Pedagógiai Szemle, 1954 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1954-01-01 / 1. szám
a helyesírás, a helyes beszéd, irodalmunk, történelmünk, nemzeti kultúránk értékeinek megfelelő oktatása és megszerettetése, ifjúságunk hazafias nevelése. A tananyag megállapításakor és a pedagógiai munkáiban nem vették kellőképpen figyelembe a tanulók fejlettségét, életkori sajátosságait, eltérő előképzettségét, és maximalista követelményeket állítottak oktatóink, valamint tanulóink elé. A maximalizmus elleni harcban viszont gyakran voltak túlzások, amelyek liberális osztályzásban, az egyetemi oktatás színvonalának leszállításában, a tananyag mechanikus csökkentésében jelentkeztek. c) Az osztályszempontok, a szociális származás követelményeinek helyes érvényesítése közben közoktatási szerveink elhanyagolták az egész egyetemi ifjúságot átfogó nevelőmunkát (például a hazafias nevelést). A nevelőmunka leszűkítése és elhanyagolása következtében a munkás- és parasztifjúság egy részében is kispolgári magatartás (anyagiasság, individualizmus stb.) tapasztalható. A pedagógusok megítélésénél nem vették kellőképpen figyelembe a felszabadulás után végzett munkájukat, szakmai, politikai és világnézeti fejlődésüket. Nem támaszkodtak sokoldalú tapasztalataikra, a gyakorlatban is kipróbált és bevált eredményeikre, kezdeményezéseikre. Nem törekedtek tervszerűen az oktató-nevelő munkában kiváló és politikailag megbízható pedagógusoknak az irányító munkába való bekapcsolására. d) Nem alakult ki az iskolai és a szülői nevelés egysége. Ennek következtében gyakran kifogásolható a tanulóifjúság magatartása. Gyakori a tiszteletlenség a pedagógusokkal szemben. A szülőknek fokozottabban kell támogatnia az iskolai nevelőmunkát és az iskolának is a családi nevelést. Az iskola a nevelés sokoldalú feladatát csak az egész társadalom erkölcsi támogatásával oldhatja meg, ha az oktatással és neveléssel kapcsolatos állampolgári kötelezettségeket mindenki teljesíti. 3. A szocializmus építése, népünk műveltségének szélesítése, hazafias egységének elmélyítése érdekében fokozottabban kell gondoskodni közoktatásunk fejlesztéséről. Oktatási intézményeink megfelelő fejlesztése és anyagi ellátása, tudományos és ideológiai követelményeinek, szükségleteinek biztosítása, a pedagógusok e hivatásának megfelelő erkölcsi és anyagi megbecsülése párt- és állami szerveinknek elsőrendű feladata. Az oktatás fejlesztéséhez adott anyagi lehetőségeket elsősorban az általános iskolák, különösen a tanyai és falusi iskolák fejlesztésére, a városi és falusi iskolák közötti aránytalanság megszüntetésére kell felhasználni. II. 1. 1960-ig az általános iskolákban lehetőség szerint meg kell valósítani a szakrendszerű oktatást nemcsak a városokban, hanem a falvakban is. a) Fokozatosan meg kell szüntetni az osztatlan és részben osztott összevont felsőtagozatokat (V—VIII. osztályokat), s a felsőtagozaton az osztott és szakosított oktatást jól képzett szaktanárokkal kell biztosítani. b) 1954-ben ki kell dolgozni a megvalósítás részletes — tárgyi, pénzügyi, személyi, közlekedési, települési stb. — feltételeit tartalmazó terveket. c) Meg kell gyorsítani az iskolák tatarozását, a szükségtantermek felszámolását és az oktatáshoz nélkülözhetetlen eszközök (pad, tábla, térkép