Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-05-08 / 37. szám
Nyitrában: Battyányi Ferdinand; Pesten : b. Prónay Albert Szentkirályi Móricz, Ráday Gedeon gr Pozsonyban: Olgyay Gáspár,Pusztay Sándor, Hegedűs Zsig. Zay Károly gr.; Somogyban: Záborszky Alajos, Csapody Pál; Sopronyban: Döry Ádám, Stettner Lajos; Sárosban: Pulszky Ferencz; Szép esben Petróczy Péter, Ludvig János; Szabolcsban: Jármy Imre; Szatmárban: Kovács Lajos, Botka Lajos; Szolnokban: Wesselényi Farkas báró; Túróczban: Just József, Újhelyi Gábor, Prónay Gábor báró; Trencsénben: Ullmann László; Tolnában: Bezerédy István, Warga István, Augusz Antal; Tornában: Gedeon Lajos; Temesben: Gorové István, Lukács Ignácz, Ormós Zsigmond; Torontálban: Szapáry József gr.; Ungban: Bernáth Zsigmond, Pribék Antal; Ugocsában: Szentpály László, Abonyi Ferencz; Vasban: Berta Antal; Verőczében: Jankovich László, Hoblik Márton; Veszprémben: Zsoldos Ignácz; Zólyomban: Ilévay Gusztáv, Rutkay István; Zalában: Deák Ferencz; Zemplénben: Kazinczy Gábor, Vladárné Lónyay Ilon; Zarándban: Kozma Dienes; Nagy- Kunságban: Illésy János; Kis-Kunságban: Balajtay Vendel; Jászságban: Taczmann Károly. Ilajda városokban : Fogthay János. Kővárvidéken: Hosszú Miklós. Fiuméban: a’ kapitányi tanács. Erdélyben: Zeyk Dániel, Bánffy Albert báró, Teleki Domokos gr., Szily Károly, Méhes Sámuel. Horvátországban: Draskovich Sándor gr., Mácsik József.—Továbbá, remélvén a’ választmány, hogy az iparegyesületet az iparűző királyi ’s nevezetesebb mezővárosok érdemes tisztviselő-testűlete kiváltképen, pártfogásra métatandja minden királyi városok, úgy Baja, Eger, Jászberény, Kecskemét, Lugos, Miskolcz, N. Becskerek, N. Kőrös, N. Várad, Nyíregyháza, Pápa, Rimaszombat, Veszprém, mezővárosok tanácsait, aláírási ívek elfogadására részint pediga’ kebelekbeli nevezetesebb czéhek között kiosztására megkérni határozza. Ezenkívül még különösen megkérettek: Budán, a’ hírlapok szerkesztőségei, czéhek és Schreiber Ferencz, Schmid Ferencz, Kriiner, Jakobsohn és Házmán; Debreczenben: Péczely József, Komlóssy László, Tóth Samu, Schwarz Samu, Zsebük József; Felső-Bányán: Puskás Tivadar; Kassán: Demeczky Lajos; Komáromban: Szabó, Lajos; Kőszegen: Nagy Károly, Gyurász Ádám; Körmöczbányán: Ludvigh Ignácz; Nagy-Bányán: Toperczer Ottó, Breuer Lajos, Fésűs Menyhért urak; Nagyszombatban: gr. Apponyi-Selberon Theréz assz., Schuster Ján.; Pécsett: Nagy Imre; Pozsonyban: Gyurikovics György; Szabadkán: Zomborcsevics Ferencz; Szegeden: Aigner Ferd., Spelrák Andr., Kolb Fer; Sz. Fejérváratt: Hanecker ; Temesváratt: Urbányi; Egerben: Kovács Mátyás kanonok, Joó János és Lános Ferencz; végre Bécsben: Barkassy Imre és Németh Lajos uu.; kikhez mindnyájokhoz a’ választmány olly kijelentéssel intézi kérelmét, hogy őtőlök függ, valósággá érlelni, mi különben közremunkálásuk nélkül, mondhatni talán a’ közönség nagy korával, terv maradandna. KATONAI BIZTOSOKRÓL. Szombathelyről. Örömmel értettük a’katonaélelmezés tárgyában kiküldött országos választmány egybehivatását, mert még nemrégiben a’ katonabiztosi számadások megvizsgálásakor újólag sajnos azt kellett tapasztalnunk, mikép a’ legszigorúbb felügyelés mellett sem lehet a’ visszaéléseknek e’ részben elejét venni. — Valóban, a' mint a’ múlt országgyűlésre kitűzött tárgyak között a’ katonaélelmezés elhatározása volt az, melly adózóink kétes állapotjára legüdvösb befolyással leendett, hahogy a’ kivánt módon sikerülhető, úgy most is e’ tárgy az, melly polgári rendszerünk javításában csaknem első helyet foglal, ’s rögtöni orvoslást parancsolólag kivita. Én itt csak azon részéről akarom a’ dolgot tekinteni, mire nézve segíteni addig is, mig a’törvényhozás országilag intézkednék, a’ megyéknek hatalmukban van. — Vizsgálja bár ki megyéinkben a’ hátralevő tárgyak tömegét, a’ közügyelet alatti perek lajstromát, ritka helyet fog találni, hol biztosok megmarasztalása ’s bukások, kárpótlások főszerepet nem viselnének; pedig hány lesz ismét ollyan hely, hol ezen pereknek foganatuk is volt, hol az elmarasztalásnak behajlásával elégtétel szereztetett, ’s ha ez ismét történt is , hány lesz olly eset, mellyben a' visszaélések nyomára ment, at sikeresen gátolni lehet akkor légink A’ az én a’ kezelési modor adózóinkra nézve a TMK ában már mag nyomasztó, ’s habár a’ biztos kötelességét túl nem hágja is, ezen zsarolásoknak kittfeje lehet ? — Ugyanis a’ biztos, felsőbb határozatok által, élelmére nézve alig száz fidal 's néhány öl fával lévén ellátva, egyébkint a’rendes accidentiákra utasítva, mi természetesebb, mint hogy józan logicája szerint ezen bizonytalan jövedelemnek öregbítésén fog munkálódni, ’s arra törekedni, hogy ez idén födözhesse azt, mire jövő évben biztosan nem számolhat. Illy helyeztetésben a’ széna és zab kivetése tán tavaszkor megtörténvén, vagy az összeírások elkésése a’ rovatok váratlan alakulása, az arány kitalálásának nehézsége miatt meg sem történvén, hanem a’ tavasi hibás kivetés vétetvén kulcsul, a’ biztosnak kiadatik a’ jegyzék, melly ezen tartozásokat kimutatja, ’s ime a’ biztos urává jön 30— 40 ezer adag zabnak, szénának, urává 50 — 60 helység lakosinak , kiknek idejéről, munkájáról majd önkényesen rendelkezik. Az előrelátó gyűlés szigorú végzés által hirdetteti, mikép a’biztosnak egy adagtól csak két font jár, többet bármi szín alatt elvenni tilalmas; ámde az adózó tudja, mennyire függ biztosa önkényétől, sóhajtozva teszi félre az uj currenst, ’s megmarad a’ régi jó szokás mellett. Kimegy tehát a’ biztosi rendelet, a’ távol fekvő falu bírája ijedve látja, hogy már holnapután kell 100 adag szénával a’ biztosi állomáson megjelenni; pedig még készületek sem tétettek;—halasztatik akkor a’szántás , elmarad a’ boronálás, szüretet, takarítást félbe kell szakasztani; pedig azon a’héten már két napig roboton voltak az uraságnál, a’munka amúgy is késett, az idő csak most derült föl, ’s a’ halasztás kár, csorba. — Tűnődik ekkor a’ község, nem lenne e hasznosabb pénzváltságért folyamodni a’ biztoshoz? Ki ha ezt tilalom ellenére megteszi, tán jócselekedetet fogna elkövetni. Azonban ezt a’ megyei végzés szorosan tiltja, a’ biztos illyesbe avatkozni nem bátorkodik, tehát a’ szekereket föl kell készíteni, egy-egy 20—22 adagot vesz föl jól megmérve, biró, öreg eskütt megreggeliznek a’ falu házánál, egy kis költséget is vesznek a’ ládából, ’s a’ szomorú karaván útnak indul, tele félelemmel, hogy későn érkezik, vagy útközben eső ered, a’ széna haszonvehetlenné ázik, ’s munka, fáradság elvész! Megérkezve az állomási helyre, elsőben is a’biztos hajdúját köszöntik, hogy idejében juttassa a’ raktárhoz; ezután a’ segédkezelő is vár egy kis megemlékezést, mert annál hamarább fog a’ méréshez; — végre jön a’biztos maga, kinek milly határtalan önkénye!! a’széna poros, vizes, iszapos, kicsiny a’mérték, a’ zab konkolyos ’stb. —■ Nemde ezer módja a’ tortúrának, pénzzarolásnak in optima forma juris? a’ nélkül hogy az adózónak alapos panasztételre oka vagy joga volna. Tudja is ő, hogy panaszának kimenetele mindig kétes, pedig a’ boszú éles; tudja, hogy a’nyerés bizonytalan, a’ vesztés elkerülhetlen, hogy Phaedruskint sorsa: clitellas mutare; hogy menekvés illy módon nem lehet. Nincs is, kinek úgy kedvezzen ő, mint biztosának, ki ellen olly félre tegye panaszát, mint biztosa ellen ; a’ mi abból is kitetszik, hogy bár titkos panaszoskodásban gyakran említi sérelmét, nyilvános föllépésre nem hirathatik. ’S ime! mindez akkor történhetik, ha kötelességét a’ biztos jogszerűleg teljesítette; de hátha visszaélni kíván , ha kereskedést űz, ha adományokat vészén, kisebb körülményeket is hasznára fordít, ha a’ currenst akkor bocsátja távolabb helyekre, midőn az utak járhatlanok, az elfoglalt nép nem képes tartozását beállítani , ’s boldog, ha terhes váltsággal menekedhetik? Pedig mi rosszabb, mi veszedelmesebb olly institutiónál, mellynek jó vagy rossz alkalmazását egyedül individualitás föltételezi, biztosítást egyedül személyesség nyújt? — E’ szerencsétlen kezelésnek rövid és nagyítlan festése elég, úgy hiszem, annak kivivására, milly szükséges az orvoslás, milly káros annak halasztása, ’s habár a’rosszat tökéletesen elkerülni lehetetlen volna is, milly kívánatos olly mód, melly által az önkény, a’ teher bizonytalansága elmellőztetik! Illy módot látunk sikerülve is Zala megyében a’ katonaélelmezésnek vállalkozók általi kiszolgáltatásában, melly által habár a’teher nem szűnik meg teher lenni, annak mirigye, érezhető keserűsége enyhül vagy enyészik. — Most, midőn a’ 7. ez. kiszámithatlan következésü hatása hazánknak egy olly polgári osztályt igér, mellynek érdekei vele szorosabb kapcsolatba helyeztetvén, munkája, józan gazdálkodása csak virágzást, előmenetelt szerezhet, nemde polgári kötelességünk azon igyekezni, hogy a’ határt nem ismerő önkénytől fölmentessék, idejének, munkájának — melly kettőt a’ nemzeti gazdagság leghatalmasb factoráinak ki nem fog elismerni —szabadabb használhatásába helyeztessék, a’józan gazdálkodásban ne hátráltassák, midőn marhái jobb tartására szánt termesztményeit katona számára kénytelen eltenni, ’s búsongva látja, mikint fecsérlik, pazarolják azt, a’mivel ő kétszeres hasznú gyarapodást eszközölhetett? Nem kétlem, számos honfitársaim keblében fölébredt már régebben azon eszme, hogy e’ bajon segítni kell; életre gyűlt a’ kívánság, hogy az adózó sorsát biztosítani e’ részben is szükséges. Adja isten, hogy a’ practicai foganatosítás eszközlésének szinte számosabb pártolói támadjanak, ’s e’ nemzeti kérdésnek bővebb fejtegetése a’ dolog czélszerűsége felől meggyőzze azokat is, kik újsága miatt még ellenségei! Biztos remény táplál, hogy e’ lapok is, rendeltetéseknél fogva, terjedelmesebb javaslatokkal fogják e’ részben a’ közönséget megörvendeztetni, ’s czélszerű javaslatok megvitatásával az eszközlést elősegíteni, a’ mikor a’ terv iránti véleményem előadását magamnak én isten tartom. — B—j. PROTESTÁNS ISKOLÁKRÓL. Diester weg „Rheinische Blätter für Erziehung und Unterricht“ ’stb. 22-ik kötetében (1840) a’ 218-ik lapon ezt mondja: ,,A’ magyar nemzet kivítta valahára a’ győzelmet, miszerint ezentúl minden nyilvános dolgokban, országgyűlésen úgymint egyébütt, magyar nyelvnek kell használtatni a’ diák helyett. Eddig a’ hazai történeteket diák nyelven tanították a’magyar ifjaknak ! — Már igy, a’régi barbarismusból a’ korszerűre , sajátságosra, egyedire (mert minden nemzet egy-egy népegyed) visszatérést, szóval:a’ haladást nem lehet többé visszatartóztatni! — A’zsidók is felszabadittattak, emancipáltattak Magyarországon. A’ gyűlölség kezdődik már elidősülni, azaz régi elavult dolgokhoz tartozni!!“ — Külországokon utazó ifjaink — mint általában az ifjúság szokott — szerelik a’ jövőt jelenné, az óhajtottat valóvá varázsolni, ’s innen és talán még azon magasztos honszerelemből, melly szerint a’külföldnek honunk állásáról tudakozódásaiban ennek dicsőségét néha az igazság rovására is emelni ragadtatnak, magyarázható, hogy igen sokszor igaztalan értesítéseket olvashatunk honunkról külföldi munkákban, sokszor méltatlan rágalmakat, szántszándékos részakaratú gyalázásokat, mellyek mélyen sebhetik lelkünket: de hát a’ méltatlan dicséreteknek örvendezzünk? Sohasem! inkább bántsanak méltatlanul, mint magasztaljanak érdemetlenül; mert az ébreszt ez által. Mint valamelly agyrémet, úgy veszi Diesterweg azon tett dolgot, hogy eddig a’magyar történetek magyar ifjaknak diák nyelven taníttattak. Eddig? ’s most többé nem ? Bár úgy volna! Nézzük sorba iskoláinkat: hány van, mellyben az említett tudomány nem diák nyelven tanittatik ? A’ protestánsok szabad kézzel tehetnek korszerű igazításokat iskoláikon,s valljon minden protestáns iskolák követték e eddig a’ kor kivonatait e’ részben? A’ cathol. iskolák iránt, mellyek illy nagy változást magoktól tenni nem képesek , azok után, mik a’ hirlapokból tudomásunkra jöhettek, legjobb reménynyel lehetünk ; de , hogy a’ protestánsok mindeddig minden főiskoláikban , minden tudományokat nem hazai nyelven taníttatnak , ez— véleményem szerint — ha nem a’ nemzetiség ellen elkövetett bűn, legalább alig menthető hanyagság. Több évek lefolytak már a’ ref. superintendentiáknak azon igen bölcs ’s a’ nemzet által hálásan elismerendő rendelete óta, melly szerint főiskoláikban a’ tudományok nagy részét magyar nyelven taníttatni parancsolok. A’ hazai törvénynek diák nyelven taníttatása még akkor meghagyatott, — hihetőleg azon okból, hogy még akkor nyelvünk diplomaticai rangra emelve nem volt, ’s még az ügyvédi vizsgálat sem fogadtatott el magyar nyelven ; de ez okok már—hála az égnek, hála a’ kor józan kivánatait méltányló fels. fejedelmünknek ’s mélyen tisztelt törvényhozóinknak! — jelenleg megszűntek: miért nem rendeltetik tehát minél hamarabb minden tudományoknak, és igy a’hazai törvénytannak is, minden főiskoláinkban édes anyai nyelvünkön tanittatása? Itt minden órai halasztás ártalmas.... Belátom, hogy ügyvédeinknek, jogtudósainknak diákul érteni jó vagy szükséges, de hogy diákul beszélniük szükséges legyen, azt nem látom; azt pedig, hogy a’ diákul-értés épen igy — a’ tudománynak diák nyelven tanítása által — eszközöltessék, teljesen képtelennek ’s kificzamított módszernek állítom. Úgy hiszem, nem kell bizonyítnom azt, a’ mit minden ember tud, hogy Németországon aránytalanul jobban tudnak diákul mint nálunk, pedig egyetlenegy tudományt sem tanitnak iskoláikban más mint hazai nyelven. Hamar pálczát tör a’ protestáns némelly honi iskolák se- 74** 309