Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-18 / 140. szám

r A fejlődés­­­­­­,PEST MEGYEI A igénye kötelez világtörténelem háborúi — évszázadokra vissza­tekintve — mindig a csatatereken dőltek el. Eb­ből adódóan az áldozatok, a veszteségek is első­sorban a katonák közül kerültek ki. Első ízben a II. világháborúban szenvedett a pusztítás borzalmaitól a hátország, a lakosság. A repülőgépek elterjedésével mindinkább stratégiai elvvé vált, hogy nem elég hadszíntéren megvívni a csatát, de a hátországot is le­­­hetetlenné kell tenni, hogy élelemmel, emberanyaggal, fegyverrel, lőszerrel lássa el harcoló alakulatait. A II. világháború harci zaja még alig ült el, a fegyverek csöve alig hűlt ki, a romok is még memen­­tóként meredtek az égre, amikor az imperialista ha­talmak hidegháborúba kezdtek és készülődésük — a fegyverzetek, különösen a repülőgépek gyors ütemű fejlesztése — azt bizonyítja, hogy minden igyekezetük­kel arra törekszenek, hogy a hidegháborút forró, öl­döklő harccá alakítsák. Háborús készülődésük célja egyértelmű volt: elpusztítani az Európában kialakuló szocialista államokat, megakadályozni a szocialista vi­lágrendszer elterjedését. Ennek természetes következ­ményeként a Szovjetunió és a szocialista országok is hozzákezdtek védelmi erejük fejlesztéséhez. Ezen túl­menően azonban gondolnunk kellett arra is, hogyha az imperialista hatalmak mégis kirobbantanának egy újabb háborút, biztosítsuk hátországunk, lakosságunk védelmét, életének, az anyagi javaknak megóvását. Ezért került sor hazánkban is 1949 végén a légoltalom megszervezésére. A magyar Légoltalom egységeinek kiképzése az el­ső időszakban a II. világháborús tapasztalatokra épült. Felszerelését, kiképzési anyagát is az innen visszama­radt eszközökből kölcsönözte. Az imperialista hatalmak háborús hisztériája következtében azonban eddig soha nem látott méretekben indult meg a támadó fegyverek fejlődése. Kialakultak a nagy hatósugarú repülőgépek, kifejlődött a rakétatechnika és egyre nagyobb mérete­ket öltött az atom­biológiai és vegyi fegyverek alkal­mazásának a lehetősége. Ez természetesen maga után vonta, hogy a szovjet haditechnika, hadtudomány is fejlessze védelmi fegyvertárát. Mindezen túlmenően tovább bővítettük, korszerűsítettük a hátország védel­mét biztosító légoltalmi — majd ennek jogutódjának — a polgári védelmi szervezetet. E helyi védelmi elveket mindinkább felváltotta a tvolsági védelem elve, a légoltalom már nemcsak nevében ment át változáson — polgári védelemmé alakult — hanem funkciójában, munkájában is. Lét­­jogosultságot nyert a tétel: csak úgy lehet biztosítani a hatékony védelmet, ha az egész ország lakosságát felkészítjük a háborús körülmények közötti cselekvés­re, az ön- és kölcsönös segítségnyújtás feladataira, adott esetben a termelés folytatására, az élet és az anyagi javak mentésére, megóvására. Az út — amelyet a közel negyedszázad alatt meg­tett e szervezet — hosszú volt és sok tennivalót kellett közben megoldani. Meg kellett értetni az emberekkel, hogy még a legborzalmasabb fegyver hatása ellen is lehet védekezni. De a védelemre már most a békés hét­köznapokban kell felkészülni. Meg kellett értetni, hogy az egyes ember, s rajta keresztül az állam, a társada­lom túlélését csak úgy lehet biztosítani, ha összállami, össztársadalmi üggyé tesszük a polgári védelmet. El kellett jutni oda, hogy mindenki vallja: a háború őr­jöngő pusztítását csak úgy lehet megelőzni, ha erősek vagyunk, ha nem vagyunk védtelenek. S ebbe az erőbe beletartozik a polgári védelmi felkészültség is. E ha­talmas feladatokat csak úgy lehetett megoldani, hogy — állandóan figyelemmel kísérve a támadófegyverek fejlődését — megállás nélkül korszerűsítettük, a je­lentkező igényekhez szabtuk a védelem elveit. A tö­megek meggyőzésében, a megfelelő politikai morál ki­alakításban a megyei, városi, községi és üzemi párt­­szervezetek segítették a polgári védelem munkáját. Az 1967-es esztendőtől — folyamatosan — egymást követték az olyan nagy tömegeket megmozgató gya­korlatok, mint a Borsod, Fejér, Bács-Kiskun és Haj­­dú-Bihar megyei megmozdulások. M­ost, mikor az esztendő derekán a polgári védelem szervezett erőinek szakmai, gyakorlati kiképzése, a dolgozók differenciált oktatásának befejezése előtt állunk, ekkor az itt felvillantott képek arról is beszélnek, miért és hogyan alakultak át a seprővel, la­páttal felszerelt egységek a műszaki mentés korszerű szolgálataivá, miként nyert létjogosultságot a távolsági védelem elveinek kidolgozása, a kívülről való mentés feladatainak gyakorlati elsajátítása. Az 1974-es esztendő mérföldkőnek számít. Eleget kell tenni a kiképzési utasítás gyakorlati szakkiképzés megvalósítását előíró feladatának, a dolgozók differen­ciált felkészítését is meg kell oldani, s fel kell készülni az 1975-ös esztendőre, amikor — az év közepétől — megkezdődik az egységek vizsgáztatása, az üzemi és egyéb szintű gyakorlatok­ lebonyolítása. Mindezek a tennivalók még magasabb szintű megoldását teszi kö­telezővé a hazánk felszabadulásának közelgő 30. évfor­dulója, a számadás a X. kongresszus ide vonatkozó ha­tározatainak végrehajtásáról, s a megemlékezés a pol­gári védelem megalakulásának 25. évfordulójáról. TÓTH KÁROLY V___________________________ 1974. II. sz. (1974. június 18.) A Pest megyei Hírlap melléklete Hasznos hagyomány Hatodik éve tavaszonként szakmunkástanulók honvédelmi versenyei A hagyományok kialakulása általában évtizedekig tart, hosszabb idő kell ahhoz, hogy valami természetessé vál­jon, elmaradásával sokakban hiányérzetet keltsen. Úgy lát­szik mégsem minden esetben érvényes e szabály, a hagyo­mány teremtésének nem min­dig feltétele az évtizedek sú­lya. Legalább­is erre enged következtetni, ha végigtekin­tünk a Pest megyei szakmun­kástanulók honvédelmi, pol­gári védelmi versenyének rö­vid, néhány éves történetén. Az idén hatodik éve, hogy minden tavasszal megrendezi a Pest megyei tanács iptari osz­tálya, a Pest megyei polgári védelmi parancsnokság, az MHSZ, a KISZ-bizottság, Vöröskereszt, és több más tár­a­sadalmi és tömegszervezet kö­zösen, a fiatalok e jelentős ré­tegét érintő vetélkedőt. A ver­senyek szabályai szerint vala­mennyi szakmunkásképző in­tézet benevezhet , s kevés kivétellel csatlakoznak is vala­mennyien a felhíváshoz. A döntőt megelőző selejtezőkön megyeszerte csaknem nyolc­ezren vesznek részt évek óta. A felkészülés során megismer­kednek az alapvető honvédel­mi ismeretekkel, fogalmakkal, megtanulják az életkori sajá­tosságukhoz mért katonai pol­gári védelmi gyakorlati fogá­sokat, tennivalókat, gyarapít­ják e témakörben is általános műveltségüket. Mindezt ön­ként, szívvel, lélekkel teszik, meglelve e tevékenységben a rom­antikat, a lelkesítő szépsé­geket. Alig néhány éve, hogy a honvédelmi ismeretek tan­tárgyként honosodott meg is­koláinkban. Az aggodalmak, melyek fogadtatásával kapcso­latban éltek a közvélemény­ben, ha­ nem is alaptalannak, de legalább­is túlzottnak bizo­nyultak. Ami a legdöntőbb, épp a fiatalok üdvözölték egy­értelműen pozitívan az új tan­tárgyat, hamar híveket szer­zett magának körükben a lö­vészet, a tereptan éppúgy, mint az elsősegélynyújtás, és a polgári védelem is. Lelkesen kapcsolódtak be a versenyek­be, szívügyüknek tekintették a honvédelmi napok sikerét. Az­óta a honvédelmi nevelést se­gítő különböző akcióknak már valódi hagyományai vannak. Legutóbb a ceglédi me­gyei szakmunkástanuló-verse­nyen például találkoztam Har­csa Eszterrel és Markó Erzsé­bettel, a ráckevei Ady Endre gimnázium másodikos tanulói­val. Nem mint versenyzők jöttek el otthonról, hanem mint segítők, ők készítették elő az elsősegélynyújtó-feladat imitátorait. Különböző festé­kek, sminkeszközök segítségé­vel „sérüléseket” varázsolta­k karjukra, lábukra, hogy ezzel is életszerűbb, tanulságosabb legyen a megoldandó feladat. Olyan elmélyülten dolgoztak, hogy nyilvánvaló volt: értik, szeretik e mesterséget. Hogy miért, erre nem tudtak érdem­ben válaszolni, de ennek kérdésnek elvont kifejtése úgy­­ hiszem nem is lehet követel­mény 16 éves korban. Az biz­tos, hogy értelmét látják, büsz­kék sikerükre, s talán néhány év múltán talán már tudato­san is magukénak vallják a honvédelmi felkészítés fontos­ságának gondolatát, melynek az ő tudásuk is része. Ugyanígy megemlíthetném a gödöllői Csernák Margitot, Szalisznyó Katalint és Kovács Erzsébetet, akik révén az idén ötödször ért el első helyezést a város csapata. Mindannyian fiatal lelkesedésről, tenniaka­­rásról, s ami a legfontosabb, tudásról tettek tanúbizonysá­got. Ha az utóbbiakat tekint­jük, semmi szégyenkeznivaló­juk sincs a nagykőrösi újon­coknak, Sohajda Gyulának, Fehér Tibornak és Beliczay Mihálynak. Hogy ezúttal nem volt szerencséjük, s nem ke­rültek az első három helyezett közé, jelen esetben ez véletlen­nek is mondható, hiszen ők is felkészültek és becsülettel helytálltak. S nem feledkezhe­tünk meg az említett két csa­pat felkészítőkről, Mayer End­re és Boros Lajos tanárokról sem. Az ő személyes példájuk — mint ahogy valamennyi ok­tató-kísérőé — szinte magával ragadta a gyerekeket. Elvitat­hatatlan szerepük volt a sike­rekben. Az eredményhirdetéskor részvevők már arról beszéltek, a hogyan lesz jövőre, latolgatták az esélyeket, hogyan szerepel­hetnének jobban, mint most. A ceglédi vetélkedőben tehát tovább élt a hagyományt táp­láló erő, biztosítva e hasznos mozgalom népszerűségét, elő­re mutató eredményeit. Mészáros János Nem könnyű a feladat: sebe­­­sültszállítás hordágyon , vé­dőfelszerelésben. A ceglédi vetélkedőn első helyezést elért csapat két tagja, Csernák Margit és Szalisznyó Katalin a szennyezett terepre való belépés előtt magukra öltik a védőfelszerelést. Bemutató gyakorlat Az egészségügyi szakszolgá­lati alakulatok egy-egy kikép­zési időszak befejeztével a gyakorlatban is vizsgáznak a tanultakból. A szakmunkástanulók ceglé­di versenyén sikeres bemuta­tó gyakorlatot rögtönzött ceglédberceli egészségügyi sza­­­kasz. Képünkön kötözik a „sé­rülteket”. TANULSÁGOS MEGBESZÉLÉS Jelentős feladatok hárulnak az üzemi törzsparancsnokokra A közelmúltban a Pest me­gyei polgári védelmi parancs­nokságon, a megye területén működő fontosabb üzemek polgári védelmi törzsparancs­nokainak megbeszélését ren­dezték meg. Részt vett ezen Pataky Iván alezredes, a PVOP képviselője is. Er­dős István, a megyei polgári védelmi törzsparancsnokok helyettese megnyitójában hangsúlyozta, hogy a megbe­széléseknek kettős feladata van: megismerkedni a me­gyénk tosabb területén működő ion­üzemek pv törzspa­rancsnokaival, s a feladatok végrehajtása során felmerülő problémákkal, valamint meg­beszélni az 1974. évi kikép­zés főbb feladatait. A megnyitó után Takács Ferenc megyei törzsparancs­nok tekintett vissza a polgári védelem fejlődésére, megálla­pítva, hogy a polgári véde­lem fogalma, tartalma és rendeltetése ma már az egész ország területén ismert. Te­vékenysége mind jobban kap­csolódik a polgári szervek rendeltetésszerű — igazgatási, termelési és szolgáltatási — tevékenységéhez Pest megye területén is. A fejlődéssel egy­idejűleg azonban az utóbbi években a polgári védelem tevékenységében ellentmon­dások és hiányosságok is fel­színre kerültek. A megszün­­tetésükre a felsőbb szervek megfelelően intézkedtek. Be­számolójában kitért az üzem­vezetés feladataira — adott esetben — a tömegpusztító fegyverek alkalmazása idő­szakában, vagy katasztrófa (árvíz, földrengés, tűzvész) idején. Hangsúlyozta, hogy az említett időszakban a tevé­kenységért az üzem, intéz­mény, illetve szerv minden­kori vezetője egyszemélyben felelős, majd aláhúzta, hogy az oktatás és a kiképzés vég­ső célja mindig az, hogy az oktatottak az élet minden területén cselekvőképessé vál­janak. Pataky István alezredes ezt követően a­ védelem ismertette a polgá­ri képzést sajtó-, propagandamunka segítő je­lenlegi helyzetét és további célkitűzéseit, feladatait. En­nek során felhívta a figyel­met amely a megfelelő határozatra, a lakosság differen­ciált felkészítéséről intézke­dik, egyaránt fontosnak tart­va a munkaviszonyban nem álló lakosság és a dolgozók felkészítését. Hangsúlyozta, hogy az üzemi dolgozók fel­készítésének célja, hogy a termelést folytatni rendkívüli körülmények tudták kö­zött, védőfelszerelésben is. A lakosságot pedig önmaga, csa­ládja, lakása, javai — háztáji, élelmiszer, víz, háziállatok ta­karmánya — védelmére kell felkészíteni. Ehhez kapcsoló­dik a sajtó- és propaganda­­tevékenység is, mivel a fel­­készítési feladat a jövőben a korszerű tömegtájékoztató eszközökre , sajtóra, televí­zióra hárul. Elmondta, hogy a felada­tok végrehajtása során az üze­mi törzsparancsnokok jelen­tős segítséget tudnak nyújta­ni. Egyrészt mozgósítani tud­ják a dolgozókat a központi propaganda fogadására, más­részt pedig kihasználhatják az üzemi lapok, valamint az üzemi hangos híradó nyújtotta lehetőségeket is. A további felszólalók vala­mennyien hangsúlyozták, hogy helyesnek tartják és igénylik az ilyen és megbeszéléseket, hasonló jellegű mert előse­gíti munkájukat. Erdős István őrnagy, mint a törzs párttitkára, mondott zárszót, a többi között utalva a politikai megbízottak szere­pére s emlékeztetett arra, hogy a polgári védelem előtt feladatok csak megfelelő álló po­litikai előkészítő munka se­gítségével hajthatók végre. Felhívta a figyelmet, hogy az üzemi pártbizottságoktól kér­jék, igényeljék a politikai megbízottak irányítását. Aján­lotta, hogy az egység politikai megbízottak az alegységek­nél szervezzék meg a bizalmi­hálózatot, s ennek bevonásá­val érveljenek helmi felkészülés a polgári vé­fontossága mellett. Az aktívák segítsé­gével jutassák el a párt és a kormány honvédelmi politi­káját kutatók a polgári védelmi ala­beosztott állományá­hoz.

Next