Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-03 / 182. szám

Jó volt a a kínálat a piacakon Kiegyensúlyozott az © Hálás Júniusban a kiskereskedel­mi forgalom folyóáron szá­molva több mint tíz százalék­kal magasabb volt, mint múlt év azonos hónapjában. a Ezen belül élelmiszerekből és övezeti cikkekből 7,8 száza­lékkal, iparcikkekből 12,5 szá­zalékkal, a vegyes iparcikkek­ből majd 15 százalékkal ha­ladta meg a forgalom a tavaly júniusit. Élelmiszerekből és élvezeti cikkekből az ellátás kiegyen­súlyozott, jó volt. Húsból és húskészítményekből a válla­latok a lakosság igényeit ki­elégítették, füstölt és száraz áruból azonban nem tudtak a keresletnek megfelelően folya­matosan szállítani. Baromfi­ból és tojásból bőséges áru­alap állt rendelkezésre, halból is jobb volt az ellátás, mint tavaly. A befőzési idény miatt megnövekedett igényeknek cukorból, ecetből, egyes fű­szerfélékből és tartósítósze­rekből a kereskedelem fenn­akadás nélkül eleget tett. Burgonyából, zöldség- és gyümölcsfélékből egész hónap­ban jó volt a kínálat.. A fővá­rosi piacokra gyümölcsből 70, zöldségfélékből 35 százalékkal többet hoztak fel júniusban, mint egy évvel korábban, zöldség- és gyümölcsfélék, va­a­lamint­­ a burgonya szabadpia­ci ára együttesen 1,6 százalék­kal alacsonyabb volt, mint ta­valy júniusban. Viszonylag mérsékelt volt az érdeklődés a ruházati cik­kek iránt, ám a kiskereskede­lem még így is folyóáron, 3,4 százalékkal többet értékesített. Fiúöltönyökből és -nadrágok­ból választékhiány volt, egyes pamutárukból, pólókból s több is elkelt volna. Fürdőru­hákból és úszókból, sortokból a hónap első felében helyen­ként hiány volt. Továbbra sem megfelelő a választék férfi- és gyermekzokniból, női ha­risnyából és harisnyanadrág­­ból. Férfi-, női lábbelikből ele­gendőt kínált a kereskedelem, gyermekszandálokból viszont méret- és választékhiány egy­aránt előfordult. A vegyesiparcikkek forgal­ma 14,7 százalékkal nőtt a múlt év júniusához képest. A vasműszaki cikkek közül tü­zeléstechnikai termékekből, háztartási kisgépekből, edény­­áruból, porszívóból, centrifu­gából, kerékpárból, televízió­ból és rádióból jó volt a kíná­lat. Továbbra sem javult az el­látás hűtőgépekből és bojle­rekből s néhány tömegcikkből: csavarból, szegből, kézi szer­számból és fürdőszobai be­rendezésből. H­azánkban esztendőn­­ként 294 megfigyelő, melyen összesen hat-, hatezer vízmintát vesz­nek az e feladattal megbízott szakemberek. Ezeket a mintákat ötven Vízminőségi laboratórium­ban elemzik — húsz, har­minc összetevőt választanak szét a vizsgálat folyamán —,­­mindezek nyomán pedig 250 ezer részadat, részvény birtokában minősítik az or­szág vízkészletét­. Minden tiszteletem a­ tudományé, ám fikarcnyi sem kell ab­ból egyre több esetben, annyira köznapiak, tapasz­talatiak ezek a jellemzők. Mint most is, amikor segít­séget remélő meghívóim a valaha szebb napokat meg­ért Barát-patakhoz kalau­zolnak Budakalász határá­ban. Nincs mit szépíteni a helyzeten, több száz méter­re vagyunk ugyan még a víztől — ha víznek lehet nevezni a szennytől zava­ros, sűrű löttyöt —, de már orrfacsaró a bűz. Kísérőim egyike, dédszülőkig vissza­menően kalászi őslakos, esküvel állítja, gyermekko­rában, negyven esztendeje, k­edvelt fürdő-, pacsagóhe­­lyük volt itt, de még két évtizede is halak, más élő­lények tarka serege lakta a mederoldalak kerítette vi­lágot. Persze, hol van már a ta­valyi hó ... ?! Hol vannak már a kristálytiszta nedűt kínáló források,­ patakok, hol azok a vizek, amelyek­ből bátran meríthetett te­nyerével az ember, hogy szomját oltsa?! A haladás­nak ára van, mondanám, ám inkább hallgatok, amint arról is az országban — hi­vatalos jelleggel — három­ezer ember foglalkozik a vízminőség alakulásával, védelmével. Talán éppen ott a baj, hogy csak három­ezer ember. Az egyik olda­lon háromezer, a másikon tízmilliónál több? Leegysze­rűsítés? Veszedelmes egy­oldalúság? Bizonyára. S ha túlzó­ is az ilyen beállítása az egyik meg a másik oldal viszonyának, nem az-e az igazi túlzás, azaz a meg nem tűrhető, hogy • a­­ me­gye élővízfolyásainak sere­gében — mert a szakmai nyelv így jelöli az ereket, patakokat, folyókat — már egy sincsen, amely teljes hosszában még szennyezet­­len lenne, egynek-egynek ugyan akad ilyen szakasza, de a teljes folyáshossz má­sik részén már­ ott a kom­munális, az ipari, a mező­­gazdasági szennyezőforrás, gyakran kideríthetetlennek látszó sűrűségben sorakoz­va egymás mellett. Nem egyik napról a má­sikra, nem egyik hónapról a másikra lett — bocsánat a nyers szóért — bűzlő szennycsatorna a Barát-pa­tak. A lezüllésben, a pusz­tulásban — tapasztalatai­kat idézik fel kísérőim — tagadhatatlanul volt logika. Amikor a környezetről szerzett ismereteink még szerények voltak, természe­tesnek látszott, hogy né­mely szennyeződés elveze­tésére iegyen lehetőség a közeli vízfolyás. Annyian vélték ezt kézenfekvőnek, hogy amit hosszú időn át megoldott a víz öntisztulá­si képessége, az megoldha­tatlanná lett. A volt patak mai vizében ott az ipar, a mezőgazdaság, a lakosság seregnyi hulladéka, szen­­­nye, ugyanis amikor a rom­lás elkezdődött, a téves lo­gika azt diktálta, most már úgyis mindegy... S mert mindegy, annak látszott, legalábbis, az oldott szen­­­nyet követte a szilárd hul­ladék, a logika szabályai szerint, mert akkor, amikor a víz elveszti értékét, egy­ben elvész a víz környeze­tének fontossága is. Az ilyen környezeti pusztulá­sok riasztó következménye­ként a megye egyre több te­lepülésére távolról, nagy költséggel kialakított, ún. víznyerő bázisokról — kell eljuttatni az ivóvizet, mert a helyben található fo­gyasztásra alkalmatlan, sőt, mind sűrűbben, veszé­lyes a felhasználása.­ékonyan fogó ceruzával számolva is, több tíz­millió kellene ahhoz forintokból, hogy helyreáll­jon a Barát-patak öntisz­tulási képessége, s ennyi pénze, egyetlen vízfolyás­ra, aligha lesz egyhamar a népgazdaságnak. Akkor te­hát? A kezdeteknél­­ megál­lított­ romlás, az első rossz jeleknél bekövetkező fellé­pés korántsem követelt vol­na tízmilliókat, mondják az érintettek. Viszonylag sze­rény összegek kellettek vol­na, a pénzhez erélyt tár­sítva, meg olyan követke­zetességet, amilyet­ a jövő elengedhetetlenné tesz. Bánkódjunk azon, ami már úgysem varázsolható vissza, az elillant akkori lehetősé­gen? Nem búslakodni kell, hanem: okulni. Okulni a logika tévútjaiból, a látszat­megtakarítások­­ okozta ha­talmas költségtöbbletekből, abból, hogy gyakran azért kerülünk nehéz helyzetbe, mert nem ismerjük fel az időbeni cselekvés értékét, hasznát. Mészáros Ottó LOGIKA V I VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLTETEK! PEST MEGYEI xxvii. évfolyam, 182. szám Ára­­l.-HI forint 1983. augusztus 3., szerda Az építőanyag-ipar új fejlesztésekbe kezd Lépéstartás az igényekkel Az építőanyag-ipari vállala­tok az első­­ félévben az­ elő­irányzottnál 84 millió­­ téglával és 3 millió égetett cseréppel töb­bet adtak át a kereskedelem­nek, a magánépítkezők igé­nyeit azonban így sem tudták kielégíteni. Az akadozó ellátást csak részben javította, hogy a tárcához tartozó vállalatok május—június hónapokban — amikor a legnagyobb volt az építkezők igénye — 410 több­­letműsz­akot szerveztek. tok Az építőanyag-ipari vállala­tdei terveik kialakítása­kor számoltak a lakosság igé­nyeinek növekedésével, ami azonban néhány termék iránt a vártnál nagyobb mértékben emelkedett — a­­ tanácsok a ta­valyinál háromszor több épí­tési engedélyt adtak ki. A vál­lalatok a termelés fokozására elsősorban szervezési intézke­désekkel készültek fel, kisebb kapacitásnövelő gépi beruhá­zásra csak néhány gyár anya­gi lehetősége futotta. A Budai Tégla- és Cserép­ipari Vállalatnál — más gyá­rakhoz hasonlóan — az idei nagyjavításokra minden üze­mükből összevonták a leg­jobb szakembereket, a munká­kat lerövidítették. Ezenkívül a régi technológiájú üzemrészek­ből a téli és a kora tavaszi hó­napokban átcsoportosították munkásaikat, a korszerű, folya­matosan termelő üzemekbe. Az esztendő első felében így 9 és fél millió kis méretű téglát adtak át a kereskedelemnek az előre lekötött mennyiségen fe­lül. Az építőipari vállalatok az első félévben elért magasabb termelési szint fenntartására további termelésszervezési in­tézkedéseket tesznek és újabb fejlesztésekbe fognak. A töb­bi között már megkezdték hat kisebb téglagyár rekonstruk­cióját, újabb hat gyár felújítá­sához a közeljövőben látnak hozzá, 17 vállalatnál pedig ki­sebb fejlesztéseket irányoztak elő. Azonban­­ addig is, míg ezek az intézkedések meghoz­zák első eredményüket, a la­kosság ellátásának javítására az előirányzottnál nagyobb mennyiségű építőanyagot vá­sároltunk külföldről. Elsősor­ban a leginkább hiányzó ter­mékekből, falazóanyagokból, tetőfedő cserepekből és faaj­tókból, -ablakokból növelik ity módon a hazai árualapot. Árucsere keretében Romániá­ból és Csehszlovákiából össze­sen mintegy 130 ezer, Jugo­szláviából pedig mintegy 120 ezer faajtó és -ablak érkezik nagyobbrészt a második fél­évben.­ Emellett­ 12 millió ju­goszláv kis méretű tégla, 30 ezer tonna mészhidrát és cse­rép enyhít a magánépítkezők beszerzési gondjain. A hiányt pótló import építőanyagok ki­sebb része már beérkezett az országba. Naponta csaknem negyvenezer Porotron téglát termelnek a Budai Tég­laipari Vállalat 1. számú solymári gyárában Trencsényi Zoltán felvétele Magyar orvosok világtalálkozója Tudományos tanácskozás Kedden­ Budapesten m­eg­­kezdődött a világ magyar or­vosainak első szervezett talál­kozóját jelentő tudományos tanácskozás. Programja négy­napos. Huszonkét országból érkeztek óhazájukba az or­vostudományok magyar szár­mazású művelői, hogy a gyó­gyászat, az orvosképzés több száz itthoni képviselőjével együtt fölmérjék azokat az eredményeiket, amelyekkel — a nemzetközi szakmai közvé­lemény által is elismerten — hozzájárulta­k az orvoslás egyetemes fejlődéséhez. A ta­lálkozót közösen hívta össze és védnökséggel is patronálta a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Tudományos Aka­démia, valamint a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége. A megnyitó ünnepséget az Aka­démia székházában tartották, ahol a program során , plená­ris üléseken és szekciókban hangzik el várhatóan mintegy 150 tudományos előadás a gyógyítás történeti témáiról, elméleti kérdéseiről, az orvo­si kutatásokról és gyakorlati tapaszt­allatokról. A Magyarok Világszövetsé­ge nevében Gosztonyi János főtitkár mondott megnyitó be­szédet, külön is köszöntve a külföldről hazalátogatott mintegy 200 orvost. Szentágothai János, az MTA elnöke méltatta ezután a magyar orvosok világtalál­kozójának jelentőségét. Beje­lentette, hogy a Magyar Tu­dományos Akadémia idei köz­gyűlésén külföldi tiszteletbeli tagjává választotta Klein Györgyöt, a stockholmi Karo­­linska Intézet professzorát, aki úttörő megállapításokat tett a­­ daganatimmunológiá­ban és­ Lajtha Lászlót, a man­chesteri Christine Hospital professzorát, akinek az expe­rimentális haematológia terü­letén végzett kutatásai nem­zetközi hírűek. Mindkettejük­nek átadta tiszteleti tagságuk dokumentumát. Ugyancsak átadták a ha­sonló okm­ányt a magyar hu­mángenetikai­­ társaság tiszte­leti tagjává választott Pozso­nyi József kanadai orvospro­fesszornak, aki a klinikai ge­netikában ért el jelentős eredményeket. A magyar orvosok világtalálkozójának résztvevői M­a: 3. oldal: Békefesztivál lesz Pusztavacson 6. oldal: Jogi tanácsok 8. oldal: Tizenhat autó ütközött Megkezdődött a totóper Komplex terv Rehabilitációs rendszer Az­­ Egészségügyi Miniszté­riumban megkezdték a komp­lex rehabilitációs rendszer tervének kidolgozását. A Mi­nisztertanács nemrég hozott határozata szerint a pénzügy­minisztériummal, a SZOT-tal, valamint más állami, tömeg- és társadalmi szervezetekké együtt korszerűsítik a rok­kantság elbírálásának elveit formáit. E munka során a szakem­berek figyelembe veszik mind a hazai, mind a külföldi­ ta­pasztalatokat. Előirányozzák többek között a rehabilitációs bizottságok hatáskörének bő­­vítésát, azt, hogy azok szak­­véleményt mondjanak az érin­tett dolgozók munkaképessé­gének várható alakulásáról foglalkoztathatóságának felté­teleiről már az orvosi rehabi­litáció időszakában. Így elő­segítik, hogy a munkaképességűek megváltozó mielőbb egészségi állapotuknak megfe­lelő munkát vállalhassanak. Előreláthatóan a következő év végéig készítik el a komplex rehabilitáció rendszerének tervét, amelyet a Miniszterta­nács elé terjesztenek. E rend­szernek megfelelően módosít­ják majd a társadalombizto­sítási jogszabályokat, a kere­setkiegészítés, a vállalati pénz­ügyi kedvezmények rendsze­rét. A Minisztertanácsi határo­zat más­ pontjait már teljesí­tették: július 1-től a mezőgaz­dasági termelőszövetkezet tag­jai ugyanazokban a rehabili­tációs kedvezményekben ré­szesülnek, mint amilyenekben a vállalati dolgozók, vagyis jövedelemkiegészítést, átme­neti és rendszeres szociális já­radékot kaphatnak. Elkészül­ a jelenleginél pontosabb, rész­letesebb információrendszer, amelyet a következő év janu­árjától alkalmaznak a rehabi­litáció­­ nyilvántartására és statisztikai elemzésére. Sporrtruhák exportra Ismét nemzetközi próba előtt Minden évben Münchenben rendezik meg az ISFO-t, a sporteszközök és szabadidő­­ruhák kiállítását. Tavaly elő­ször szerepelt a bemutatón szocialista országbeli vállalat, a Váci Kötöttárugyár. Idén ismét bemutatják újdonsá­gaikat — tájékoztatott Tóth B. Zoltán igazgató. A gyakor­lat bizonyította, hogy egy olyan cégnek, amelyik termé­keivel rangot vívott ki magá­nak a külpiacokon, exportját továbbra is növelni szeretné, a magas költségek ellenére is érdemes részt vennie, egy ilyen rangos bemutatón. Az évtizede még gondokkal küszködő vállalat valóban olyan erényeket magáénak, amellyel mondhat idehaza csak kevés cég vetekedhet Tavaly például több mint­ 50 százalékkal növelték tőkés exportjukat, s ráadásul a leg­korszerűbb értékesítési for­mákkal sikerült előretörni Nemcsak világcégeknek szál­lítottak, de saját márkanevük alatt exportáltak. A kivitel gazdaságosságát fokozza az is, hogy egyre inkább saját kel­méiket varrják ízléses sport­ruhákká. Ennek érdekében persze állandóan korszerűsíte­ni kell a gépparkot, megvá­sárolni a legjobb kikészítő és festőberendezéseket. S ami nem kevésbé fontos, a kötött­árugyár immár olyan tervező­gárdával rendelkezik, amelyik képes lépést tartani a újabb divatáramlatokkal.leg­A műszál és pamut keveré­sű kelmék számtalan variá­cióját gyártják. Belőlük ké­szülnek például a sportruhák, a melegítők, melyek egyre inkább meghódítják a külföl­di és hazai piac­ot. Bizonyság erre, hogy Londonban, Bern­ben, a Közel-Keleten egy­aránt kaphatók Senior már­kájú termékek. Sőt a hazai vásárlóik is elismerik, egyen­rangúak a váci termékek az Adidas, a Puma és a többi is­mert cég áruival. Néhány ne­ves sportklub a Duna-parti városból szerzi be ruházatát. A gyár igazgatója szerint tavalyi első féléves eredmé­nyeiket ismét jelentősen túl­teljesítették az év első hat hó­napjában. Sőt olyan újdon­sággal is előrukkoltak, mely­re neves külföldi partnerük kizárólagos forgalmazási jo­got kért. Cs. A.

Next