Pesti Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-23 / 171. szám
II. ÉVFOLYAM 171. SZÁM 1991. JÚLIUS 23., KEDD A TAGNÉVSORT HIÁNYOLTA Adj király katonát! _________z. sz._________ Nem vette át azt a kikérőt Szabó Miklós főtanácsos, a Magyar Államvasutak Helyjegy- és Információs Központjának vezetője tegnap délben, amelyben Kalmár Tibor, a Vasutasok Független Szakszervezeti Szövetsége ügyvezető elnöke az Országos Választmány soros ülésére az érvényes jogi szabályozás értelmében kérte ki Bokor Csabánét, a szakszervezet ügyvivőjét. Sokan, így legutóbb Paszternák László képviselő úr, azt kérték, hogy a szabad szakszervezetek soroljanak fel konkrét eseteket, mi módon igyekeznek gátolni a munkahelyeken a szabad szervezkedést — mondta lapunknak Zentai Gy. László, a VFSZSZ szóvivője. — Ez a visszautasítás azért is döbbentett meg bennünket, mert a kikérő átvételét a főtanácsos úr azzal tagadta meg: nincs tudomása arról, kik szakszervezetünk tagjai és tisztségviselői. Ami a tagok névsorát illeti, az a mi belső ügyünk, tisztségviselőink kilétéről azonban többször is adtunk tájékoztatást, így például a június 7-én kelt, a vezérigazgatónak címzett levelünkben, amelyben már felhívtuk a figyelmet arra, hogy a MÁV egyes vezetői valóságos háborút folytatnak néhány tisztségviselőnk ellen. Érthetetlen tehát számunkra, hogyan fordulhat elő, hogy egy gazdasági vezető törvényesen biztosított jogainkat ismét semmibe veszi. A remény tagozata ____~~ ~ RÓZSA ANDRÁS Az esemény hírértéke mindössze ennyi: nyolc cigány és Szabó László pamuki polgármester 1991. július 22-én, az NDSZ budapesti ügyviteli irodájában megalakította a Nemzeti Demokrata Szövetség cigány tagozatát. Valójában szenvedélyes viták után. Az ötlet Mezei Istváné volt, a vonzás Pozsgay Imréé, míg a vonzódás oka — a reménykedés. A több száz magyarországi cigányszerveződés után hátha éppen ez lesz az, amelyik — az NDSZ védernyője alatt — nemcsak szavakban vállalja fel a mostoha sorsú romák érdekképviseletét. A jelenlevők ■—jöttek volt bár Gyöngyöspatáról vagy éppen csak innen, a főváros VIll. kerületéből — olyan szervezetet igyekeznek találni, amelyik végre „nem a rokonok gyülekezete”, s amelyik végre „Isten igazából” felkarolja azt a hazai kisebbséget, amelyik bár számban legnagyobb, kiszolgáltatottságban is a legelesettebb. Még a munkahelyi elbocsátások is elsősorban a cigány munkavállalókat érintik, s amint a résztvevők elmondták, az éhség még a legbecsületesebbeket is előbb-utóbb arra készteti, hogy a másokéhoz nyúljanak. Nincs szándékomban sem „magyar—cigány”, sem „cigány—cigány ” vitát éleszteni (újra meg újra), de a tagozatalapítók keserűségét nemcsak meg lehet, hanem meg is kell érteni: a magyar demokrácia felelős kormányzata „még a kommunistáknál is lehetetlenebb helyzetbe sodorja a cigányságot”. S ha segít, úgy kontroll nélkül teszi, nem egyszer csupán a szem előtt lévő, törtető klánokat támogatja. Talán az is érthető, hogy a jelenlevők — és a mögöttük lévő cigány közösségek — egyetlen parlamenti pártban sem találták meg védelmezőjüket, s ezért valójában keresgélnek. Kutatják, hogy vajon melyik politikai csoportosulás lesz az, amelyik nem saját pártérdekeinek szolgálatára ejt szót a magyarországi cigányságról, hanem elsősorban értük harcolva segít munkahelyre lelni, átképzést szervezni, vagy enyhíteni szociális gondjainkon. Most az NDSZ-re találtak rá, nem is annyira NDSZ- volta, hanem Pozsgay Imre személye miatt. Sokuk megemlékezik, hogy a „népfrontos” Pozsgay ajtaja mindig nyitva állt előttük, és nemcsak jó szót kaptak tőle, hanem — ha tehette —, valós segítséget. Nem vagyok biztos abban, hogy holnap vagy holnapután nem néznek-e egy újabb szervezet és egy tehetősebb patrónus után. Az NDSZ cigány tagozatának megalakulásában számomra nem is az a legfontosabb „üzenet”, hogy most az NDSZ-ben (és Pozsgayban) bíznak. Sokkal inkább az, hogy a magyar demokráciának nemcsak mielőbb meg kell alkotnia kisebbségi törvényét, hanem érten és felelősséggel foglalkoznia legelesettebb — és még etnikumában is különböző — honpolgártársainkkal. Amíg az indulatok végképp el nem szabadulnak közöttünk, e hazában élő magyarok és nem magyarok között. Pesti Hírlap Román nyilatkozat A román külügyminisztérium hétfőn üdvözölte azt a budapesti állásfoglalást, hogy Magyarország tiszteletben tartja a jelenlegi európai határok sérthetetlenségét és a területi integritás elvét. Ezt az álláspontot — emlékeztet rá az AFP francia hírügynökség —, a magyar külügyminisztérium múlt pénteken egy közleményben erősítette meg, miután előző nap Ion Iliescu román elnök hevesen bírálta Antall József miniszterelnök egyes nyilatkozatait. Iliescu a nyilatkozatokat „veszélyesnek, jogtalannak és egy szomszédos állammal szemben barátságtalannak” mondta, a magyar külügyminisztérium viszont Iliescu szavait minősítette „teljességgel alaptalannak”. A román külügyminisztérium mindenesetre állásfoglalásában továbbra is azt állította, hogy Antall József július 9-i nyilatkozatában kétségbe vonta a trianoni és a párizsi békeszerződések érvényességét, s Iliescu szavai erre a „tényre” vonatkoztak. (MTI) Szovjet fegyverek Németországtól Németország nem döntött sem Magyarország, sem más ország esetében arról, hogy elad-e fegyvereket és lőszert a volt keletnémet hadsereg készleteiből — közölte hétfőn Bonnban Dieter Vogel, a bonni kormány szóvivője. A szóvivő a Kiefer Nachrichten című lapban megjelent értesülésekre reagált, amelyek szerint Magyarország 340 millió márka értékben kap szovjet gyártmányú fegyvert Németországtól. A fegyvervásárlási egyezmény tervezete 200 darab T-72-es harckocsi, ezen felül helikopterek, lövegek és lőszer eladásáról szól, az üzletet Antall József miniszterelnök júliusi bonni villámlátogatásakor politikailag is szentesítették — írta a Kieler Nachrichten, s hozzáfűzte: mindenesetre egyes körökben véleménykülönbségek vannak annak megítélésében, hogy keletnémet fegyvereket külföldi államoknak egyáltalán eladjanak-e. A Kieler Nachrichten értesülései szerint körülbelül 40 ország érdeklődik a keletnémet készletek iránt, köztük Magyarország, Lengyelország, Románia, Finnország, Dél-Korea és több délamerikai állam. NATO-vezető Somogyi Ferenc külügyi közigazgatási államtitkár meghívására hétfőn négynapos látogatásra Budapestre érkezett Jacques Ducuing, a NATO tudományos és műszaki ügyekért felelős főtitkárhelyettese. Utazásának célja: a Magyarország és a Budapesten NATO között műszaki és tudományos kapcsolatok elmélyítése. A magas rangú vendéget fogadja meghívója, Somogyi Ferenc, valamint látogatást tesz a Magyar Tudományos Akadémián, a Műszaki Egyetemen és a KFKI-ban. (MTI) Privatizálás magyar módra Kupa Mihály pénzügyminiszter lényegesen le akarja egyszerűsíteni a magyar privatizálási eljárást. Az állami vagyonügynökség illetékességi körét szűkíteni kívánja, a vállalati igazgatók és tanácsok jogkörét viszont bővíteni — jelentette hétfői számában a Frankfurter Allgemeine Zeitung a magyar pénzügyminiszterrel folytatott beszélgetésre hivatkozva. A lap értesülése szerint Magyarország két újabb hitelt kérne Németországtól, egyenként egymilliárd márka értékben. A Kupa-féle elképzelések szerint a magyar vagyonügynökséget a jövőben csak korlátozott számú vállalat reprivatizálásánál vennék igénybe, olyanoknál, amelyek a kormány szándékának megfelelően 51 százalékban állami kézben vagy magyar tulajdonban maradnának. A többi üzem esetében a vállalati irányítás állami beavatkozástól mentesen állapodhatna meg bel- és külföldi partnereivel. Az egyedüli feltétel, hogy az értékfelmérésbe be kell vonni a független vagyonfelmérő ügynökséget. Játszunk BAK MIHÁLY „Csak játsszuk, hogy játszunk”, szólt a dal tíz évvel ezelőtt. Ez jutott eszembe a szakszervezeti vagyon vitájának utórezgéseiről. A törvény elfogadásával az „első menetet” megvívták a felek, a tulajdonképpeni összecsapás azonban még várat magára. Most a kommentárok idejét éljük. Ahogyan a sportban egy-egy sikeres találat elérése után átmenetileg csökken a koncentráció, a közéletben is be-becsúszik váratlan megnyilatkozás olyik győzelem mámorában. Ilyen, már-már beismerés erejű hangok szüremlenek ki a Munkástanácsok Országos Szövetségéből. Ma egy hete Palkovics Imre mondta el lapinterjúban, hogy ha most tartanának választást, kevés szavazatra számíthatna a MOSZ. Az elnök szavai szerint részben szervezési és anyagi nehézségek miatt nem tudott komoly tömegbázist teremteni magának a szervezet. Talán a lényeget mondta ki, amikor úgy fogalmazott, hogy a választásokig való megerősödésükhöz anyagiakra van szükségük. Nos, idáig rendben is lenne, hiszen — így vagy úgy—, mindenképpen részesedni fognak a közös szakszervezeti vagyonból. Tavasszal már úgy látszott, hogy az üzemi tanácsi választásokig létrejön valamilyen megegyezés a szövetségek között. Akkor a bevallott taglétszám alapján folytak a tárgyalások. A bökkenő éppen itt van! A MOSZ 106 ezer tagot jelentett be, amit sokan kétkedve fogadtak ugyan, ám a vagyon mostani kezelője, az MSZOSZ kijelentette: nem kívánja kétségbe vonni a számok igazát. A MOSZ szombati nagyválasztmányán aztán kiderült, a gyanú nem volt alaptalan: a szövetség egyik vezetője elismerte, hogy a bejegyzett taglétszám valójában alig több, mint 19 ezer. Köztudott, hogy a parlament beavatkozására a szakszervezetek közötti tárgyalások meghiúsulása szolgált indokul, holott a megegyezést például a MOSZ meghatalmazottja is aláírta. Ezt egyszerűen sajnálatosnak nevezni, miként tette azt Palkovics Imre, több, mint furcsa. Egyenesen sokatmondó a váratlan visszalépés, amellyel 128 millió forintnyi vagyonnak mondott búcsút a MOSZ. Nyilván abban bíztak a „cinkelt lapokkal” játszók, hogy az üzemi tanácsi választások majd legalizálják a taglétszám ötszörösére nagyítását, sőt, talán még feljebb srófolhatók a követelések. További kártyás hasonlattal élve, aki arra hivatkozik, hogy a másik valamikor megszegte a szabályokat, miközben ő a kezelőjéből elővarázsolja az ászt, nos, az ilyet bizony minden jobb társaságból kigolyózzák. Ez az egész áldatlan vita mindeddig a szakszervezeti vezetők között zajlott. Presserék azt is dalba foglalták, hogy „mások türelmével játszunk a tényleges választásokon majd bebizonyosodik, hogyan vélekednek a történtekről azok, akiknek nevében a purparlé folyik. KÖZÉLET 3 „ÉLETEM LEGSZEBB PILLANATA” Zászlórend Tollas Tibornak VICSOTKA MIHÁLY Protokolltól mentes, bensőséges ünnepség színhelye volt tegnap Horváth Balázs tárca nélküli miniszter dolgozószobája. A miniszter Göncz Árpád megbízásából átadta Kecskési Tollas Tibornak, a Nemzetőr kiadó-főszerkesztőjének a Magyar Köztársaság babérkoszorúval ékesített zászlórendjét. Horváth Balázs rövid beszédében a Münchenben élő, nyolckötetes költő, Tollas Tibor verssorát idézte, mely szerint Magyarországon 1956 után „Bebádogoztak minden ablakot”. Tollas Tibor 35 esztendeje az ablak szabaddá tételéért fáradozik. Ezért kapta hazánktól a magas kitüntetést. A Nemzetőr főszerkesztője válaszában elmondta, hogy 10 esztendővel ezelőtt, amikor már az emigrációban is csüggedtek, s féltek, nem lesz magyar feltámadás, megkereste őt Lezsák Sándor. Találkozásukból új erőt merítettek az újság szerkesztői. Ezután veszélyes körülmények között zajlott a határon át a levelek, könyvek, csomagok cseréje. Kecskési Tollas Tibor interjút adott a Reggeli Pesti Hírlapnak. Egyebek mellett elmondta, hogy a kitüntetés mindazoknak szól, akik az emigrációban 1956 emlékének ébrentartásáért, a magyarság igazi érdekeinek védelméért dolgoztak. A Nemzetőr 35 éven át német, angol, francia, spanyol, esetenként arab és kínai nyelven jelent meg. Tollas Tiborék Masarik és Benes példáját követték. Tudták, hogy nem önmagukat kell meggyőzniük igazukról, hanem a világot. Ezért írták az újságjukat a magyar mellett a nagy nyelveken. A pénzt az emigrációban (elsősorban Amerikában) élő magyarok, a bonni és a bajor kormány biztosította. Áldoztak egy olyan lapra, amely nem pártpolitikai érdekeket, hanem 1956 eszmei örökségének megmentését szolgálta. Tollas Tibor 1986-ra, a népfelkelés 30. évfordulójára 150 költeményt gyűjtött össze. A Gloria Victus előszavát Albert Camus írta. A kötet harmadik, válogatott kiadása a napokban jelent meg. A Nemzetőr most anyagi gondokkal küzd. Szabad lett Magyarország, elmaradnak a támogatások, nincs szükség rá, mondják sokan. Tollas Tibor erre úgy érvel, hogy a rendszerváltásnak nincs vége. A Nemzetőr külföldön komoly kapcsolatokkal, terjesztési hálózattal gyakorlott munkatársakkal rendelkezik. Az új gondok és eredmények ismertetése elengedhetetlen. Ezért a 70 éves főszerkesztő szeptemberben újra útra kel. Amerika 22 városát keresi fel, hogy a Nemzetőr létét 35 év után meghosszabbítsa. Az újságot az utóbbi időben már Erdélyben és a Felvidéken is terjesztették. Hirdetésfalvitel:226-6110 fax:226-3868 Szabolcs István MagyarulágL CASHFLOW GAZDASÁGI MAGAZIN, AMIBŐL ÖN PROFITÁL