Pedagógusok Lapja, 1971 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1971-01-07 / 1. szám
Két arckép Választásiösszesítés a tapolcai járásból Járási bizottságunk már október elején elkészítette választási munkatervét. Tárgyaltunk a pártszervekkel, a tanácsok képviselőivel, igazgatókkal, aktivistákkal. Bizottságunk tagjai a saját körzetükön kívül is részt vettek a községi választásokon, s így a tagság reszortmunkájukról is közvetlenül érdeklődhetett tőlük. Rendkívül nagy segítséget adott a Pedagógusok Lapja, hiszen teljességében bemutatta a szakszervezet sokirányú tevékenységét. A megyei bizottság ülésén ugyanerről számoltak be a járások titkárai is. A tagság csaknem teljes létszámban megjelent a gyűléseken. Valamennyi iskolai titkár és bizalmi gondosan készítette el beszámolóját. Örvendetesen őszinte szókimondás, elvtársias, bátor kritikai hangnem jellemezte a köveskáli, szentantalfai, nemesgulácsi, badacsonytördemici, sümegi, szigligeti gyűlést. Nemesgulácson jól érvényesült Müller Mária iskolai titkár, szabad, értelmes, választékos stílusú előadásmódja, ami a beszámolót színesebbé, ízesebbé tette. Kovács Lászlóvá Tördemicen, Strenner Imréné Antalfán, Zömbigné Kővágóörsön ugyancsak szabadon adta elő a beszámolót, s ez sikeresebbnek bizonyult, mint a felolvasás. A pedagógusok élet- és munkakörülményei szinte mindenütt napirendre kerültek. A pedagógusok nem a kirívó példákon lovagoltak, és sehol sem uralkodott el a hangoskodás, a felelőtlen követelődzés. Egy bizonyos: a tagság természetesnek tartja, hogy a szocialista ember nevelését jobb körülmények között, kevesebb otthoni gonddal, kevesebb óraszámban, több szabad idővel és nyugodtabb idegzettel kell végezni, s erre fokozatosan meg is lesznek a lehetőségek. Sok szó esett az igazgatók egyik legfőbb gondjáról is, arról, hogy az iskolavezetés és a tanárok kapcsolatát a rendeleteken kívül is el kell igazítani. A vezetést tanítani kell, egyes dolgokat értelmezni kell! A technikai dolgozók bérezését a nevelők is sérelmezték. Sokan szóltak a szemléltető eszközökkel való ellátottság hiányosságairól, az újítások, kísérletezések gazdátlanságáról, a továbbképzés áttekinthetetlenségéről. Gyűléseink felfedték azt is, hogy még mindig nincs minden rendben az iskolai élet demokratizmusával kapcsolatban. A gyűlések az alapvető kérdéseket tisztázták, az egészséges vitákban erősödtek a szakszervezeti kollektívák, és minden jel arra mutat, hogy az iskolaigazgatók és a szakszervezet együttműködése is szorosabb lett. Kilenc iskolai szakszervezeti bizottságot és 19 bizalmit választottunk a tapolcai járásban. Nem vagyunk elbizakodottak, amikor jóleső érzéssel zárunk egy választógyűlés-sorozatot. Úgy érezzük, hogy nem a végére értünk valaminek, hanem a kezdetére. Benke László járási titkár Amikor Holló Istvánnal, a szakszervezet Zala megyei bizottságának titkárával arról beszélgettünk, hogy az elmúlt választási ciklusban a zalaegerszegi tisztségviselők közül kik képviselték legjobban és leghatározottabban a szakszervezeti tagság érdekeit — két nevet említett. Völgyi Ferencné és Nagy Viktorné pedagógusokat ajánlotta figyelmünkbe... Völgyi Ferencné magyar— történelem szakos tanár az Ady Endre Általános Iskola szakszervezeti titkára. A 30 tagú tantestület legfiatalabb tagja, mindössze 29 éves. Mint képesítés nélküli pedagógus került 1959-ben az andráshidai általános iskolához. A Pécsi Tanárképző Főiskolát 1964-ben végezte el levelező tagozaton. A marxista esti egyetemet tavaly fejezte be. Sokat ad az önművelésre. A pártnak 1965 óta tagja. Az iskolavezetés és a szakszervezeti bizottság szocs kapcsolatot alakított ki —ondja Völgyiné. — Kölcsönösen támogatjuk egymás munkáját. Az iskolavezetés meghallgatja minden fontosabb kérdésben a véleményünket. Minden személyi ügyben, jutalmazásban, segélyezésben figyelembe veszik javaslatainkat. Az igazgató a tantárgyfelosztást és a túlórákat minden nevelővel előre megbeszél ezért ilyen jellegű viták nincsenek. Támogatjuk az úttörőszervezet tevékenységét, s minden erőnkkel azon voltunk, hogy az úttörők teljesítsék jubileumi céljaikat. Nevelőtestületünk 3260 forintot ajánlott fel az árvízkárosultaknak. Ütünk ezután a Ságvári Endre Gimnáziumba, Nagy Viktorné orosz—francia szakos tanárnőhöz vezetett. Megtudtuk, hogy 1943-ban született Zalaegerszegen, s mint képesítés nélküli pedagógus, abban a gimnáziumban kezdte pályafutását, ahol befejezte tanulmányait. Az orosz szakot a Pécsi Tanárképző Főiskolán, 1965-ben végezte el levelező tagozaton. Jelenleg a francia szakot végzi ugyancsak levelező tagozaton a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A szakszervezetnek 1964-től, a pártnak 1969 óta tagja. Nagyfokú igazságérzettel rendelkezik, ezért kollégái előtt nagy a tekintélye. Tavaly lett szb-titkár. — A szakszervezeti élet fellendülését, egészséges pezsgését Lepsényi Imrének, a szakszervezet városi titkárának tulajdonítom — mondja Nagy Viktorné. — Szakszervezeti munkásságom beteglátogatói feladattal kezdődött. Eleinte meglepett — bár nagyon tetszett —, amikor az igazgatóság a túlóraelosztás, a tantárgyfelosztás, órarendkészítés, jutalmazás, személyi és egyéb ügyek intézésébe bevont, mint szakszervezeti titkárt. Ma már el sem tudnám képzelni enélkül feladataim ellátását. .. Kesztyűs Ferenc Egy megye három küldöttértekezlete December 28-án, 29-én és 30- án tartották meg a salgótarjáni, a pásztói és a balassagyarmati járásban a mandátummegerősítő küldöttértekezletet. A zord időjárás ellenére csaknem teljes volt a részvétel, s a tanácskozások jól tükrözték azt a felelősséget, amelyet a szakszervezeti tisztségviselők éreznek munkájukért. Jó előkészítés, színvonalas vita A salgótarjáni járás a legnagyobb Nógrád megyében. Hogy több idő jusson a vitára a járási bizottság előre, írásban eljuttatta a küldöttekhez a négy... év munkájáról szóló számvetést. Így Koós István, a járási bizottság titkára elsősorban a taggyűlések tapasztalataival foglalkozott szóbeli beszámolójában, vitaindítójában. Egyebek között szólt az állami és szakszervezeti szervek együttműködésének fontosságáról, s megállapította, hogy az együttműködés még járási szinten sem volt problémamentes. Előfordult, hogy csak utólag informálódtak olyan döntésekről, amelyek közös állásfoglalást igényeltek volna. Néhány adat a tagság- és munkakörülményeinek alakulásáról: a bérszínvonal az elmúlt évben 1870 forintról mindössze 1890 forintra emelkedett, jutalmazásra viszont 1968-ban 324 ezer, 1969-ben pedig már 453 ezer forint jutott. Négy év alatt tizennégy lakást vásároltak, huszonegy lakás pedig kedvezményes kölcsönnel épült fel. Négy helyen a községi tanácsok saját erőforrásból építettek lakást. (Igaz, a javulás ellenére is sok még az utazó nevelő.) Továbbra is sok a gond a falusi pedagógusok földellátásában. Sok helyen rossz minőségű, távoleső földet kaptak a pedagógusok. Remélhető azonban, hogy a helyi tanácsok a jövőben több segítséget adnak ennek a problémának a megoldásához is. Javult a pedagógusok étkezési helyzete. Megszűnt az étkezési segélyek kiadása körüli bürokratizmus. A pedagógusnők helyzetét viszont nagyon nehezíti, hogy számos helyen megoldatlan a pedagógusok gyermekeinek étkeztetése. A mintegy hétszáz szakszervezeti tagot számláló járás 26 iskolai szervezetét jól összefogja a járási bizottság. A szervezettség meghaladja a 98 százalékot, és nincs különösebb gond a tagdíjfizetéssel sem. A most újjáválasztott bizottságokat — köztük a két nagyközségi és hat körzeti szakszervezeti bizottságot — igyekeznek jól felkészíteni feladataikra. Az élénk vitában dr. Medgyesi Jánosné a többi között arra hívta fel a figyelmet, hogy az új tisztségviselőket mielőbb készítsék fel tennivalóikra. Tóth Gyula homokterenyei igazgató sürgette a technikai dolgozók anyagi megbecsülésének javítását, és kifogásolta, hogy az intézmények vezetőit nem készítették fel kellőképpen a gazdasági hatáskör leadására. Gyenes László helytelenítette a mammut-iskolák létrehozását, Pilbauer Antal pedig a pedagógusnők helyzetéről beszélt. A többi felszólaló szintén mély felelősségérzettel szólt az oktatásügyi dolgozók gondjairól, anyagi problémáiról. A küldöttértekezlet végezetül egyhangúlag bizalmat szavazott a járási bizottságnak. Kitűnő beszámoló, gazdag útravaló Nem a protokoll, hanem a pásztói küldöttértekezlet iránti érdeklődés érzékeltetése végett érdemes felsorolni, hogy a küldötteken kívül részt vett a tanácskozáson Vadkerti Lóránt, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának titkára, Ispán Károly, a járási tanács vb. elnöke, Fabulya László, a megyei művelődésügyi osztály iskolai csoportjának vezetője, Varga Tiborné országgyűlési képviselő, Tóth István, a pártbizottság csoportvezetője, Vincze Ferenc járási művelődésügyi osztályvezető. Begai Vilmos járási titkár alapos, lényegre törő, elemző beszámolója részletesen foglalkozott a négy év előtt hozott járási határozatok teljesítésével, valamint a taggyűléseken szóba hozott gondok okaival és megoldásuk módjával. A járás szakszervezeti munkájának jellemzésére érdemes néhány példát kiragadni. Az iskolai szakszervezeti bizottságok önálló feladatok teljesítését is vállalták az iskolai munkatervekből. A tani bizottság például különösen a kezdők szakmai segítésével tűnt ki. A járási művelődésügyi osztály és a szakszervezeti bizottság közösen gondoskodott a kezdő pedagógusok nagyobb anyagi megbecsüléséről, a letelepedési segélyen kívül személyenként 1500 forint jutalmat is biztosítottak számukra. Ami a terveket illeti: a többi között kidolgozzák a törzsgárda megbecsülésére, a pedagógusnők helyzetének javítására, a családos üdültetés fejlesztésére vonatkozó elképzeléseket, orvosolják a továbbképzéssel kapcsolatos útiköltségek kifizetése körüli panaszokat, anyagi támogatást nyújtanak a most kibontakozó sporttevékenységhez. Ispán Károly, a járási tanács elnöke hangsúlyozta felszólalásában, hogy a községek életében a pedagógus vezető egyéniség, s a helyi tanácsoknak a jövőben többet kell tenniük az oktatás helyi feladatainak megoldásáért és a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsüléséért. Vadkerti Lóránt, az SZMT titkára elismeréssel szólt a járás fejlődő szakszervezeti munkájáról. Felhívta a figyelmet a felnőttoktatásra, anyagi támogatást ajánlott fel, a fizikai dolgozók gyermekeinek segítésére és szorgalmazta a képesítés nélküli pedagógusok segítését, a jó tapasztalatok összegyűjtését, továbbadását A kitűnő légkörben lefolyt küldöttértekezlet jó útravalót adott mind a járási bizottságnak, mind a tagságnak. Elemző számvetés, változatos tennivalók Balassagyarmaton most került sor a közös városi-járási bizottság különválására. A küldöttértekezleten Pólyák Ferenc titkár jól felépített, elemző beszámolója után külön színfoltja volt a vitának Moldoványi János nyugdíjas pedagógus felszólalása. Az SZMT mellett működő Társadalombiztosítási Bizottság tevékenységéről tájékoztatta a küldötteket, és felhívta a figyelmet a segélyezésre, valamint a nyugdíjelőkészítés munkájának fontosságára. Aradi István, a számvizsgáló bizottság elnöke a járási bizottság gazdálkodásáról adott megnyugtató képet, s kiemelte, hogy mintaszerű, dicséretes volt a gazdasági felelős, Molnár Pál munkája. A vitában Héczi János érsekvadkerti tanár a követelmények és lehetőségek összhangjának hiányát elemezte. Bucsánszky József nógrádmarcali és Czimer Árpád magyarnándori küldött szóvá tette, hogy kevés a technikai dolgozó. Major Ferenc Patakról az iskolák költségvetési ellátmányának csökkenésére hívta fel a figyelmet. Rubik Lászlóné Bércéiről az óvónők szabadságának felemelését, a pedagógusföldekkel kapcsolatos gondok rendezését sürgette. Barkó László járási művelődésügyi osztályvezető az igazgatók és iskolai szakszervezeti bizottságok további jó együttműködésének fontosságát hangsúlyozta. Mindhárom tanácskozás ékesszólóan tanúskodott a megye pezsdülő szakszervezeti életéről. Pethő Géza Gonda Zoltán: Falak közt A tanyai nevelők továbbképzéséről „A folyamatos, rendszeres továbbképzés minden pedagógus hivatásbeli kötelessége”. (A szakszervezet központi vezetőségének kongresszusi beszámolójából.) Az 1969-ben kiadott miniszteri utasítás hivatalból is megszabta a pedagógusok továbbképzésének formáit, módszereit. Ma már a megvalósítás útját járjuk. Az utasítás szükségessége nem vitatható. A korszerűség ma már nemcsak állapotot, hanem folyamatot is jelent munkában, tanulásban egyaránt. Az kell, hogy a továbbképzés minden pedagógusnak biztosítsa a legkorszerűbb pedagógiai — didaktikai, metodikai, pszichológiai — ismereteket. Félő azonban, hogy a nevelők egy része nem tud majd olyan hatékonysággal részt venni a továbbképzésben, mint kellene. A tanyákon, külterületeken működő nevelőkre gondolok. Több ezer nevelőről van szó, s közvetve több tízezer gyermekről. Hátrányos helyzetben Ma sokat beszélünk a fizikai dolgozók hátrányos helyzetben levő gyermekeinek pedagógiai segítéséről. De nemcsak a gyerekek, a nevelők is hátrányos helyzetűek a tanyákon. A gyermekeken való segítésnek fontos feltétele a nevelőkön való segítés, mert csak a nevelők révén realizálódhatnak pedagógiai terveink. Vitatható-e, hogy a legnagyobb pedagógiai — főképpen módszertani — segítségre a külterületi nevelők szorulnak, akiknek egy időben kettő, négy vagy éppen nyolc osztály anyagával kell megbirkózniuk? A tanyai iskolákban is módszertani forradalom van. Vajon pedagógiailag felkészülten fogadta-e minden nevelő a tanyára juttatott tv- és rádiókészüléket? Tudja-e mindenki optimális hatékonysággal hasznosítani az adásokat munkája során? Az összevontság körülményei között milyen lehetőségek vannak a „második nevelőtől” kapott információk feldolgozására, befogadására? Olyan kérdések ezek — s még velük együtt ezernyi más is szóba kerülhet, például a feladatlapok alkalmazása kapcsán —, amelyekre a választ csak a szervezett továbbképzés adhatja meg. Úgy vélem, nagyon indokolt, hogy a továbbképzés jelenlegi időszakában az összevont osztályú tanulócsoportok pedagógusainak továbbképzése reflektorfénybe kerüljön. Eddig is a külterületi nevelők maradtak ki a legtöbb továbbképzésből. Zömmel talán nem is hibáztathatok, mert vajon ki helyettesítette volna őket arra az időre? Mit kellene tenni? Járási szinten aligha oldhatók meg ennek a speciális továbbképzésnek a problémái. S néhány napba nem is lehet belesűríteni mindazoknak a kérdéseknek a megválaszolását, amelyek az összevont osztályú tanulócsoportok munkájában felmerülnek. A néhány hetes továbbképzési lehetőségek már sokkal inkább segíthetik a megoldást. Ismétlem: nemcsak a nevelők helyzete, hanem ebből fakadóan a gyermekeké is megköveteli a mielőbbi változást! Sok gondot okoz az is, hogy évről évre több összevont osztályú iskola (1—4., 5—8. és 1—8. osztályú) szűnik meg, s az ott tanító nevelők teljesen osztott iskolákba kerülnek. Vajon a megváltozott körülményekhez való „asszimilálódásuk” megfelelően biztosított-e? Aligha. Ezért már az iskola tervbe vett megszüntetésének időpontja előtt legalább egy évvel lehetőséget kellene adni a nevelőknek arra, hogy osztott iskolában (kedvező esetben leendő iskolájukban) hospitáljanak. Így az átmenet könnyebb lenne, s elejét lehetne venni a pedagógiai, módszertani kudarcoknak. Ha az előzetes hospitálás nem megoldható — például a helyettesítés lehetőségének hiánya miatt —, biztosítani kellene, hogy miután a nevelő osztott iskolába került, az első heteket hospitálással tölthesse el. Ez a munkakiesés mindenképpen megtérülne a későbbi pedagógiai tevékenység során. A tanyai nevelők pedagógiai helyzetének javítása mindenképpen hozzájárulna ahhoz: a legmostohább viszonyok között is a jelenleginél többet tehessünk a hátrányos helyzetben levő külterületi tanulókért Tölgyesi József Titkára az út elején Várnai Tamás, a székesfehérvári József Attila Gimnázium szakszervezeti bizottságának új titkára már tizennyolc esztendeje tanít ebben az iskolában, de csak most került ebbe a tisztségbe. Ráadásul szeptember óta nem is volt titkára a szakszervezetnek, mert az előző titkár másik iskolába került át. A József Attila Gimnáziumban a szakszervezetnek hatvanhat tagja van, 48 pedagógus és 18 technikai alkalmazott. Mások a pedagógusok és a technikaiak gondjai, egy-egy ponton azonban találkozik a kettő. Legáltalánosabb gond szokott lenni a lakás- és bérkérdés — mondja Várnai Tamás. — Az első nálunk eléggé rendezett, alig négy-öt tagunknak van lakásgondja. A másik, a fizetés országos gond, a párt X. kongresszusán is szóba került, és remélhetőleg nemsokára enyhülnek ilyesfajta nehézségeink. Egyik legnyomasztóbb gondunk pedig: a pedagógusok túlterhelése... Ez alól persze Várnai Tamás sem kivétel. Heti óraszáma 28, emellett osztályfőnök. Délután egy másik iskolában is vállalt elfoglaltságot, de a saját iskolájában is várják a szakköri órák, politikai vitakörök, a KISZ-vezetőképzés, az osztályfőnöki munkaközösség, a nevelési értekezletek. Mozi? Színház? Főként a televízió jóvoltából. Moziba inkább csak akkor megy, ha a diákokat kíséri. Este a családdal is kell foglalkozni. Felesége esti egyetemen tanul, neki is segíteni kell.. .» Másfajta gond, de szintén érdemes szóvá tenni: a József Attila Gimnáziumban nagyon hiányolja a tagság, hogy nincs pénzügyi önállósága a szakszervezetnek az iskolában, a tagdíjakból egyetlen fillérrel sem rendelkeznek közvetlenül. Amikor például meglátogatjuk nyugdíjas kollégáinkat vagy a betegeket, nem mehetünk üres kézzel. A tíz-húsz forintos ajándékra minden esetben úgy kéregetjük össze a pénzt kollégáinktól. Amikor meg a testületi tagok gyermekeinek Mikulás-ünnepséget rendeztünk, a szülőktől kellett a csomagokat begyűjteni, hogy aztán visszaadják saját gyermekeiknek ... Várnai Tamásnak természetesen nemcsak gondjai vannak, hanem tervei is. — Még csak az út elején tartok. A terveimről inkább csak akkor szeretek beszélni, ha legalább egy részüket már sikerült megvalósítanom. Balogh József Pedalysusok Lapja 3