Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-13 / 10. szám
Végső búcsú A váci alsóvárosi temetőben hétfőn délután nagy részvét mellett kísérték utolsó útjára Rull Lajost, a munkásmozgalom régi harcosát. 76 éves korában hunyt el,aki 1935 óta volt szervezett dolgozó, a felszabadulás után az alsógödi pártbizottság tagja, s a község pártszervezetének a titkára lett. A nagyüzemek államosításakor részt vett a váci Hamerli Kesztyűgyár államosításában. Az Elnöki Tanács kitüntette a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel. A temetésen méltatták érdemeit utolsó munkahelyének, a Díszműbőrgyárnak és a vácalsóvárosi területi pártszervezetnek a képviselői. Kertbarátok vitája Szőlő és gyümölcs Az őrbottyáni 2-es számú művelődési ház kertbarát köre tagjainak január 17-én Tóth Ferenc mezőgazdász tart előadást a szőlő- és gyümölcstenyesztési rendszerekről. Az előadást módszertani vita követi. . ------------------- / Új termék Import helyett A Taurus Gumiipari Vállalat váci gyáregysége az elmúlt évben egy új termék, a fűtőberendezésekhez alkalmazott — kiegyenlítő tartály — gyártását kezdte meg. Ebben az esztendőben a háromszáz és ötszáz literes tartályokból összesen hatszáz darab elkészítését tervezik. Cs. Nagy András munkái Hazai tárlat A Madách Imre Művelődési Központ földszinti kiállító termében január 6-tól Cs. Nagy András festőművész kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők. Az 1966-tól Vácott élő és a Gombási művésztelepen dolgozó festő kiállítása január 31-ig lesz látható. Egyénileg és csapatban kétfordulós A Sallai Kupa kétfordulós lövészversenyt január 22-én a járási-városi MHSZ-pincelőtéren rendezi meg a járási sportfelügyelőség. Az elmúlt évben ezt a kupát a Híradástechnikai Anyagok Gyárának lövészklubja nyerte el. Az idén női ifjúsági, férfi ifjúsági, valamint felnőtt női és férfi egyéni, illetve csapatversenyre kerül sor, amelyen a váci tanulóifjúság és az üzemek dolgozói vesznek részt. Az első helyezett csapat elnyeri a Sallai kupát, míg az egyéni első három helyezett ajándéktárgyat kap jutalmul. Egyszer volt... Meseszolgálat A Madách Imre Művelődési Központ folyóiratolvasó-helyiségében minden szombat délelőtt 8 és 12 óra között a legkisebbek kívánságát teljesítik a meseszolgálattal. Hangszórón és diafilmeken válnak hallhatóvá, láthatóvá a legnépszerűbb mesék hősei. A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM 1983. JANUÁR 13., CSÜTÖRTÖK Pillanatkép a mosoda és a mentőállomás építkezésén Hány péntek telik el addig ? Péntek van. Délelőtt háromnegyed tízet mutat az óra. Amint a váci városközpontból a kórház felé indulok, egyre sűrűsödik a köd. Aztán már csak nézek, de semmit sem látok. Áthatolhatatlan, vastag, fehér függönybe burkolóznak az utak, a terek, a fák, az épületek. Egymást tartották föl Az agyagos sár rémes, vendégmarasztalón tapad egyre vastagabb rétegben nem túl télies lábbelimre, úgy tűnik, valóban megközelíthetetlen az építkezés. — Lám csak! Miért is nem hallgattam az intő szóra — morfondírozhatok hangosan is, hiszen senki sem hall. A készülő mentőállomás és mosoda után tudakozódva ugyanis figyelmeztettek, erre nincs járható út, jobb, ha körben, az egész hatalmas területet megkerülöm. Mialatt óvatosan, lépésenként tapogatózom, szinte reménytelen küzdelmet folytatva a talajjal, fölidézem magamban Tari Kálmánnak, a városi tanács elnökhelyettesének információit. Az új mosoda — amely a város régi gondjait szünteti meg egy csapásra! — 130 millió forintba kerül. A kivitelező Észak-magyarországi Építőipari Vállalat idén júniusra ígéri az átadását, Vác vezetői bíznak a határidő betartásában. A több mint 16 millió forint költségű mentőállomás elkészülése viszont e percben még erősen kétségesnek látszik. Ráadásul az építők elvonulása még nem is jelent kész létesítményt, a teljes belső technológiai szereléshez legalább két hónap szükséges.is Zúgó kompresszor hangja fogadja a váratlan látogatót, embert viszont alig találok. Turkovics József hegesztővel az egyik bejáratnál ütközöm össze. Kérdi: mit keresek? Készségesen ajánlkozik, hogy megmutatja, hol „addig, természetesen, főnök”, faggatom őt. — Mi „csőszeresek” vagyunk, alvállalkozók. Vagy két éve járunk ide ki — feleli. — Ez nem egy kellemes munkahely. Láthatta, milyen a terep az épületek között. Még sokszor voltak tervezési hibák, akadozott a munka. Előfordult, hogy nem tudtuk betartani a technológiai sorrendet, egymást tartották föl a különféle szakmunkások. Vizli János csoportvezető pedig nem elégedetlen. — Úgy tudom, 1 millió 400 ezer forint értékű munkát vállalt itt a vállalatunk — mondja —, most a mienk, hegesztőké és csőszerelőké a terep. El kell készülnünk e hét végén a teljes fűtőrendszerrel, mert hétfőn, 10-én, megkezdődik a próbafűtés. Utánunk jönnek a szakiparosok. Van még dolgunk bőségesen: megkezdjük a mentőállomás kazánjának szerelését, majd a mosoda technológiai üzemelési lehetőségét teremtjük meg. És ha elkészül a szennyvíztisztító, oda vonulunk át. Közben, párhuzamosan, természetesen a mentőállomáson is dolgozunk. Egyelőre ott még munkaterületünk sincs. Szerintem március előtt nem is kapunk. Megtudom még, hogy Vizli János Nagymaroson lakik, de nagyon szívéhez nőtt ez a város. — A CSŐSZER-nél 26 éve dolgozom, alig van üzem Vácott, ahol meg ne fordultunk volna „a csapatommal”. Megismertek bennünket a DCM- től a Fortéig sok helyütt, rengeteg kisebb-nagyobb feladattal megbirkóztunk már mostanáig. Háromórás munkaidő kérdésemen: miként lehetséges, hogy nem találok építőket? — őszintén meglepődik. — Hát nem tudta? _ ? ? ? — Hogy pénteken reggel hattól — kilencig (!) tart csak a munkaidejük. — Hogyan? összesen három órát? Mentegetőzni kényszerülök, ez a kérdés igazán nem neki szólt. Azon hitem, hogy viszont eltűnő,ha ismereteim nem csalnak, a munkatörvénykönyv szerint a napi munkaidő nem lehet kevesebb négy óránál. És azon is, mennyi termelési érték vajon lehet ennyi munkaidő mögött? Sajnos, nincs kitől fölvilágosítást kérnem. Vagy talán mégis? Vésőgép kattogásától visszhangzik föl a csarnok, nem kell soká keresnem a zajforrást. A Pionír-betonvéső kezelője néhány percre készséggel abbahagyja a munkát. — Igen, mi ketten „az észak-magyarországiaktól” vagyunk — mutat idősebb segítőtársára Kertész István. (Aki unszolásomra sem hajlandó elárulni a nevét.) — Azért maradtunk itt, mert még kell néhány lyuk a fűtéscsövekhez. Ha kivéstük őket, mi is mehetünk. Igaz, haza már csak holnap reggel. Nagyon messziről, 350 kilométerről kerültem én ide, s igyekszem minden hét végén hazajutni. Igaz, az utóbbi hónapokban gyakran még szombat-vasárnap is dolgoztunk. Nem érti, miért nem értem a pénteki furcsa-rövid műszakot. — Kérem, nekünk igenis szigorú munkarendünk van — háborog őszintén. — Megnézheti, ki van függesztve most is a munkásszállásunk ajtajára is. Úgy állapították meg, hogy most péntekre három óra jut. Miért baj ez? Nekünk, munkásoknak jó. Látná csak, ha egy percet késik valaki reggel, kezdéskor. Már másnap árgus szemekkel figyeli Lajos bácsi — Németh Lajos, a művezetőnk —, s még egyszer elő nem fordulhat! Igen is, nálunk van munkafegyelem, és mi nem is bánjuk a szigort. Csak a pénzünk legyen meg, az a fontos. Ember sehol A városnak pedig az, hogy minél előbb betölthesse hivatását a két új létesítmény. A „sehogy sem kész” mentőállomást bebarangolva, és természetesen egyetlen emberrel sem találkozva, változatlanul izgat: ugyan hány péntek telik el addig, míg innen szirénázva kigördülhetnek az első mentőautók? D. Gy. Nioummmm Madách Filmszínház (Lenin út 63.): január 14-től 16-ig délután 3 órakor a Huckleberry Finn és a csirkefogók című színes, szinkronizált szovjet kalandfilmet vetítik. Este negyed 6 és fél 8 órakor bemutatják A lator című olas film vígjátékot 16 éven felül nézőknek, II-es helyáron. DCM Ságvári Klub (Deákvár): január 17-én, hétfőn délután 3 órakor ifjúsági előadás keretében játsszák a Keresztül a nagy vízválasztón című NDK-filmet. Este 6 órakor bemutatásra kerül a Seriff az égből című olasz kalandfilm, III-as helyáron. Korszerű feltételek között Nyolcszázhuszonöt diák tizennyolc szakmát tanul a 204. sz. szakmunkásképző intézetben. Modern oktatási felszerelések segítségével bővíthetik ismereteiket a villanyszerelők is (felső képünkön). Tornaóra az intézet új csarnokában, melyet a felnőtt lakosság egy része is gyakran látogat a számukra rendezett kondícióedzések alkalmával (alsó felvételünk). Hancsovszki János felvételei Nemsokára elkészíti a korszerű öltöző A Duna-parti sporttelepen Szinte valamennyi bajnokságban véget értek a bajnoki küzdelmek, és az egyesületek már az évben elvégzett munka eredményeit összegzik. Az összegzés hol jó, hol rossz, hol közepes, Verőcemaroson azonban bizonyára kellemesen emlékeznek vissza az 1982-es évre, mert csapataik a különböző bajnokságokban igen jól szerepeltek. Labdarúgók Az egyesület a helyi tanács segítségével dr. Cserny István körzeti orvos, egyesületi elnök vezetésével jó évet zár az idén. A bajnoki küzdelmek megkezdése előtt a vezetőség a szakosztályoknak meghatározta az éves tennivalókat, melyeket valamennyi szakosztály túlteljesített. A labdarúgók — igaz, ők az őszi-tavaszi bajnoki rendszer miatt még csak az őszi fordulókon jutottak túl — fél szezon után a megyei II. o. bajnokság északi csoportjában a harmadik helyen állnak. A megszerzett harmadik hely a körülményeket ismerve bizony nagyon szépnek mondható, és bizonyos, hogy ha az őszi szezon végén is teljes értékű munkát tudtak volna végezni, akkor még előkelőbb helyen állnának. Sajnos azonban az őszi korai naplementék miatt csak sötétben tudtak edzeni, és ez tükröződött a csapat játékán is. Ebben az osztályban bizony sok olyan csapat van, amelyik jobb körülmények közt készülhet, és ez döntően befolyásolja majd a végeredményt. Nagy öröm a csapat játékosai és a vezetők számára, hogy a nézőszám az idei szezonban igen megemelkedett, sokan kíváncsiak lelkes, igen jó játékukra. Férfi kézilabda A férfi kézilabdázók a megyei II. o. bajnokságban szerepeltek, és remek hajrájukkal a második helyen végeztek, ami azt jelenti, hogy a következő bajnoki szezonban már a megyei I. osztályban folytathatják. A tavaszi szezonban bizony eléggé döcögött a szekér, és közelebb voltak a kieső helyhez, mint a dobogóin . Őszre azonban beért az együttes, és a domonyi vereségtől eltekintve valamennyi találkozójukat megnyerve, nemhogy a kiesést elkerülték, de a második helyre is felküzdötték magukat, amely a magasabb osztályba kerülést jelentette. A szakosztály vezetői nagyon örülnek a sikernek, és bizakodnak, hogy a jövő évben sikerül kiharcolni a bentmaradást. Biztató a jövőt tekintve, hogy az ifjúsági csapat a Dunakeszi VSE csapata mögött a második helyet szerezte meg. A szorgalmas lányok A női kézilabdások a Vác— Gödöllő összevont járási bajnokságban szerepeltek, méghozzá igen jól, hisz a bajnokság befejeztével a dobogó legmagasabb fokán végeztek. A csapat az elmúlt évi szünet után újjáalakult, melyben nagy szerepe van a lelkes intézőjének, Kodó Ferencnek. A lányok az edzéseken becsületesen dolgoztak, melynek meglett az eredménye is. A bajnokság során végig a tabella élén álltak, és pontveszteség nélkül sikerült megszerezniük a végső győzelmet. Annak ellenére, hogy a járási bajnokságban nem kellett ifjúsági csapatot indítani, Kodó Ferenc már megszervezte ezt a csoportot is, gondolva a jövőre. Az edzéseken szinte valamennyi alkalommal 20-25 volt a létszám, és ez is a jó szervezőmunkát dicséri. A jövő évben már eggyel feljebb, a megyei II. osztályban szerepel a csapat, ahol szeretne jól szerepelni. Az idei teljesítmény alapján erre minden esélyük megvan. A bajnokság végén az MNK küzdelmeiben is szerepeltek a lányok, ahol a Nagymaros kiverése után a megyei I. o-ban szereplő, és ott a negyedik helyen végzett Tóalmástól szenvedtek kétgólos vereséget. Az egyesületnek füves labdarúgó- és bitumenes kézilabdapályája van. Nemsokára elkészül az új, korszerű öltöző épülete, melyet sok társadalmi munkával a helyiek építenek. Az új építmény elkészültével még szebb látvány lesz a Duna parti sporttelep, mely a helyi általános iskolások testnevelési oktatását is elősegíti. —nyári— Állták a vásárlók ostromát TÜZÉP-telepi forgalom A gép itt is segítőtársa az embernek Nem volt holtszezon az elmúlt esztendőben a Budapest környéki TÜZÉP 2304. számú váci tüzelőanyag-telepén. Télen a hideg miatt vitték az árut, tavasszal és nyár elején az árleszállítás és az utalványbeváltás gyorsította forgalmat, ősszel az esős, hűvösödő időjárás figyelmeztetett arra, hogy jó lesz beszerezni a fűtőanyagot. Paluska Ferenc telepvezető számadatokkal bizonyítja, hogy évek óta növekszik a forgalom. Sok háztartásiban visszatértek a hagyományos fűtési módszerekhez, s a telep változatlan létszámmal, nyolc dolgozóval állta a lakosság ostromát, igyekezve kielégíteni az igényeket. Az elmúlt esztendőben 44 ezer hatszáz mázsa tüzelőanyagot szolgáltatott ki a telep, ez a mennyiség meghaladta a tervezettet. Hozzájuk tartozik a deákvári tüzelőolajat árusító kút is, ahol egy dolgozó 2 millió hétszázezer forintos forgalmat bonyolított le. 1973-tól vezették be a tavaly is nagy népszerűségnek örvendő kedvezményes tüzelőakciót. Amikor a hazai szén mázsáját tíz és a hazai brikettet öt forinttal olcsóbban szerezhette be a lakosság. Az akció heteiben szénből tizenkilencezer mázsát értékesített a Sebes Imre úti telep. Érdekes még, hogy 1981-ben 4 ezer nyolcszázkilenc tüzelőutalványt, 1982-ben pedig 5 ezer kettőszáznyolcvanhárom utalványt váltottak be. A Moldován János brigádvezető irányítása alatt működő Petőfi Sándor szocialista brigád az elmúlt két évben arany fokozatot ért el és már minden dolgozó megkapta a belkereskedelem kiváló dolgozója kitüntetést. A gép itt is az ember segítőtársa. Az elmúlt évben legnagyobb gondot az áru fogadása jelentette. Gyakran szorult javításra a rakodógép, amely negyven perc alatt elvégzi két ember egész napi munkáját. kiküszöbölve ezzel a nehéz testi munkát is. A korszerűbb anyagkiadás, a szervezettebb áruellátás segítette a városi tüzelőanyagtelepet forgalmuk növelésében. Az elmúlt évben elérték a 45 milliós forgalmat. S. J. -ISN 0133—2759 (Váci Hírlap) Horgászgyűlés A váci Dunai Sporthorgász Egyesület Vácott a Sztáron Sándor Gimnázium dísztermében rendezi meg január 16-án 9 órakor az évi közgyűlését. K Kovács László titkár az 1982. év i ben végzett munkát értékeli, majd szól az idei feladatokról.