Pécsi Ujság, 1893. december (12. évfolyam, 100-110. szám)
1893-12-16 / 100. szám
XII. évfolyam 100. (1052.) szám Szombat, 1893. december 16. Előfizetési árak: Pécsett, házhoz hordva : Egész évre ........................10 frt. Egy hóra ......................... 1 frt. Vidékre (Magyarországon) : Egész évre .......................12 frt. Egy hóra ......................... 1.20. Egyes számára Pécsett 4 kr., vidéken 5 kr. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 1. sz., I. em. (Király - utcza sarkán). Kiadóhivatal: Wolf Miksa könyv- és papirkereskedésében Király-utcza, Hattyú-épület. Nyílttérben egy sor 20 kr. lUprriplonik Villáran kivételével minden pere Főszerkesztő: Társszerkesztők: Egyes számok kaphatók minden lapelárusitónál. Megjelenik vasarnap Kivetelevel minden este peRCZELBÉNI. FEILER MIHÁLY. ~a ,oro16 órakor. Fejelfis szerkesztő. és Előfizetéseket elfogad a lapkiadohivatal es Hirdetések felvétetnak a kiadóhivatalban. LENKEI LAJOS. HARSCH LAJOS: TAUSZ VILMOS dohánytőzsdéje. („PÉCS“) A Pécsi Újság mai száma tartalmából kiemeljük a következőket : Táviratok: Vilmos császár nyilatkozata a párisi bombamerényletről. — Wekerle Bécsben. — Az országgyűlés elnapolása. — Magyarellenes merénylet a bécsi Reixratban. — Az utolsó kolerabeteg. — Baross szobra, stb. Csikkek : Pécs jelentősége, Porzsolt Kálmántól. — Keleti érdekeink,Szokolay Kornéltól. — A pártlapok. — Teendőink a közegészségügy terén, Loetvy Lipót dr.-tól. Tárcarovatunk: Miről írjak ? Nemo-tól. — Az olló, Ollómánusztól. Közgazdasági rovatunk érdekes cikkeket közöl az állategészségügyről, a lótenyésztésről, a gabonatőzsdéről és vasútakról , többek közt: „Miért nem épülhet a pécsi pályaudvar ?“ Sport-, tanügyi- és hírrovatunkban érdekes közleményeket találnak olvasóink. A hirdetési rovat gazdag tartalmát melegen ajánljuk a vásárló közönség figyelmébe. Az olvasóhoz. A mai naptól kezdve mint napilap fogjuk szolgálni a közügyeket, hirdetve a szabadelvűséget, gondozva városunk és megyénk érdekeit, hallatva szavunkat a közvélemény nagy hangversenyében, melynek mindenkor hamisítatlan orgánuma leszünk. Működésünk sokkal ismertebb, elveink sokkal elfogadottabbak és megállapodottabbak, mintsem hogy ez alkalommal újabb programm adása szükségessé válhatnék. Egyedüli törekvésünk, hogy lapunkkal a közélet minden terén hasznos munkásságot fejtsünk ki és e célra kérjük városunk és megyénk közönségének szíves támogatását. A „Pécsi Újság szerkesztősége és kiadóhivatala. A „Pécsi Újság“ eredeti tárcája. Miről írjak? Köszönöm megtisztelő fölhívását, és------Könnyű kívánni, de nehéz megcselekedni! Miről írjak ? Én, magányba vonult, öregedő ember, egy megifjodott lapban, melynek gyors szárnyalását érdeklődéssel lesi a közönség, miről is beszélhetnék ? Kit érdekel a jelen idők izgalmai között és a jövőbe fektetett remények mellett a múlt? És mégis egyébről alig írhatnék, aztán nem is olyan régen történt, amire visszagondolok, hiszen nem történeti múltat értek én a semmiségbe veszett huszonöt év előtti dolgokban. Tehát ne legyen kérdés többé, miről írjak. A ezt egyszerűen kitörölhető, tessék helyébe írni. Amikor én részt vettem a magyar minisztertanácsban. Nehogy azt higyjék olvasóim — a szerkesztő már mindig többet hisz a kelleténél — hogy ez is visszaemlékezést egy volt miniszter vagy nyugalomra vonult államtitkár írta , előrebocsájtom, hogy én mint apró segédfogalmazó vettem részt a minisztertanácsban, egyszer, egyetlen egyszer csak, és e rövid dicsőséggel odaveszett egy egész élet nagyratörő vágya — no de hagyjuk. Ön szerkesztő úr szigorúan meg akarja óvni a névtelenséget, én nem kevésbé. A boldog emlékezetű Andrássy-minisztérium al. itt történt. Büszkén, hazafias lelkesedéssel mondhatom: boldog emlékezetű, mert kiváló, nagy emberek tették örökre élvezetessé az új nera első minisztériumát. Ennek szolgálatában állottam én is, igaz, rövid ideig csupán, alig egy-két évig, de e röpke idő annyiszor visszatér emlékezetembe, drága, feledhetetlen az nekem 11 A pénzügyminisztérium, melynek élén Lónyai Menyhért állott, pályázatot hirdetett harminc fogalmazó gyakornoki állásra. Pályáztam én is, és csakhamar megkaptam kinevezésemet. Némi protekció akkor is kellett már és én nem habozom bevallani — a hála érzete személyes dolgokat is érinthet — a derék Dezsewffy Lajosnak, akkori elnöki osztálytanácsosnak (a mostani Csanádi püspök bátyjának) köszönhettem sokak által irigyelt újulásomat. Irigyeltté az által vált, hogy az elnöki osztályba, melynek egyrésze sajtóosztály volt, osztottak be, holott a zseniális Dobner Rudolf és a munkás Literáty Ödön csak valamely kétszer X-es osztályba kerültek. Az öreg Kiss Péter főnöksége alatt (ki maga nem volt literátor ember, de szörnyen szerette e fajt) Toldy Pistából, a jeles publicista, kitűnő szinműiró és perfekt gavallérból, Pongrácz Emil báróból, a szellemes és könnyűvérű tárcairóból, kit a főúri körök kegye szörnyen elbizakodottá tett, Tarkovics Józsefből, ki mint gondos gyorsíró ebbeli szakismeretével vetette meg fényes karrierjének alapját, ifj. Ábrányi Kornélból, ki akkor még legszívesebben a lantot pengette — és jó magamból, ki szerényen csak az üstökösök fényét csodáltam, néha pedig Pálfy mozgékony „Esti Lappjában polemizáltam az akkor félelmetes „Scorpió“-val (Csávolszky álneve) állott az elnöki sajtóosztály, hova később Sámy Lajos, a nagy olvasottságú enciklopedista is bekerült. Dolgunk édes kevés volt. Újságokat olvastunk, kommünikéket szerkesztettünk, statisztikai adatokat állítottunk össze, a kormányt akkor elárasztó honboldogító pénzműveleti prospektusokat ismertettük,vagy a miniszter privát és bizalmas megbízásait végeztük. Én fölváltva az audienciákat is vezettem és annyira megfelelően, hogy egyszer-kétszer a miniszterelnökséghez is átküldöttek kisegítőül. Egy ily alkalommal ismerkedtem meg Cseh Ede akkori fiumei kormánybiztossal, kit az épen kilépő és rövid időre távozó Andrássy gróf azzal kért várakozásra, hogy visszaérkeztéig velem szórakoztassa magát, a minek a „méltóságos“ titulust köszönhettem; mert az érdemjeles kormánybiztos egyre ennek címezett. Később, persze — már itt Pécsett — elég volt a „hallja maga édes barátom" is. Pompás hivataloskodás volt ez. Irigylés, könnyű munka, sőt még tekintély is, a pénz kérdése pedig még nem okozott fejfájást. Üres óráinkban pedig bejártak hozzánk Matlekovics Sándor, Berczik Árpád, Dóczi Lajos, Márkus Pista, mindannyi már akkor megcsodált óriás. Még most is hány szellemes mondásnak és zseniális ötletnek bírom emlékét és irataim között talán föltalálhatnám az általunk rögtönzött első magyar pikáns lap egyik darabját. (Pikáns lap igazi pongyolában, mert egy kitett ívre mindenki oda hevenyészte ötleteit.) Ma már a pénzügyminisztérium sajtóosztályának és embereinek se hire, se hamva. Vagy csak épen hire és hamva. Kiss Péter, Toldy Pista Pongrác Emil, Sámy Lajos mind elporlottak már, én semmi vagyok, csak ifjú Ábrányi Kornél szerepel még, de mint költő és regényíró ő is már a múlté. Ha Cseh Ede megtett méltóságos úrnak, miért ne válhattam volna be excellenciásnak is ? Egyik napon miniszterem azzal bízott meg, hogy a tíz frankos aranyakról szóló törvényjavaslatot, mihelyt a tisztázással készen lesznek, hozzam át a minisztertanácsba. Esti hat óra volt, mikor odajutottam. R. S. elnöki osztálytanácsos, a minisztertanács jegyzője vezetett be. (R. e szép, eszes, kiváló műveltségű, mindenki által kegyelt, nagy jövőt ígérő férfiú, ő is el van feledve, ma valahol írnak, mert hát a kártya . . . a váltó ...) Nekem kellett a törvényjavaslatot fölolvasni. Beültettek az eltávozott Gorove székébe. De TÁVIRATAINK. Magyarellenes merénylet az osztrák feliratban. Budapest, 1893. december 16. Magyar képviselőházi körökben, bármely pártárnyalathoz tartozzanak azok is, nagy felháborodást idézett elő, hogy az osztrák képviselőház elnöke az osztrák magyarellenes párt vezetőjének, Lueger dr.-nak vakmerő támadásait figyelemre nem méltatta, dacára annak, hogy ezen hirhedt képviselő a történelmi tények ferdítésével akarta a magyarok gyávaságát kimutatni. Ellenben köszönet és elismerés illeti az osztrák képviselőház tagját Ludwigsdorf bárót, ki maga is a magyar hadseregben szolgált, és sietett ezen nemzet hősies magatartását kellő világításba helyezni, épúgy a szabadelvű párt szónoka M e n g e r dr, kik a magyarok katonai és politikai becsülete mellett emelték föl lelkes szavaikat, a magyarellenes és antiszemita párt vezérét Lueger drt árulónak és hazugnak bélyegezvén, mely megbélyegzés azonban aligha öregbítheti a Lueger-féle egyének hírhedtségét. A képviselőház elnökségének gyengesége Ludwigsdorf báró és Menger dr. érdemeiből mit sem vonhat le. Az angol kormány és az anarkia. Bécs, 1893. december 16. A bécsi angol követ értesítette a francia köztársaság új bécsi nagykövetét, Lozét, hogy az angol képviselőház legkülönbözőbb pártjaiból alakult többség hajlandó egy nemzetközi értekezletet hívni egybe, hogy az összes államok együttesen járjanak el az anarkizmus ellen. A kormány maga azonban azon álláspontra helyezkedik, hogy a többség bizonyára csak azon indítványt pártolná, melyet a francia kmány kezdeményezne, vagy melyhez a francia kormány hozzájárulása már előzetesen is biztosítva volna. A párisi bombamerénylet. Pária, 1893. december 16. (Eredeti távirat.) Vaillant merénylő a vizsgálóbírónak azt vallotta, hogyha szája a fölrobbanó bomba által meg nem telik füsttel, fölállott volna a karzat karfájára, honnét beszédet intézett volna a kamarához. Reclus, Vaillant cinkostársa, feleségével megszökött Párisból. Vilmos császár egy tegnapi vadászat alkalmával a következőleg nyilatkozott a bombamerényletről: Ilyen infámis gazságra az ember már szót sem talál. Itt már többé nem emberekkel van dolgunk, hanem bestiákkal, kiket kímélet nélkül ki kell irtani. Ezen merénylet bizonynyal nem a legutolsó. A legerélyesebb rendszabályokkal kell e galád bűnök hydrafejét megsemmisíteni. A kamara a merénylők ellen hozott törvényjavaslatot elfogadta. A vasutasok öröme. Budapest, 1893. december 16. (Eredeti távirat.) Hivatalosan jelentik, hogy a kereskedelmi miniszter a vasutasok fizetését előlegesen fogja utalványozni. Az előleges utalványozás és a vele járó kettős fizetés már január elején, legkésőbb 7-én fogja megörvendeztetni a vasutasokat. Ezenkívül még más öröm is vár rájuk, amennyiben újévre a kinevezések és előléptetések szokatlan nagy számmal jelennek meg a hivatalos lapban. Baross Gábor szobra, Budapest, december 16. A Baross Gábor emlékszobrára megindított gyűjtés igen szép eredményt mutat fel, amennyiben eddig 85.319 frt készpénz folyt be. Az emlékszoborra hirdetett pályázat határideje 1894 február hó 15-én jár le, és hazai szobrászaink úgyszólván mindannyian részt vesznek a pályázatban. Már a műtermekben javában készítik a mintákat, hogy azokat a kitűzött határidőre pontosan beküldhessék. Az utolsó kolera-beteg: Budapest, december 16. A kolera-barakkór házon napok óta fehér zászló leng, ami azt jelenti, hogy a barakkórháznak egy betege sincs. Az utolsó beteget múlt csütörtökön bocsátották ki és azóta senkit sem vittek be s így remélhető, hogy a pusztító rémnek, legalább egyelőre, nem lesz több áldozata fővárosunkban. Az első beteg Lan g i no József volt, kit i. é. augusztus hó 8-án vettek föl. Ezóta összesen 135 kolerás beteget vettek föl, ezek közül meghalt 71, gyógyultan elbocsáttatott 64. Az utolsó kolerás beteg Peva Imre volt, kit december hó 4-én vettek föl és kibocsátották december 9-én. A legutolsó 24 óra alatt az egész ország területén egy megbetegedés sem fordult elő. Lapunk mai száma 16 oldalra terjed.