Pesti Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-03 / 206. szám

G­GAZDASÁG Két új részvény Rég nem látott lendületet vett tegnap a kereskedés a Budapesti Értékpapírtőzs­dén. Ebben elsősorban annak volt szerepe, hogy két új rész­vényt vezettek be a tőzsdei forgalomba: a Kontrax Iroda­technika Rt. és a Kontrax Te­lekom Rt. papírjait. Összesen 90 üzletkötés történt, amire hosszú idő óta nem volt példa. A forgalom névértéken 14 millió 514 ezer forint, árfo­lyamértéken számolva 33 millió 291 ezer forint volt. A Budapesti Értékpapírtőzsde ideiglenes, nem hivatalos in­dexe 924,13 volt, ami 2,24 pontos emelkedést jelent az előző tőzsdenaphoz képest. 23 üzletben cserélt gazdát a FOTEX Rt. részvénye. Nyitó ára 202 forint, napi átlagára és egyben záró ára 203 forint volt. Két opciós és egy promt ügylet realizálódott a Kon­­zum Kereskedelmi és Ipari Rt., Pécs papírjára. Ez utóbbi ára 1083 forint volt. Egy alka­lommal kelt el a Buda-Flax részvénye, 1450 forintos áron. 35 üzletet kötöttek a Kontrax Irodatechnika Rt. részvényére. Nyitó ára 23 150 forint, napi átlagára 23 196 forint, záró ára 23 265 forint volt. A Kontrax Telekom Rt. papírjára 27 ügylet született. Nyitó ára 23 100 forint, átlag­ára 23 196 forint, záró ára 23 265 ft volt. A megkötött üzleteken kívül 32 000/33 500 forintos ajánlat hangzott el a Dunaholding Rt. részvényé­re, 3400/3700 forintos ajánlat az IBUSZ Rt. részvényére, 14 800/15 800 forintos ajánlat a MÜSZI Rt. részvényére, 2450/2580 forintos ajánlat a Szövetkezeti Sörgyár Rt., Martfű részvényére, 20 600/­ 21 000 forintos ajánlat a Sztráda-Skála Rt. részvényé­re, valamint 600/1050 forin­tos ajánlat a Terraholding Rt. részvényére. (Az alacsonyabb érték a vételi, a magasabb az eladási ajánlatot jelzi.) (MTI­­Tőzsdei Hírszolgálat) Zöld utat kapott a Prima Gáz Rt. Az Állami Vagyonügynökség engedélyének birtokában je­lenleg a versenyhivatal enge­délyére vár három magyar gáz­­szolgáltató vállalat, hogy meg­alakítsa vegyes vállalatát a hol­land SHV Holdinggal, pro­pánbutángáz-töltő üzemek és telephelyek működtetésére — tájékoztatta Mészáros László, a Gázszolgáltatók Egyesülésé­nek szolgáltatási főmérnöke az MTI-t. A 3,2 milliárd forintos alap­tőkével, budapesti székhellyel létrehozandó vegyes vállalat, a Prima Gáz Rt. az idén március 22-én aláírt szándéknyilatko­zat alapján 51 százalékban kül­földi tulajdonba kerülne. A vál­lalkozásba a a Tiszántúli, a Dél-alföldi és a Déldunántúli Gázszolgáltató Vállalat össze­sen 7 propánbutángáz-töltő üzemét viszi be apportként, a holland cég pedig készpénzben fizeti be a rá jutó hányadot. Az évi 2,2 millió tonna propán-bu­tán gázt forgalmazó SHV Hol­ding hasonló üzletkötésekről folytat tárgyalásokat Lengyel­­országban, valamint a Cseh és Szlovák Köztársaságban is. Merre vezetnek útjaink? Az egeket verdeste, s mint sok minden egyéb, megala­pozatlannak bizonyult az M7-es autópálya 1971-es át­adásakor regisztrált elégedettség, miszerint ezzel év­tizedekre megoldottuk a hazai közúti közlekedés gondjait. 1991-re kiderült, hogy közel sem járunk Eu­rópa féklámpáihoz, derűlátó becslések szerint 20-25 évre döcögünk a fejlett Nyugat mögött. Ebben is... MUNKATÁRSUNKTÓL Ennek az áldatlan állapotnak a felszámolása kezdődött el a szeptember 2-án meghirde­tett előminősítési eljárással. A két magyarországi napilap­ban, valamint a Financial Ti­­mes-ban éppen tegnap napvi­lágot látott felhívás nyomán félszáz körüli befektetni szándékozó külföldi cég je­lentkezésére számít a Közle­kedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium. Ezek közül vá­lasztanak majd ki 3-5 komoly szándékú és a magyar szab­ványoknak is megfelelő ter­vezetet benyújtó jelentkezőt, s nekik adják majd ki a részle­tes ajánlati felhívást. Az aján­latok elbírálását követően vá­lasztják ki azt a vállalkozó csoportot, amellyel a jövő év nyarán a magyar állam nevé­ben aláírják a koncessziós szerződést. Hazánk és a térség társa­dalmi-gazdasági fejlődése ha­laszthatatlanná tette az or­szágos közúthálózat 2000-ig szóló fejlesztési programját. Ez 450 kilométernyi autópá­lya megépítését feltételezi, el­sősorban az M1, M3, M5 és M7 eddig megépült szakasza­inak az országhatárokig való meghosszabítását és a Buda­pest körüli gyűrű építésének folytatását, amelynek első lépcsőfoka az M1-es és M15- ös autópálya az országhatárig való meghosszabítása lenne. Ezek megvalósítása — Kál­­noki Kis Sándor helyettes ál­lamtikár szavai szerint — 10 évre csökkentené lemaradá­sunkat a közúti viszonyok vi­lágszínvonalától. A magyar gazdaság azonban aligha len­ne képes ennek a nagyméretű tervnek a finanszírozására, ezért vált szükségessé a nem­zetközi tender meghirdetése. A külföldi befektető azonban szeretné viszontlátni pénzét, erre pedig csak a jól bevált módszer, a nálunk már egy­szer „kiátkozott” autópálya­díjak révén nyílik lehetőség. Ennek ma még nagyon sok el­lenzője van Magyarországon, pedig a kevesebb üzemanyag­fogyasztás, rövidebb utazási idő, közel négyszeres bizton­ság mind-mind az igénybevé­tellel arányos úthasználati díj fizetésének elfogadását indo­kolja. A KHVM — a magyar bérszínvonalat figyelembe véve — kilométerenkénti 6-7 forintban akarja meghatá­rozni a díjat, ami még mindig csak 60-70 százalékát jelenti a nemzetközi áraknak. A 30-35 év múlva állami tulajdonba kerülő autópályák építéséhez szükséges külföldi tőkét csak jelentős mértékű, 30-40 százalékos állami ga­ranciavállalással lehet bevon­ni. Az intézkedés azonban már így is megkésett, s napja­inkban, amikor hazánk a köz­úti közlekedésben is kapu és „elosztóközpont” lehet, pilla­natnyi halasztást sem tűr. Az Olaszországtól Ukrajnáig, Németországtól Törökorszá­gig Magyarországon át vezető autópályák közvetlen és köz­vetett gazdasági haszna ma még csak sejthető. De így is kellemesen hátborzongató. HOSTESSTANFOLYAM BUDAPESTEN Illatos földi utaskísérők Nem volt az rég, midőn — két-három, de leg­feljebb négy éve — stencilezett meghívók ér­keztek a szerkesztőségekbe, egy-egy sajtótájé­koztatóra invitálva — vagy inkább parancsol­va — a sajtó kapásait. Nem volt az rég, s rég volt mégis, hisz ma már zömében faxon érkeznek az invitációk, de az sem ritka, hogy merített, barna, drága pa­píron, különleges alakú, kézzel aláírt illatos levél kér fel, hogy vegyek részt, mint vendég, egy-egy ilyen evéssel-ivással egybekötött ren­dezvényen. A legutóbbi rózsaszín kopertát szinte már­­már megsimogattam, nem maradt-e rajta a porzó finom púdere is, mint egy Goethe-féle szerelmeslevélen. A koperta belsejében lévő nem kevésbé illa­tos és míves levél arról értesít, hogy hostess­­képzőt indít a Sophia Hostess Service, s ez a tény az itt föntebb kezdett röpke értekezé­sünk tárgyába vág. Tudniillik: kell-e nekünk méregdrága le­vélpapír? Kellenek-e hostessek — fizetett bér­háziasszonyok — egy-egy rendezvényre? Mi­ért nem jó a stencil, s a háznál lévő ötvenéves, szemüveges, de kávéügyben abszolút megbíz­ható titkárnő, a Katika? Fene tudja miért nem jó, de úgy látszik, jobb a rózsaszín, a fiatal és illatos, levélpapír­ból éppúgy, mint Katikából. Különben nem csinálná így a művelt Nyugat, s a finoman kul­turált Távol-Kelet. Ha így csinálják, annak oka van. Nos, ezen okokról tájékoztatta a sajtó kép­viselőit Gyulai Gusztáv, a Sophia Hostess Ser­vice cégvezetője azon a sajtótájékoztatón, amelyet egy órával követett az 1700 hallgató­val induló tanfolyam évnyitója. A cégvezető el­mondta: a közhittel ellentétben a hostess nemcsak dekoráció. Rendezvényszervező, ide­genvezető, protokollfőnök, beszélgetőtárs, gyermekmegőrző, tolmács, diszkrét informá­tor és étel-italszerző egyben, mintegy a repü­lőgépen érkező üzletfelek földi utaskísérője. A jól prosperáló üzleti élet infrastruktúrájának éppúgy része, mint a jól működő telefonok, az elérhető, jó klímájú irodahelyiségek. S ami­ként ez utóbbiak hiányoztak eddig a magyar üzleti életből — mely többek között ezen hiá­nyosságok miatt nem volt virágzónak mond­ható — úgy hiányoztak a hostessek is. A tanfolyam nyolchetes, 1700-an vágtak neki. Hacsak ezren sikeresen vizsgáznak, Ma­gyarország egy kicsit ólatosabb lesz. VIGH SÁNDOR FOTÓ: BÜRGEST BARNA A hagyományos ipar a múlté Kicsi az esélye annak, hogy a meglévő ipari üzemek visza­­nyerjék piacukat, s ezáltal mérsékeljék a létszám csök­kenését. Gyakorlatilag akkor szűnne meg hazánkban a munkanélküliség, ha az eddig alakult új vállalkozásoknak legalább a fele sikeresen mű­ködne és emelné létszámát. Egyebek között erről beszélt Bod Péter Ákos ipari és keres­kedelmi miniszter hétfőn Ta­tabányán, azon a tanácskozá­son, amelyet a privatizáció és a befektetési lehetőségek be­mutatására rendezett a váro­si önkormányzat az ,Ablak Tatabányára” című rendez­vénysorozat részeként. A mi­niszter szerint hazánkban az elmúlt egy év során jelentős külföldi tőkerészesedéssel 6000 vegyes vállalat és 30 000 magyar tulajdonú üzleti vál­lalkozás alakult. A magyar tő­keállománynak ugyan még csak 3-4 százaléka a külföldi, de figyelemre méltó a be­áramlás növekvő üteme. Pesti Hírlap II. ÉVFOLYAM 206. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 3., KEDD a ■■ ■■ m ■■ rr Gyümölcsöző együttműködés Gyümölcsfeldolgozó üzemet avattak hétfőn a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Vaja községben. A létesítményt Keresztes K. Sándor környe­zetvédelmi és területfejlesz­tési miniszter adta át. A Ke­­let-Európa egyik legkorsze­rűbb üzemének számító gyü­mölcsfeldolgozót a magyar­német érdekeltségű Vajafruct vegyes vállalat építtette. A vállalatot a vajai II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet és egy magyar származású német magánvállalkozó, György Szabó alapította. Az egymilliárd forintos beruhá­záshoz a területfejlesztési alapból jelentős támogatást adott a kormány is. A gépso­rokon évente 150 ezer tonna almát dolgozhatnak fel, amit a nyírségi nagyüzemektől és kistermelőktől vásárolnak fel. (MTI) Elmaradt a moszkvai elszámolás Az eredeti tervek szerint Kádár Béla külgazdasági miniszternek, a KGST-va­­gyon felszámolásával meg­bízott bizottság elnökének hétfőn Moszkvában kellett volna tárgyalnia a testület tagjaival, de az ülés a szovjet puccskísérletet követő sze­mélycserék miatt elmaradt — értesült az MTI az NGKM illetékesétől. A tár­gyalások új, tervezett idő­pontja szeptember 9-e. Az idő mindenesetre sür­get, mert szeptember 26-án lejár a felszámolási bizott­ság 90 napos mandátuma, és a KGST jogilag is meg­szűnik. Magyarország, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelor­szág és Románia képviselője azt szeretné elérni, hogy a volt KGST-irodaházat az egykori tagállamok részese­désük arányában közösen hasznosítsák. Ebben az esetben mintegy 10 százalé­kos rész járna a magyarok­nak, míg Moszkváé lenne az épületnek majdnem a fele. Az sem elképzelhetetlen, hogy magyar részről lemon­danának részesedésükről annak fejében, hogy másutt, s esetleg nemcsak Moszkvá­ban kapnának hasonló szín­vonalú irodákat. *** Magyar-baskír kereskedel­mi tárgyalások voltak Buda­pesten a hét végén, s ezek eredményeként megállapo­dás született arról, hogy szeptember 17-én a magyar fővárosban írják alá a ma­gyar-baskír gazdasági, ke­reskedelmi egyezményt — közölte az NGKM illetéke­se. Abban is megegyeztek, hogy Baskíria fővárosában, Ufában magyar kereskedel­mi képviselet nyílik. Timár László főosztályvezető azt is elmondta, hogy az aláírásra Kádár Béla külgazdasági miniszter meghívására ha­zánkba érkezik Marat Mir­­gozjamov baskír miniszter­­elnök. Az Orosz Föderáció terü­letén lévő Baskíria mintegy 50 millió dollár értékben szállít Magyarországra kő­olajat és petrolkémiai ter­mékeket. Cserébe élelmi­­szeripari gépeket, Ikarus buszokat, gabonát és gyógy­szert kíván vásárolni a ma­gyar cégektől. (MTI) Parkolóhajók a Dunán? ___________CsIR___________ A napokban felröppent hír szerint egy élelmes kft. egészen eredeti megoldás­sal segítene Budapest par­kolási gondjain: több száz autó elhelyezésére is al­kalmas hajókat állítana a Dunára. A négyszintes ha­jó az elképzelések szerint a Lánchíd közelében hor­gonyozna. A terv lélegzet­hez juttatná a túlterhelt belvárosi parkolókat, ugyanakkor különböző háttérszolgáltatásokat — szerviz, autómosó stb. — is nyújtana az autósok­nak. Vajon mit szól ehhez az önkormányzat? Erről kérdeztük Sipos Lászlót, a közlekedési főosztály ve­zetőjét. Sipos László elmondta, hogy már több ilyen kérel­met nyújtottak be az ön­­kormányzathoz, ám enge­délyt még senki sem ka­pott. Az igénylések ugyan­is a városképi szempont­ból nagyra értékelt Duna­­szakaszra, elsősorban a Margit híd és a Szabadság híd közé eső vízterületre vonatkoznak. Az önkor­mányzat másik kifogása a tervezet ellen, hogy az úszó parkolók csak idény­jellegűek lehetnek, hiszen árvízveszély, vagy fagyás esetén nem lehetne őket használni. A harmadik ki­fogás pusztán technikai jellegű: nehézkesen lehet­ne megoldani a rakparttól a hajókig történő közleke­dést. Sipos László szerint a kérelmeket több hivatal is vizsgálja, így például a Műemléki Felügyelőség is. Egyelőre még nincs végle­ges álláspont, de a szak­ember nem tartja kizárt­nak, hogy a jogosnak tűnő kifogások ellenére végül is kiadják az engedélyeket. Újabb gabonaüzletek A magyar kormány 100 ezer tonna búza megvételére álla­mi garanciát nyújt Albániá­nak — közölte a Földművelé­sügyi Minisztérium illetéke­se. Mint ismeretes, a kabinet korábban 1,3 millió tonna bú­za szovjetunióbeli eladására vállalt garanciát, s most en­nek terhére 100 ezer tonnát Albániában lehet értékesíte­ni. Az exportőr a Temaforg Vállalat, amelynek már ko­rábban is volt albániai meg­rendelése, de mivel a vevő nem tudott bankgaranciát adni, az üzlet nem jött létre. Ugyancsak Albánia számára további 100 ezer tonna búzát az Európai Közösség vásárol meg Magyarországtól. Ennek exportőre a tőzsdén is jegy­zett Terraholding Rt. Elképzelhető még, hogy Csehszlovákia is vásárol 500 ezer—1 millió tonna búzát Magyarországtól, amit az­után a Szovjetunióban kíván értékesíteni. Tárgyalások folynak ezen kívül egyiptomi és iráni cégekkel is a magyar gabona értékesítéséről. A ma­gyar vállalatok a Szovjetunió­nak eddig mintegy 700 ezer, Iránnak 60 ezer tonna búzát adtak el. A teljes exportárua­lap azonban 1,5-2 millió ton­na között van. (MTI)

Next