Pesti Hírlap, 1992. december (1. évfolyam, 247-271. szám)
1992-12-28 / 268. szám
1. (151.) ÉVFOLYAM 268. SZÁM 1992. DECEMBER 28., HÉTFŐ Pesti Hi Hirlap NÉGYEN A VASARELY MÚZEUMBAN Bastarts Négy, Németországban élő képzőművész mutatja be alkotásait a budapesti Vasarely Múzeum kamaratermében, január 11-ig. Rákosfalvy Lívia Kolozsváron, Várady Kálmán Hoffhungstahlban, Rudi Weiss Becskereken, Hanná Draeger pedig Zelenogradskban született, de az ősi szálak a magyar anyanyelvhez kötik őket. A kiállítás címe Bastarts; a német nyelvben a bastard korcsot jelent, de más értelemben fattyút is. __________ESZTERÓ__________ Ez az erős öngúny mély belső érzelmi konfliktusból ered, de az ebből kinövő művészetüket már erős egyéni karakter jellemzi. A négy alkotó sorsuk bonyolultságán túl, szemléletileg is összeilleszthető, mivel azonosságok és differenciák egyaránt felfedezhetők munkáikon. Várady egyéni installációja egyedi mitológiát hoz létre. Mély filozófiával, nagy leleményességgel, hatalmas átérzéssel tárja elénk mondanivalóját. „Hajói átúsznak” a két termen, rakományuk által feltárul a művész gondolatvilága. A következő „hajó” rakománya Kréta, ez az ősi evolúció, a múlt, és egyben a jövő is, mert a gyerekeknek az iskolában ezáltal szerzik meg a tudást. A harmadik „hajóban” az ember már ki se látszik a tárgyi világából (ellepi, betakarja). Az utolsó bárka tartalma, ami megmaradt az emberből és tárgyaiból. De ez a bárka már a Dunán úszik, sorral felfelé ível a falra felszerelt szentély felé, amelyet két-két kopjafa fog közre, az örökkévalóság őrzőjeként. Rákosfalvy Lívia alkotásaival először 1989-ben a Marosvásárhelyi Műhely magyarországi kiállításán találkoztunk.Bármennyire is egyéni festői stílusa, magán viseli az expresszionizmus jegyeit. Hideg színekkel, lendületes ecsetkezeléssel viszi fel a vászonra szélsőséges szubjektív élményeit, így alakítva ki saját karakterét. Szerinte a festészet vizuális kommunikáció az akarat világa és a bizalom között. — Nem hiszem, hogy Éva vitaminhiány miatt harapott a tudás almájába. Azt gondolom, hogy az alma piros és egyszerűen érett volt. Jó szagú. Ehhez volt kedve. Ha ez a kedv elér engem is, akkor festek egy képet — vallja a művésznő. Rudi Weiss festői stílusa rokon a nagy spanyol festő Juan Mircéval. Szabadon szárnyaló ecsetkezeléssel a szürrealisták programját valósítja meg. Papírra, vászonra és farostlemezre széles ecsetvonásokkal egyedi kalligrafikus íveket, vonalakat alkot. Hanna Draeger több alkotásán lehet érezni a gyökereket, amelyek visszanyúlnak szülőhazájába. Kereszt című kollekciója egyértelmű utalás hazája történelmére, tragédiájára, de művein érezni lehet azt az iróniát, amellyel a téma fölé emelkedik. áj is Bill ! / / / SZÍNHÁZ és politika Strehler búcsúzik Itáliától? Az utolsó hetekben, hónapokban mindennapos téma Itáliában a Piccolo Teatro és alapítója, művészeti vezetője, Giorgio Strehler. Egyre több szó esik a véget nem érő építkezésről, a korrupciós botrányról, az Európai Közösség által színházi kurzusokra adományozott pénz körüli skandallumról, s egyre kevesebb magáról a színházról, a művészetről. RÓKA KATALIN, MILÁNÓ Giorgio Strehler sem kerülhette el a bírósági kihallgatást, öt órán át faggatták, mi történt azzal az összeggel, melyet színházi tanfolyamok szervezésére kapott a Piccolo, miféle szabadsággal folynak az új színház építkezései és így tovább. A kétségtelen cél: miként lehet a művészt is belekeverni az egyre gyűrűző korrupciós ügybe. A lavinát a „tiszta kezek mozgalmának vezetője, Antonio Di Pietro ügyész indította el, s áldozatául esnek politikusok, hivatalnokok, polgármesterek. De, hogy kinek áll útjában a művészember, az még aligha sejthető. Talán sohasem derül rá fény, az azonban tény, Strehler semmikor sem tartotta magát távol a politikától Az 1987-es választásokon például szocialista színekben indult, s akként jutott be a Parlamentbe. (Ugyanakkor számára mindenekelőtt és mindenekfölött a színház, a művészet, a humanista emberség volt a lényeg.) Nos, ilyen körülmények között, nem csoda, hogy a minap közölte, elege van Itáliából, Milánóból, a skandalumokból, odahagyja állampolgárságát, Franciaországba készül. A hetvenegy éves művész a Trieszt közeli Barcolában született, a milánói színiiskolát végezte el. A világháború alatt tagja volt az ellenállási mozgalomnak, majd Svájcba emigrált. A háború után visszatérve Milánóba, a Milano Sera színikritikusa lett, rendezett utazó színtársulatokat és 1947-ben Paolo Grassival közösen megalapította a Piccolo Teatrót. Rövid időre ugyan a hatvanas évek végén szakított színházával, hogy aztán mégis visszatérjen, s újult erővel alkossa tovább élete nagy és elvitathatatlan művét, a Piccolót. Ő az Európa Színház életrehívója. Giorgio Strehler a hét első napján drámai hangú levélben fordult a Corriere della Sera főszerkesztőjéhez: talán utolsó olasz írását küldte el a lap számára, hogy magyarázatot adjon elhatározására, francia állampolgár kíván lenni. Hová érkeztünk ? Merre tart Itália ? Ezek Strehler kérdései, s válasza kemény. Nagyon rossz véleménnyel van a népről éppúgy, mint vezetőiről, akik a , rossz erőit támogatják", gyűlöletet és gyűlölködést keltve. Strehler úgy érzi, mindig a bizalmatlanság légkörében kellett élnie és dolgoznia. De most ez a világ éppen olyan, mint Franz Kafkáé volt. Itt most Itáliában A per könyvlapjait éljük” — mondja írásában. Olyan emberek alkotják a világot, akik senkiben és semmiben nem hisznek, nem tudják mi a különbség, a Jó és a Rossz között. ,.S mi mindannyian a tévedés ködében veszünk.” — fogalmaz Strehler. Úgy tartja, a Piccolo is csak arra kellett sokaknak, hogy magukat mutogassák benne, abban a fényben tetszelegjenek, hogy segítik,,támogatják a művészetet. Ám mindez csak alibi volt, önmutogatás. Most pedig ugyanazok azt gondolják, be kell piszkítani, tönkre kell tenni. S erre szolgál a mondvacsinált botrány. Innentől kezdve nincs pontosság és nincs tisztaság, semmi sem bizonyos. S hogy miért? Mert Itália „fasiszta beütések prédájává válik". Mert akik a Rendért kiáltanak nem veszik észre, hogy közben az új rend a régit hozza vissza. Pedig hányszor írtuk le, mondtuk el hiába — folytatja Strehler —, hogy tilos bármilyen formában a fasiszta pártok újjászervezése! Ezért kell búcsút mondani Olaszországnak. Kemény szavak, súlyos vádak. Nem vitásan, egy mélyen elkeseredett ember hangja. De biztosan megfontolandó valamennyi. Megfontolandó mindaz, amit Strehler Itáliáról mond, a napi politikáról. De éppígy megfontolandó az is, mi történik, ha valóban odahagyja Milánót, a Piccolo Teatrót? Nem egy igazgató távozik ezzel egy színház éléről. Hanem A színigazgató. A művész, aki meghatározó egyénisége színházának, de az olasz s az európai színházi világnak is. Hogy mit veszít Strehlerrel az olasz színház, arról tán fogalma sincs. Az már csak egy földhözragadt kérdés, vajon, ha munkatársai itt is maradnának, hogyan alakul majd az 1993-as Goldoni-év — melynek beharangozó premierje volt. A chioggiai csetepaték, a januári Arlecchino-felújítás, a Piccolo fiatal társulatának produkciója, a februárra meghirdetett és szellemét bizonyára viselő Goldoni-szeminárium Strehler nélkül. pasazoltán Gérecz Attila attól függetlenül, hogy a forradalom és szabadságharc mártírja, igazi költő is volt. Életművét nagyrészt a cellában alkotta, első baráti kritikusa, bátorítója Béri Géza költő, fordító volt, aki 1979-ben lett öngyilkos. Túlélő hű barátai közül legtöbbet Kárpáti Kamil író, költő, a Stádium főszerkesztője tett Gérecz Attila költészetének megismertetéséért. A Stádium alapítvány gondozásában jött létre a Gérecz Attila-díj. Többek között Kárpáti Kamil, Kárpáti Péter, s a költőtársak, Csillag Tibor, Tóth Bálint, Tollas Tibor, az egykori Füveskert antológia képviselői bábáskodtak a körül, hogy Gérecz Attila kötete tavaly október 23-áig, illetve Klauzál téri emléktáblája november hetedikéig elkészüljön. Magáról a Gérecz Attilánéról Kárpáti Kamis beszélt az írószövetségben tartott bensőséges ünnepségen. A díj célja, hogy faltörő kosként példát, modellt adjon arra: igenis, föl kell hívni a figyelmet olyan fiatal költők első köteteire is, akik egyértelműen tehetségesek. Hogy véget érjen minél előbb a kései pályakezdés oly sok keserve, amely a „puhának nevezett, valójában rafinált álnok és kemény Kádár-diktatúra” egyik eszköze volt az autentikusan gondolkodó fiatal tollforgatók megtöréséhez. Az első Gérecz Attila-díjas költő, Lackfi János huszonegy esztendős. 1971-ben született, harmadéves magyar—francia szakos egyetemi hallgató. A fiatalember megindító létélményei, szorongásai, halálfélelme és életigenlése őszintén és éretten csendülnek ki a versekből. Jellegzetes fiatalemberre valló gondolatok érett, kiforrott változatban. Ezt majd verskötetben, a könyvkritika megírásakor kell majd bizonyítanunk, de egyértelműen úgy, hogy leszámoljunk azzal a hamis szemlélettel: egy idú csak kezdő lehet. „Egy első kötetest ugye pátyolgatni kell, de nem nagyon, nehogy elbízza magát” — régi forgatókönyv szerint. Mind Kárpáti Kamil, mind Tornai József, a Magyar Írók Szövetségének elnöke hangsúlyozták: a díj, Rácz Edit kompozíciója méltó kézbe került. Keresgélés közben már-már úgy tűnt, hogy nem találnak megfelelő színvonalú kötetet, mert nemigen volt mi közt válogatni, hiszen még ma is ritka, mint a fehér holló egy harminc-harmincöt éven aluli első kötetes alku. (A második már posztumusz lesz — tréfálkozott keserűen 1985-ben egy barátom, aki harminchét esztendősen, nyolcévi várakozás után a kezébe vehette életműnyitányát ugyanezen szent helyen. Ám szerencsére, a kuratóriumhoz eljutott Lackfi János kötete. A díj kitalálói, megteremtői őszintén reménykednek: példaadó kezdeményezésük precedenst teremt majd. Bár egyelőre úgy tűnik, hasonló akciókhoz még mindig olyan önzetlen kései pályakezdő nagy költőkre van szükség, mint Kárpáti Kamil, akitől távol áll a képmutató kegyetlenség, amely szerint „ha én kibírtam a megkésettséget, bírják ki a maiak is.” Akiknek nincsenek illúzióik, de tudják, csak akkor változhat meg a világ, ha van bátorságunk látszólag reménytelen, ám gyönyörű vállalkozások véghezviteléhez. LACKFI JÁNOS AZ ELSŐ KITÜNTETETT IFJÚ KÖLTŐ Gérecz Attila-díj Gérecz Attila huszonhét esztendeig élt. Hét évig volt az ötvenes években a váci fegyház foglya hazaárulás vádjával, mivel összeesküvést szervezett hazája felszabadításáért. A forradalom szabadította ki, majd 1956. november hetedikén hősi halált halt a forradalmat eltipró szovjet tankok elleni kilátástalan harcban. AZ A.D. STUDIO LEMEZÉRŐL Revolver nélkül Tizennégy dal szerepel a legújabb tinisztár-csapat legújabb kazettáján, lemezén. Azt azonban nyilván az A.D. Stúdiós fiúk sem gondolják komolyan, hogy ezek közül valóban dalnak számít a négy-öt másodperces blöff (Viharhimnusz, A fény neve, Séta, Reprise). Viszont annyi ötletet azok is tartalmaznak, mint a tíz másik szám. Ez a jóindulatú megközelítés. E.Z. Helyesebb azonban, ha nem jóindulatúak, ha nem pontosak vagyunk: a tíz hosszú, ,kidolgozott” dalban sincs több önállóság, egyéni íz, mint a „viccblokkban”. Az AD Stúdió Revolver nélkül című kiadványával azt a bravúrt érte el hogy egyetlen jól sikerült szerzeménye (Ma éjjel nem várnak haza) mellé olyan további dalokat vett fel melyek majdnem mindegyikéről eszébe jut az embernek valamelyik magyar sztár. Nagy baj, hogy általában konkrét számok is... Csak röviden szólnék arról, kikre asszociáltam a kazettát hallgatván. Lehet persze, hogy csak az én fülem képtelen egymástól egészen elütő dolgokat megkülönböztetni egymástól... Szóval: eszembe villant Berjén Ferenc (Las Vegas), a Bonanza Banzai (Erotika), Zorán és barátai (Free), a Mohó Sapiens (Játssz egy dalt), Anita (Csókkal feleselő), de még Kern András is (Tűz van, babám). Például: Ez már nem kevés... „Dzsentri-beatként” határozza meg a stílust Auguszt Bárió együttese. A közönségre bízzák, mit értenek ezalatt, ami valószínűleg azért jó, mert megmagyarázni nyilván lehetetlen. Nem jelent ugyanis semmit. A dalok alapján az együttest nem nevezném beat-zenekarnak, a dzsentri jelentése pedig ebben a szövegkörnyezetben értelmezhetetlen. Nem baj. Olyan anyag az AD Stúdió kazettája, amelyre rá lehet mozogni, élőben tehát nyilván eladható a dolog. Erre alkalmas is a csapat, sikerük a koreográfiáknak köszönhető. Szobában azonban nagyon sokáig kellene ülni ahhoz, hogy látvány nélkül megszerezhető legyen a hanganyag. Üres, tömegtermelésszerű konpozíciókban a finom dallamokat is kioltják a felszínes, könnyű megoldások, a rengeteg ismétlés. A „szép” dalok nem elég szépek (Harmóniatörvény), a gyertyagyújtogatós, de szívtelennek tűnő, nagyot pukkanni akaró lufiszámok sajnos (Engesztelő ajándék) őszintétlennek hatnak. KULTÚRA 11