Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)
1965-04-09 / 84. szám
1965. Április 9, péntek rzsi M ÉGIiHíviai) Ha kimondtuk az „át“ mondjuk ki a „bét“ is! A második ötéves tervben előirányzott szőlő- és gyümölcstelepítési program az idén megvalósul. Napjainkban a megyében is a szövetkezeti gazdák ezrei fáradoznak azon, hogy lehetőleg most tavasszal teljesítsék a tervet. Óriási feladatot hajtott végre a megye szövetkezeti parasztsága az elmúlt négy eszi téridő alatt. A tavaszi telepítéseket is beszámítva, mintegy 6700 hold nagyüzemi szőlőt és csaknem 7500 hold nagyüzemi gyümölcsöst létesítettek. Noha sokan egyetértettek a párt és a kormány telepítési programjával, mégiscsak nagy küzdelem árán valósult meg. A kezdeti időszakban a telepítési rendszer körül kialakult végnélküli viták, majd a kishitűség gátolták a telepítés megkezdését. Emiatt a megyében is ezerholdas lemaradásokat kellett pótolni. Az ország teherbíró képességét is, ugyancsak igénybe vette az erre fordított hatalmas összeg. A szőlővesszők és a gyümölcsfa- csemeték azonban helyükre kerültek, s szépen díszlenek a homokon. Szép reményeket fűznek a telepítésekhez a szövetkezeti gazdák. Az első lépés sikerült. A gondos munka jó eredményt hozott. A szőlő- és gyümölcsültetvények mintegy 95 százaléka — szafőnyelven szólva — jól beállott. A szőlőnél mintegy 3,5, a gyümölcsnél pedig alig ötszázaléknyi az a terület, ahol telepítési hibák, vagy gondatlan kezelés miatt, nem felel meg a telepítmény a minőségi követelményeknek. Az ültetvények szépek, jók, de nem elég csak telepíteni, hanem a szőlőket és gyümölcsösöket termőre is kell fordítani. A mai helyzet azonban kissé hasonlít a telepítések kezdeti időszakára. Akkor is, most is gátolja az előrehaladást a sok vita, amely sokszor üres szócsépléssé fajul. Kétségtelen, hogy a legtöbb szakembert az elért eredmények féltése készteti arra, hogy „asztalra tegye” véleményét. Ez dicsérendő, de az már kevésbé, hogy egyesek túlságosan érzékenyen reagálnak, főleg a külföldi irodalomban napvilágot látott irányzatokra, „felkapják”, szajkózzák azokat, s hajlamosak hátat fordítani nálunk bevált, művelési rendszereknek, művelési irányzatoknak. Csak egy példa: egyesek ma kezdik vitatni a zöldtrágyázás létjogosultságát. Az alföldi telepítéseknél a tápanyagutánpótlást zömmel a zöldtrágyára alapoztuk. Ma ezen vitatkozni, s főleg a felvetődött egy-két ellenkező vélemény miatt elhanyagolni zöldtrágyázást, bűn. A kísérleti gazdaságokban folyik a kutatómunka a legjobb művelési rendszerek kialakításáért, de maguk a kutatók is mondják, hogy ezekben megsok még a bizonytalanság. Vannak olyan nagyüzemi módszerek is, amelyeket bátran ajánlanak — gyümölcsösökben például a termőkaros rendszer. A szőlők és gyümölcsösök termőre fordításánál a biztosra kell építeni, még akkor is, ha az nem annyira „modern”. A művelési rendszerek kialakításánál minden esetben figyelemmel kell lenni a helyi körülményekre. Ami jó a hegyvidéken, nem biztos, hogy megfelel az Alföldön, vagy fordítva. Kellenek a tapasztalatcserék, cseréljék ki véleményüket a szakemberek, de a modernizáló hangot le kell szerelni, mert az csak kárt okoz. Amikor elítéljük azt a vitát, amely a mindennapi munkát gátolja, javasoljuk az il letékeseknek, hogy az eddiginél sokkal jobban vegyék figyelembe azokat a jelzéseket, amelyeket a szakemberek adnak a járulékos beruházások hiánya miatt. A dánszentmiklósi Micsurin Tízben példamutatóan telepítették és gondozták a fiatal szőlőket. Nagy lendülettel kezdték meg a támrendszer építését is. A pénzügyi szervek akadékoskodása miatt azonban nem tudták beszerezni a szükséges huzalokat. A néhány hetes késlekedés miatt nagy kár érheti a szövetkezetet. Igazat kell adni azoknak a szakembereknek, akik határozottan állítják: a szűkmarkúság a telepítményeknél mérhetetlen károkat okozhat. Magyarán mondva, ha kimondtuk az „át”, mondjuk ki a „bét” is. Még közelebbről, ha előteremtettük az anyagiakat a telepítésekre, áldozni kell a termőrefordításra és a szőlők, gyümölcsösök üzemeltetésére is. Enélkül ugyanis kárba veszik az eddigi áldozat. De áldozni, nemcsak az államnak szabad és kell, hanem a telepítések hasznát élvező szövetkezeti gazdáknak is. Az állam ma is ad hitelt a művelésre, beruházásokra. Főleg a gazdaságilag a gyenge termelőszövetkezeteket segíti. Az erős, a szilárd szövetkezeti gazdaságok véiáétin' ‘'és •■ikgjäl’" pedig* *! ne szisszenjenek fel, ha sajáterő beruházásra kéri fel őket a járás vagy a megye, j Gazdasági helyzetüknek megfelelő arányban járuljanak hozzá a termőre fordításhoz, s a járulékos beruházások megvalósításához. 1ő A megyében 1128 hold szől és 961 hold gyümölcsös fordul termőre az idén. Ezeknél az ültetvényeknél a második lépést is meg kell tenni. S ez nem kevésbé fontos, mint az első. Az idén, s főleg most tavasszal, még el lehet és el kell tüntetni a korábbi hibákat. A talajerőutánpótlás, a helyes metszési mód megválasztása, a hiányok pótlása mind növeli a telepítések valószínűbbé teszi a értékét, gazdaságos termelést. S van még egy körülmény, amellyel a szövetkezeti gazdáknak számolniuk kell, ez pedig az állami hitel sorsa. Fizetni, vagy nem fizetni! S ez elsősorban a szövetkezeti gazdákon múlik. Az ültetvények beállottságától függően almánál és körténél 6000—12 000, kajszi- és őszibaracknál meggynél és cseresznyénél 8000—15 000, bogyósgyümölcsűeknél 8000—15 000, borszőlőnél 10 000—25 000, míg csemegeszőlőnél 20 000—50 000 forint hitelelengedésben részesülhetnek holdanként a szövetkezetek. A hanyag munka hosszú évekre visszavetheti egy-egy szövetkezet gazdálkodását, de ennek az ellenkezője is igaz. Mihók Sándor j — Csak játszottunk... ^ J — mondja a tizenhét esztén- j £ dós fiú a kórház folyosóján , és mosolyog kicsit, de szólj 1j moryan, mert ez a játék, 1j ^ úgy lehet, túlságosan sokba 'j 1, íj kerül. Hetek óta küzdenek az ljj, orvosok a bal szeméért — 1, í még most sem dőlt el, meg % is tudják-e menteni. £ íj — S ha nem? Mi lesz akkor? — faggatja a fiú azljj anyját, aki sem válaszolni, $ sem sírni nem tud már. 1j f 1j Hallgat. Azt játszották, hogy ki- $ ísérleteznek. Egy rézcsőbe 1 % hiper mangánt tömködtek,j 1j foszfort, majd glicerint cse- fj 1t pegtettek rá. A cső szétrob- £ 1j bánt. Egy apró rézdarab Bo £ íjyer Péter szemébe került. ^ 1 Arca, szemhéja, keze, karja 1s tele van sebekkel. Barátja 1, 'j könnyebben megúszta, de íj 'j lelkiismeretfurdalást érez- 1j % hét, mert mindennap belát 1, 1j tógát hozzá. — Gyakran jártunk1j íj együtt kirándulni — meséli 1j 'j a fiú —, a gyufa mindig át- 1j 1j nedveseden a zsebünkben. £ 1j Mi meg szerettünk tábortü- £ 1zet gyújtani. Gondoltuk, va lamit majd kitalálunk gyű- íj ^ fa helyett... | 1j Vegyészetiél soha nem < 1j foglalkozott, nem is érde í íkelte más, csak a motorsze f 1,relés. Pár hét múlva vizsga- 1j 1j zett volna, most már tudja, 1j % hogy nem ülhet a többiek1j 1j közé, bíztatja magát, hogy 1j 1j ez csak késés, egyszer még... 1 Ha tudta volna, ismételj jgeti, s ugyanezt mondja az jj, anyja is, aki most érzi, 1j 1j hogy még mindig vigyázni 1j 1j 1j kellett volna a fiára. Tizenhét esztendő, töp-1 1 rengés, kételyek, szomorú f 2 ság. í jj a kórház folyosóján —j 1j talán csak véletlenül, talán % 1j nem is baleset miatt —, de f 1j annyi a fiatal sötétszem ^ 2 üveges... í | BI I aV\\\\\\\V^\\\\\^^^ A ceglédi felhívás nyomán Százötvenen keltek versenyre 10000 forint a legjobb dolgozóknak a vecsési Zöld Mező Tsz-ben Somogyi Péter, a vecsési Zöld Mező Termelőszövetkezet tagja tavaly a nem egészen egy holdnyi vállalt területen 90 mázsa fejeskáposzta helyett 270 mázsát termelt. Mások — ugyanolyan talajfeltételek mellett — 180, 150, vagy 120 mázsát szedtek fel. Idős Honfi Jánosné 90 mázsa paradicsommal teljesítette túl a vállalását, Sziebert István 160 mázsa sárgarépa helyett 290 mázsát szedett ki a reábízott parcelláról. A teljesítményeknél mutakozó különbségek aszerint alakultak, ki hogyan dolgozott, hányszor kapálta meg a földet és időben elvégezte-e a különböző munkákat. A jobb eredmények elérésére a szövetkezetben folyó munkaverseny ösztönözte a növénytermesztőket. Nemcsak azért, mert az ember természetes tulajdonságai közé tartozik a vetélkedés, s megelőzni a másikat, többet teljesíteni, jobb munkát végezni — hanem, azért is, mert Veresésen az erkölcsi elismerésen túl anyagilag is érdekeltté tették a versenyzőket. A múlt évben a legjobb terméseredményt elérő tsz-tagok között 7500 forint versenyjutalmat osztottak ki, így megy ez már évek óta, nem papíron, de kint a földeken folyik a verMoór Nándor seny. elnök is bizonyítja: a versenymozgalomnak köszönhető, hogy a szövetkezet a múlt évi árbevételi tervét 129 százalékra teljesítette, s ennek következtében a munkaegység értéke két forinttal magasabb, 35 forint 44 fillér lett. Most ugyancsak megkülönböztetett gondot fordít a Zöld Mező Termelőszövetkezet vezetősége és a versenybizottság is a vetélkedő kiszélesítésére. Mihelyt a ceglédiek felhívása megjelent, nyomban csatlakoztak hozzá a vecsésiek. A növénytermesztők város versenyre hívták ki maglódi Micsurin Tsz tagajait, míg az állattenyésztők és traktorosok a helybeli Ezüsta kalász Tsz állattenyésztőivel és traktorosaival keltek versenyre. A Zöld Mező Termelőszövetkezet tagjai közül pillanatnyilag százötvenen vetélkednek egymással. A győztesek év végén tízezer forint pénzjutalmat kapnak. — sp — NAPOSCSIBÉK (Fotó: Wormser) MA USER-PUSKA MADZAGGAL re?— MI VOlt az első fegyver Egy ásó. Az oroszok ellen. Rákosszentmihály és Gödöllő térségében tankcsapdákat ástunk. Aztán Szentendrénél, Visegrádnál lövészárkokat. — Hány éves volt akkor? — Tizenkilenc. Fiatal voltam és szerencsés. Májusban érettségiztem és csak november végén kaptam meg a behívót. — Melyik fegyvernemhez? — A leventékhez, munkaszolgálatra. Később, december közepén már a Duna cseh partján „harcoltunk”. Karácsonyra hazaszöktünk. — Miért? — Megígértük otthon, mielőtt bevonultunk. Német monitorok húztak felfele a Dunán. De köd volt, a szigetek is takartak — nem vették észre a csónakot. Dorogon a nyilasok lecsaptak rájuk. De a hamis menetlevél végül is megmentette őket. Mind a négyen megérkeztek Pestre. Ő először a kislányhoz ment. Ezután tért haza Zuglóba, a kis kertes házba. Már tíz óra volt. Szenteste, 1944 karácsonya. Szülei összecsókolták, ám anyja arcáról apránként lehervadt a mosoly: — Mi lesz, ha megtalálnak, kisfiam?... De ő csak nevetett. Itt? A szerencse már melléállt. Úgy látszik, azt, aki szerelmes, nem hagyja el a szerencse. ★ — IS CIVCt IC a kislányt feleségül? — Nem. Nagy szerelem volt — de mégis diákszerelem. És karácsony után elfelejtettem, hogy nemrég még gimnazista voltam. A feleségemet később a MADISZ-ban ismertem meg. Negyvenkilencben házasodtunk. Akkor már egy éve megvolt a rendőrtiszti vizsgám. Házasság — Szentendre — Vác. — Mikor jött a főkapitányságra? — ötvenegy tavaszán, mindjárt a közrendvédelmi osztályra. Megszerettem ezt a munkát, mert az állomány tevékenysége igen szerteágazó, sokoldalú. És ha árvíz, járvány, tűz van, a mi embereink, a körzeti megbízottak állnak először az őrhelyre. És ők biztosítják a helyszínt, amíg nyomozók kiérkeznek. De mindenképp érdekes hivatás ez... — Minek készült eredetileg? — Vegyésznek. Vegyészmérnöknek. A kémiát, matematikát és a fizikát szeretem. A Kölcseybe jártam — most is jó nevű gimnázium. A fizikát dr. Novobátzky Károly, a ma már világhírű professzor tanította __★ ... Df negyvennégy _ negyvenöt fordulója nemcsak diákszerelmet, a vegyészi álamokat is elvitte. És hozta Tibi bácsit, a nála tizenöt évvel idősebb atyai jóbarátot, aki akkor még csak kedves, rokonszenves ismerős volt. Tibi bácsi is megszökött a frontról — a pincéjükben, ha átment, volt miről beszélgetniük. Sokat beszélgettek. Tibi bácsi különben a londoni és a moszkvai rádiót hallgatta. Ha ott volt, hallgatta a fiatalember is — és rácsodálkozott a világra. Tibi bácsi már régóta szociáldemokrata volt. A fiatalember, a vegyészjelölt belépett Tibi bácsiékhoz, a szociáldemokrata pártba. * Belépését utólag 1945. január 10-re keltezték. Aznap — barátaival és a környéken maradtakkal — egy szovjet üteget ásott be, amellyel a tüzérek már Budát, a Várat vezették. Az első szovjet katona nyolcadikon éjfélkor ment be lakásukba. A környéken csak aők maradtak — két utcával odébb elkeseredett harc dúlt. Anyja megnyugodott, mert a katona kedves volt, hajnalban azonban megrettent, mert a fiát robotra vitték. Az üteget két nap alatt beásták. Munkadíjként — a végén — sárgaborsó főzeléket kaptak, birkahússal és katonakenyérrel. Ahogy elvonult a front, visszatértek a környékbeliek. Csüggedtek voltak, reménytvesztettek — azért is, mert szürkület után fosztogató bandák jártak. A vegyészjelöltnek — január közepén — pajtása hozta a hírt: szervezik a rendőrséget. Végre! A szomszéd utcában az éjjel meggyilkoltak egy öregasszonyt. Most már nem lehet várni! Bementek a rendőrségre. Először csak kaszalagot és gumibotot kaptak. Március elején már igazi fegyvert: Mauser-puskát madzaggal, madzag a szíjat helyettesítette — de puska volt, nem mondott csütörtököt.★.L 3 pajtása ötvenhat után átment a honvédséghez. Másik pajtása — október végén — tőle pár lépésre állt, amikor szíven találta egy golyó. Szerette. Bajtársak voltak. Együtt jártak továbbképzésre, klubba, taggyűlésre. 1947- ben együtt „iratkoztak át” a kommunista pártba, ötvennégyben együtt birkóztak a Duna megvadult hullámaival. Ordítani akart, sírni. De nem volt idő a megrendülésre. Újabb fegyverekért kellett menni, mert az ellenforradalmárok továbbra is támadták a főkapitányság épületét. Amikor egy időre elvonultak a támadók, Ferencz József százados fegyverért, lőszerért ment. Többször fordult a gépkocsival — az épületet megvédték. S a karhatalmisták között, akik ötvenhét elején szétkergették az Aszód, Nagykáta és Dabas környéki bandákat, ott volt szervezőként, harcosként az egykori madzagos puskás Ferencz százados is.★ 1957. tavaszán Ferencz Józsefet kinevezték a megyei főkapitányság közrendvédelmi osztályvezetőjévé. Helytállásáért soron kívül előléptették őrnaggyá. Ötvennyolc óta tanácstag, lakóhelyén, Zuglóban. Hatvankettőben megkapta az alezredesi rangot. Felesége a napokban doktorált a jogi kar esti tagozatán. Szabad idejében sokat olvas. Büszke a tízéves fiára , és a tizenöt éves lányára, aki matematikusnak készül. Igen, ezt a hajlamát az apjától örökölte. A fiatal, negyvenéves alezredes katonás, elegáns jelenség, zubbonya tele van kitüntetésekkel. Ha a környéken sétálni viszi a gyerekeit, néha eltréfálkozik velük: — Látjátok, itt razziázott, lövöldözött apátok. Régen, olyan régen, hogy ti még nem is éltetek ... Murányi József