Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-14 / 62. szám
( : --------------------A TÖRTÉNELEM PARANCSÁRA árizsból a napokban hazahozták Batthyány Kázmér hamvait. Siklóson ünnepélyes külsőségek között egykori várában fogják örök nyugalomra helyezni. A siklósi várban élt Batthyány Kázmér, feudális családjából messze kimagasló 1848-as szabadsághősünk. Távoli rokona volt Batthyány Lajosnak, az 1848-as, első felelős magyar minisztérium elnökének. Batthyány Kázmér húszéves korában még egy szót sem tudott magyarul, 1847-ben, 40 éves korában pedig a magyar ellenzék főrendiházi vezére, s tüntetően magyar ruhában járt. 1848—49-ben délvidéki kormánybiztos, majd áprilistól augusztusig a Szemere-kormány külügyminisztere. A világosi fegyverletétel után menekülnie kellett. Franciaországba emigrált és ott halt meg. A francia kormány hamvainak átadásával járul hozzá a magyar forradalom és szabadságharc méltó megünnepléséhez. Az Országház előtt áll Kossuth Lajos szobra. Szemben a másik „rebellis”, Rákóczi szobraival. Rákóczi szinte szökött az elégedetlenek elől, akik a forradalom élére akarták állítani. A végzet azonban neki szánta azt a szerepet, hogy az ország szabadságáért, s a magyar nép jobb sorsáért kitört parasztlázadást nemzeti felkeléssé alakítsa, s a szembenállók nyakassága sorsszerűen sodorta az ónodi országgyűlésig, amely kimondta a Habsburg király trónvesztését. Ugyanez volt másfél századdal később Kossuth Lajos útja. Kossuth se akart „rebellis” lenni. Kossuth is királytisztelő volt és alkotmányos úton szeretett volna mindvégig járni. Mégis eljutott a szabadságharcig, a debreceni trónfosztásig. A hatalom idegen birtokosainak gonoszsága kényszerítette ki az elkeserített és végig sértett magyarságból forradalmait, s a konokság és vakság nevelt szelíd álmodozókból másféle vezéreket, nemzeti hősöket. S a nép ereje olyan hatalmat adott mindkettőjük mögé, hogy az európai erőviszonyok megváltozásaib a magyarság végzetes magára maradása kellett elbukásukhoz. Bukásában megnőve és megdicsőülve vonult Rákóczi Rodostóba, Kossuth Torinóba. A nagy száműzöttek most bronzba öntve és márványba faragva néznek szembe egymással. Nézik a járókelőket, kik elhaladnak előttük. Vajon a maiak csak a történelemre emlékeznek, amely tetteiket és a nagy alakjukat körülfonja, vagy eszükbe jut néha az töméntelen szenvedés, amelynek vér- és könnyáztatta talajából a legendák kisarjadtak? Gondolnak-e arra, hogy Rákóczi és Kossuth mögött a nép küzdött a gazdasági, nyelvi, politikai szabadságukért? A nép, amelynek nem lehet szobrot emelni. Március 15-e jelkép. Immár 139 esztendeje. Ez a nap örökre belerögződött a nemzet emlékezetébe. A nemzet szabadságharcából, a nemzeti tragédiából példa lett, a gyászból dicsőség. A szabadságharc akkor nem győzhetett Magyarországon, mert a feltételek nem adattak meg a sikerhez. Forradalmáraink, a márciusi ifjak, az aradi tizenhármak és még sokan mások mégis vállalták a harcot, sőt többet is: a halált. Inkább, mint a zsarnokságot, az elnyomást. Haláluk ezért szuverén, ezért felemelő, ezért igazán szabad halál. Sokféle halál van: természetes és erőszakos, véletlen és szükségszerű. Erőszakos halál az is, ha valakit csupán világnézetéért, hitéért, a bőre színéért lőnek agyon, ha a háborúban pusztul el, vagy ha a forradalmak barikádjain találja a gyilkos golyó. De micsoda különbsg van az elszenvedett halál és az önként vállalt vég közötti Ez utóbbi csak keveseknek adatik meg, a forradalmároknak. A forradalmároknak, akik nem önmagukért, hanem a társadalmi haladásért fognak fegyvert a szó valódi vagy átvitt értelmében. Dózsa György, Martinovics Ignác és Ságvári Endre halála ilyen halál, s ilyen a magyar szabadságharc hőseié is. A puszta tény, hogy volt, aki megpróbálta véghez vinni a lehetetlent, fölemelő, mert azt sugallja, hogy ha tegnap akadt ilyen ember, akkor holnap többen is lehetnek és áttörhetnek. Lukács György írta: „A tragikus hős frontáttörést jelent a jövőbe, ledönteni az ember megmerevedett korlátait, és új értékkel méri az ember nagyságát.” Dózsáék veszte, a Rákóczi-szabadságharc és 1848— 49 eltiprása önmagában nem ad és nem esik siránkozásra adott okot, amire pedig mi, magyarok, olyan hajlamosak vagyunk. Nem, mert a bukás ellenére azt bizonyították, hogy az a bizonyos történelmi szint távlataiban megostromolható és meghaladható. A forradalmárok mindenesetre példát állítottak: ami tegnap nem sikerült, azt holnap vagy holnapután újra meg kell kísérelni. És sikerülni fog. A márciusi ifjak és a szabadságharc más hősei különböző utakon érkeztek 1848-hoz, különbözőképpen cselekedtek 1848—49-ben. Elsorolhatnánk tévedéseiket, s elmondhatnánk: bizony, nem mindig, nem mindenben értették a történelem törvényszerűségeit. Ennek felderítése, okos elemzése nem kegyeletsértés, hanem a legigazibb megbecsülés: sorsukból tanulni akarunk. De amikor elkövetkezett az a pillanat — a legnehezebb pillanat az életükben —, akkor már tudták, hogy életükkel és halálukkal a polgári forradalom, a nemzeti szabadságharc képviselői. Voltak közöttük főurak, s volt köztük szerény sorsú hivatásos tiszt. Volt köztük meggyőződéses, elveket képviselő forradalmár, és akadt, aki ösztönösen állt Kossuth oldalára. Volt, aki régi magyar nemesi családból származott, és akadt, aki alig tudott magyarul, mert más honban született. De a szabadságharc bukásakor ők képviselték a haladást Európában. 1848. március 15-e jelkép. A Nemzeti Múzeum kertje emlékhelye a magyarságnak. Emlékhelye a magyarsággal a szabadság kivívására szövetkezett, velünk szomszédos népeknek. Emlékhelye a haladásnak, a forradalomnak. Nekünk nem kell életünket ígérni eszméinkért, mint kellett a negyvennyolcasoknak! De igenis kell tartást és kitartást tanulnunk tőlük, állhatatosságot, hitet. Erre mindannyiunknak szüksége van, nemcsak a csatatéren, mindennapjainkban. Kiss Jenő a KISZ Pest Megyei Bizottsága első titkára P ________________________________________________ 1.1 VILÁG PROLETRÁJA1, EGYESÜLJETEK! V r _______4lM_ *Z MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA SS I MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM Ára: 2,20 forint 1987. MÁRCIUS 14., SZOMBAT Az SZKP KB határozata a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójára Kézzelfogható sikerek kellenek az ünnepléshez A nagy októberi szocialista forradalom, a huszadik század legjelentősebb eseménye, új fejezetet nyitott az emberiség történetében — hangsúlyozza az SZKP KB felhívása, melyet a testület a NOSZF közelgő 70. évfordulójára való felkészülés jegyében intézett pénteken a szovjet néphez. Az SZKP Központi Bizottsága határozatot hozott nagy októberi szocialista foraradalom 70. évfordulójával kapcsolatos megemlékezésekről. 1987. november 7-én lesz a hetvenedik évfordulója nagy októberi szocialista foraradalomnak. Hét évtizeddel ezelőtt — állapítja meg a határozat — korszakalkotó esemény következett be a hazai és a világtörténelemben. Oroszország munkásosztálya, dolgozói a bolsevik párt vezetésével, melynek élén V. I. Lenin állt, óriási jelentőségű forradalmat hajtottak végre. Ez a forradalom fordulatot jelentett az emberiség történelmében, megkezdődött a szocializmus korszaka, létrejött a föld első munkás- és parasztállama. A forradalom gyökeresen új, igazságos társadalmi rend alapjait vetette meg. Október 70. évfordulója nagy ünnep a szovjet nép, a szocialista országok, bolygónk minden haladó embere számára. Ez az évforduló erőink harci seregszemléje, a szocializmus vívmányainak számbavétele. Utunkon olyan mérföldkőhöz érkeztünk, amelynél át kell gondolni az eddigi eredményeket, le kell vonni a megtett út tanulságait, el kell gondolkodni a világban végbemenő változásokról, és azokról az új feladatokról, amelyek a fejlődésnek rendkívül fontos szakaszában lévő szovjet társadalom előtt állnak napjainkban. A közelgő jubileumra — mint az SZKP Központi Bizottságának 1987. januári ülése is kiemelte — a szovjet emberek a társadalom éle(Folytatás a 6. oldalon.) Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsági ülés A Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottsága március végén Moszkvában tartja soron következő ülését. Magyar-szovjet Békemozgalmi kapcsolatok Pénteken hazaérkezett Moszkvából Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára, aki a szovjet békevédelmi bizottság vezetőivel megbeszéléseket folytatott a két mozgalom idei együttműködéséről. A XI. országos békekonferenciának a bizalomerősítésről hozott állásfoglalása szellemében is megállapodtak arról, hogy az idén az újszerű, helyi szintű békemozgalmi kapcsolatok létrehozására és kiterjesztésére törekednek. Ennek keretében magyar—szovjet béketalálkozót tartanak szeptemberben hazánkban, melyen békecsoportok és -közösségek teremthetnek kapcsolatot egymással. Ezzel a fórummal megkezdődik az európai szocialista országok békemozgalmai 1988-ra tervezett budapesti találkozójának előkészítése is. A májusi békehónap során csoportja utazik békeaktivisták a Szovjetunióba, FIN-megnyitó Szentendrén Emlékezések, koszorúzások Az 1848-as polgári forradalom és az 1848—49-es szabadságharc emlékére hazánk számos településén rendez nemzeti ünnepünkön, március 15- én a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Hazafias Népfront megemlékezéseket és ünnepségeket. Március 15-én, vasárnap Budapesten a Nemzeti Múzeum lépcsőin a minden évben hagyományos, s az idén is látványosnak ígérkező történelmi, irodalmi műsor idézi a 139 évvel ezelőtti napot. KISZ- alapszervezetek tagjai, kok és dolgozó fiatalok diafelkeresik és megkoszorúzzák a budapesti Petőfi-, Bem-, Táncsics- és Kossuth-szobrokat, a Batthyány-örökmécsest. A forradalmi ifjúsági napok megyei megnyitójára március 15-én 14 órakor kerül sor a szentendrei művelődési központban. A hagyományoknak megfelelően a politikai eseményeken túl szabadidős, kulturális és sportrendezvények egész sora várja a megye fiataljait. A fórumok, beszélgetések mellett polbeat-együttesek, színjátszók lépnek fel a város különböző filmvetítések várják a pontjain, nézőket. Ekkor indulhatnak el fiatalok a szentendrei ponta szerző sportversenyen, a 7+1 akción is. Fáklyás felvonulással és az Európa Kiadó együttes koncertjével fejeződik be a nap. A megye számos településén emlékeznek meg az évfordulóról. Aszódon ma Pilvax kávéházzá alakítják át a fegyveres erők klubját, ahol a Petőfi-táborosok találkoznak. Este pedig fáklyás felvonulás járja végig a község forradalmi emlékhelyeit: az 1348-as emlékművet, a Petőfi-házat és a gimnáziumot. Ugyancsak ma Nagykátán is több helyszínen rendeznek programokat. Március 15-én a hagyományos koszorúzások mellett mindenütt érdekesnek ígérkező rendezvények várják a fiatalokat. A ráckevei, szigetszentmiklósi és dabasi ifjúság képviselői Pákozdra látogatnak, tisztelegnek a csata emlékműve előt. Ötvenéves a Mársiusi Front A szocialista egység kiindulópontja Emléktáblát avattak fel A magyarországi demokratikus erőket egyesítő Márciusi Front létrejöttének 50. évfordulója alkalmából emlékünnepséget rendezett pénteken az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, Népfront Országos a Hazafias Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, az MTA Történettudományi Intézete és a Magyar Írók Szövetsége az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Az eseményen részt vett Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának vezetője és Pozsgay Imre, a HNF Országos Tanácsának főtitkára. A Himnusz elhangzását követő megnyitójában Kállai Gyula, a HOF ÖT elnöke emlékeztetett arra: olyan politikai mozgalom születésére emlékeznek, amely nemcsak nevében, hanem társadalmi és politikai céljaiban is szervesen kapcsolódott történelmi múltunk haladó hagyományaihoz, elsősorban 1843—49 nagy történelmi művéhez, s a korabeli feladatok mellett a történelmi örökséget is magára vállalva formálni kezdte egy új népi demokratikus, majd szocialista Magyarország megteremtését. A Márciusi Front fiataljainak mozgalma népfrontjellegű volt, a haladó társadalmi erők közös fellépésének politikai színteréül szolgált. Létrejöttében a Kommunisták Magyarországi Pártja kezdeményező szerepet játszott, felismerve a fasizmus uralomra jutásával a nemzeti függetlenségünket és a népünk életét fenyegető halálos veszélyt, a párt arra törekedett, hogy minden haladó erő összefogásával demokratikus nemzeti egységfrontot hozzon létre, s azt az antifasiszta, baloldali erők mozgalmává fejlessze.politikai ötven év történelmi tapasztalatai igazolják — emelte ki végezetül a HNF ÓT elnöke —, hogy a népfrontpolitika a magyar nép életében nem véletlen, nem átmeneti jelenség. Az egész ország javát, egész népünk érdekeit szolgálta és szolgálja. Nagy, korszakos jelentőségű feladatainkat csak e politika alapon tudtuk megoldani. Népfrontpolitikánk szilárdan és mélyen megalapozott történelmi vívmány. Nélküle jelenlegi helyzetünket és fejlődésünket sem érthetjük meg igazán, még kevésbé érthetik meg a jövő nemzedék tagjai. Pintér István történész, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tudományos tanácsadója a Márciusi Frontnak a haladó erők tömörítésének, a fasizmus elleni küzdelemben betöltött szerepét méltatta előadásában. Hangsúlyozta: Magyarországon tulajdonképpen három pólusból indult el és talált közös nevezőre a Márciusi Front. A kezdeményező szerep a kommunistáké volt, akiknek sikerült megnyerniük és a népfrontos törekvések részeseivé tenniük a demokratikus irányba mozduló — főleg budapesti és debreceni — egyetemi fiatalokat. A harmadik pólus pedig a hárommillió szegényparaszt kilátástalan helyzetén változtatni akaró, jórészt a „népből” jött írók csoportja volt. Mindhárom csoport egymástól tanulva és egymásra hatva, a társadalmi problémákra megoldást keresve jutott el a közös „vállalkozásig”. A kommunistáknak és balra tartó diákságnak az útkeresés során már összekovácsolódott és közösen vállalt akciói hatottak a népi írók magatartására is. Ugyanakkor a népi írók nézetei, a parasztkérdésben vallott felfogásuk segítette a diákok egy részét a baloldallal való kapcsolat megtalálásában. A Márciusi Front zászlóbontása a vártnál is nagyobb visszhangot váltott ki. A kormánynak, valamint a szélsőjobboldalnak az az elképzelése, hogy a mozgalomfront rövid életű, alkalmi lesz, nem vált valóra.társulás Hamarosan látniuk kellett, hogy a Márciusi Front is politikai tényező lett. Befolyását, az Iránta való érdeklődés gyors növekedését elsősorban a népi íróknak, főleg az ekkor napvilágot látott munkáik nagy népszerűségének köszönhette. A Márciusi Front közvetlen bázisa, szervezeti háttere, a mozgalomnak bizonyos akcióképességet is kölcsönző ereje, lényegében életben tartója viszont a kommunisták és a velük szimpatizáló haladó diákok voltak. A Márciusi Front rövid fennállása alatt is olyan tapasztalatokat adott, amelyeket a II. világháborúban részben a frontban munkálkodók, részben a mozgalomhoz később csatlakozók eredményesen felhasználhattak. A II. világháború antifasiszta ellenállási mozgalma, majd a felszabadulás után kibontakozó demokratikus és szocialista átalakulás nemcsak politikai és eszmei örököse a Márciusi Frontnak, hanem jogfolytonosa is. Így lett az immár fél évszázadra visszatekintő magyar népfront, majd a szocialista egység kiindulópontja a Márciusi Front — mondotta végezetül Pintér István. Ezután felszólalások következtek. A népi írók szellemi mozgalma és a Márciusi Front kapcsolatáról Czine Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár tartott előadást. Visszaérni éhezés 1937 márciusára címmel Pollner György orvos és Ujhelyi Szilárd nyugalmazott nagykövet referált. Márciusi Frontnak a mai fiatalokhoz szóló üzenetét Szilvásy György, a KISZ KB egyetemi és főiskolai tanácsának titkára fogalmazta meg. Az emlékülés Huszár Istvánnak, az MSZMP KB Párttörténeti Intézet igazgatójának zárszavával ért véget. Az ünnepséget felavatták a Márciust követően Front tiszteletére az egyetem Múzeum körúti oldalán elhelyezett emléktáblát. ' V