Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-02-24 / 16. szám

SZERDA Pesti Hírlap Megjelelt e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frborítékban 6 fr , postán borítékkal 6 fr. pengő p.—Előfizethetni helyben S­anderer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-váczai Ilorváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajezár számíttatik. TARTALOM: Kinevezések. Vezérczikk. (Kisded­­óvás). Egyesületek (in. gazdasági, kisdedévé, ének­­iskol­­agarász-társ.). Megyei napló : Borsod (ujonez­­állitás, vegyesházasság, széksértés). Sáros, Vas (vegyes-ház.). Közép-Szolnok (kibékülő gyűlés), Temes, Pozsony (vegy­­ház). Vidéki levéltárcza: Miskolc­, (polgári egyesület, elegy). Sz. E­ejérvár (njonezügy). Hont (helyhatósági életrajz). Eper­jesi (váltó-ügy). Adatok és jelenetek az ujonczál­­litás köréből. Zemplénből. Külföldi napló. Éjszak- Amerika. Francz-, Spanyol- , Törökkőn. Oláh­ország. Legújabb. Egyveleg. Értekező: Jlentés a’ kisdedóvó egyesül, választottság munkálatiról. A’ r. cath. püspökök hajdani jövedelmeiről. Egy r. cath. véleménye a’ házassági ügyekben. Hirdetések MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. •­­* (Kinevezések.) Ő cs. 's­aj­. kir. fel­sége a' kapniki hutaellenőri hivatalra Mialo­­vich­ Antalt méltóztatott kegy. kinevezni. Nádor ő cs. k. főherczegsége Ragályi Ta­másnak a” femért, hétszemélyes táblához lett előlép­tetése által megürült al-nádori hivatal­ra Ürményi József kir. kamarást és kir. táblai előadó ülnököt méltóztatott kegy. ki­nevezni. A­ dorna-wadrai vám- és harminczad-el­­lenőri hivatalra Datkó Dömjén szebeni har­­minczados —a­ szebeni főh­arm­inczadnál megü­rült áru­vizsgáló-hivatalra Votsch Ignácz bras­sói első áruvizsgáló; — ennek helyébe Siményi Lajos harminczad-ellenőr, — ugyanottani 2-ik áruvizsgálóvá pedig Czillich Ferencz har­­minczados alkalmaztatott. Freyseysen Vilmos a­ vieliczkai cs. kir. egyesült só- és üledék-árulnoki igazgatóság­nál bochniai cs. kir. bányatanácsnok 's igaz­gatóvá lett kineveztetése következtében, an­nak eddigi ülnök 's bányaügy-előadói helye a’, marmarosi kir. kamarai igazgatóságnál megürült. Folyamodandók e­ hivatalért kérel­müket a‘ marmarosi kir. kamarai igazgatóság­hoz küldjék be. Vezérczikk. (Kisdedóvás.) Ha­todik év foly már, mióta a’ kisdedóvó-inté­­zeteket Magyarországban terjesztő egyesület Festetics Leo gróf igazgatása alatt, hal­kan bár, mikint erő ’s körülmény engedék, de mégis mindig haladva, mindig erősödve működik. Múlt évi munkálkodásiról lapjaink értekező részében van a’ választottsági na­gyon érdekes jelentés. Ha e’ dolog még azok közé tartoznék, mellyek a’ nagy közönség előtt eszmében ismeretlenek, eredm­ényökben bizonytalanok: szívünk melegébe szeretnék mártani tollunkat, hogy az ismeretet, mit e’ tárgyról tudunk, — hogy a’ meggyőződést, mit keblünkben táplálunk, ájtatos buzgalom szent ihletével adjuk át mindenkinek; mert — az ember gyermekinek gyámoltalansága épen ollyan ma is, mint a’ minő volt, midőn üdvö­­zítőnk ez igéket mondá: ,.ki egy kisdedet az én nevemben befogad, az engem fogadott ben; mert e’ századnak emberszerető gondo­­latai között nem tudunk üdvösebbet, mint a‘ kisdedóvás gondolatát; mellyben kész köny­­nyű segély ajánlkozik az ezernyi szerencsét­lenségek ellen, mik a’ gyermekvilágban a’ status, az emberi nem kiszámíthatlan kárára mindennapiak; melly ép, egészséges gyer­mekké neveli azt, ki a’ mocsok és ínség la­kában csak hervadó növény maradandóit; melly a’ szegény anyát megmenti a’ szomorú kénytelenségtöl, magára hagyni a' gyámolta­lan kisdedet, vagy­ pedig munkátlanul éhezni vele; m­elly a gyönge korhoz mért játszi gyön­gédséggel nyújt erényt és ismeretet annak, ki különben magát bon a­ sutban tunya, rest fa­­jankóvá aszalta, vagy kim az utczán erkölcs­telenség fertőjében fetrengett volna. — De hiszen e’ dolgok már azok közé tartoznak, mikre még honunkban is világot lövell a’ ké­ső hajnal; és ámbár a’ gyermeknevelés álta­lában hasonlít az elvetett makkhoz, melly csak évek során át mintegy észrevétlenül emelke­dik hatalmas tölgygyé, m­ig lombjaiban az ég madarai megfészkelhetnek; ámbár hasonlag ehez a’ gyermeknevelés sikere családban, községben, nemzetben, emberiségben és az unokák unokáiban ezrediziglen fejledez, a’ kisdedóvás eredményeit mégis olly szembetű­nő fénykörrel áldotta meg a’ gondviselés, mi­szerint mondhatni, egy illy intézetet csak lát­ni kell, és a’ legszűkebb kebelben is föléb­red a’ szeretetnek istentörvénye. Ah! de em­berben érzelem ’s akarat, szó és tett között nagy mélység tátong, és e’nemzetben sokak­nak adatott a’ pillanatnyi lelkesedés, de ke­veseknek tettre mindig kész vas akarat. — Nem fognak e azok, kik régi jó szokás sze­rint csak örökös akarnak olvas­ni hírlapokban, kik apró tetteik nagy harang­jával szendergésbe szeretik zúgni a’ köteles­ség éber szemét, — nem fognak e neheztelő tekintettel mutatni egyesületinkre, mint meg­annyi kiáltó bizonyságokra, hogy szívünk melege nem szalmaláng? Igenis, uraim, van e’nemzetben egy -kétszáz ember, kiket csak­nem mindenik közhasznú egy­esület névjegy­zékében föltalálhatni, és ezek között van nem egy o­lyan, kiktől csak öt hat forint is éven­­kint valóságos áldozat; mert csak épen any­­nyijok van , és munka veríték után van any­­nyijok, a’mennyi kell, hogy családjaikkal él­hessenek.—E’ hon millióiban pedig százeze­­rek vannak, kiktől telhetnek, és kik mégsem tesznek, százezerek , kik büszkén matatnak a’ fölébredt egyesületi szellemre , de magok szép csöndesen kívül maradnak; százezerek, kik amaz egy-két száz embert ollyba veszik, mintha lerónák az egész nemzet kötelességét, íme , uraim! hat éve már, hogy a’ kisded­­óvó-anyaegyesü­let áll; és tagjainak számáé’ nemzet százezreiből nem volt képes nyomo­rúságos félezerre fölemelkedni, és ez ötszáz­nál kevesebb hat forintos részvényekből is 2664 pengő­ért. nincs megfizetve! — És ez pedig nem elkülönözött egyes jelenet. Ki­vévőn azon egyesületeket, mellyek közvet­len kézzelfogható anyagi érdeket is nyújta­nak tagjaiknak, ’s ez érdeket pontos fizetés föltételezi; ezeket kivéve, hanyagság és pon­tatlanság csaknem mindenütt. Pirulnunk kel­lene min magunk előtt, bahogy egyesek fe­szült munkássága vétkeinket nem takargatná. Bele tekintvén egy kissé e’ dolgoknak gya­korlati bajaiba, úgy találták, hogy a’rész­vétlenség s hanyagság ott legnagyobb , hol a’ képviselők, kik az egyesület czéljainak előmozdítására vidékenkint felszólitvák , a’ bennük vetett bizodalmát nem méltányolják. Vannak igen lelkes hazafiak ezek között, ’s ezeknek lépteiből szembetűnő sikert is látunk fölvirágzani; vannak ellenben mások, kik az egyesület bizalomteljes felszólítására évek óta még csak nem is válaszoltak. Jól tudjuk mi, hogy az úgynevezett kunyerálást sokan igen kellemetlen munkának tartják, ’s ha e’ kel­lemetlenség értelme erősebb bennük, mint a’ hon- és emberszeretet; hahogy nem ada­tott nekik kegyelem, a’ szót felülről megér­teni , nem fog az ur velők pörbe szállani, de elvállalni, ’s nem tenni semmit, vagy még csak nem is válaszolni, valóságos bűn; mert nem csak azon sükertől fosztják meg az egye­sületet, mellyet magok eszközölhetének; ha­nem attól is , a’ mit más lelkesebb eszkö­­zölhete, ha ők nyilván ’s halogatás nélkül ki­mondják , hogy a’ megbízást el nem vállal­ják. Azonban illy, körülmények közt is meg­elégedhetik a’ bon kisdedóvó-intézeteket ter­jesztő egyesületünk munkálatival. Ekkorig ha megszólnánk valakit: miért nem állít jó­szágában illy intézetet? Közönségesen azt kap­tuk válaszul, hogy nincs alkalmas kisdedóvó­ra. Ez, uraim, többé nem felelet, mert az egye­sület tolnai képző­intézetében van alkalom kisdedóvókat képeztetni. Igaz, mindeddig nem nagy számmal jelenkeztek el pályára ifjak , ámbár az intézet hét-nyolcz­száz ezüst frtot ad ki évenkint segélydijakul; ez azonban csak arra mutat , hogy a" kisdedóvókra még eddig, fájdalom! nem nagy szükség volt, mert ha volt volna, kétségtelenül akadandó"ember, az ajánlkozott becsületes élelemmódot elválla­landó. Ha valaki kisdedóvó-intézetet készül állítani, vagy küldjön maga egy növendéket Tolnára, vagy értesítse szándékáról az egye­sületet, é s mikorra épülete készen lesz, bi­zonyosan kisdedóvója is lesz. Nem mondhat­juk , minő örömünkre vált, Fejér vármegye közönségéről hallani, hogy gondos figyelmét a’ kisdedóvásra kiterjesztette , — a­ mint lapja­ink 8-ik számában jelentettük is , pénzerő­­gyűjtés körül forogván e’ dologban is, mint sok egyébben a’főbb nehézség, nem is kétel­kedünk , hogy az e’ czélra megbízott választ­mány a’ szükségesebbre forditandja minden figyelmét, ’s a’helyett, hogy kisdedóvókat képző intézetet állitna, mellyre épen Fejér vármegyének van legkevesbbé szüksége, minthogy a’ tolnai képzőintézetből e’ részbeni minden szükségeit könnyen elláthatja, — in­kább egy példányintézetet állitana, és hely­ségben kisebbeket minél nagyobb számmal. E’ nézet ’s a' terjesztés óhajtása vezérlé az egyesületet, midőn folyó hó 21-kén folytatva tartott közgyűlésében a- ns megyéket példány­­intézetek létesítésére esedezőleg felszólítani határozó. Nem szükség fejtegetnünk, milly könnyen tehetik ezt a’ nemes megyék. Pedig csak egy-egy példányintézet volna minden megyében, milly dús eredményt láthatnánk kis idő alatt, mennyi munka lenne megmentve a’ népgazdaságnak, mennyi élet megtartva a’ lyonnak, mennyi erkölcsi mag elhintve a' nép­tömegben , mennyit haladhatna ez után a’ nem­zetiség! — mert annyit csak bizton föltehe­­tü­nk, hogy alig állíttatnék föl egy intézet, mellynek alapja e’ szó nem volna : „nemzeti­ségi * *). Ne is gondolja senki, hogy egy példány­, még inkább egy falusi kisdedóvó­intézet létesítése valami szokatlan tömérdek­nek. —31 *) Halljuk ugyan, hogy Budán krisztinavárosi kis­­dedóvó-intézetben a’ tanító nem tud magyarul, de megvalljuk, nekünk ez hihetlennek lászat­­ 16. TÉLUTÓ 24. 1841"

Next