Százhalom, 2013 (1. évfolyam, 1-11. szám)
2013-09-01 / 9. szám
4 SZÁZHALOM *2013. SZEPTEMBER Elgondolkodott már azon kedves olvasó, hogy vajon hány híd van Százhalombattán? Ha a vizes árkokat átívelő kis hidakat nem számítjuk bele a listába, a városban lévő hidak száma tízen felül van. Ami ez esetben nagy számnak minősül. A hidakat nap, mint nap használjuk, járművel vagy gyalog, szinte természetes, hogy rendelkezésünkre állnak. Hiányát viszont azonnal észrevesszük. A város legismertebb és egyben legrégibb ma is álló hídja a Benta patakon átívelő dongaboltozatos, úgynevezett „Római híd”. A híd maga nem a római korban, hanem valószínűleg a XVIII. század folyamán épült. Nem kizárt, hogy alapozásába, lábazatába felhasználtak római korból származó köveket is, de ezt a kutatók eddig még nem bizonyították. A római kori híres Limes út is itt, vagy a közelben húzódott, talán innen a római elnevezés is. Azt nagy biztonsággal feltételezhetjük, hogy a XVIII. századot megelőzően is átkelő volt e helyen. A több évszázados történelmet megélt híd legnehezebb sorsa a huszadik században volt, hiszen rajta haladtak keresztül a téglagyár teherautói, a harci járművek, majd az erőmű építéséhez szükséges teherautó forgalom is, mely óriási károkat okozott a híd szerkezetében. A „Római híd” ma már műemlék, szerepét egy korszerű hídszerkezet vette át. Néha az útról rácsodálkozunk, ha látjuk a buja növényzettől. Alkalmanként szakemberek és lelkes önkéntesek kiszabadítják a természet fogságából, összességében véve azt mondhatjuk, hogy hiába áll műemléki védettség alatt, sorsa szomorú. Az igen részletes katonai térképek tanúsága szerint, e hídon kívül az 1900- as évek környékén két kisebb híd is volt a római fürdő mellett folyó kis patakon, László majornál, illetve a vasútállomásnál, Franciska pusztánál, Százhalombatta északi és déli határában a vasutat átívelő hidat, vagyis felüljárót is jeleznek. Még az 1952-es katonai térkép is ezt az állapotot tükrözi. A városi hidak tömeges építése az ipari beruházások, illetve a lakótelepek kiépítésének következménye. Az 1960- as évektől kezdve sorra adják át és újítják meg a gyalogos és közúti átkelőket már nem csak a Benta/Bara patakon, a római fürdő melletti kis patakon, hanem a „Csőcsordán” is. Arra már csak az „őslakosok” emlékeznek, hogy volt idő, amikor a Benta/Bara torkolatánál is állt egy gyalogos híd, összekötvén Dunafüredet az Ófaluval. Hogy pontosan mikor épült, még nem sikerült megállapítani. Első feltevésünk az volt, hogy talán a dunafüredi víkendtelep kialakításakor, az 1930-as években került erre is sor. Azonban az 1952-es katonai térkép nem jelöli. Az 1960-as években pedig már biztosan állt, hiszen a Dunafüreden élő 10-12 család fiataljai ezen keresztül gyalogoltak iskolába, a nyári hónapokban innen ugráltak a Dunába. Elmondásuk alapján ez a híd egy majd három méteres talapzaton álló, vasszerkezetes függőhíd volt. Miután a Benta/Bara patak mellett elkészült a hideg, meleg vizes csatorna a hidat meg kellett volna hosszabbítani. Ehelyett azonban a meglévő hídelemet, 1965 körül egyszerűen leemelték a talapzatról. Amely aztán még évekig a parton hevert. Innentől kezdve Dunafüred és az Ófalu kapcsolata nehézkessé vált. És ez a helyzet a mai napig fennáll. Ezúton kérjük a Tisztelt Olvasót, hogy ha a híddal kapcsolatban további információval bír, esetleg fényképfelvétele is van, azt ossza meg a „Matrica” Múzeummal, hogy emlékét megőrizhessük az utánunk felnövő generációknak. Balpataki Katalin A múltba vezető hidak SZÁZHALOM Óvárosi Közösségi, Közéleti Folyóirat Megjelenik havonta Felelős kiadó: Százhalombattai Faluvédő Egylet, elnöke: Jankovits Márta Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Postacím: 2440 Százhalombatta, Avar köz 2. Honlap: www.faluvedo.battanet.hu E-mail: faluvedoegylet@gmail.com Telefon: 06-23/356-343 ISSN szám: 2060-2766 Nyomdai munkák: Hírhalom Kft., Százhalombatta