Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-02-20 / 15. szám
Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr, borítékban 6 fr , postán borítékkal 6 fr. pengő p.—Előfizethetni helyien Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajezár számíttatik. TARTALOM. Kinevezések. Megtiszteltetés. Halálozások. Vezérczikk (Müipar). M. t. társ. Választmányi ülés a’ pesti reform, iskola ügyében. Fővárosi ujdons. Felelet a’ budapesti nagy adóra. Egyesületek (Aradból) Megyei dolgok: krasznai közgyűlés vége : Pozsony. Vidéki levéltárcza: Pápa (nászlövöldözés); Győr (ujonczok, dunarév); Miskolcz (választási zaj és vitatások); Sz. Fejérvár (Deák F. polgárrá válasz.) Kassa. Egyveleg. Igazítások és czáfolatok . R. Komáromból, pesti kórháztól. Külföldi napló. Éjsz. Amerika: újabb viszálkodás Angliával. Angolhon: Péelneki válaszfelirati beszéde, parlamenti viták. Francz, Spanyol, Lengyel, Némethon. Egyiptus. Különféle. Értekező : Fáy András észrevételei a’ hasznos ismereteket terj. társ. ügyében. Hiúfenyegetés: (váltójogi tárgy) Hirdetések: MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. (Ki nevezések): A’ am. m. kir. udv. kamara a’ hradeki megürült sómázsáló-hivatalra Bedekovics Lázárt, — a’ beszterczebányai kam. igazgatóságnál pedig negyedik irnoki helyre Harnatovszky Józsefet alkalmazá. (Megtiszteltetés.) Öcs. ’s apóst, kir. felsége Ábrahám Samu brassói polgárt és kereskedőt a’ Brassóban felállítandó köz ■ kórházra tett jótékony alapítványért kisebb JIS polgári arany érdempénzzel szalagostul méltóztatott kegy. megajándékozni. (Halálozások.) Kaiser József, a’győri harminczadnál volt ellenőr, — Schindelber- J Éger Leopold nagy-becskereki sómázsamester, — és Pállya Pál lippai sóbeszedő meghaltak. A’ „Hírnök“ Csató Pálnak f. h. 15-én történt halálát érzékeny szavaival jelenti a’ méltó bánatnak, mellyet e’ veszteségen nem lehetett nem éreznie. Vezérczikk. (M . ip a r.) „Nem mindent tehetünk mindnyájan“ — szól a’ közmondás. Egész nemzetekről igaz ez úgy mint egyedekről. Nemzetek iparirányát geographiai helyzet, népesség, népjellem ’s ezekkel rokon körülmények határozzák , ’s iparnak természetes gyümölcskint kell a’ nép állapotjából kifejleni elannyira, hogy a’ védvámrendszer, egyedáruság ’s az iparerőtetés több hasonló fonák eszméi nem mást mint üvegházi tengő lengő növényt teremthetnek, mellyek, ha egykor a’ nép eljutott tehetségeinek érzetére, ’s józan óhajtásait jogok polczára emelé, valóságos akadályai lesznek az ipar útján, mert abnormis érdekeket szülnek, ellentétben állókat a’ természetes érdekekkel, és igen nehézzé teszik, visszavinni a’ dolgot az iparvilágbani szabadság és biztosság kerékvágásába, mellyen lehetséges egyedül, a’ nemzeti közipar felvirágzása. Azért mi nem tartunk azokkal, kik úgy vélekednek, hogy műiparos (köz- és gyármunkabeli) szükségeinket is mind magunknak kellene fedeznünk, ’s a’ külföldnek csak eladnunk termékeink fölöslegéből, de cserébe semmit nem vennünk. A’ ki mindent csak eladni, venni pedig semmit sem akar, az semmit sem fog eladni, mert a’ kereskedés cserén alapszik. És e’ vagy ama’ nemzet iparának tökélye nem abban áll, hogy minden lehető dolgot maga termeszszen ’s gyártson, hanem abban, hogy mind azt termeszsze ’s gyártsa, a’ mit természeti és kereskedési viszonyainál fogva haszonnal előállíthat. Már más alkalommal kimondók: miképen az ipar dolga csak akkor van jól, ha csupán azon erőfölösleg fordul a’ műiparra, melly a’ földművelési érdekek tökéletes fedezése után fölmaradott. Ezen alapelvnél fogva mi úgy gondoljuk, hogy Magyarországnak (különös helyzetű egyes vidékeket kivéve) még igen soká — ne mondjuk: mindig — főképen földművelő országnak kell lennie. Azonban műipar és földművelés igen szoros kapcsolatban állanak. Egyik a’ másikra hat kölcsönösen. Még amaz afrikainak is, ki sem kapát sem eket nem ismer, hanem egy hegyes bottal szúr a’ földbe lyukat, és abba veti búzaszemét, még ennek is van egy bothegyező késre szüksége , annál inkább egy olly földművelés, mint már csak most is a’ hazánkbeli, kézműves! segédkezet nem nélkülözhet, és ennélfogva bizonynyal kézműveinknek legnagyobb részét mindig hol fogjuk csináltatni. De már kérdjük, miért nem iparkodunk, hogy kézműveseink hasonló jót készíthessenek, mint a’ külföldiek, vagy ha készíthetnek, ne drágábban készítsék, mint külországból vehetnek? Kérdjük: mathesis és természettudományok, mellyek a’ technicával olly szoros kapcsolatbanállanak, miért nem hatnak be éltető sugáraikkal műhelyeinkbe; miért kell csak egy szerszámnak ismeretét is évtizedekig nélkülöznünk, melly külföldön a’ kézműves munkáját tiálja évek óta könnyebbé, jobbá, olcsóbbá teszi? miért kell kézmüvesink legnagyobb részének olly elhanyagolt, alacsony állapotban tespedni, hogy még csak egy árjegyzéket se legyen képes becsületesen föltenni; mesterségéből pedig ne tudjon egyebet, mint a’ mit jártában keltében, titkolózó mestereitől mintegy félszemmel lopva ellesett? Úgy véljük, ezek és igen fontos több tekintetek, mellyeket a’ jövendőről csak egy kis sejtelmet biró szemnek is nem látni nem lehet, igen elevenen éreztetik, hogy gondoskodni eszközökről, mellyek polgártársaink egyik igen nevezetes osztályának — a’ kézműves - osztálynak — nevelését ’s kiképzését elősegítsék, a’ legsürgetőbb szükségek közé tartozik. Ezen eszközök sorában a’ legsikeresbek egyikének mutatkoztak ekkorig Európa különféle részeiben az iparegyesületek. Van ilyen Londonban (Society for Encouragement of Arts, Manufactures and Commerce) , Párisban (Société d’ encouragement pour l’ industrie national), van Bécsben, Berlinben, Prágában, Grätzben, Münchenben, Hannoverben, Darmstadtban, Kasselben, Szászországban (Chemnicz), Braunschweigban, Stuttgartban; ezek mind országos intézetek ; — azonkívül helybeli hatáskörű iparegyesület magában Némethonban 1838-ban már 72 volt. — Mi történt nálunk ez irányban mindekkorig? — Semmi. De csak egyetlen egy kis lépés sem. — íme napjainknak egyik legparancsolóbb szüksége ! íme egy gyönyörű tér az egyesületi szellemnek! Fogunk e’ tárgyról részletesen szólani; most —a’ mennyire egy vezérczikkecske parányi helye engedi — csak azt említjük meg, hogy ha hazánkban egy iparegyesület keletkeznék, annak —nézetünk szerint —munkálódása köréhez tartoznék : 1) egy igen olcsó folyóirat (ha ingyen teljességgel nem lehetne) és aprólékos füzetkék által a’ műipar körébe vágó ismereteket népszerűen terjeszteni; minden hasznos találmányt, szerszámot és javító fölfedezést megismertetni ; a’ nemzet tömegét a’ kézművesekkel viszonyos érintkezésbe, ismeretségbe hozni; ( 2) Pesten egy olvasóteremet állitni, mellyben a’ kézművesek minden hasznos olvasmányt feltaláljanak, mellyel reális ismereteiket] gazdagíthatnák; — 3) összekötni e’ teremmel egy szerszámgyüjteményt, minő Bécsben a’ polytechnicumban van, ’s mellyre az A11 ra a 11 er oktató által szerkezett Kannasch által pedig tovább művelt uj tudomány (műszeri technológia, ellentétben a’ vegytanival) alapítva van; — 4) ezzel összeköttetésben egy pár tanítót tartani; kik (mint Berlinben igen nagy sikerrel történik) vasár- és ünnepnapokon a mesterlegényeknek életkörükbe vágó technicai tudományokból ingyen népszerű feczkéket adjanak; egy harmadik oktatót pedig, ki a’ mesterinasokat magyar nyelvre oktassa; 5) pesti vásáronkinti műkiállitások; 6) az iparűző népesebb helyeken, például: Debreczen, Miskolcz, Szeged, Temesváron ’stb., fiókintézetek létesítése. Szerencsénk volt e’ részben eszméinket a’ hasznos ismereteket terjesztő egyesület alapszabályain dolgozó választmányban azon hozzátétellel indítványozni, hogy ha netalán az egyesület munkálódását illy irányban intézni jónak vélné, megegyezésre remélünk találni a’ dologban tulajdonilag érdeklett polgártársainknál, ha ígéretet teszünk, hogy néhány ezer forint tőkével, melly koránsem tulajdonunk, hanem inkább kezeinkre bízott közérték, az első szükségek fedezéséhez járulhatunk. A’ választmánynak nem vala csekély előadásunkra szüksége, hogy a’ műiparos dolgozó néposztály érdekeire figyelmével kiterjeszkedjék; azért is, eddigi állapodása szerint, úgy javaslaná a’ tervezett egyesületet alakítani, hogy az czélul tűzze ki magának: 1) népszerű munkácskák által terjeszteni a’ hasznos ismeretek azon nemeit, mellyek kisebb nagyobb mértékben minden embernek szükségesek; 2) ha az egyesület pénzereje megengedendi, hogy speciális irányban többféle eszközökhöz nyúlhasson, a’ műiparos néposztályokra irányozni ismeretterjesztő munkálódását. Azonban az épen olly halhatatlan iró , mint meleg emberbarát ’s buzgó hazafi , Fáy András, kinek honunk már sokkal tartozik, e’ részben más véleménynyel van. Ő azt óhajtaná, hogy a’ kérdéses egyesület a’ maga munkálódását a’legalsóbb néposztályra, a’ földműveléssel foglalkozó parasztokra intézze. — Sok gyakorlati tapintattal irott ’s minden esetre igen tanulságos észrevételeit lapjaink értekező része közli. Nem gondoljuk, hogy akármellyikünk is inkább saját véleményét keresztülvinni , mint használni óhajtson. Azért a’ két eszmét elfogultság ’s előszeretet nélkül bocsátjuk a’ közönség ítéletére. Csupán azt jegyezzük meg, hogy: 1) Más után mint hasznos könyvek terjesztése által a’ földművelő nép nagy tömegének nevelésére hatni egy magányos egyesület alig képes. Azon anyagi szűkölködésnek, melly e’ részben akadályt képez, nemző oka institutiókban létezik , miket csak törvényhozás egyenlíthet ki. Elemi iskolák útján pedig egyes földesurak és községek hathatnak legsikeresben. 2) Könyvterjesztés által pedig 29