Képes Vasárnap, 1940 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1940-06-09 / 23. szám
végre újra kapcsolatba kerültem a repüléssel: mint a hatodik magyar pilótaigazolvány tulajdonosa — kapus lettem a mátyásföldi repülőtéren ... Néhány hónap óta — hála Istennek — jóra fordult a sorsom: forgalmi segédtiszt lettem a budaörsi repülőtéren. Itt megbecsülik bennem a régi repülőt és most már biztosítva látom a magam, feleségem és nyolcéves fiam jövőjét. Fekete Örs — aki IV. Károly királyt hozta Svájcból Magyarországra repülőgépen — most egy pesti utazási iroda igazgatója. — Tényleges tiszt, hadnagy voltam, amikor 1911 nyarán megtakarított pénzemből és édesapám támogatásával meg akartam tanulni a repülést a Rákoson. Ugyanekkor velem együtt kezdte Sohár József főhadnagy is. A háborúban repülő voltam, azután bankpénztáros lettem Pesten. Horváth Ernő és Prodam Guido 18 lóerős monoplánján tanultam repülni. 1912 márciusában a gyenge motorú gép egy rákosi dombon megugrott, leesett és a gép összetört, de ekkor tanultam meg repülni. Ezzel utolsó megtakarított pénzem is elment, de ez év augusztusában áthelyeztek a repülőcsapatokhoz. Előbb Újvidékre kerültem, majd 1913-ban Wiener-Neustadtban letettem a pilótavizsgát. A hadseregnek akkor még rossz gépei voltak, a sok szárnytörés miatt a Löhner B. típusú repülőgépeket eltiltották a repüléstől, mikor kitört a háború, előkerültek a raktárból és ezekkel mentünk háborúba. A háborúban tanultunk meg igazán berepülni. Ezután elmondja, hogy mint repülőszázados érte meg a háború végét. Hat kitüntetése van, köztük a Koronarend érdemkeresztje. A proletárdiktatúra idején tiszt volt, menekülni szeretett volna, de a kommunisták nem bíztak rá repülőgépet. Kvasz András, régi rákosi repülő, segített hozzá, hogy elmenekülhessek. Husvétvasárnap titokban repülőgéphez juttatott, én Bécsbe repültem és ott jelentkeztem gróf Bethlen Istvánnál, a szegedi kormány meghatalmazott miniszterénél. Ott repülőszázadot szerveztem a menekült repülőkből és Jugoszlávián át mentünk Szegedre. Ezután Szombathelyre osztottak be, majd a trianoni rendelkezések miatt tartalékállományba kerültem. Azután külföldön működtem mint pilóta, Amszterdamban a Fokker-gyárnál, a Deutscher Aero-Lloydnál, végül gyári pilóta voltam Bécsben 1926-ig. Ezután az utazási szakmában helyezkedtem el. — És a király hazahozatala? — kérdezzük tőle. Fekete Örs erről röviden beszél: — Ez eléggé ismert dolog. 1921 október 20-án déli 12 órakor szálltunk fel a svájci Dübendorfban és a Sopron melletti Dénesfán szálltunk le ... Lányi Antal hadnagy azzal írta be nevét a magyar repülés történetébe, hogy 1911 nyarán egy rozzant Blériot-gépen Badacsony és Fonyód között átrepülte a Balatont, majd Debrecenből Nagyváradra repült. Sok sikere közül kiemelkedik, midőn saját szerkesztésű kétfedelű gépén e sorok írójával felszállt a Rákoson. Ez volt az első utasrepülés magyar szerkesztésű és építésű repülőgépen. Steinschneider Lili, az első magyar nőrepülő, már régen eltűnt a színtérről. A rákosi repülők közül többet elvitt a halál. Az akkoriban népszerű rákosi repülők ma nem szerepelnek az újságok tudósításaiban. De egykor tálém tanítják majd nevüket az iskolában. Tamás Ernő. „ Sohasem tagadtam, nagyon rossz tanuló voltam. Gimnáziumi pályafutásomból alig emlékszem másra, mint hármasra. Lusta diák voltam, nem voltak nagy ambícióim. Csak semmi feltűnés! — ez volt az elvem —, maradjunk meg a szolid elégségeseknél. Azt viszont nagyon is tudtam, hogy mennyit kell tanulnom a hármashoz. Csodálatos ösztönöm volt e tekintetben, csak két izben tévedtem nyolc év alatt. Egyszer megbuktam latinból, egyszer kettest kaptam fizikából. De az év végére mindkettőt kijavítottam hármasra. No, de nem erről akarok mesélni. Hanem arról, hogy miként lett hetedikben majdnem jelesem történelemből, majd nem sokkal utóbb hogyan álltam bukásra belőle, hogy a végén megszerezzem a szokásos hármast. Érdemes meghallgatni. II. Abban az évben uj történelemtanárt avattunk. A régit nyugdíjazták. Az uj tanár tiszteletére az első leckét bevágtam, különben is az volt a tervem, hogy megjavulok és színjelesen végzek. Hát szóval bevágtam a pun háborúkat és mit tesz Isten, az uj tanár kiszólított. Óriási volt, amit produkáltam. Az osztály meg volt döbbenve és Lápóczy — így hívták az új tanárt — elismerően bólintott: ez igen! Akkora jelest írt be, hogy még Czira is látta az utolsó padból. Ettől a naptól fogva nagy ember voltam Lápóczy szemében. Amikor megtudta, hogy egyébként igen közepes tanuló vagyok, még jobban megkedvelt. Nyilván-való lett előtte, hogy a történelem életem célja, s nem tartozom a minden tárgyat egyformán magoló eminensek közé. Nem a jeles bizonyítvány lebeg a szemem előtt, hanem a történelemtudás. Ki sem hívott többé felelni. Úgy érezte, hogy a pun háborúkról tartott beszámolóm után sértés lenne, ha feleltetne. Ha magyarázott, időnként bizalmasan felém bólintott, mint aki azt mondja: „persze, Szvoboda, maga ezt nagyon jól tudja, dehát a többiek, ugye...“ Nyugodtan ültem a jelesemen szeptembertől májusig. A pun háborúkkal nagyobb sikerem volt, mint magának Hannibálnak. Évközben pedig megtanultam alkalmazkodni a jelesemhez. Lápóczy magyarázatai közben szorgalmasan és fölényesen bólintgattam, olykor-olykor fontoskodó kérdéseket tettem fel, amelyek senkit sem érdekeltek, legkevésbé éppen engem. Az év végére már magam is elhittem, hogy tudor vagyok. Máig is rejtély előttem, hogyan jutott eszébe Lápóczynak hat nappal a bizonyítványkiosztás előtt újra kiszólítani engem, a kiváló historikust. Talán megtudott valamit a múltamról, talán élvezni akarta legjobb diákjának tudását — mindegy. Kiszólított. Egy betűtsem tudtam. Meg sem szólaltam Feszengtem, egyik lábamról a másikra álltam és hallgattam. Lesújtó percek voltak. Lápóczy hol letette a cvikkerét, hol felvette. Alaposan szemügyre vett, én vagyok-e az csakugyan. Fájdalom, én voltam Nem értette a dolgot és jobban megviselte az ügy, mint engem magamat. — Leülhet, Szvoboda ... — mondta fásultan és én a helyemre vonultam. A következő órán már az évvégi osztályzatokról beszélt. Amikor az én nevemhez ért, így szólt: — Hát, Szvoboda ... magával igazán nem tudom, hogy mit csináljak... Jelesre állt a legutóbbi óráig... Fejlehajtva álltam a helyemen. ő szomorúan folytatta: — Nézze, Szvoboda, én nem merek ítélni a legutóbbi felelete alapján ... Talán indiszponált volt... Vagy valami családi ügy . . . Kettest kellene adnom, de szeretnék magának jelest adni. Szeretném, ha kiköszörülné a csorbát... Jöjjön ki, Szvoboda! Siri csend az osztályban. Nem akartam hinni a füleimnek. Erre a tragikus fordulatra nem számítottam. A legszívesebben odaálltam volna Lápóczy elé és azt mondtam volna: — Most már mindegy, tanár úr, kérem... Ha kettes, legyen kettes ... Majd jövőre kijavítom, van még egy évem. Hagyjuk ezt a csorbát, tanár úr, amúgy kiköszörületlenül... Dehát ezt mégsem mondhattam. Úgy mentem ki a katedra elé, mint egy temetési ló. És úgy is feleltem. A fiági örökösödésről kérdezett, s én, szerencsétlen, még azt sem tudtam, hogy mi az a fiág. Azt mondják, olyan vörös volt a fejem, mint egy paradicsom, ahogyan ott álltam. El is hiszem. Roppant kínos volt. Lápóczy most már dühös lett, mert becsapottnak érezte magát. — Leülhet! — mondta keményen. És megcsóválta a fejét. Én nem törődtem az egésszel. Adjon kettest, vagy hármast, bánom is én. Sőt, jobb, ha hármast ad. Éppen az az egy kettesem legyen? Elcsúfítja a szinhármasomat. Ha szinhármast viszek haza, atyám mukkot sem szól. Ellenben, ha van egy kettesem, felpofoz, amiért nem tudok többet szerezni. Szép meleg május volt, kit érdekelt a történelem? Lápóczyt. A legközelebbi órán ugyanis megint lapozgatott a noteszában, s egyszercsak azt mondta: — Itt van ez a Szvoboda... Rejtélyes, hogy mi van magával, Szvoboda ... Álljon fel, ha magához beszélek! Felemelkedtem és sajnálkozó mozdulatot tettem: — Tanár úr, kérem, ugyanis a múlt héten meg voltam hülve és nem tudtam készülni rendesen... Lázam is volt, de azért nem akartam hiányozni az iskolából... Látszott Lápóczyn, hogy szívesen elhiszi, amit mondok, így szólt: — Egészen tanácstalan vagyok magával . . . Jöjjön ki, Szvoboda . . . Nem akartam hinni a füleimnek. Hát lehetséges az a huszadik században, hogy harmadszor feleltetnek egy diákot egymásután? Úgy látszik lehetséges. Kivánszorogtam és vártam a kérdést, amelyről már eleve tudtam, hogy nehéz lesz. — Beszéljen valamit Mária Terézia reformjairól. Ugyan, kérem. Mit beszélhetnek komoly férfiak ilyen női ügyekről? Nem beszéltem Mária Terézia reformjairól. Tudtam, hogy volt egy Mária Teréziánk, hallottam, hogy különböző reformokat csinált, de hogy mit, hol és mikor, azt nem tudtam. Egyáltalán nem tudtam. Az osztály beleröhögött a padokba. Szegény Lápóczyt valósággal lesújtotta ez a legújabb feleletem. Most már látta, hogy kígyót melengetett a keblén. Kinézett az ablakon, s úgy éreztem, hogy belül sír. Nagyon, nagyon csalódott bennem, ő, aki nemrégen még nem tudta, hogy jelest adjon-e, vagy kettest, majd később nem tudta, hogy kettest adjon-e, vagy hármast, most már ott tartott, hogy a hármas és a négyes között habozott. És ez most már az utolsó óránk volt, döntenie kellett. Felém fordult: — Mondja, mit csináljak magával, Szvoboda? Megbuktassam? Ez volt az első kérdés, amire felelni tudtam volna. De pirulva hallgattam. Talán mégsem fog megbuktatni... — erre gondoltam. És akkor Lápóczy feltette a cvikkerét és újra felém fordult: — Hát még egy utolsó kérdés ... Beszéljen nekünk valamit a pun háborúkról... Óriási volt, amit akkor produkáltam. Lápóczy megkönnyebbülten küldött helyre és csak annyit mondott: — No látja, Szvoboda ... Abban az évben kettest kaptam történelemből. Szegény Lápóczy nem hagyta veszni az illúzióit És azóta tudom, hogy az ember ne legyen polihisztor. Egyvalamit tudjon, de azt tökéletesen. Fájdalom, azóta sem kérdezték tőlem a pun háborúkat. Mit főzzünk a húsos és hústalan napokon. Hústalan napokra. Paprikásgomba, vesésmakaróni, zsemlyés káposztásgombóc, tejfeles szardellás tojás, zöldségfelfújt, spárgamódra készült tök, spárga krémmártásban, újburgonya tejfelesen, májas rizottó, velőspudding, rántottvelő tartárral, sóska- vagy kapormártásban buggyantott tojás burgonyával, paprikásponty, gombás halfilé, paradicsomos ürücomb. Marhahúsos napra: Göngyölt felsál, fehérpecsenye, marhahús vadasmártással, húsleves, főtt marhahús egres vagy cseresznyemártással, Eszterházy-rostélyos, gombásszelet, gulyásleves, petrezselymes felsálszelet, szardellás marhanyelv, fehérpecsenye, bajor felsálszelet, csavarthús, párolt sartő, töltött felsál, krémleves húslevesből. Borjú- és sertés napra: Borjúbecsinált zöldborsóval vagy kalarábéval, mustáros borjúhús, Eszterházy-borjúhús, paprikás borjúszelet, töltött borjúszelet, gombástekercs, zöldséges borjúcsülök, Stefánia-szelet, gombával töltött borjúszelet, borjúkotlet, csavart szeletek, szardellás borjúcsont. Töltött karfiol, lecsós sertéssült, szűzsült, rizseshús, rakott pörkölt, párolt felsálszelet, lengyel leves, káposztapudding, tejfeles szelet, paprikás tejfeles káposzta bőrös sertéssülttel, rakott kel és rizs, tőttike, rántott karaj. NÉHÁNY hústalan étel. Spárga módra készült tök. 1 kg megtisztított gyenge tököt 2 ujjnyi széles és 15 cm-es darabokra vágva, sós, gyengén ecetezett vízben megfőzünk, de nem túl puhára, szitán lecsurgatva, tűzálló tálba tesszük, leöntjük 3 deci tejfellel, amibe egy kanálka - lisztet, 8—10 dg vajat kevertünk, cukorral Ízlés szerint megszórjuk, szitált morzsával behintjük és a sütőbe téve, félóráig sütjük. Tejfeles szardellás tojás. Tűzálló tálban vajat olvasztunk, 1—2 ujjnyi tejfelt öntünk bele, 6—7 tojást ütünk rá, sózzuk, 1 tubus szardellapasztát, vagy 3—4 áttört szardellát, vágott snidlinget, prézlit szórunk rá és sütőbe téve addig sütjük, mig a tojás megkeményedik. Ujburgonya tejfelesen, 1 kg sósvizben megfőtt, tisztított új burgonyát lecsurgatva, vajban pirítva kicsit, leöntjük, 8 dg vajból, 3 tojás sárgájából, 4 deci tejfölből készült keverékkel, ízlés szerint teszünk bele vágott kaprot vagy snidlinget, egyszer felforraljuk és tálaljuk. A halfilé-szeleteket megsózva, lisztbe mártva vajban megsütjük, megszórjuk petrezselyem zöldjével vajban párolt gombával, tejfölt öntünk rá és jól öszszeforraljuk. Paprikásponty: 2 nagy fej karikábra vágott hagymát vízzel puhára főzünk, megszórjuk egy nagy főzőkanál édespaprikával, 5—6 dkg vajat, sót adunk bele. A megtisztított, felszeletelt pontyot (kb. 1—12 kg-nyit) belerakjuk, s forralt tejjel felöntjük, hogy ellepje. Lassan főzzük egy órát. Ha elfőtte a levét, még tejet öntünk utána, hogy bő leve legyen. KHASANA ARC- ÉS AJAKRÁZS RAGYOGÓ Árnyalatokban VÁLTOZATLANUL KAPHATÓ Árok: Ajakvázi 1.7S és 7.90 P • Arcifizs 1.80 és 3.50 P elegáns világ kedvelt készítménye Forgalomba hozza: MIHÁLY OTTÓ GYÓGYSZERÁRUGYÁR BUDAPEST, VI., PODMANICZKY UTCA 45. Beszélek a punokról Irta: Tahi László KONYHA Gombás halfilé.