Pécsi Ujlap, 1915. augusztus (9. évfolyam, 175-199. szám)
1915-08-01 / 175. szám
2. oldal. Most már saját népeik sem hisznek nagyhangú fenyegetéseiknek és vérmes előreígéréseiknek. „Nyugati ellenségeink összes firkálásai nem húzhatják ki az orosz sereget a hínárból, melybe Hindenburg belekergette“ — írja Morath őrnagy. Majd a muníciógyártást sürgetik, majd a japán vagy román segítséget. Az orosz a franciának tesz szemrehányást, a francia az angolt okolja a kudarcokért. Nagy kapkodásukban végre egy központi hadseregparancsnokság és az összes seregek „központi vezetésének“ galimathiászát vetették fel a szétszórt entente hatalmak. Erről tárgyalt a legutóbb Calais-ban tartott közös értekezlet, melyről Porro olasz tábornok lekésett. Hogy ne forduljanak elő mégegyszer oly „végzetes hibák“, minőt az oroszok téli hadjáratukkal elkövettek, midőn ahelyett hogy Posen és Breslaun át Berlin ellen nyomultak volna. Byzanci lidércüket hajszolva nekimentek a Kárpátok ércfalának! Az oroszok természetesen már előre kiszemelték a generalisszimust Nikolajevics nagyherceg, a világháború mefisztója személyében. De az angol lapok udvariasan tudtukra adják, hogy Nikolajevics harcihadáraitól nincsenek odaát nagyon elragadtatva. Végül a „központi vezetés és az egységes fővezér“ eszméje már a kezdeményezés stádiumában megbukott. Maga az értekezlet kimutatta, hogy a különböző frontokon óriási távolságokban küzdő entente hadseregek egységes vezetése még jobban siettetné a négyes szövetség levezetését és szétzüllését, mint az eddigi módszer. Az egységes fővezér nem kaphat oly gyors értesítést akülönböző frontokról, mely a célszerű intézkedés megtételéhez szükséges volna s csak az örökös gáncs és gúny célpontjává válnék. Sie werden also weiterwurstein, Joffre Cadorna és Nikolajevics tovább is ki-ki a saját felelősségére fogják folytatni kísérletezéseiket a központi hatalmak eddig bevehetetlennek mutatkozott központi várának kikezdésében. Csodálatos, meseszerű győzelmeinknek a természetes, földrajzi okon kívül még egy másik természetfeletti oka is van: a Magasságbellinek kézzelfogható, szemmelátható segítsége — mint azt ma minden vallásbeli ember, talán még az eddig atheista is be— amint maga elmondja — nem vette szívére, hogy megzavarja a pástétomrablókat. De azért ezentúl természetesen biztosabb helyen tartotta a pástétomot, vallja Magyarországon, Ausztriában és Németországban. Nem hiába mondja a keresztény hit, hogy a törvényes fejedelmek „Isten kegyelméből“ uralkodnak, de Isten lelke is ihlette legfőbb hadiurainkat a jelen világháborúban. II. Vilmos császár a francia fronton az egész újságírói gárda előtt felmutatott az égre: Akivel Isten van — az többségben van. A mi nagy szövetségesünk odafönn — nem fog elhagyni bennünket! Meine Herrn! sie könnend weitergeben!“ Agg uralkodónk I. Ferencz József pedig házát és birodalmát még decemberben felajánlotta Jézus szentszéges Szivének. S a hit ez erős szelleme akét legfőbb hadúrról áteredt küzdő seregeinkre: a mi ezredeink is Máriás lobogókkal és Jézus szent Szivének képiével ékesített zászlókkal vonultak a csatába. S az eredmény megfelelt ez erős hitnek! Május 2-án törtük át 8 hónapi veszteglés és meddőküzdelem után — Gorlicénél az orosz frontot s a május havi (Mária hónapjának) és junnius havi (Jézus szent Szive hónapjának) nagy győzelmeiben fejlődött ki az a világtörténelemben még sohasem látott nagy offenziva, melynek gyümölcseit még most is élvezzük, s mely meg fogja hozni nekünk a diadalmas békét! Mi központi hatalmak vallás-erkölcsi szempontból is „központiak“ vagyunk, vagyis szoros összeköttetésben Istennel, a világ központjával, kit Vilmos császár méltán nevezett a mi nagy „Szövetségesünknek“. Mert nálunk Németországban, Ausztriában és Magyarországon van Istenfégem, Krisztus-hit és Mária-tisztelet, nem pedig a szekularizáló istentagadó Franciaországban, a pénzimádó Angliában, egyházrabló Olaszországban és a katholikus gyilkos Oroszországban. A hadsereg valáserkölcsös szellemének fenntartása sincs úgy intézményesen, biztosítva másutt, mint nálunk, a központi hatalmaknál. Azért a mi nagy égi „Szövetségesünk“ két kezével segíti seregeinket győzelemrek győzelemre, meghozza nekünk nemsokára Varsót. Varsó utáni Ca'Ms-t s ezzel pontot tesz a világháború nagy fejezetéhez. A népfölkelő tengerész. A nemrég lefolyt népfölkelő sorozáson történt meg a következő eset-Majlik András kemencei 42 éves népfölkelő jelölt is odaállt a sorozóbizottság elé, csakhogy teste a tisztaság tekintetében sok kívánni valót hagyott maga után. Ezt meglátja a sorozó orvos és mérgesen rákiált: — Menjen csak be a fürdőszobába, ott mosakodjék meg tisztára és csak azután jöjjön be. A magyar negyvenkettes engedelmeskedett, de midőn meglátta a fürdőkádat nagyot sóhajtott és igy kiáltott fel: — Jaj Istenkém, én bizonyára a tengerészetbe kerülök. Krisztus-szobor a lövészárokban. Egyik lövészárokba, ahol két lengyel tiszt tartózkodott, becsapott egy ágyulövedék- Biztosnak látszott, hogy a két tisztet darabokra tépte a lövés. Ámde mindenki nagy ámulatára mindketten egészségesen kerültek elő a lövészárokból, ahol a legnagyobb meglepetésükre egyszerre csak egy áldást, intő Krisztus-szobor állott előttük. Megállapították, hogy az ágyúlövés ásta ki a földből ezt a szobrot, amely valószínűleg már évek óta el volt ott temetve. Ez a történet most szájrólszájra jár a csapatok között. PÉCSI ÚJLAP Vasárnap. Augusztus. 1. A háború évfordulóján. — A segélybizottság 69. jelentése. — Jóleső örömmel látjuk, hogy városunk polgársága szívesen fogadta azon kérésünket, hogy ne hagyjuk nyomtalanul tovaröppenni a nagy háború évfordulóját, hanem tegyük e napokat áldozati napokká és így ünnepeljük meg az évfordulót. Arra kértük az itthonmaradt polgárokat, hozzon mindenki tehetsége szerint áldozatot a hadsereg és ama pécsi intézmények felsegélyezésére, melyek a háború okozta ínség enyhítését célozzák. Mai kimutatásunk név szerint sorolja fel azon jószivü embereket, akik az első szóra eljuttatották hozzánk szeretet adományaikat. Kérjük a mi jószivü, áldozatkész közönségünket, bővítse ki ezt a névsort. Adjon, akinek módjában van a pécsi segélyalapra a sebesültek, özvegyek, árvák, megvakultak javára vagy a pécsi kolera-kórház és a Vörös Kereszt Egyesület pécsi fiókja céljaira. Bármily kicsiny legyen is az adomány, a könyörületes adakozó nagy célokat sekíl vele megvalósítani ! összegezés: Fenti gyűjtésünk 1,635.46 K, előző gyűjtésünk 135,302 06 K, a pécsi segélyalap julius 31-én délik 136,937.52 K. Adományok postautalvánnyal is küldhetők. Pécs, 1915. julius hó 31-én. Bolgár Tivadar a segélybizottság pénztárosa. A magyar városok védekezése a kiéheztetés ellen. Irta: Hollósy István dr. III. Az élelmiszerekkel űzött uzsora, csalás, hamis mérlegelés eseteiben nálunk is Olyan szigorú büntetéseket kellene szabni, mint Németországban, ahol 15.000 márka pénzbüntetéssel és kapcsolatosan egy évig terjedhető fogházzal büntetik az efféle kereskedelmi szabadságot. Nálunk ellenben csak 200 koronáig és 10 napig terjedhető elzárással büntethetik a rendőrhatóságaink a befolyásos élelmiszerhamisítókat. És nehogy megnehezteljenek a városra ezek a választók, még azt a csekély büntetést is többnyire leszállítják, így aztán egy rendkívül tanulságos képet mutat a statisztika arról, hogy mily védelemben részesül nálunk a közegészségügy a kiéheztetők, élelmicikkeket meghamisítókkal szemben. Ugyanis 1913. évben 11,000 községben és 226 városban hazánkban a tejhamisítás és forgalombahozatalért csak 3483 esetben, borhamisításért pedig csak 608 esetben szabtak ki büntetést. Egyéb élelmiszerekkel űzött kihágásért csak 87 esetben hoztak marasztaló ítéletet a rendőrhatóságok. Élelmiszerekkel űzött uzsorával szabadon foglalkozhatak egész 1915. évig. Azonban, ha a közélelmezés terén ilyen gyenge védelemben részesült a közönség, annál lázasabb buzgalommal feküdt neki a magyar igazságszolgáltatás a „becsület“ védelmére. Ugyanis 1913-ban 151,976 esetben hoztak bíróságaink ítéletet rágalmazás és becsületsértési ügyben. Magánosok becsületének védelmére óriási munkával terhelte meg az állam jobb sorsra érdemes bíráit, a közélelmezés védelmét azonban áthárította magáról a túlterhelt rendőrségre. A magyar városoknak nemcsak joguk, de kötelességük lenne a törvényhozást arra kérni, hogy a közélelmezési, közegészségügyi kihágások elintézésével bízza meg, szóval hasznos munkával tisztelje meg a rendes bíróságokat is, a becsületsértési és rágalmazási ügyeket pedig bízza a községi békebírákra vagy a felek által szabadon választandó bizottságokra. Ez volna a legkevesebb, amit joggal követelhetnének a magyar birodalom városai, amelyek ellen a szabadkereskedelem hívei a legenyhébb büntetések mellett a kiéheztetés gyilkos fegyvereivel folytatnak háborút. Az 52-es pécsi bakák hősiessége. Hogyan támadtak az olaszok a görzi hídfő ellen! Baka aláírással az alábbi érdekes sorokat írják az olasz harctérről: — Július ötödikén egész nap csépelt felettünk az olasz légi masina. — Meglásd, testvér, meleg napunk lesz holnap — jósolgatták negyedikén este az 52-es pécsi bakák, akik a Perma feletti magaslat checkungjait védik csaknem egy hónapja. Csakugyan a jóslat valóra vált. Már kora reggel — öt óra tájt — elkezdték a taliánok az ágyúkoncertet. Úgy jött a nyakunk közé a gránát meg a Schrapnell, mint a záporeső. Megszámláltuk, reggel öt órától déli tizenkettőig 218 nehéz (18—24 cm.) gránát csapott le körülbelül egy kilométer hosszú század-frontunkra. A kisebb schrapnelleket és gránátokat, melyeket hegyi s tábori ágyukból küldözgettek felénk, meg sem próbáltuk számlálni, mert özönével jöttek, mintha gépfegyverből lőtték volna. Régi szokás szerint bevonták a baltákat a meglehetős gránátmentes sziklaüregekbe s csak a posztok maradtak kint a fedezékben, hogy megfigyeljék az olasz gyalogság