Pécsi Napló, 1942. július (51. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-21 / 163. szám

1942 július 21._________________________ Öt psipos gazdaságHold asz Alexandria, a 2.200 éves világváros Hatvan esztendővel ezelőtt, 1882 júniusában történt. Mint annyiszor a XIX. század folyamán, Egyiptom az egész világ érdeklődésének középpontjába került. Arabi pasa, az egyiptomi függetlenségi mozgalom élén nyílt felkelésben Törökország és az európai befolyás ellett fordult. Sir Seymour, az Alexandria előtt horgonyzó egyesült angol-francia hajóhad parancsnoka július 10-én ultimátummal válaszolt és a tagadó válasz átvétele után 11 -én megkezdte a város lövetését. Majd augusztus-ban angol csapatokat szállított partra és égé szén birtokába vette Egyiptomot. Ebben az időben Alexandria volt Egyiptom legfontosabb városa, a főváros szerepét, melyet Krisztus születése előtt 331 óta, amikor Nagy Sándor megalapította, két évezreden át meg tudta őrizni, még csak 19 éve, 1863-ban engedte át Kairónak. Alapítója halála után a Ptolemeusok székhelye lett és uralmuk alatt az ókor egyik leghatalmasabb gazdasági és egyben Róma és Antiochia után legfényesebb kulturális központjává fejlődött. Gyors előretörését mindenekelőtt földrajzi fekvésének köszönhette. Kikötője az Európát Ázsiával és Afrikával összekötő tengeri utak metszőpontjában fekszik. Lakóinak száma Kleopátra idejében — ugyanennyi rabszolgát nem is számítva — 300.000-re rúgott. Mint minden hirtelen nőtt modern város, teljesen szabályosan épült. Széles utcái pontos derékszögben metszették egymást. T-alakban kiképzett centrumát hosszú móló kötötte össze Pharos szigetével, melynek 122 méter magas világítótornya az ókor világcsoda néven emlegetett hírességeinek egyike volt. A Pholemeusok pompás palotáján kívül a fényes középületek egész sorával dicsekedhetett. Könyvtára most is díszére válhatnék bármely modernvilágvárosnak. Hétszázezer papirusztekercsével az ókor messze kiemelkedően legnagyobb tudományos gyűjteménye volt, de 42.800 tekercsével a „Serapeum“, Jupiter Serapis templomának "könyvtára is felbecsülhetetlen értéket tartalmazott. A tudomány és művészet e két szentélyének kincseiből sajnos jóformán semmi sem maradt az utókorra. A háborúk, véletlen tűzvészek és nem utolsó sorban a vallási türelmetlenség minden kincsüket elpusztította. A múzeum és könyvtár legnagyobb része Julius Cézár győzelmes hadjárata alatt pusztult el Kr. e. 47-ben, a maradék Aurelianus császár uralkodása alatt Krisztus után 270-ben. A Serapeum könyvtárának sorsáról nem maradt fenn megbízható tudósítás. Egyesek szerint 391-ben keresztények gyújtották fel, hogy a pogány tudomány utolsó maradékait is kiirtsák, mások szerint 641-ben az arab hódítók pusztították el. Akármelyik vélemény legyen is igaz, az mindenesetre tény, hogy attól kezdve, amikor megszűnt a pogány tudomány központja lenni, a keresztény teológia szolgálatában töltötte be ugyanazt a szerepet, míg soha vissza nem térő kulturális fénykorának az arab hódítás végkép véget nem vetett A MODERN ALEXANDRIA ■ 11 Ma Alexandriának, éppen úgy, mint Keo- Sputra idejében 600.000 lakosa van és a Földközi - tenger legfontosabb kikötői közé számít. A két virágzási időt azonban a jelentéktelenség hosszú évszázadai választják el egymástól. Az Afrika körül Indiába vezető tengeri út felfejdezése után a nemzetközi kereskedelem a fa vadságos szárazföldi út helyett a tengert választotta és a forgalomból kiesett metropolis lakossága 7984g, amikor egyiptomi expeditciója során Napóleon elfoglalta, már 6000 főre zsugorodott össze. Egykori jelentőségét ismét csak az indiai tengeri útvonal, a Szuezi - csatorna adta vissza. Míg a Szuezi csatorna és Egyiptom átmenő forgalmának Port-Said a központja, a nikusparti ország kivitelének 98 és bevitelének 82°/o-a Alexandrián keresztül bonyolódik le. PÉGS? NAPLÓ 5 oldal. 1939-ben Egyiptom behozatala 34.023.000, kivitele pedig 32.704.000 egyiptomi fontra rúgott. Kikötőjét 1937-ben 2497 hajó kereste fel, öt millió 686.239 tonna tartalommal. Főutcája forgalomban és fényben vetekedett a párisi Rue de la Paix-vel, vagy a londoni Bond Streettel, környékén pedig bazár bazár hátán, hamisítatlan kelteti tarkaság nyözsgött. Ez volt Alexandria béke idején és kissé megkopott, színben még a háború első két évében is. Ma azonban az üzleti negyed lázas zsibongása már régen elnémult és az ágyudörgés tompa moraja vette át a szót. Ky Lia A stukákat sohasem fogják elfelejteni Képek egy donmelléki fogott borból (MN) Kezdetben csak néhány csoport volt ezekből a földszínű alakokból, alig tűntek fel a szembejövő forgalom áradatában. Számuk azonban gyorsan növekedett. A csoportokból szakaszok, a szakaszokból oszlopok lettek és most már végeláthatatlan sorok igyekeznek fáradtan az úttest két oldalán, hogy minél előbb kikerüljenek a harci zónából. Ugyanazok a képek, mint a múlt nyáron, de mintha az alakok egy-két fokkal fiatalabbak és öregebbek lennének. A nők száma is meggyarapodott. Ma is csak sapkájuk alól kigöndörödő hosszú hajukról és rövidebb lépéseikről lehet őket felismerni, mint akkoriban. Egyébként mindannyian ugyanolyan fáradt emberek foszladozó egyenruhában, átvérzett piszkos kötésekkel. A fekete porral belepett verejtékező arcokról már messziről letí a szomjúság, melyet az útszéli pocsolyák sárga vizével próbálnak oltani. Egy vert hadsereget semmi sem szemléltet-hetne kifejezőbben, mint ezek a hadifogságba menetelő szovjet csapatok. P-ben egy páncélos hadosztály ideiglenes gyűjtőfogolytábort hevenyészett. A közeledő már kilométerekről megérzi azt a szagot, mely a szovjet katonákat és mindazt, ami hozzájuk tartozik láthatatlan burokként körülveszi. A dohány száriból és a dohánylevelek erezetéből összevágott orosz dohány, a mahorka csípős bűze, utánozhatatlan keverékben az állott köleslepény átható szagával. A kiégett romok között, az alacsony gyümölcsfák árnyékában táborozó rongyos had, mely mégis csak emberekből áll, szívfacsaró látvány. Többségüket arcuk után legalább negyven évesre becsüli az ember és a sok őszülő fej elárulja, hogy ez a beesés nem téves. Míg középkorúaknak nyomát is alig lehet látni, annál több fiatal suhanc sündörög az öregek között. Szemükben még most is ott ül a rettenet, mely rájuk tört, amikor kihajtották őket a frontra. Egy kissé távolabb elkülönítve a nőkuporodnak kisebb csoportokba verődve. Ezek is ugyanazt az olivzöld egyenruhát hordják. Férfias, robosztus alakok, a nőiesség minden jele nélkül. Ez a szovjet asszonytípus. A foglyok egyik csoportja egy lótetemet vonszol az utcáról a táborhelyre. Kis hijja, hogy hajba nem kapnak, amikor megosztozkodnak rajta. Mindegyik kikanyarít magának belőle egy véres cafatot és olyan magától énetődőséggel esik neki, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Mellettünk egy szakállas szibériai hosszú „papyrossy“-t csavar magának egy röpcédulából. Lompos fekete bajusza miatt csak nagy üggyel-bajjal tud rágyújtani. Az izzó üstökdarabot csak úgy puszta kézzel tartja. Gőzölgő buzakorpája egy gránáttölcsérből előkotort autófényszóró bádogburkában fortyog. Egy tűzhellyel odáibb két zömök tatárképű óriási csontokon rágódik, majd napraforgómagot gyömöszöl szájába. A táborban végigsétáló őröktől minden csoport megkérdi, hogy vájjon már egészen elintéződött-e a bekerített csapatok sorsa. Egyesek mindjárt saját fogságbaesésük körülményeit is el akarják magyarázni, mások szinte lelkendezve mesélik, hogy milyen hatást tettek rájuk a stukák és ugyancsak erőltetik hangjukat a zuhanó gépek kísérteties üvöltésének utánzásában. Csak a tisztek ülnek némán félrehúzódva. Egymáshoz is alig van szavuk és semmiféle érzelemnyilvánítást sem mutatnak. A foglyok egykedvűsége mögött azonban mégis a titkos remény dolgozik. Már tudják, hogy nem kell félniök attól, hogy a háttérből egy rejtekhelyen meghúzódó géppuska orvul lekaszálja őket és már sejtik, hogy sok más sem fog igaznak bizonyulni a politikai biztosok rémmeséiből. Így lassanként megnyugszanak és minthogy egyébként is könnyű belenyugvásra hajlamosak, nem kelt csodálkozást, ha alig tíz órával azután, hogy megszabadultak a nagy bekerítőcsata borzalmaitól, már balalajkához nyúlnak és kórusokat alakítanak. A jog, herd éa a munka epoiheózise a budapesti Szent István ünnepségeken és a Nemzetközi Vásáron Régen volt Budapestnek oly nagyszabású propagandaeseménye, mint amilyennek a Nemzetközi Vásárral egy időre eső budapesti Szent István-hét ígérkezik. Az ünnepségeken a történelmi múltat, szent hagyományainkat a budavári Szent Jobb körmenet képviseli. A Szépművészeti Múzeumban kiállítják az ezeréves „Szent Korona“ bűkását. Körülötte üveg alatt a magyar alkotmány, a magyar nemzeti szabadság legfontosabb jogalkotásai az Arany Bullától a kormányzóhelyettest választó törvényig mindmegannyi bizonyítéka annak az egyenes útnak, melyen a nemzet szabadságának védelmében törvényeiben, jogalkotásaiban ezer éve jár. A Szépművészeti Múzeum termeiben történelmi képtárat állítanak ki. Szemben, a Műcsarnokban, „Az ezeréves magyar kard“ néven ezer év magyar hőseinek harca elevenedik meg két kiállítás között a középpont: a Névtelen katona sírja. A sírnál díszőrség és megújuló tisztelgő ünnepségek bizonyítják, hogy a nemzet nem felejti él" heni halált halt fiait. Nem messze e nagy nemzeti demonstrálótól, a Városliget legszebb részén, a magyar ipar a ma erejét, a jövő jólét-ígéretét mutatja be példát adva minden magyar termelőnek és fogyasztónak, hogyan lehet alkalmazkodni a mához a szebb holnap érdekében.