Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-07 / 288. szám
■A_P € STA EKYLI HÍRLAP ICITION KIAD^sXXV. ÉVFOLYAM, 287. SZÁM 1971. DECEMBER 7., KEDD Kölcsönös segítség Jó a kapcsolat a pedagógusok és a szülők között Félként a veszélyeztetett és hátrányos helyzetűt tanulók istápolására szövetkeziek A fogadóórák, szülői értekezletek, valamint az ellenőrző könyvecskék feladata, hogy eleven kapcsolat legyen, a pedagógusok és a tanulók szülei között. Vajon milyen kapcsolat alakulhat ki a szűkös érintkezési keretek között, s a három lehetőség közül melyik a legmegfelelőbb ? Dr. Berényi Istvánnal és Fazekas Istvánnéval, az Arany János Általános Iskola tanári szobájában, az iskola szülői munkaközösségének munkájáról beszélgettünk. Nagyon meglepett, hogy milyen jó a kapcsolat a szülők és az iskola között, s amikor ezt szóvá tettem, rajtuk volt a csodálkozás sora. — Mi különös van abban, hogy a szülőket érdekli, hogyan segíthetnek gyermekeiknek a tanulásban? Az iskolában egyébként kísérleti oktatás folyik, s az nemcsak a gyerekeknek, hanem a szülőknek is új feladatokat ad — világosított fel Fazekas Istvánná — Különösen az első osztályos és az ötödikes tanulók szülei veszik komolyan feladataikat. A legutóbbi értekezleten, amit az „első osztályosok szülei” számára tartottak, 98 százalékos volt a megjelenési arány! . A legfontosabb feladatunk tehát a szülők rendszeres tájékoztatása. Erre a legmegfelelőbb módszer a „szülők iskolája”, amely előzetes munkaterv alapján folyik. A pedagógiai témájú előadásokat felhasználják a szülők a gyermekek segítésében — egészíti ki dr. Berényi István. — Legutóbb a szülői munkaközösség vezetősége fordult körlevélben a választmányi tagokhoz, az osztályok munkaközösségének vezetőihez, hogy nyújtsanak segítséget a hátrányos és veszélyeztetett tanulók családlátogatásának lebonyolításához. A szülők támogatására minden esetben számíthatunk nemcsak az ünnepi alkalmakkor, hanem például az iskolai úttörőmunkában is vagy a napközisek foglalkoztatásának színesebbé tételében. Egyegy alkalommal a szülők vállalkoznak arra, hogy munkájukról, munkahelyükről beszéljenek a gyerekeknek, mint felnőtt a felnőttel. A szülői munkaközösség legközelebbi rendezvénye a december 11-d teadélután, amelyet a szülők, illetve a pedagógusok egymás megismerésére, a nevelési gondok megbeszélésére használnak fel. A harmadik, akit a szülői munkaközösség munkájáról faggattam, Szeleczky János, az elnök. — Csak szeptember óta viselem a tisztséget, amelyet megtiszteltetésnek érzek. Eddigi szülői tapasztalataim szerint is látom, hogy a szülők segítik a pedagógusok munkáját, legutóbb például a 100 éves jubileumi ünnepségek lebonyolításában segítették. A munkatervben különösen a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű tanulók istápolására „szövetkeztünk”, az ő családjaik látogatását már megkezdtük. Foglalkozott a szülői munkaközösség vezetősége a napközi-napirend és -nevelési gondok megoldásával is, hiszen a napközi feladata nemcsak az, hogy ott a gyermekeik elkészítsék a házi feladatokat. A jelentkező nehézségeket igyekszünk minél előbb megszüntetni. Például a szülők kérték, hogy az alsó tagozatosok hamarabb kapjanak uzsonnát, mert az ebéd után hamar megéheznek a kisebbek. Azóta már a kéréseknek megfelelően kapnak uzsonnát a kicsik. — A feladat nagy, végrehajtásával gyermekeink és a magunk javára dolgozunk — summázta véleményét a szülői munkaközösség elnöke. Sz. M. Anyakönyvi hírek Született: Borzák Miklós és Bogdanov Julianna: Erika, Fehér Sándor és Szűcs Mária: Edit, Lestyén Béla és Szűcs Borbála: Béla, Kiss István és Barkó Éva: István, Ézsiás István és Viktor Mária: Gabriella, Sonkoly Ferenc és László Ágnes: Ferenc, Kocsis László és Pálinkás Erzsébet: Zsuzsanna, Fehér Dénes és Bugyi Katalin: Szabolcs, Horváth János és Vágó Erzsébet: János, Tokai József és Pálfi Franciska: Krisztina, Bognár Pál és Kása Katalin: Emma, Nagy Ferenc és Erdei Katalin: Gábor nevű gyermeke. Névadót tartott: Dér József és Távorszki Margit: Margit nevű gyermekének. Házasságot kötött: Kovács Ambrus és Vágó Julianna, Ványi Ambrus és Fehér Judit, Papp Sándor és Bakos Emília, Kovács László és Sági Gizella. Meghalt: Kenyeres Ferenc (Petőfi u. 29.), Pozsár Sándor (Táncsics u. 7.), Lakatos Ferenc (Munkácsy u. 2.), Todoricz Jánosné Sebők Terézia (Szőlő u. II.), Gyalai Lászlóná Tatai Etelka (Galgóci u. 5.), Mohilla Pálné Sima Mária (Alsó járás u. 1.), Kádas Ferenc (Nyársapát, Élas d. 5.), Győri Ferenc (Arbóz d. 18.). Ma: Nők akadémiája Ma este, 6 órakor, a Nők akadémiáján, Siposné Kovács Zsuzsa szociológus tart előadást Nagyszülők—szülők— unokák címmel, a nemzedékek egymás mellett éléséről. Megjött a Télapó Megjött a Télapó a központi óvodába, s az ámuló kicsinyeknek szétosztotta kosarából az édességgel teli csomagokat. Fotó: Kiss András Gondolatok a könyvtárban A csend, a nyugalom háza ez. Amikor nesztelenül végigmegy az ember a terem puha szőnyegén, a körülötte lévők nem veszik észre. Csupán néha zizzen egy-egy könyv lapja, s csak a könyvtáros asztala felől hallatszik néhány hangfoszlány. VÁROSI KÖNYVTÁR. A tömött polcokon olvasni vágyók keze matat a regények, útleírások, elbeszélések között. Az asztalokon újságok. Akad mindenféle. Kíváncsivá lettem. Vajon mit szeretnek olvasni az emberek? Mi az, amit legszívesebben tesznek táskába, hogy azután otthon, a hosszú esteken belemerüljenek. Idősebb ember, nyugdíjas lehet, Jókai Mór kötetei között válogat. Időnként kivesz egyet, belelapoz, majd visszateszi. Megszólítom. — Jókai könyvek a kedvenceim. Ezeket már mind ismerem — mutat egy sor könyvre —, de, sajnos, a Fekete gyémántokat még mindig nem sikerült megkaparintanom. Azt mondják, nagyon jó. — Melyik Jókai mit tetszett a legjobban? — Az aranyember. Azt kétszer is végigolvastam. Sokat forgattam Gárdonyi, Mikszáth és Móra könyveit is. Az olvasóterem kék köpenyes diákok asztalain bújják a vastag lexikonokat. Faragó Éva gimnazista lány. Holnap az osztálynak olvassa fel a „Szigeti Veszedelem”-ről írt dolgozatát, s most ehhez gyűjt bővebb anyagot. — Hogy mit szeretek? Sajnos, egyelőre még csak a tankönyveket olvastam. Sok a tanulnivaló, de talán majd téli szünetben több alkalmam lesz belefeledkezni egy-két jobb regénybe. Rajongok versekért is. József Attila és a Tóth Árpád verseit behunyt szemmel, órákig is elhallgatnám. Magam is verselgetek, de csak úgy, a fióknak. Lehet, hogy egyszer majd meg is mutatom valakinek. Tóth Károly, a család ezermestere, ezért is rajong annyira a műszaki tárgyú könyvekért. Beszélgetésünk közben is a Rádiótechnikát forgatja. — Elolvasok én mindent, ami a kezembe kerül, de mivel a fúrás-faragás rabja vagyok, leginkább ennél a polcnál állapodok meg. Most regfji zsebrádiót akarok eszkábálni az öcsém születésnapjára, ehhez gyűjtök egy kis irodalmat. Befejezem a kérdezősködést. Figyelem az embereket. Ki a regényeknél, ki a verseknél, ki pedig az útleírásoknál keresi a neki való olvasnivalókat. Szeretnek olvasni. Van, aki két-három könyvet kölcsönöz ki, de van olyan, aki hatot. Lesz, mit olvasni üres esték unalmas óráiban,az Miklay Jenő — Nagykőrösön nem jó ceglédinek lenni! — Ugyan, miért nem? — A perek miatt! A párbeszéd az öreg városháza méteres falai között hangzott el, egy mély csöndességű hivatali szobában, s tréfás hangon. Minden bizonnyal e sorok írójának ama közlése váltotta ki a derűs szemhunyorítással kísért figyelmeztető mondatot, miszerint e sorok írója Ceglédről érkezett „Körösre”, ahogyan a pusztai város bennszülött lakossága emlegeti lakóhelye nevét. Ilyesfajta fogadtatás után az ember, persze, meg nem állhatja, hogy utána ne kérdezzen, miféle perek emléke kísért a három pusztai város — Cegléd, Nagyköcs, Kecskemét — két szomszédvára, Cegléd és Nagykőcs között, miért nem jó Nagykörösön — ceglédinek lenni? A korra fiatal, hivatali beosztására viszont annál rangosabb vezető tisztviselő aztán rendre megmagyarázta a titokzatos mondat értelmét. — A XVIII. században nagy határperek zajlottak Nagykőrös és Cegléd között, vezetesen annak eldöntéséért szállt síkra a két város polgársága, hogy melyikhez is tartozzék Csemő és Nyársapát? A jó magyar módra, kényelmesen vitt perben végül is a Pest megyei törvényszék mondotta ki az utolsó szót. Az ítélet igazi salamoni ítélet volt. A nagytekintélyű törvényszék kettévágta Csemőt, felét Cegléd városa jussolta, felét pedig Nagykőrös. Kőrös azonban minden időben nyakas város volt, polgárai ma sem felejtették el a hitük szerint igazságtalan ítéletet, az idősebb „körösiek" ma sem nézik jó szemmel a ceglédieket. Hol, miféle történelmi korokon áttűnő s időtállónak bizonyult általános jellemvonásából kiindulva lehetne szerencsésebben megközelítei e pusztai város egyéniségét, mint a nyakasságán kérészül? Elindulva tehát ezen a nyomon, az ember nem mindennapi aspektusra tehet szert, amely nézőpontból csakhamar fölfedezhető, hogy Nagykőrös valóban nyakas város, a szó legjobb értelmében. Büszke és igazságszerető népek lakják. Azok lakhatták, már akkor is, amikor a honfoglaló magyarok még Ázsia sztyeppéin pengették az íjat. A Kőrös-ér menti ásatások azt bizonyították, hogy a ma is Földvár és Vadas nevezetű határszegletekben földvárat emelt a bronzkori őslakó, s ezen az évezredek óta ember lakta tájon szálláshelyet foglaltak maguknak a honfoglalók is, erre utalnak a fejedelmi és vezéri törzsek emlékét őrző helynevek: Tormás, Kürt, Csat. Az egykori Nagykőröst, amikor talán még nem is ezen a néven emlegették, számos pusztai település, kisebb falu vette körül. Ezek közül nyolc falunak a XI— XIII. században épült temploma és temetője is volt, s e szabad pusztai falvaknak a nehéz időkben Nagykőrösre húzódó lakossága alkotta annak a nyakas természetű városi polgárságnak a magvát, amely azóta is nyakas büszkeséggel őrzi hagyományait, jogait és becsületét. 1266-ból származik az első írott emlék, amely a városról — akkor még nagyobb falu — említést tesz, s Kalán-Kőrösnek írja a Cegléd és Kecskemét között félúton fekvő emberi települést. 1368-ból való a következő oklevél, amely már Nagykörös néven emlegeti a várost. Eszerint az oklevél szerint Nagykőrös napjainkban hatszázhárom éves városi múltra tekinthet vissza. Hatszáz esztendővel ezelőtt Nagykőrös kiterjedésével még semmiképpen nem szolgált rá a „nagy" jelzőre, mivel, hiteles följegyzések szerint, nyugat—keleti irányban mindössze 1100 méterre, észak—déli irányban pedig 750 méterre terjedt a város belső területe. Hatalamas pusztaságon uralkodott kis Nagykőrös, amelyet magas földsánccal vettek körül, s e sáncon négy kijáratot hagytak, Buda, Szolnok, Cegléd és Kecskemét felé. Szükség is volt a város őrizetére azokban a zavaros időkben, mivel Nagykőrös akkor már az állattartó pusztaság jeles vásárhelye volt, ahol az országos vásárokra vagyont érő gulyákat hajtottak föl. Baróti Géza (Folytatjuk.) (Átvettük a Magyar Hírek, a Magyarok Világszövetsége lapjából.) Egy nyakas város I. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? A hallgatag ember. Vadnyugat kék ege alatt: beszélő amerikai’film.Magyarul Kísérőműsor: Magyar hiradó. ‘'•'•Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. S-P-OsRuT Városi úttörő-olimpia: asztalitenisz November 30-án rendezték az első sportversenyt a sportotthon korszerűsített s belülről teljesen átalakított nagytermében. Az úttörő-olimpia városi asztalitenisz-versenye most először nagy tömegeket mozgatott meg. Iskolánként 2—2 fiú és 1—1 lányversenyző indulhatott. Mivel az asztaliteniszezés népszerűsödik városunkban, a helyi Általános Iskolai Sporttanács a tartalékok részére is rendezett versenyt, a B-csoportban. Érdekes és néhány színvonalas mérkőzésnek lehettek szemtanúi a jelenlevők. Körmérkőzéses rendszerben vetélkedtek minden csoportban. Hat, majd később hét asztalon, 3 és fél óra hosszat tartott a verseny. A lányoknál az A-csoport győztese, a fiúknál az A-csoport első két helyezettje jutott tovább a december 12-én, Abonyban megrendezésre kerülő megyei döntőbe. A fiúknál a második helyen holtverseny alakult ki, s mivel nemcsak a győzelmek száma, de a játszmaarány is azonos volt a két pajtás között, újabb mérkőzésen dőlt el a továbbjutás a tehetséges, tanyai kollégista Gál János javára, aki ezen a versenyen tűnt fel. Ezek a végső eredmények. Fiúk, A-csoport: 1. Szabó Tibor (Kossuth iskola) 5 győzelem, 10:0-ás játszmaarány; 2. Gál János (Petőfi) 3 győzelem (7:5); 3. Tóth József (Kossuth) 3 győzelem (7:5); 4—5. Berecz Gábor és Nagy Attila (mindkettő: Arany) 2—2 győzelem, 4:6-os, illetve 5:7-es játszmaarány; 6. Gergely Mihály (Petőfi) győzelem nélkül (0:10). Lányok, A-csoport: 1. Rózsás Zsuzsanna (Arany) 2 győzelem (4:0), 2. Bökfi Erzsébet (Kossuth) 1 győzelem (2:3), 3. N. Szűcs Ilona (Petőfi) győzelem nélkül (0:4). Fiúk, B-csoport: 1. Katona Dénes (Arany) 4 győzelem (9:4); 2—3. Juhász László (Petőfi) és Mühl Jenő (Kossuth) 3—3 győzelem, mindkettőnél 6:4-es játszmaarány; 4. Faragó István (Arany) 3 győzelem (6:5); 5. Stefankovics Gábor (Kossuth) 2 győzelem (6:6); 6. Kovács Károly (Petőfi) győzelem nélkül (0:10). Lányok, B- csoport: 1. Beke Irén (4:1); (Kossuth) 2 győzelem (Arany) 2. Langer Zsuzsanna 1 győzelem 3:2; 3. Gergely Ildikó (Petőfi) győzelem nélkül (0:4). A győzteseket és a helyezetteket Nagy Imre, a Kinizsi asztalitenisz-szakosztályának vezetője meghívta a Kinizsi sportiskola edzéseire. Női labdarúgó-szakosztály alakult Tizennyolcan jöttek össze december 1-én a konzervgyárban, de összesen 30 nődolgozó jelezte, hogy részt vesz a Kinizsi női labdarúgó-szakosztályának munkájában. Az alakuló összejövetelkor a gyári lányok-asszonyok 3 képviselőt választottak maguk közül, akik tartják velük majd a kapcsolatot. Rövidesen sor kerül a női szakosztály-vezetőség megalakítására is, így most már elengedhetetlenül szükségessé vált a Kinizsi-sportelep tribün mögötti labdarúgó-edzőpályájának rendbehozása, felemelése. A több csapathoz több pályára van szükség. S. Z. Köszönetet mondunk rokonainknak, ismerőseinknek, jó szomszédainknak, akik szeretett jó férjem, édesapánk, nagyapánk, id. Kenyeres Ferenc temetésén Nagykőrösön megjelentek, részvétüket nyilvánították, sírjára koszorút, virágot helyeztek, özv. id. Kenyeres Ferencné és családja.