Pedagógusok Lapja, 1989 (45. évfolyam, 1-24. szám)
1989-01-20 / 1-2. szám
1989. január 20. A tagság akarata érvényesüljön a mozgalom minden szintjén A XIII. kongresszus előkészítésére, a különböző szintű vezető testületek újjáválasztásához szükséges választási határozatra, a szakszervezet új felépítési és működési elveire, a szervezeti rendszer módosítására az elnökség nevében Zachár László osztályvezető terjesztett elő javaslatot. — Az elnökség azt javasolja a központi vezetőségnek, hogy előrehozott, 1989 májusában megrendezendő kongresszus zárja le a megújulási folyamat első szakaszát — mondotta. — E javaslat abból a folyamatból fakad, amely a múlt év májusában indult el. Mint ismeretes, ekkor kezdeményeztük — tagságunk akaratával összhangban — a pedagógus-szakszervezet átfogó szervezeti és tartalmi „felülvizsgálatát”, a munka értékelését, az ebből kiinduló új program megalkotását és a szükséges szervezeti változtatásokat. Az osztályvezető emlékeztetett a folyamat jelentős állomásaira, a tavalyi tagsági vitákra, s a XII. kongresszus óta végzett munkát értékelő novemberi bv-ülésre. Kifejtette, hogy a tagság élénk figyelemmel követi a felső szintű testületek tevékenységét, s nem kevésbé a munkahelyi és alapszervezeti szervekben, a megyei bizottságokban végzett érdekvédelmi és érdekérvényesítő munkát. Az oktatásügyi dolgozók helyzetét mindez együtt befolyásolta. Éppen ezért nem elégséges csupán felső szinten számot adni a végzett munkáról. Nemcsak a tagságért érzett elkötelezettségünk, hanem az alulról felfelé történő szervezetépítés igénye is azt indokolja, hogy teljes körű beszámolással és választásokkal zárjuk le a megújulási folyamat addigi szakaszát. A továbbiakban arról szólt, hogy az előterjesztés, illetve a kv remélt döntésének rendkívüli lényeges eleme a szakszervezet új felépítési és működési elveinek elfogadása. Ezeket az elveket az egész szakszervezeti mozgalom megújulásának alapelveiként és egyben garanciáiként az országos szakszervezeti konferencia decemberben hozta nyilvánosságra. Pedagógusok Lapja Kedves Kolléga! Tegye közkinccsé, függessze ki a tanáriban a mellékletet, hogy minél többen megismerhessék! ■ • És 1,7 milliárd az alapbérek és a túlóradíjak emelésére A dr. Szűcs László elnökletével megtartott ülésen a testület elsőként — eltérve az eredeti napirendtől — az Országgyűlésnek az idei költségvetésben a közoktatást érintő döntéseit értékelte. Dr. Lázár Lajos megbízott főtitkár elöljáróban emlékeztetett a központi vezetőség korábbi határozataira, amelyekben a feladatok tükrében részletesen kidolgozott követelésként fogalmazta meg az oktatásügyi dolgozók élet- és munkakörülményeinek halaszthatatlan javítását. Elmondotta: a mozgalom vezetői az Országgyűlés decemberi ülését megelőzően több határozott lépést is tettek a kedvezőbb döntések reményében. Egyebek között konzultációra hívták meg a pedagógus képviselőket, majd négy másik értelmiségi szakszervezettel együtt felhívást juttattak el a parlament tagjaihoz, támogatásukat kérve a közoktatás felhalmozódott gondjainak megoldásához. S noha az elmúlt évtizedekben nem akadt olyan Országgyűlés, amelyen többen szóltak volna a pedagógusok érdekében, az oktatás fejlesztése mellett, a költségvetésről szóló döntés felemás érzéseket keltett az érintettek körében — hangsúlyozta dr. Sárdi Lajos. __ — Kétségtelen, történtek biztató lépések 1988-hoz képest, és tény, hogy a központi vezetőség október 14-i határozatának jelentős része megvalósulhat az Országgyűlés döntése nyomán, ám az is igaz, hogy 1989 nem hoz alapvető fordulatot a közoktatás területén. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy folyamatról van szó, a követelések nem valósulhatnak meg máról holnapra. A szakszervezet mégsem mondhat le az oktatásügyi dolgozók érdekében arról az igényéről, hogy az Országgyűlésnek belátható időn belül külön napirendként kell foglalkoznia a közoktatás fejlesztésével. A továbbiakban a főtitkár annak a 4,1 milliárdos összegnek a sorsáról, felosztásáról szólott, amelyet az Országgyűlés szavazott meg a kulturális és az egészségügyi szférának. Ebből 1,7 milliárd jut a közoktatásnak. (Egyébként 1989 lesz az első év, hogy a központi bérintézkedés kizárólag költségvetési területeket érint, nevezetesen az oktatást, az egészségügyet és a közművelődést.) A pedagógus-szakszervezet képviselői az egyeztető tárgyalásokon — a kv október 14-i állásfoglalása alapján ■— következetesen azt képviselték, hogy a pénzösszeg jelentősebb hányada az alapbérek emelését szolgálja; a béremelés a közoktatásban dolgozó valamennyi rétegre kiterjedjen, s végül, hogy egy elkülönített rész a pedagógusok túlmunkájának, túlórájának méltányosabb díjazására jusson — hívta fel a testület figyelmét dr. Sárdi Lajos. A tudósításban ide kívánkozik: a bv-üléssel egy napon került sor az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban a pénz felhasználásával kapcsolatos utolsó egyeztető megbeszélésre, amelyre a főtitkár az előterjesztés vitája után sietett. Visszatérve tájékoztatta a testületet a végleges döntésről: az oktatásra jutó 1,7 milliárd forintból február elsejei hatállyal 550 millió a pedagógusok túlóradíjának emelésére fordítható, 1 milliárd 150 millió pedig szeptember elsejével a közoktatás és a felsőoktatás dolgozóinak alapbéremelésére. Az Országgyűlés döntését minősítő állásfoglalás-tervezet szenvedélyes vitát váltott ki a résztvevők körében. A legtöbben, elismerve ugyan a gazdasági kényszerhelyzetet, figyelmeztettek: a szakszervezet nem mondhat le korábban megfogalmazott követeléseiről, nem lehet elégedett azzal a megszavazott összeggel, amely a legkedvezőbb esetben is csupán 20 százalékos béremelésre nyújt lehetőséget a szakszervezet által szükségesnek tartott 40 százalék helyett. Régi elmaradások pótlása csupán ez az igény, ezért nem lehet lemondani róla. Már csak azért sem, mert az értelmiséget méltánytalanul háttérbe szorította az eddigi politika — miként Fülöpné Szűcs Mária, a szakszervezet Tolna megyei titkára hangsúlyozta: Tóth András, a tatai körzeti bizottság elnöke azt javasolta, hogy a központi vezetőség válassza ketté azokat a bérigényeket, amelyek reálisak s 1989-ben megvalósíthatók és azokat, amelyek jogosak, de most nincs mód a teljesítésükre. Hangsúlyozta: ez utóbbiakat semmiképpen sem szabad feladni. Kérte, kerüljön be az állásfoglalásba: „a testület megérti ugyan, hogy a gazdasági kényszerhelyzetben nincs lehetősége a több teljesítésének, de a felhalmozódott problémák miatt a következményekért a központi vezetőség nem vállalhat felelősséget.” Csáki László dombóvári iskolaigazgató gyakorlati példákkal érvelt állítása mellett, mely szerint a súlyosbodó gazdasági körülmények, a fokozódó infláció következtében az oktatási intézmények semmivel sem kerülnek a korábbinál jobb helyzetbe. Éppen ezért elfogadhatatlannak tartotta az előterjesztés legtöbb megállapítását a hangsúlyeltolódások „a 16 centiméter hosszan sorjázott elégedett s a 7 centiméternyi elégedetlen hangnem" miatt. Szakács Kálmán, az ELTE docense arra figyelmeztetett: az állásfoglalástervezetben foglaltak elmaradnak a pedagógusok véleményétől, hangulatától. Éppen ezért határozottabb megfogalmazásra van szükség. „Az új, az alakuló, szakszervezetek között hátrányba kerülünk, ha nem a tagság véleményét képviseljük” — mondotta. Gergely Sándor, a szakszervezet Győr-Sopron megyei titkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a Pedagógusok Szakszervezetét nem befolyásolhatja a kormány pillanatnyi véleménye, fenn kell tartania eredeti álláspontját. Javasolta, kerüljön az állásfoglalásba, hogy legalább 20 százalékos emelésre van szükség a megszavazott pénzből ahhoz, hogy érzékelhető legyen a központi bérintézkedés hatása, továbbá a béremelés jövő évi kihatásait a kormányzat vállalja magára. Hozzá kapcsolódva többen is egyetértettek abban, hogy az idén sorra kerülő béremelést a központi vezetőség tekintse első lépésnek, amelyet jövőreújabbnak kell követnie. Dr. Orosz István, a Kossuth Lajos Tudományegyetem rektorhelyettese hibának minősítette, hogy a szakszervezet elfogadta: a kormány nem százalékosan határozta meg a béremelés mértékét, hanem egy meghatározott összeget adott szétosztásra. Ezzel fölösleges vitára, széthúzásra adott okot, hiszen a béremelés mértéke attól függően változik, melyik hónapban vezetik be. A túlórák témaköre semmivel sem adott kisebb vitára alkalmat, mint a béremelésé. Hiszen régi, fájó pontja a pedagógusoknak az 50 százalékos túlóra-kötelezettség, amelynek elismerése mélyen alatta van a gyári munkások túlóradíjának. Dr. Kovács Péter ezt úgy fogalmazta meg, hogy „nálunk büntetik azokat, akik többet vállalnak”, ami tarthatatlan. Nagy ellenérzést váltott ki Munkácsy Gyulánénak, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetőjének egyik megjegyzése, miszerint a Munka Törvénykönyve módot ad a 100 százalékos túlóra-kötelezettségre is. Nem méltányolta a központi vezetőség azt a bejelentését sem, hogy a minisztérium azért harcol: ez az arány csak 50 százalék vagy még kevesebb legyen. Dr. Perlaky Mária, a szakszervezet Veszprém megyei titkára ezzel kapcsolatban határozottan leszögezte: „Ha a pedagógus minden egyes megtartott órája a felkészülés miatt eleve két órát jelent — márpedig ezt a művelődési tárca is elismeri —, akkor az 50 százalék esetükben 100 százaléknak számít.” Volt, aki úgy fogalmazott, el kell törölni a ,,rabszolgatörvényt”. Rákos Csabáné székesfehérvári alapszervezeti titkár, Jenei Attiláné, a debreceni körzeti alapszervezet titkára, Kosztyű Béla kisvárdai körzeti titkár a túlórák egységesebb díjazását sürgette a méltányos összeg meghatározása mellett. Ma ugyanis sok keserűség forrása, hogy egy intézményen belül lehet 45 és 140 forintot is fizetni. Szőllősi Istvánné kaposvári körzeti titkár, a SZOT tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy az Országgyűlés döntését valójában akkor lehetne érdemben minősíteni, ha a szakszervezet előre láthatná a képviselők elé kerülő költségvetést. Vagy legalább az érdekvédelmi szervezeteknek legyen módjuk jelölteket állítani a parlament szakszervezeti frakciójának tagjaiként. A vita nyomán a főtitkár javasolta, a testület válasszon háromfős szerkesztőbizottságot, amelynek tagjai az elhangzottak alapján, a központi vezetőség igényei alapján átdolgozzák az állásfoglalás-tervezetet. Ezt a résztvevők elfogadták, miként később egy ellenszavazattal a kiegészített, módosított dokumentumot is. Következetes alkalmazásuk biztosíthatja, hogy a tagság akarata a szervezet minden szintjén érvényesüljön. Ennek biztosítéka, hogy a döntések alapvetően közmegegyezéssel szülessenek. Minden olyan esetben pedig, amikor ez nem lehetséges, meg kell határozni a kisebbségben maradók jogait. Az előadó az elvek közül kiemelte az egyenlő szervezeti és területi képviselet, a paritás elvét. Alkalmazása egyik szervezeti biztosítékát jelenti a közmegegyezésnek. A választási határozatban részletesen kifejtett elvek tartalma összességében azt jelenti, hogy a Pedagógusok Szakszervezete a jövőben — a magyar szakszervezeti mozgalom szándékaihoz hasonlóan — saját tevékenységében nem alkalmazza tovább a demokratikus centralizmus elvét. Zachár László a továbbiakban a különböző tagozatok létrehozására vonatkozó javaslatot indokolta. Ezek azt a célt szolgálják, hogy az egyes rétegek érdekeiket közvetlenül is ki tudják fejezni és érvényesíteni. Ehhez természetesen a testületek és a tagozatok között megfelelő munkamegosztásra, a tagozatoknál pedig érdemi jogkörökre van szükség, s ezeket majd az adott szintű szervezeti és működési szabályzatban kell rögzíteni. A szakszervezet szervezeti felépítésében a munkahelyi csoportok és az alapszervezetek vonatkozásában az elnökség nem javasolt módosítást. Az alapszervezetek létrejötténél továbbra is lényeges, hogy azok az állami döntési szinthez igazodjanak és lehetőségük legyen a teljes körű joggyakorlásra. Korábban ismeretlen, napjainkban azonban már-már természetes mozzanattal indult a vita. Nagy Péter győri, szakközépiskolai igazgató jelezte, hogy Győrben a pedagógusok egy csoportja is kidolgozott egyfajta új elképzelést a szakszervezet felépítésére és ezt sokszorosított formában a jelenlevők egyetértésével a testület rendelkezésére "bocsátotta. Vázolta a javaslataikat, amelyeknek a munkahelyi és alapszervezetekre vonatkozó része lényegében összhangban volt, a felső szintű vezető testületekre vonatkozó része viszont alapvetően eltért az elnökség előterjesztésétől. A kv-ülés résztvevői elismeréssel nyugtázták az alaposan átgondolt, érdemleges javaslatsort. Hangot adott ennek többek között Orbán József püspökladányi körzeti titkár is. Lényeges a forma, mondotta, ám az eredményes szakszervezeti munkát eddig sem a forma akadályozta. Bízzuk a tagságra a működés kereteinek a megválasztásért, bizonyos, hogy megtalálják a legjobb eszközöket. A lényeg, hogy több jogot kapjon a tagság, ha már alulról jövő szerveződésről beszélünk. Tóth András, a tatai körzeti bizottság elnöke több figyelemre méltó javaslatot tett annak érdekében, hogy a szakszervezeti élet visszakapja a rangját. A kongresszusi küldöttek például évente is tanácskozhatnának, s talán az is célszerű lenne, ha a megyei és a városi titkárok havonta beszélnék meg naprakészen a problémákat, a tennivalókat. A körzet tagságának nevében javasolta, hogy a központi vezetőség hozza nyilvánosságra, mibe kerül a szakszervezet működése, milyen vagyonnal rendelkezik a mozgalom, s mit csinál az apparátus. Külön kis vita alakult ki a központi vezetőség és az elnökség jövőbeni összetételéről, létszámáról, hatásköréről. Elhangzott egy olyan javaslat, hogy minden megyei titkár legyen tagja az elnökségnek, de azt mások megkérdőjelezték, mondván, így az „apparátusi” elnökség lenne. Fülöpné Szűcs Mária Tolna megyei titkár azt mindenképpen indokoltnak tartotta, hogy az elnökségben minden megyének legyen képviselője. . Dr. Pap Jánosné szegedi városikörzeti titkár a nyugdíjasok választási jogosultságának a rendezetlenségét tette szóvá. Szakály Béláné csurgói alapszervi titkár megjegyezte, a vitát hallva kér szót. Elfogadásra javasolta az elnökség előterjesztését, mert az a korábbi hasonló dokumentumoknál demokratikusabb, tágabb mozgási teret nyújt az alapszervezeteknek, s így a tagság érdekei a jövőben jobban kiteljesedhetnek. A központi vezetőség végül is szavazott. Elfogadta az előterjesztést, ugyanakkor úgy döntött: mivel az elnökségnek a felső szintű testületekre vonatkozó javaslatához több kiegészítő, illetve alapvetően módosító észrevétel érkezett, erről — a testületek feladatkörének kialakításával együtt — legközelebbi, márciusi ülésén határoz. (Folytatás a 6. oldalon) A XIII. KONGRESSZUSRA KÉSZÜLVE A központi vezetőség januári ülésének dokumentumai Melléklet Állásfoglalás az Országgyűlésnek az 1989. évi költségvetésben a közoktatást érintő döntéseiről A központi vezetőség legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy a kongresszusi előkészítő munka részeként — a dombóvári felhíváshoz csatlakozó pedagógusok igényének is eleget téve — a közoktatás szempontjából nézve minősíti az Országgyűlés téli ülésszakán jóváhagyott 1989. évi költségvetést, s ezzel együtt kialakítja véleményét az egyes bérkérdésekben október 14-én hozott állásfoglalásának fogadtatásáról, az azokkal kapcsolatban megtett és szándékolt állami intézkedésekről. 1. a) A központi vezetőség az 1989. évi költségvetésről hozott törvényben méltányolja azt, hogy az előző évhez képest a közoktatást érintően kedvező változások érvényesülnek: — az oktatási ágazatban az éves bérfejlesztés mértékét a tervezett népgazdasági átlag szintjén állapították meg; — mód nyílik majd központi bérintézkedésre és a pedagógusok túlmunkájának előnyösebb díjazására; — a dologi automatizmus megállapított mértéke mérsékli a működési feltételek további romlását. b) A pozitív tények ellenére a központi vezetőségnek az a véleménye, hogy 1989-ben nem következik be az a fordulat a közoktatási intézmények működési feltételeiben és az ott dolgozók helyzetében, amit a központi vezetőség indokoltnak tartott, mert — a közoktatási intézmények részére az 1989-re biztosított dologi automatizmus még arra sem alkalmas, hogy az 1988-as összegek reálértékét megőrizze, azt meg végképp nem teszi lehetővé, hogy javuljanak az intézmények működési feltételei, amire pedig nagy szükség lenne; — a központi bérintézkedés várható mértéke előreláthatóan még arra sem lesz elegendő, hogy a pedagógusoknak a népgazdaság anyagi ágaiban foglalkoztatott szellemi dolgozók átlagbéréhez viszonyított elmaradása megszűnjön, arra meg különösképpen nem, hogy az általuk végzett szellemi munka társadalmi értékének megfelelő módon legyen elismerve ; a közoktatás részesedése a nemzeti jövedelemből alapvetően nem változik. Mindezek miatt a központi vezetőség újólag nyomatékosan felhívja a döntéshozók figyelmét a közoktatás változatlanul súlyos gondjaira, azok mielőbbi megoldásának elkerülhetetlenségére, és hangsúlyozza a döntéshozókra háruló felelősséget. A központi vezetőség úgy ítéli meg, hogy hosszabb távon gyökeres, kedvező irányú fordulatra van szükség a közoktatási intézmények és az abban dolgozók helyzetében. Ennek érdekében szükségesnek tartja, hogy az országgyűlés vitassa meg és fogadja el a közoktatás - fejlesztési programját, melynek eredményeként az államháztartás kiadásaiban jelentősen megnő az oktatás részesedése. 2. A központi vezetőség 1988. október 14-én néhány bérkérdésben hozott állásfoglalása alapján történtek állami intézkedések: — a túlóradíjak bruttósításának anyagi fedezetét — igényléseik alapján — megkapták a megyei tanácsok. — a Pénzügyminisztérium megerősítette azt a jogszabályi előírást, mely szerint a túlóraként tervezett óratervi óraszámot pedagógus álláshelyként kell megtervezni, ennek anyagi fedezetét a tanácsoknak biztosítani kell az intézmények jövő évi költségvetésében ; — folynak az 50%-os túlórakötelezettség megváltoztatására és az óradíj mértékének növelésére irányuló jogszabály-módosító előkészületek; — a dolgozók számára előnyös változások történtek a személyi jövedelemadó mértékét rögzítő adótáblában. Követeléseink közül nem valósul meg a legfontosabb, a 40%-os alapbéremelés, de az országgyűlés döntése alapján mód nyílik központi bérintézkedésre. Az a véleményünk, hogy az e célra rendelkezésre álló összeget (1,7 milliárd forint) elsősorban és alapvetően a közoktatás — és a felsőoktatás — minden rétegét érintő alapbéremelésre, egy részét pedig a pedagógusok túlmunkájának előnyösebb díjazására kell fordítani az intézmények szükséglete szerint. Ezeknek az intézkedéseknek csak akkor lehet érdemi hatása (mintegy 20%-os emelés), ha az alapbérek emelésére szeptember 1-jével a túlóradíjak emelésére pedig február 1-jével kerül sor, s az intézkedések jövő évi bérkihatását az állami költségvetés biztosítja. Szükségesnek tartjuk, hogy 1990. szeptember 1-jétől, vagy legkésőbb 1991. január 1-jétől jajból kerüljön sor központi bérintézkedés keretében az alapbérek emelésére, s ez olyan mértékű legyen, hogy a két ütemben végrehajtott béremelés nagyságrendje összességében szüntesse meg a pedagógusok átlagbérének a népgazdaság anyagi ágaiban foglalkoztatott szellemi dolgozók átlagbéréhez viszonyított elmaradását. Igényeljük, hogy az 1989. évi tényadatok alapján az oktatási ágazat 1990. évi bérfejlesztése mértékének megállapításakor vegyék figyelembe a népgazdasági szintű és az oktatási ágazatban kialakuló átlagbér-növekedés viszonyát, és azt is, hogy mielőbb történjen meg az érvényben lévő jogszabályok módosítása az 50%os túlóra-kötelezettség és a túlóra díjazásának kérdésében. A központi vezetőség kéri a Pedagógusok Szakszervezetének valamennyi tagját állásfoglalásának támogatására. •