenjük a bőrt, akár a megszokott krémünkkel, akár bármely zsíros krémmel (lanolin­krémek), zsíros arctisztítók, zsíros arckrémek, reggel viszont nem vízzel mosdunk, hanem tiszta tábla­olajjal, vagy parafinolajjal. így nappal ha kime­gyünk, megóvtuk a kellő védőréteget, anélkül, hogy tisztátlanságot hagytunk volna a bőrön. Télen ál­talában több púdert kell használni, több zsíros kré­met, több rúzst az arcra (inkább halványabb szí­nével ellensúlyozzuk a mennyiséget) és főleg bősé­ges zsíradékréteget a szájra. Persze a fehér szőlő­­zsír ilyen szempontból ugyanazt a hatást éri el, mint a legragyogóbb színű rúzsok, sőt jobban megvéd a száj kicserepesedésétől és az ajak berepedezései­től, mint a legdrágább rúzs. Aki nem szokott ajak­­rúzst használni, az is kenje be fehér szőlőzsírral a szájat a téli hidegben és főleg a szeles téli hóna­pokban, aki meg rúzst használ, az kenjen alája egy vékonyka réteg szőlőzsírt is! A krémezés, a zsíro­zás, a táblaolajjal való reggeli lemosás nem fölös­leges időpocsékolás télen, hanem szükséges védeke­zés: az arc téli öltözéke. "

Next