Pécsi Szemle, 2002 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Romváry Ferenc: A néhai Vasváry-ház
ROMVÁRY FERENC A NÉHAI VASVÁRY-HÁZ Pécs újkori történetének meghatározó jelentőségű eseménye volt az 1686- os török uralom alóli szabadulás. Ez egyfajta kiindulópontnak is számít a kétezer éves város életében. A város lakóinak száma a visszafoglalás után elenyésző volt. A török uralom megszűntével ugyanis a főként idegen elemekből álló idetelepült lakosság jó része elhagyta a várost. Az első conscriptio adatai szerint itt ekkor csupán 180 család tartózkodott. A korábbi hadi események - 1664 Zrínyi, 1684-85 Makár - során megrongálódott városfalak omladoztak, sok ház, sőt egész utcák hevertek romokban. Rövidesen megkezdődött a fokozatos és tervszerű, elsősorban német nyelvterületekről történő betelepítés. Az 1695. évi összeírás 290, a három évvel későbbi pedig már 657 családot mutatott ki.12 Közel százéves kitartó és szívós küzdelem árán megszűnt az egyoldalú egyházi-földesúri függőség. 1780- ban a város elnyerte a szabad királyi város rangját, s ezzel megszerezte önállóságát, a függetlenséget. Újabb jelentős dátum a város életében az 1845-ös esztendő, s „a kőszén, mely az egész hegy hosszában temérdek mennyiségben találtatik, s hihető, ez lesz valaha indoka a város felvirágzásának.”, így a Tettye vízére és energiájára alapozott helyi érdekeltségű ipar a kor kihívásának megfelelően korábbi kézműves, manufakturális szintjéről más minőségbe, egy magasabb termelékenységű fokozatba kapcsolhatott. A tradicionális iparágak - bőr és bőrfeldolgozás, öntöde, serfőzde és szappankészítés - mellett a felvirágzás egy sor más iparágat is érintett. A vas- és gépgyártás mellett két sörgyár, pezsgőgyár, számos gőzmalom, két bőrgyár, kesztyűgyár, orgonagyár, kerámiagyár, parkettagyár, több téglagyár és szappangyár is létesült a 19. században Pécsett. A Dunagőzhajózási Társaság részben megvásárolta, részben bérbe vette a gazdag pécsi szénmezőket, és sorra nyitotta a nagyüzemi művelésű tárakat. A szén olcsó vízi úton történő szállítása érdekében 1857-ben a DGT megépítette Pécs szabad királyi város és Baranya vármegye első vasútvonalát Pécsbányatelep, Villány és Mohács között. Ezt követte a Pécs-Barcs szárnyvonal kiépítése 1867-ben, mely a Drávát hozta elérhető közelségbe. Egyúttal Nagykanizsa érintésével a Déli Vaspályán keresztül a fővárost tette vasúton is megközelíthetővé. 1870-ben megépült a Villány-Eszék szárnyvonal, Conscriptio Quinqueecclesiensis, a 17. sz. nyolcvanas éveiből. In: Petrovich Ede: Pécs utcái és házai 1687-ben. In: Baranyai Helytörténetírás, 1969. Pécs, 1969.193-217.p.; Bárdos István: Pécs régi német utcanevei, Pécs, 1933. 8.p. A 17. század nyolcvanas éveiben elkészül az első conscriptio, melynek szerzői Vincens Keresztély és Nagy György László voltak. Az összeírás munkálatait Nagy csaknem teljesen Vincensre bízta, aki mivel nem beszélt magyarul, az előtte idegen neveknél teljesen önkényes írásmódot használt. Először a városhoz tartozó szőlőhegyekre került a sor, s csak azután az utakra és az utcákra, melyek még török nevekkel voltak megjelölve. Az első conscriptio szerint a városban csupán 180 család tartózkodott, vegyesen magyarok és horvátok, akik még a török uralom alatt telepedtek itt le. 2 Várady Ferenc: Baranya múltja és jelenje, Pécs, 1896.; Ágh Timót: Emléklapok Pécs sz. kir. város múltjából és jelenéből. Pécs, 1894.; Kolta János: Baranya megye és Pécs város népesedése, 1869- 1968. Pécs, 1968. 3 Náray János, pécsi püspöki számtartó, 1845. 28