Pécsi Napló, 1943. január (52. évfolyam, 1-25. szám)
1943-01-01 / 1. szám
LII. évfolyam. 1. szám. ÁRA: 12 KILL. DDJ. január l. r t .N •«.. tek. Városi Anyaköny Városháza I. emelet. NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Szerk. tel.: 2100. — Kiadóhivatali tel.: 20.-27 Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hónapra 31’ 20 f, egy negyedévre 0 , 60 f. Egyes szám ára 12 fillér. — 12 oldalas 20 fillér. ORSZÁGOS GYŰJTÉS A HONVÉDCSALÁDOKÉRT Kormányzó Urunk hitvesének a magyar társadalomhoz Az új esztendő első napján a Főméltóságú Asszony kérő szóval fordul a magyar társadalomhoz. A szózat komor figyelmeztetés: ettől a harctól függ minden. Adjatok tehát, mert az áldozat most nem a szív jóságának bizonyítéka, de a végső győzelem záloga. Az adakozás pecsételi meg a külső és belső front teljes egységét. Enélkül nincs győzelem. Most adni kötelesség. Adni ma, holnap, holnapután, adni mindaddig,ameddig az orosz sivatagban érettünk vérző honvédek.A zászlóikon a győzelem babérkoszorújával haza nem érkeznek, hogy ebben a most még komor, de ígéretes esztendőben felnyissák Magyarország egy új és boldogabb korszakának kapuját. A Főméltóságú Asszony kiáltványa így hangzik: Az áldozat és a kötelesség jogán hívok mindet, igaz magyart újabb áldozatokra. Negyedik esztendejében jár a Világszerte tomboló háború s hazánk immár második éve fegyveres résztvevője, szenvedője, de minden megpróbáltatás ellenéreis a nemzet örökkévalóságában hívő harcosa a népek sorsát eldöntő küzdelemnek. A háború, amelyet az Úristen akaratából egy ideig polgári nyugalomban szemlélhettünk, immár a mi életünkben is viharzik, kérlelhetetlenül szedi áldozatait azok közül akik nekünk e legdrágábbak. Sok anya, velem együtt tudja, milyen súlyos az a kereszt amelyet hordozunk: meglátogatott bennünket .Mindenható s mi mindnyájan egyek vagyunk a fájdalomban, mi érezzük legjobban, mi az magyarnak lenni. Éppen ezért most, amikor arról van szó, hogy meggyógyítsuk a háború sebei közül azokat, amelyeket emberi erővel meg lehet gyógyítani, jogunk van kérni, sőt kérnünk kell! Meg szeretnénk érinteni a szíveket, egyenként szembe szeretnénk nézni mindenkivel s hozzáintézni a kérdést: „Felelj! Megtetted-e te is kötelességedet a hazáért, enyhítetted-e azoknak a bánatát és gondját, akik hozzátartozójukat, atyjukat, fiaikat, testvéreiket, családjuk támaszát és reménységét, vagy pedig egyetlen kenyérkeresőjüket veszítették el a becsület mezején? Levetted-e a gondot azoknak a válláról, akiknek családfői most is odakünn harcolnak a mi biztonságunkért és életünkért?“ Válaszoljon erre a kérdésre mindenki, becsülete és lelkiismerete szerint. Ne szavakkal, ne az együttérzés hangoztatásával, hanem némán cselekedetekkel. Amikor ez év augusztusában azzal a kéréssel fordultam a társadalomhoz, hogy adjon mindenki tehetsége szerint téli holmit messze orosz földön harcoló véreink részére, kérő szavam meghallgatásra talált. Most még többet, még bensőségesebbet kérek: a hadbavonultak családjainak, az emberfeletti áldozattal harcolók itthonmaradottainak. Január 1- tőlfebruár 7-ig országszerte, minden eddiginél nagyobb arányú gyűjtést rendezünk a harctéren levők itthonmaradottainak támogatására. Ezúttal pénzt kérünk: a tehetőseitől ezreket és százakat, a szegényebbektől filléreket, de mindenkitől kérünk. Sok könnyet akarunk letörölni, a gondok áradatát feltartóztatni, tehát anyagi erőnk határáig kérjük a társadalom támogatását. Gondoljunk arra, hogy a magyar haza ezer és ezer családja némán és zokszó nélkül soványabb , kenyérrel, aggodalommal és önmegtagadással áldoz naponkint a magyar igazságnak, mert hozzátartozója mindnyájunk fenmaradásáért harcol vagy szolgál. Gondoljunk katonáinkra, akiknek fegyvereit megacélozza, bátorságát és hősiességét fokozza az a tudat, hogy itthon mindenki részt vállal családjának gondjaiból. A létünkért és népünk igazságáért folyó harctól függ minden. Az állam ezért minden fillért a háborúra áldoz és a lehetőség határain belül gondoskodik a harctéren lévők itthonmaradottaira. De ez még nem elég! Szükséges hogy maga a társadalom vegyen részt az áldozatban, kell, hogy az áldozatot egyenlően II.V S-JÜWKlen eredményes fegyvere van: a jó szívvel adott fillérek és pengők tömege. Ez a gyűjtés több mint jótékonykodás több, mint emberi együttérzés megmutatása ! Most látjuk majd, mennyire szereti népünk minden rétege, lakosságunk minden egyes része családját és azt a nagy közösséget, amelynek tagjai vagyunk s amellyel együtt élünk vagy pusztulunk ebben az országban. Adjatok! Avassa a magyar társadalom ezt az alkalmat nemzeti áldozatkészségünk legszebb ünnepévé! Adjatok, hogy a legtöbbet áldozók hozzátartozóit, gyermekeit minél erősebben és melegebben ölelje át az örök Hungária istápoló karja! Adjatok, hogy az elkövetkező nemzedékek áldással emlékezzenek a ma élőkre, akik a szeretet és a jóság erőit is mozgósítani tudták! Adjatok azért a Magyarországért, amelynek eljöveteléért imádkozunk! Budapest, 1142 december hó 31. napján. tjíAPTP'V IAAJ AC V> jf? Magyar páncélosgyűlölei? a Hannát Berlin, december 31. (MTI) A Berliner Lokalanzeiger ,,Magyar páncélos győzelem a Donnál" címmel harctéri jelentést közöl a magyar csapatok heves elhárító harcairól. A jelentés ismerteti a magyar gyalogsági csapatok, vadászrepülők eredményes küzdelmeit és megállapítja, hogy Don nyugati partján nincs ellenség, mert a magyar katonák ott vitézül állják az őrséget. Részletes német jelentés a keleti és déli harctér eseményeiről Berlin, december 31. (MTI) A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának, s A véderő főparancsnoksága közli: A Terek mellett és a Don vidékén kemény harcokban ellenséges támadásokat vertünk vissza, a szovjet csapatok véres veszteségeket szenvedtek és ismét sokpáncélost vesztettek. A német ellentámadás újabb teret nyert. Több helységet rohammal elfoglaltunk. A légihaderő kötelékei hatásosan avatkoztak be az elkeseredett földi harcokba. Ezekben a harcokban december 29-én és 30-án a keleti arcvonal déli részében öszszesen 51 szovjet páncélos harcikocsit semrissítettek meg a repülők szombatalálatai. Szállító repülőgépkötelékek ellátták az előretolt erőcsoportokat. A Don-arcvonalon folyó eddigi súlyos harcokban a ,,Nagy Németország e grari hadosztály egyik páncélos százada különösen kitüntette magát. A középső arcvonalon szerdatlan rohammal rohamosztagaink sok ellenséges kiserődöt robbantottak szét. Az előretolt Velikie Luki támaszpont ellen a szovjet támadóoszlopok minden oldalról rohamot indítottak. A védekezők megrendíthetetlen magatartásán az ellenség minden támadása súlyos veszteség közepette összeomlott. Az Ilmen-tótól délkeletre az ellenség megismételte eredménytelen támadásait, bár kisebb, erőkkel, mint előző napokban. A volhhovi arcvonalon az ellenség helyi jellegű támadásait részben már a készenléti állásokban szétvertük. Német vadászok december 30-án a keleti arcvonal északi szakaszán számbeli fölényben lévő ellenséggel vívott harcokban 45 szovjet repülőgépet lőttek le. Ebben az eredményben az egyik vadászcsoport 32 légigyőzelmével részesedett. A december 2- én és 30-án lezajlott heves légiharcokban az ellenség összesen 117 repülőgépet vesztett. A jegestengeri arcvonalon folytatták a Kandalakia elleni légitámadásokat és pályaudvari berendezésekben további rombolásokat okoztunk. Zuhanó harci repülőgépek a Koli öböltől nyugatra szovjet csapatgyülekezéseket ugrasztottak szét. A murmanszki kikötő területét is támadások érték éjjel-nappal. Líbiában kölcsönös rohamosztagvállalkozások voltak. Német zuhanó harci repülőkből és könnyű harci repülők álló kötelékek telitalálatokat értek el ellenséges gépesített oszlopokban. Több páncélos felderítő kocsi és gépkocsi pusztult el. Tuniszban megélénkült a tüzérségi harc. Az ellenséget kiűztük néhány állásából. Gyors német harci repülők egy ellenséges lé