Pécsi Szemle, 2002 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Szabó László Gyula: In memoriam Uherkovich Gábor (1912-2002)
IN MEMÓRIÁM UHERKOVICH GÁBOR (1912-2002) 2002. március 7-én, életének 90. évében, türelemmel viselt, hosszú szenvedés után pécsi otthonában elhunyt dr. Uherkovich Gábor, a biológiai tudomány doktora, címzetes egyetemi tanár, Pécs város díszpolgára (1997). Születésnapjának ünneplését terveztük, értékes visszaemlékezéseit éppen elkészítette. Most már kegyeletünk és megbecsülésünk jele lesz a kiadásra szánt írás. Tartalmas élete tele volt megpróbáltatásokkal, de hite és akarata mindig átsegítette a nehézségeken. Annyira szeretett feleségének lelki ereje és mindvégig tartó közelsége, gyermekeinek, unokáinak szeretete éltették utolsó pillanatáig. Biológusi pályájának sorsdöntő eseménye volt, amikor alig 22 évesen 6 hónapot tölthetett a prágai Károly Egyetemen a világhírű limnológus Pascher professzor mellett. Az ő hatására lett algakutató hidrobiológus. Tanári pályafutása 1938-ban kezdődött. Két évig a Pápai Állami Tanítóképző Intézet, majd 1940-től 1947-ig a Budapesti Állami Tanítóképző Intézet biológia tanára. 1947-ben került Pécsre, a megalakuló Pedagógiai Főiskolára, ahol megbízást kapott a Növénytani Tanszék és a hozzá tartozó Botanikus Kert megszervezésére. Rövidesen, 1950- ben költözött a tanszék mai helyére, a hajdani jezsuita Pius Gimnázium épületébe. Az 1934-ben telepített parkban kis kertészet működött. A 14 holdas bozótos udvar és e kis kertészet volt a mai, természetvédelmi területként megbecsült, jellegzetes szépségű botanikus kert csírája. Uherkovich Gábor rendkívüli szorgalommal és buzgalommal alapította meg azt az élő növénygyűjteményt, amely lehetővé tette a Pécsi Tudományegyetem jelenlegi Botanikus Kertjének kialakítását. A tanári hivatás példaképe. Kezdettől fogva fő célja a tanítványok nevelése, a példás tudású és szemléletű biológiatanárok képzése volt. Szinte minden idejét a botanika oktatására és megszerettetésére fordította. E töretlen hitet és megbecsült munkát derékba törte az 1956-os forradalom leverése után kialakult zűrzavar. Koncepciós vádakkal eltávolították a Pedagógiai Főiskoláról. Hite, a limnológiában való jártassága átsegítette a nehéz időszakon. A Magyar Tudományos Akadémia lehetőséget adott neki, hogy az akkor létesített Tiszakutató Állomáson, Szegeden dolgozhasson. Taxonómiai és ökológiai szemléletével, fokozatosan megszerezett tudásával hamarosan bebizonyította, hogy a folyó- és állóvizek algavegetációjának tanulmányozása mennyire fontos. Később vizsgálatai kiterjedtek a Balatonra is. Közel 200 algológiai és hidrobiológiai tudományos közleménye jelent meg 1957-től számítva. Könyveinek, főiskolai és egyetemi jegyzeteinek száma 20 körüli. Témájuk különösen a biológia és ezen belül a növénytan oktatásával kapcsolatos, de még 1956- ban az Akadémiai Kiadó adta ki német nyelven egyik leghíresebb monográfiáját, a Scenedesmus zöldalga nemzetség fajairól, a Die Scenedesmus-Arten Ungarns. Ezután főleg vízgazdálkodási szakemberek képzésére szolgáló tankönyveket írt.